Kwame Nkrumah — Ghána első elnöke és pán-afrikai mozgalom alakítója
Kwame Nkrumah: Ghána első elnöke, függetlenség vezetője és pán-afrikai mozgalom alakítója — életrajz, politikai örökség és vízió az egységes Afrikaért.
Dr. Kwame Nkrumah (született Francis Nwia-Kofi Ngonloma, 1909. szeptember 21. - 1972. április 27.) afrikai politikai vezető volt. Ghána első miniszterelnökeként, majd elnökeként vált ismertté. Egy egységes Afrikát képzelt el. 1957. március 6-án, tíz évnyi, a ghánai függetlenségért folytatott kampány után Nkrumah-t elnökké választották, és Ghána elnyerte függetlenségét a brit uralomtól.
Nkrumah Francis Nwia-Kofi Ngonloma
néven született Nkrofulban, Gold Coast (a későbbi Ghána brit gyarmat) városában, Kofi Ngonloma aranyműves és Elizabeth Nyaniba kereskedő gyermekeként, akit nagy inspirációnak tekintett.
Korai évek és tanulmányok
Nkrumah fiatalon tanult Ghánában, majd 1935-ben az Oktrojált lehetőségek után az Egyesült Államokba utazott, ahol tovább folytatta tanulmányait. Az amerikai és brit felsőoktatásban szerzett tapasztalatai – többek között tanulmányok Lincoln Universityben és további oktatói, politikai tevékenység Londonban – meghatározták antikolonialista nézeteit. Európai és észak-amerikai tartózkodása alatt részt vett a diák- és antikolonialista mozgalmakban, kapcsolatokat épített a nemzetközi pan-afrikai körökkel, és aktív szereplője volt a diaszpóra politikai hálózatainak.
Politikai pálya és a függetlenség kivívása
Visszatérve a Gold Coastba 1947 körül, Nkrumah megalapította a Convention People's Party-t (CPP) 1949-ben, amely gyorsan a tömegek támogatását élvezte. A CPP „positive action” nevű kampánya nyomán 1950-ben több tüntetés és sztrájk zajlott; Nkrumah-t letartóztatták, de börtönben ülve is megnyerte a választásokat 1951-ben, és ezzel a Gold Coast vezető politikai figurájává vált. 1952-ben miniszterelnökké nevezték ki, majd 1957. március 6-án Ghána függetlenné vált a brit uralom alól – Nkrumah a független Ghána egyik meghatározó vezetőjévé vált.
Belső politika és gazdasági programok
Nkrumah modernizációs és állami fejlesztési programokat indított: célja volt az iparosítás felgyorsítása, nagy közmű- és infrastrukturális beruházások (például kikötők, utak és erőművek) megvalósítása, valamint az oktatás és egészségügy kiterjesztése. Jelentős projektek és városfejlesztések kötődnek nevéhez, továbbá a nemzeti ipar és az állami tulajdon erősítése. Politikája a gazdasági önállóság és a gyors fejlődés elérésére törekedett, de a nagy beruházások és a túlzott állami elköteleződés adósságokhoz és gazdasági nehézségekhez is vezettek.
Pán-afrikai és nemzetközi szerep
Nkrumah a pán-afrikai eszme egyik legismertebb szószólója volt. Nemzetközi szinten igyekezett összefogni az afrikai felszabadulási mozgalmakat, támogatta a gyarmati rendszer lebontását és a függetlenségre törekvő mozgalmakat Afrikában és a világ más részein. Ghánát gyakran használták találkozók és konferenciák házigazdájaként a felszabadulási harcosok és köztársasági vezetők részére. Nkrumah eszméi — amelyeket ma gyakran "Nkrumahizmusnak" neveznek — az afrikai egységre, gazdasági önrendelkezésre és antiimperializmusra épültek.
Hatalomkoncentráció, alkotmányos váltások és bukás
Az 1960-as évek elejére Nkrumah egyre inkább centralizálta hatalmát: 1960-ban Ghána köztársasággá vált, és Nkrumah elnökké választásával a végrehajtó hatalom megerősödött. Politikája egyre autoriterebb vonásokat mutatott; 1964-ben egy alkotmánymódosítással gyakorlatilag egypárti rendszert hozott létre. Gazdasági problémák, belső elégedetlenség és a katonai, valamint civil elit soraiban növekvő feszültség vezetett végül 1966. február 24-én bekövetkező katonai és polgári puccshoz, amely megdöntötte kormányát. A puccs idején Nkrumah hivatalos külföldi útját töltötte Ázsiában.
Exil és halál, örökség
A hatalomváltás után Nkrumah száműzetésbe kényszerült; politikai menedéket kapott többek között Guinea első elnökétől, Sékou Tourétől, aki honoris causa társelnökké nevezte ki. Nkrumah soha nem tért vissza politikai vezetőként Ghánába. 1972. április 27-én halt meg Bukarestben (Románia) daganatos betegség következtében. Halála után személye és politikája megosztó maradt: egyesek forradalmi, felszabadító vezérként emlékeznek rá, aki elősegítette Afrika egyesülésének gondolatát és modern államépítést indított el; mások kritikusan tekintenek belső politikája autoriter irányára és gazdasági döntéseire.
Fontosabb tények és emlékezet
- Szülőhely: Nkroful, Gold Coast (a későbbi Ghána).
- Függetlenség: Ghána függetlenségének egyik fő vezetője, 1957 fontos fordulópont.
- Pán-afrikai szerep: a kontinens egységéért és a gyarmati rendszerek felszámolásáért dolgozott.
- Építkezések: nagy infrastrukturális és ipari projektek fűződnek nevéhez, amelyek a modern Ghána alapjait hozták létre, de gazdasági terheket is róttak az országhoz.
- Végzetes fordulat: 1966-os puccs megdöntötte hatalmát; száműzetésben élt, majd 1972-ben hunyt el.
Nkrumah öröksége ma is élénken vitatott: egyaránt tekintik a modern Afrika meghatározó államférfiának és a politikai centralizáció példájának. Szerepe a ghánai és afrikai történelemben azonban megkérdőjelezhetetlen, és politikai eszméi továbbra is hatással vannak a kontinens politikai gondolkodására.
Oktatás
Az általános iskolába Half Assiniben járt, ahol édesapja aranyművesként dolgozott. Egy Fischer György nevű német pap befolyásolta a nevelését. Accrában tanítóképzőbe járt, majd maga is tanár lett. 1935-ben az Egyesült Államokban a Lincoln Egyetemre ment. Itt többet tanult a kommunizmusról. Tanulmányait a Pennsylvaniai Egyetemen folytatta 1939 és 1943 között. 1945-ben Londonba ment, és nemzetközi konferenciát szervezett az afrikai szabadságért. Ekkor változtatta meg a nevét "Kwame"-ra.
Ghána elnöke
Nkrumah visszatért az Aranypartra, és megalapította az Egyezmény Néppártját. Megválasztották miniszterelnöknek. Amikor Ghána függetlenné vált Angliától, Nkrumah volt az első elnök. Ő alkotta meg Ghána zászlaját. Minden gyermeknek iskolába kellett járnia. Több nő járt iskolába és vállalt munkát. Az áramellátás érdekében Nkrumah elrendelte az "Akosombo gát" néven ismert vízerőmű és egy atomerőmű építését.
A hadsereg és a rendőrség 1966. február 24-én kényszerítette Nkrumah-t a hatalomból.
Száműzetés és halál
Megbuktatása után Kwame Nkrumah a guineai Conakryban élte le életét. Prosztatarákot diagnosztizáltak nála, ezért 1971 augusztusában Romániába repült kezelésre. A romániai Bukarestben halt meg 1972. április 27-én, 62 éves korában.
Idővonal
- 1930: Achimotában, a Prince of Wales' College-ban (korábban Government Training College, Accra) szerzett tanári oklevelet.
- 1931: Tanár, Római Katolikus Iskola, Elmina (Központi Régió), majd igazgató, Római Katolikus Általános Iskola, Axim (Nyugati Régió).
- 1932: Tanár, Római Katolikus Szeminárium, Amisano (Középső régió)
- 1935: Lincoln Egyetem, Pennsylvania, USA.
- 1939: BA diplomát szerzett (Lincoln Egyetem), USA
- 1942: BA (teológia) diplomát szerzett a Lincoln Egyetemen, USA
- 1943: Ph. D. fokozat megszerzéséhez szükséges kurzusokat és elővizsgát tett a Pennsylvaniai Egyetemen (USA).
- 1939 - 1945: Néger történelem részmunkaidős előadással kombinált tanulmányok. (Ebben az időszakban segített megalapítani az Afrikai Tanulmányok Egyesületét és az Amerikai és Kanadai Afrikai Diákok Egyesületét.)
- 1945: A "The Lincolnian" az év legkiválóbb professzorának választotta.
- 1945 (május): Megérkezett Londonba azzal a céllal, hogy jogot tanuljon és doktori disszertációt írjon, de találkozott George Padmore-ral. Ők ketten társ-politikai titkárként segítettek megszervezni a Hatodik Pánafrikai Kongresszust Manchesterben, Angliában. A kongresszus után Nkrumah folytatta az Afrika gyarmatosításáért folytatott munkát, és a Nyugat-afrikai Diákszövetség alelnöke lett. A "Kör", a Nyugat-Afrika egységéért és függetlenségéért küzdő titkos szervezet vezetője is volt, amely az Afrikai Szocialista Köztársaságok Uniójának létrehozásáért és fenntartásáért küzdött.
- 1947: A gyarmati szabadság felé című első könyvét írta.
- 1947: (december): Visszatért Aranypartra, és az Egyesült Aranyparti Egyezmény (UGCC) főtitkára lett.
- 1948: A gyarmaton történt zavargásokat követően az UGCC vezető tagjaival együtt őrizetbe vették, akiket később a "Nagy Hatos" néven ismertek.
- 1948: (szeptember): Az "Accra Evening News" című lapot ugyanazon a napon alapította, amikor az UGCC főtitkáraként elbocsátották.
- 1949 (június): Megalakult az Egyezményes Néppárt (CPP) az Ifjúsági Szervezet Bizottságával (CYO).
- 1949 (december): Pozitív akciót hirdetett a függetlenség követelésére.
- 1950 (január): Letartóztatták, a pozitív akció meghirdetése nyomán kitört zavargásokat követően.
- 1951 (február): A börtönben töltött idő alatt a 23 122 leadott szavazatból 22 780 szavazattal megnyerte a választásokat, és megszerezte az Accra Central képviselői széket. Később ugyanabban a hónapban szabadult a börtönből, hogy új kormányt alakítson.
- 1956: Megnyerte a függetlenséghez vezető választásokat.
- 1957: (március 6.): Ghána függetlenségének kikiáltása
- 1958 (április): A már létező független afrikai államok (Ghána, Egyiptom, Szudán, Líbia, Tunézia, Etiópia, Marokkó és Libéria) konferenciájának összehívása. Decemberben Accrában összafrikai népek konferenciáját tartotta, az első pánafrikai konferenciát, amelyet afrikai földön tartottak. Megtette az első lépést az afrikai egyesülés felé, amikor megállapodást írt alá Sekou Toure-ral Ghána és Guinea egyesítéséről.
- 1958: Feleségül vette Helena Ritz Fathia egyiptomi koptot, Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök rokonát, akitől három gyermeke született: Gokeh, Sarmiah Yarba és Sekou Ritz.
- 1960: Ghána köztársasággá nyilvánítása.
- 1961: Nkrumah Modibo Keita vezetésével kiterjesztette a Ghána-Guineai Uniót Malira.
- 1962 (augusztus): Merényletet kíséreltek meg Kulunguguban, Ghána északi régiójában.
- 1963 (május): Nkrumah Addisz-Abebában konferenciát szervezett a 32 független afrikai állam részvételével. Ezen a konferencián alakult meg az Afrikai Egységszervezet (OAU) azzal a céllal, hogy az afrikai népek egységéért, szabadságáért és jólétéért dolgozzon.
- 1964: Ghánát egypárti államként hozta létre, amelynek ő maga volt az elnöke.
- 1965: Nkrumah kiadta "Neokolonializmus" című könyvét. Ebben a könyvében bemutatta, hogy a külföldi vállalatok és kormányok hogyan gazdagodtak meg az afrikai nép kárára. Ez a könyv éles tiltakozást váltott ki az amerikai kormány részéről, amely ennek következtében visszavonta a korábban Ghánának szánt 35 millió dolláros gazdasági támogatását.
- 1966 (február 24.): Az észak-vietnami Hanoiban tett utazás során katonai puccsal megbuktatják. A guineai Conakryba utazott, amikor értesült a megbuktatásról. Conakryban élt, mint Guinea társelnöke.
- 1971 (augusztus): Romániába repült prosztatarákja miatt.
- 1972 (április 27.): Bukarestben, Romániában, rákban halt meg.
- 1972 (július 7.): Ghánában temették el.
Írott művek
Az Osagyefo, Dr. Kwame Nkrumah több mint 20 könyvet és kiadványt írt. A politikai elmélet és a gyakorlati pánafrikanizmus vezető szaktekintélye volt.
Keres