Nelson Rolihlahla Mandela (1918. július 18. - 2013. december 5.) dél-afrikai politikus és aktivista. 1994. április 27-én ő lett Dél-Afrika első, teljes képviselettel rendelkező demokratikus választásokon megválasztott elnöke. Mandela volt egyben hazája, Dél-Afrika első fekete bőrű elnöke is.

Mandela a dél-afrikai Mvezóban született egy Thembu királyi családban.

Kormánya az apartheid örökségének felszámolására összpontosított a rasszizmus, a szegénység és az egyenlőtlenség felszámolásával, valamint a faji megértés javítására Dél-Afrikában. Politikailag a szocializmus híve, 1991 és 1997 között az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke volt, és 1996-ban elfogadta Dél-Afrika új alkotmányát, amely tilt minden megkülönböztetést, nyelvi, vallási, fogyatékossági és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetést, nemcsak a rasszizmust. Nemzetközi szinten Mandela 1998 és 1999 között az El Nem Kötelezettek Mozgalmánakfőtitkára volt.

Mandela több mint 250 kitüntetést kapott, köztük az 1993-as Nobel-békedíjat, az amerikai elnöki szabadságérmet és a szovjet Lenin-rendet. Gyakran Xhosa klánnevén, Madiba néven vagy Tata ("Atya") néven emlegetik. Mandelát hősként jellemezték, és tettei emberek ezreinek adtak reményt.

Mandela több évig beteg volt nyugdíjas évei alatt. 2013 nyarának végén folyamatos tüdőfertőzés miatt került kórházba. Mandela 2013. december 5-én halt meg a johannesburgi Houghton Estate-ben légúti fertőzésben. Életének 95. évében hunyt el.

Kezdetek és korai élet

Nelson Mandela 1918. július 18-án született a kelet-kap tartománybeli Mvezo faluban. A Thembu királyi család sarjaként gyermekkorában a hagyományos xhosa nevelést kapta, majd királyi gyámság alatt többi tanulókkal állami oktatásban részesült. Jogot tanult a Fort Hare Egyetemen és a Witwatersrand Egyetemen, ahol az apartheid és a faji megkülönböztetés ellen kezdett politizálni.

Küzdelem az apartheid ellen és fegyveres ellenállás

Mandela korai politikai munkáját az Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsági szervezetében végezte. Kezdetben a békés tiltakozás eszközeit alkalmazta, de az 1960-as évek elejére, a kormány elnyomására válaszul, részt vett az Umkhonto we Sizwe (a Nemzet Szúrája) nevű fegyveres szervezet megalapításában 1961-ben, amely szabotázsakciókat hajtott végre az apartheid rendszere ellen.

1962-ben Mandela letartóztatása után bíróság elé állították; a legismertebb eljárás a 1963–1964-es rivoniai per volt, amelyben több társával együtt szabotázs és fellázítás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Több mint 27 évet töltött börtönben, többször a híres Robben Island börtönben dolgozva, ahol politikai fogolyként fogva tartották. A nemzetközi tiltakozások és szankciók együttes hatására, valamint a dél-afrikai belpolitikai változások nyomán, F. W. de Klerk kormányfő 1990 februárjában szabadon bocsátotta.

Szabadulás, tárgyalások és elnökség

Szabadulása után Mandela kulcsszerepet játszott az apartheid rendszer békés felszámolásában. Tárgyalásokat folytatott a kormányzattal az átmenetről, amelyek eredményeként 1994-ben, az első többfajta választáson, ahol minden faji csoport részt vehetett, az ANC győzött, és Mandela lett az ország első demokratikusan megválasztott elnöke. Elnöksége (1994–1999) alatt a megbékélést és a nemzeti egység építését helyezte előtérbe: létrehozta a Nemzeti Kormányzati Egységet, támogatta az igazságszolgáltatás és kárpótlás érdekében működő Igazság és Konzílium Bizottságot (Truth and Reconciliation Commission), és részt vett az új, egalitárius alkotmány megalkotásában, amelyet 1996-ban fogadtak el.

Tevékenység a nemzetközi porondon és későbbi évek

Mandela népszerűségét nemzetközi szinten is nagyra becsülték; 1993-ban megosztott Nobel-békedíjat kapott F. W. de Klerkkel az apartheid békés megszüntetéséért. Nemzetközi szerepvállalása kiterjedt diplomáciai és jótékonysági tevékenységekre, többek között a HIV/AIDS elleni küzdelem támogatására. 1999-ben hivatalosan visszavonult a napi politikától, de továbbra is aktív volt jótékonysági és béke-kezdeményezésekben.

Személyes élet, család és írások

Mandela magánélete számos személyes megpróbáltatást tartalmazott: több házassága volt, ismertebb feleségei közé tartozott Evelyn Mase, Winnie Madikizela-Mandela és végül Graça Machel. Gyermekei és leszármazottai révén családi története is részévé vált a nyilvános emlékezetnek. Mandela önéletrajza, a Long Walk to Freedom, személyes visszaemlékezéseit és élettörténetét dolgozza fel.

Kitüntetések és örökség

  • 1993: Nobel-békedíj (megosztva F. W. de Klerkkel)
  • Számos állami és nemzetközi díj: több száz kitüntetés, köztük külföldi állami kitüntetések és civil elismerések.
  • Madiba: a Xhosa klánnevén ismert tiszteletbeli megnevezés, gyakran Tata ("Atya") néven emlegették.

Mandela népszerűsége és erkölcsi tekintélye világszerte hatott az emberi jogi mozgalmakra és a demokratikus átmenetekre. Sokan hősként és a megbékélés példaképeként tisztelik; tettei és szavai generációkat inspiráltak.

Halála és emlékezete

Nyugdíjas éveiben Mandela egészsége többször meggyengült, és rendszeresen kezelték légzőszervi problémák miatt. 2013 nyarán kórházba került tüdőfertőzéssel, majd 2013. december 5-én, 95 éves korában meghalt Houghton Estate-i otthonában légúti fertőzés következtében. Temetése és állami megemlékezése nagy nemzetközi részvétellel zajlott, és sírja Qunu mellett található, ahol gyermek- és fiatalkori éveit töltötte.

Nelson Mandela öröksége a politikai bátorság, a megbékélésre való törekvés és az emberi méltóság tisztelete marad—több millió ember számára a szabadság és az egyenlőség szimbóluma.