Afrikai Nemzeti Kongresszus

Történelem

Az ANC-t közvetlen válaszként alapították a fekete dél-afrikaiakkal szemben a fehér, többnyire afrikaner kormány által elkövetett igazságtalanságokra. Az ANC Pixley ka Isaka Seme 1911-ben tett kijelentéséből indult ki, aki azt mondta, hogy felejtsük el az afrikaiak közötti múltbeli különbségeket, és egyesüljünk egyetlen nemzeti szervezetben. Az ANC a következő évben, 1912. január 8-án alakult meg.

Az újonnan alakult Dél-afrikai Unió kormánya megkezdte a feketék szisztematikus elnyomását Dél-Afrikában. Az őslakosok földjéről szóló törvényt 1913-ban adták ki. E törvények hatása az volt, hogy sok nem-fehér embert kényszerítettek a farmokról a városokba és a városokba dolgozni, és korlátozták a Dél-Afrikán belüli mozgásukat. 1919-re az ANC kampányt vezetett a bérletek ellen, és 1929-ben az ANC támogatta a bányászok harcos sztrájkját.

Az ANC az 1920-as évek közepén szunnyadt. Ebben az időszakban a feketéket az Ipari és Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete és az egykor csak fehérekből álló Kommunista Párt is képviselte. 1927-ben J.T. Gumende (az ANC elnöke) együttműködést javasolt a kommunistákkal a szervezet újjáélesztése érdekében, de az 1930-as években leszavazták a hatalomról. Ez azt eredményezte, hogy az ANC nagyrészt hatástalanná és inaktívvá vált, egészen az 1940-es évek közepéig, amikor az ANC-t tömegmozgalommá alakították át.

Az ANC katonailag válaszolt a fekete dél-afrikaiak jogai elleni támadásokra, valamint sztrájkokra, bojkottra és dacra szólított fel. Ez vezetett a későbbi Dacskampányhoz az 1950-es években, amely az apartheid alatti Dél-Afrikával szembeni ellenállás tömeges mozgalma volt. A kormány a párt vezetőinek betiltásával és új törvények életbe léptetésével próbálta megállítani az ANC-t, azonban ezek az intézkedések kudarcot vallottak.

1955-ben a Népi Kongresszus hivatalosan elfogadta a Szabadság Chartát, amely megfogalmazta a Dél-afrikai Kongresszusi Szövetség alapelveit, amely az Afrikai Nemzeti Kongresszusból és szövetségeseiből, a Dél-afrikai Indiai Kongresszusból, a Demokraták Dél-afrikai Kongresszusából és a Színes Emberek Kongresszusából állt. A kormány azt állította, hogy ez egy kommunista dokumentum, ezért az ANC és a Kongresszus vezetőit letartóztatták. 1960-ban került sor a Sharpeville-i mészárlásra, amelyben 69 ember halt meg, amikor a rendőrség tüzet nyitott az apartheidellenes tüntetőkre.

A fehérek végül csatlakoztak az apartheid elleni harchoz, ami sok fekete felsőbbrendűség híveinek az ANC-ből való kiválását eredményezte.

Umkhonto we Sizwe

Az Umkhonto we Sizwe (vagy MK), magyarul "A nemzet lándzsája", az ANC katonai szárnya volt. Részben az 1960-as Sharpeville-i mészárlásra adott válaszként az ANC egyes tagjai úgy gondolták, hogy erőszakra van szükség, mivel a békés, passzív tiltakozás kudarcot vallott. Az ANC jelentős része ezért az erőszakhoz fordult céljai elérése érdekében. Az ANC vezetőségének jelentős része egyetértett abban, hogy az erőszakra a kormány részéről érkező növekvő ellenhatások leküzdése érdekében volt szükség.

Néhány ANC-tagot felháborítottak az MK akciói, és elutasították, hogy az apartheid felszámolásához szükségesnek tartsák az erőszakot, de ezek az egyének kisebbségbe kerültek, mivel a harcos vezetők, mint például Nelson Mandela, jelentős népszerűségre tettek szert. Sokan bűncselekménynek tartják tetteiket, de az MK szerint az erőszakot az apartheid felszámolásának célja indokolta. Az MK egyes tagjai terrorcselekményeket követtek el céljaik elérése érdekében, és az MK felelős volt mind a civilek, mind a katonaság tagjainak haláláért. A Dél-afrikai Kommunista Párttal együttműködve 1961-ben alakult meg az MK.

Ideológia

Az ANC az apartheid utáni korszak nemzeti felszabadító erejének nevezi magát; hivatalosan a Nemzeti Demokratikus Forradalom néven határozza meg átfogó programját. Az ANC a Szocialista Internacionálé tagja. A gyarmati és apartheid-korszak politikájából eredő társadalmi-gazdasági különbségek felszámolását az ANC politikájának központi céljaként határozza meg.

A nemzeti demokratikus forradalmat (NDR) olyan folyamatként írják le, amely révén megvalósul a nemzeti demokratikus társadalom (NDS); egy olyan társadalom, amelyben az emberek intellektuálisan, társadalmilag, gazdaságilag és politikailag felhatalmazottak.

Háromoldalú szövetség

Az ANC történelmi szövetséget kötött a Dél-afrikai Kommunista Párttal (SACP) és a Dél-afrikai Szakszervezetek Kongresszusával (COSATU), amely a háromoldalú szövetség néven ismert. A SACP és a COSATU nem indult egyetlen választáson sem Dél-Afrikában, de az ANC-n keresztül indítanak jelölteket, vezető pozíciókat töltenek be az ANC-ben, és befolyásolják a párt politikáját és a párbeszédet. Mbeki elnöksége idején a kormány kapitalizmuspártibb álláspontot képviselt, ami gyakran ellentétes volt a SACP és a COSATU követeléseivel.

2008-as szakadás

Miután Zuma 2007-ben csatlakozott az ANC vezetéséhez, és Mbeki 2008-ban lemondott elnöki tisztségéről, a Mosiuoa Lekota vezette, korábbi miniszterekből álló Mbeki-frakció kivált az ANC-ből, és megalakította a Népi Kongresszust.

ANC zászló

Az ANC zászlaja három csíkból - fekete, zöld és arany - áll. A fekete a dél-afrikai őslakosokat, a zöld a földet, az arany pedig Dél-Afrika ásványi és egyéb természeti kincseit jelképezi. Ez a zászló volt az Umkhonto we Sizwe harci zászlaja is. A párt hivatalos zászlaján a párt emblémája is szerepel.

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus zászlaja

Pártlista

A párt politikusai a pártlistán való szerepléssel jutnak be a parlamentbe, amelyet a választások előtt állítanak össze, és amely sorrendben felsorolja a párt által preferált képviselőket. A kiosztott mandátumok száma arányos az országos népszavazás arányában, és ez határozza meg a választási küszöböt.

Az ANC is nyert tagokat a vitatott padlón keresztüli átkelési folyamat révén.

Bár a legtöbb dél-afrikai párt bejelentette a 2009-es választásokon a tartományi miniszterelnök-jelöltek listáját, az ANC nem tette ezt meg. A pártoknak nem kötelező ezt megtenniük.

Választási eredmények

Választás	Szavazatok	%	Ülések
2009	11,650,748	65.90	264
2004	10,880,915	69.69	279
1999	10,601,330	66.35	266
1994	12,237,655	62.65	252

Az ANC-re leadott szavazatok aránya a 2009-es választásokon, körzetenként.      0-20% 20-40% 40-60% 60-80% 80-100%

Az ANC szerepe a konfliktus megoldásában

Az ANC volt a kormány fő ellenzéke az apartheid idején, és jelentős szerepet játszott a konfliktus megoldásában a béketeremtési és békeépítési folyamatok révén. Kezdetben a Nemzeti Párt tagjai titokban találkoztak az ANC vezetőivel, köztük Nelson Mandelával, hogy megvizsgálják, lehetséges-e a béke. Megbeszélésekre és tárgyalásokra került sor, amelyek végül az ANC és más szembenálló politikai pártok betiltásának 1990. február 2-i feloldásához vezettek de Klerk akkori elnök által. Ezek a kezdeti találkozók voltak az első döntő lépések a megoldás felé.

A Dél-Afrika újjáépítése felé tett következő hivatalos lépés a Groote Schuur-i jegyzőkönyv volt, ahol a kormány és az ANC közös kötelezettségvállalásban állapodott meg az erőszak és a megfélemlítés megszüntetése, valamint a stabilitás és a békés tárgyalási folyamat iránti elkötelezettség mellett. Az ANC tárgyalásokat folytatott a politikai foglyok szabadon bocsátásáról és a visszatérő száműzöttek büntetőjogi mentességéről, továbbá kommunikációs csatornákat hoztak létre a kormány és az ANC között.

Később a pretoriai jegyzőkönyv egy újabb lépést jelentett a megoldás felé, amelyben a Groote Schuur-i megállapodásokat újra megszilárdították, és lépéseket tettek egy ideiglenes kormány felállítása és egy új alkotmány kidolgozása, valamint az ANC katonai szárnyának - az Umkhonto we Sizwe-nek - a felfüggesztése felé. Ez a lépés hozzájárult a Dél-Afrikán belüli erőszakos cselekmények nagy részének megszüntetéséhez. A pretoriai jegyzőkönyv egy másik megállapodása az volt, hogy mindkét fél megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy Dél-Afrika számára új kormányzási módot hoznak létre, és hogy a további erőszak csak akadályozná ezt a folyamatot. Az erőszak azonban továbbra is folytatódott Kwazulu-Natalban, ami megsértette a Mandela és de Klerk közötti bizalmat. Ráadásul az ANC-n belüli belső viták meghosszabbították a háborút, mivel nem sikerült konszenzusra jutni a békéről.

A következő jelentős lépések a megoldás felé a következők voltak:

• a népesség-nyilvántartási törvény hatályon kívül helyezése,
• a csoportszintű területekről szóló törvény hatályon kívül helyezése
• az őslakosok földjéről szóló törvények hatályon kívül helyezése és
• a faji alapú intézkedések eltörléséről szóló törvényt elfogadták.

Ezek az intézkedések biztosították, hogy senki sem tarthatott igényt semmilyen jogra, és senkit sem foszthattak meg semmilyen jogától faji alapon.

1991 decemberében tartották a Demokratikus Dél-Afrikáért Konvenciót (CODESA), amelynek célja egy ideiglenes kormány felállítása volt. 1992 júniusában azonban bekövetkezett a Boipatong mészárlás. A tárgyalások leálltak, mivel az ANC kivonult. Csak Cyril Ramaphosa az ANC-től és Roelf Meyer a Nemzeti Párttól folytatta a tárgyalásokat. A két férfi több mint 40 találkozón tárgyalt és tárgyalt számos kérdésről, többek között a jövőbeli politikai rendszer jellegéről, a több mint 40 000 kormányzati alkalmazott sorsáról, valamint arról, hogy az országot felosztják-e vagy sem. A tárgyalások eredménye egy ideiglenes alkotmány lett, amely azt jelentette, hogy az apartheidről a demokráciára való áttérés alkotmányos folytatás volt, és hogy a jogállamiság és az állami szuverenitás érintetlen maradt a változás során, ami létfontosságú volt az országon belüli stabilitás szempontjából. Az első demokratikus választások időpontját 1994. április 27-re tűzték ki. Az ANC a szavazatok 62,5%-át szerezte meg, és azóta is hatalmon van.

Kritika

Korrupt tagok körüli vita

Az ANC-t érintő legjelentősebb korrupciós ügy az 55 milliárd rúpiás fegyverüzletben érintett vállalatoknak fizetett kenőpénzek sorozatával kapcsolatos, amely miatt hosszú börtönbüntetésre ítélték Schabir Shaikot, Jacob Zuma volt elnökhelyettes jogi tanácsadóját. Zuma, aki jelenleg államelnök, jelenleg 7 813 váddal néz szembe a fegyverüzlettel kapcsolatos állítólagos csalással, vesztegetéssel és korrupcióval kapcsolatban. Az ANC-t azért is bírálták, mert később megszüntette a Skorpiókat, azt a multidiszciplináris ügynökséget, amely a szervezett bűnözés és a korrupció ügyében folytatott nyomozást és büntetőeljárást, és amely nagyban részt vett a Zuma és Shaik elleni nyomozásban.

További közelmúltbeli korrupciós ügyek közé tartozik a Beaufort West önkormányzati vezetőjének, Truman Prince-nek a szexuális visszaélése és büntetőjogi vádjai, valamint az Oilgate-botrány, amelynek során állítólag több millió randnyi pénzt juttattak egy állami tulajdonú vállalatból az ANC kasszájába. Az ANC frakciói, különösen az ANC Ifjúsági Liga vezetősége és Brett Kebble üzletember közötti kapcsolatok a média figyelmét Kebble 2005 szeptemberében történt meggyilkolását követően keltették fel.

2007 decemberében az ANC megválasztotta új Nemzeti Végrehajtó Bizottságát (NEC), a párt legfelsőbb szervét. A 80 tagú bizottság 9%-a (apartheid utáni) elítélt bűnöző. A legtöbb tagot csalásért ítélték el, míg egy tagot, Winnie Madikizela-Mandelát egy 14 éves fiú, James Seipei (1974-1988), más néven Stompie Moeketsi elrablásáért ítélték el (akit szintén meggyilkoltak). A Mail & Guardian cikke szerint "ha hozzáadjuk azokat, akiket fegyelmi büntetésben részesítettek vagy áthelyeztek, és azokat, akiknek a feje felett megválaszolatlan kérdések sötét felhői lebegnek, akkor az arány 29%-ra tolódik".

Az ANC-t azzal is vádolták, hogy a kormányt és a civil társadalmat használja fel politikai harcai megvívására az ellenzéki pártok, például a Demokratikus Szövetség ellen. Ennek eredményeképpen számos panasz és vád merült fel azzal kapcsolatban, hogy egyik politikai párt sem képviseli valóban a szegények érdekeit. Ez eredményezte a "No Land! Nincs ház! Nincs szavazat!" kampányt, amely minden alkalommal, amikor az országban választásokat tartanak, nagyon hangsúlyossá válik.

Pazarló kiadásokkal kapcsolatos vita

Az ANC az elmúlt nyolc hónapban állítólag több mint 1 milliárd R1 milliárdot pazarolt el az adófizetők pénzéből luxusautókra, drága szállodákra, bankettekre, reklámokra és egyéb "pazarló kiadásokra".

A jelentés fő mozgatórugója az ország hivatalos ellenzéke, a Demokratikus Szövetség (DA). Ők "A pazarló kiadások megfigyelője" néven nyilvántartást vezetnek a kiadásokról.

Az ügyész szerint ez a hulladék:

• 18 574 új RDP-ház építése
• 7775 tanár finanszírozása egy éven keresztül