Gyarmatosítás
Gyarmatosításról akkor beszélünk, amikor egy ország vagy nemzet a határain (az ország határain) kívül eső más földek, régiók vagy területek fölött veszi át az irányítást azáltal, hogy ezeket a más földeket, régiókat vagy területeket gyarmattá alakítja. Általában egy erősebb, gazdagabb ország veszi át az irányítást egy kisebb, kevésbé erős régió vagy terület felett. Néha a "gyarmatosítás" és az "imperializmus" szavak ugyanazt jelentik.
Az 1700-as és 1800-as években számos gazdagabb és erősebb európai ország (például Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Hollandia) gyarmatokat alapított Afrika, Dél-Amerika, Ázsia és a Karib-térség kontinensein.
Egyes országok a gyarmatosítást arra használják, hogy több földet szerezzenek a népük számára. Segítettek a telepeseknek az új területre költözni. A földeken vagy területeken élő helyi lakosokat általában a hadseregek erőszakkal és erőszakkal költöztették el. Hogy megvédjék ezeket a telepeseket a kiszorított helyi lakosoktól, a gyarmatosító nemzetek gyakran katonai erődöt vagy gyarmati rendőrségi rendszert hoztak létre.
Más országok a gyarmatosítást arra használják, hogy nagyobb földterületet szerezzenek, hogy a földet mezőgazdasági művelésre használhassák, vagy hogy nyersanyagokat, például fát (fát), szenet vagy fémeket termeljenek ki, illetve hogy helyi kormányt vagy katonai erődöt hozzanak létre.
Más országok azért használják a gyarmatosítást, hogy a szegényebb országból munkásokat szerezzenek, akik gyárakban vagy gazdaságokban dolgoznak (akár a gazdagabb, akár a szegényebb országban). A múltban a szegényebb országokat vagy régiókat gyarmatosító hatalmas országok gyakran kényszerítették a szegényebb országok lakóit, hogy rabszolgaként dolgozzanak.
Történelem
A föníciaiak számos kereskedelmi kolóniát alapítottak a Földközi-tenger körül. Karthágó volt a legnagyobb és leghíresebb gyarmat, és más gyarmatokat is alapítottak, köztük a spanyolországi Cartagenát.
Később az ókori görögök gyarmatokkal bővítették területeiket. Az ókori Görögország sok városállam volt. Minden egyes város független volt, saját kormánnyal. Ezek a városok háborúkat is vívtak egymás ellen, és kereskedtek egymással. A nagyobb befolyás megszerzése vagy egy kereskedelmi útvonal biztosítása érdekében a város telepeseket küldött egy új helyre. Ezek az emberek aztán egy új várost hoztak létre, amelyet gyarmatnak neveztek el. Néha az új városnak valamilyen adót kellett fizetnie az anyavárosnak, például a védelemért cserébe. A gyarmatok azonban önmagukat irányították. Az anyaváros nem küldött nekik kormányzót. Szürakuszai a leghíresebb ilyen görög gyarmat.
Ha a görög telepesek egy helyi törzset találtak az új területen, harcoltak, hogy távozásra kényszerítsék őket. A helyi törzsből általában rabszolgát csináltak. Az új gyarmat a talált földet termesztéssel vagy szarvasmarha-tenyésztéssel hasznosította.
Az ókori Róma találta ki a "colonia" szót a "colonus" szóból, amely "földművest" jelent. A "colonia" akkoriban egy új várost jelentett, ahová néhány római költözött, köztük földművesek is. A telepesek közül sokan veteránok voltak. A későbbi évszázadokban a "kolónia" szó ritkábban jelentett telepeseket, és gyakrabban jelentette az idegenek uralmát.
A gyarmatosítás típusai
A gyarmatosításnak többféle típusa létezik. Egyes országok, amelyek kiterjesztették területüket, telepes gyarmatokat hoztak létre. Néhány ország, amely telepes gyarmatként indult, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Argentína. Mindegyik országban az európai országokból származó emberek az új terület legjobb részeire költöztek, és az őslakosokat (például indiánokat, maorikat stb.) kényszerítették a költözésre. Amikor a helyi embereknek vagy törzseknek költözniük kellett, az sok problémát okozott.
Egyes gyarmatosított területeken a telepesek feleségül vették a helyi lakosságot, és gyermekeket szültek tőlük. Ilyen például Mexikó, ahol a telepesek és a helyi törzsek házasságából egy új nép, a meszticek jött létre. Más gyarmatosított régiókban a telepesek és a helyi népek külön éltek, nem éltek együtt, és nem kötöttek házasságot. Erre a helyzetre példa Francia Algéria (amikor Franciaország gyarmatosította az afrikai Algériát) vagy Dél-Rodézia.
A gyarmatosítás másik típusa az, amikor egy erős ország függőségeket hoz létre (létesít). Egy függőség esetében a gyarmatosító ország nem küld több ezer telepest az új területre. Ehelyett a gyarmatosító ország olyan adminisztrátorokat (irányító szervezetet) állít fel, amelyek a meglévő helyi (őslakos) lakosságot vagy törzseket ellenőrzik. Ilyen például a Brit Raj, (geraldine), amelyben a brit kormány ellenőrizte Indiát; a Holland Kelet-India, amelyben Hollandia ellenőrizte Kelet-India egyes részeit; és a japán gyarmatbirodalom, amelyben Japán ellenőrizte az ázsiai területeket.
Az ültetvényes gyarmatok esetében a hatalmas, gazdag ország a szegényebb ország földjét használja fel a termesztésre. A helyi lakosságot arra kényszerítik, hogy rabszolgák legyenek és dolgozzanak a farmokon. Az ültetvényes gyarmatokra példa Barbados, Saint-Domingue és Jamaica.
A kolóniák másik típusa a kereskedelmi telep. A gazdag és erős országok azért hoztak létre kereskedelmi telepeket, hogy legyen egy terület, ahol kereskedni, eladni és üzletet kötni lehetett. A gazdag és erős országok általában katonai erődöket vagy rendőri erőket állítanak fel, hogy érvényt szerezzenek a gyarmatosító ország szabályainak és törvényeinek. A kereskedelmi gyarmatokra példa Makaó, Malakka, Deshima és Szingapúr.
Az ókori Indiában is tömeges gyarmatosításra került sor. De a gyarmatosítás történetét csak Görögországnak tulajdonítják. Az ókori Indiában a gyarmatosítás nem politikai hódítással, hanem kulturális hódítással kezdődött. A hinduizmus, majd évszázadok múlva a buddhizmus lett a gyarmatosítás fő forrása. Ez a gyarmatosítás kulturális terjeszkedéssel kezdődött, amely gazdasági gyarmatosításhoz vezetett. Az indiaiak néhány évszázadon át az urak, évszázadokon át pedig a rabszolgák szerepében voltak.
A gyarmatosítás világtérképe a második világháború végén, 1945-ben.
Kapcsolódó oldalak
- Kolonizáció
Kérdések és válaszok
K: Mi az a gyarmatosítás?
V: A: A gyarmatosítás az, amikor egy erősebb, gazdagabb ország átveszi az irányítást egy kisebb, kevésbé erős régió vagy terület felett a határain kívül.
K: Hogyan védték meg a gyarmatosító nemzetek a telepeseket a kiszorított őslakosoktól?
V: A gyarmatosító nemzetek gyakran katonai erődöt vagy gyarmati rendőrségi rendszert hoztak létre, hogy megvédjék a telepeseket a kiszorított őslakosoktól.
K: Miért alkalmazzák egyes országok a gyarmatosítást?
V: Egyes országok azért használják a gyarmatosítást, hogy több földet szerezzenek a népüknek, hogy élhessenek, hogy nyersanyagokat, például fát (fát), szenet vagy fémeket termeljenek ki, vagy hogy helyi kormányzatot vagy katonai erődöt hozzanak létre. Más országok azért használják a gyarmatosítást, hogy a szegényebb országból munkásokat szerezzenek, akik gyárakban vagy gazdaságokban dolgoznak (akár a gazdagabb országban, akár a szegényebb országban).
K: Melyik évszázadokban volt a legjelentősebb a gyarmatosítás?
V: A gyarmatosítás a 15., 16., 17., 18. és 19. században volt a legjelentősebb.
K: Mely európai országok alapítottak gyarmatokat ebben az időszakban?
V: Ebben az időszakban számos gazdagabb és erősebb európai ország, például Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Hollandia alapított gyarmatokat Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában és a Karib-térségben.
K: Hogyan szereztek ezek az európai országok földet a gyarmataik számára?
V: Ezek az európai országok úgy szereztek földet a gyarmataik számára, hogy segítettek a telepeseknek új területekre költözni, és erőszakot alkalmaztak az ott élő őslakosokkal szemben.
K: A gyarmatosító hatalmak kényszerítették-e valaha is rabszolgasorba a szegényebb gyarmatosított területekről származó embereket?
V: Igen, a múltban a hatalmas gyarmatosító nemzetek néha rabszolgasorba kényszerítették a szegényebb gyarmatosított régiókból származó embereket.
