Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC): Dél-Afrika kormányzó balközép párt
Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) — Dél-Afrika kormányzó balközép párt, 1994 óta vezető szerepben; történelmi gyökerek, társadalmi igazság és átalakulás motorja.
Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), amelyet a Dél-afrikai Szakszervezetek Kongresszusa (COSATU) és a Dél-afrikai Kommunista Párt (SACP) támogat, Dél-Afrika kormányzó balközép politikai pártja a nem faji alapú demokrácia 1994 áprilisi bevezetése óta. Önmagát "a baloldal fegyelmezett erejeként" határozza meg. Tagjai 1912. január 8-án Bloemfonteinben Dél-afrikai Bennszülött Nemzeti Kongresszus (SANNC) néven alapították a szervezetet, hogy növeljék a fekete dél-afrikai lakosság jogait. John Dube, az első elnök, valamint Sol Plaatje költő és író az alapító tagok között voltak. A szervezet 1923-ban ANC-vé alakult, és 1961-ben megalakította katonai szárnyát, az Umkhonto we Sizwe-t (A nemzet lándzsája), amely fegyveres ellenállást indított az apartheid rezsimmel szemben.
Történelem rövid áttekintése
1912–1948: A kezdeti évtizedekben az ANC elsősorban jogi és politikai tiltakozásra, petíciókra és kampányokra épített, célja a választójog és alapvető polgári jogok kiterjesztése volt a feketék számára.
1948–1990: Az apartheid hivatalos bevezetésével az ANC ellenállása fokozódott. A 1960-as években, miután a békés tiltakozások eredménytelennek bizonyultak a rendszerrrel szemben, az ANC létrehozta az Umkhonto we Sizwe-t, és a fegyveres harc mellett nemzetközi politikai és gazdasági elszigeteltség (szankciók, bojkottok) is része lett a szervezet stratégiájának. A külföldön működő ANC-diplomácia és belső mozgalom hosszú távon hozzájárult az apartheid összeomlásához.
1990–1994: Az ANC 1990-ben feloldotta a fegyveres tevékenységet és demokratikus tárgyalásokba kezdett a kormánnyal. Az 1994-es szabad választásokon az ANC nagy többséggel került kormányra, és Nelson Mandelát választották államelnökké.
Politikai irányvonal és szövetségek
Az ANC balközép nézeteket vall, amelyek ötvözik a szociális igazságosságra, jóléti intézkedésekre és a piacgazdaság kereteire épülő politikákat. Hivatalos politikája hangsúlyozza a társadalmi egyenlőség, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás fejlesztését a hátrányos helyzetű csoportok számára. Stratégiai partnerként az ANC a Tripartite Alliance-ban működik együtt a COSATU-val és a SACP-val, ami belső ideológiai sokszínűséget és időnként feszültséget eredményez a gazdasági és szociális kérdésekben.
Kormányzati politikák és fontos programok
- Reconstruction and Development Programme (RDP): A 1994 utáni első kormányprogram, amely a lakhatás, infrastruktúra, oktatás és egészségügy gyors fejlesztését célozta.
- Gazdaságpolitikai váltások: A 1990-es évek közepén a kormány makrogazdasági stabilizációs stratégiákat vezetett be (például a GEAR-program), amelyek piaci orientációt is tartalmaztak — ez vitát váltott ki az ANC bal- és centrista szárnyai között.
- Black Economic Empowerment (BEE): A gazdasági egyenlőtlenségek csökkentését célzó intézkedések, amelyek előnyöket biztosítanak korábban hátrányos helyzetű, elsősorban fekete dél-afrikaiaknak a vállalati tulajdon és vezetés terén.
- Biztonsági és védelmi integráció: A rendszerváltást követően az Umkhonto we Sizwe harcosait beintegrálták a dél-afrikai védelmi erőkbe (SANDF) és a biztonsági szektor átalakulása fontos része volt a békés átmenetnek.
Vezetők és kulcsesemények
Az ANC több ismert politikust adott a világnak: Nelson Mandela (államelnök 1994–1999), Thabo Mbeki (1999–2008), Kgalema Motlanthe (ideiglenes 2008–2009), Jacob Zuma (2009–2018) és Cyril Ramaphosa (2018–). E vezetők alatt az ANC irányvonala és népszerűsége változott, és több jelentős bel- és külpolitikai döntés kötődik nevükhöz.
Kihívások, korrupció és belső viták
Az elmúlt évtizedekben az ANC népszerűsége többször csökkent a korrupciós vádak, a belső frakciós harcok és a kormányzati teljesítmény hiányosságai miatt. Kiemelkedő botrányok közé tartoznak a Nkandla állami rezidencia körüli visszaélések, a Gupta család befolyása és az úgynevezett "state capture" ügyei, amelyek vizsgálatát többek között a Zondo-bizottság végezte. Emellett a 2012-es Marikana-i események (bányászokkal szembeni rendőri fellépés) mély társadalmi és politikai vitákat eredményeztek.
Választási teljesítmény és jelenlegi helyzet
1994 óta az ANC többször kényelmes többséget szerzett a nemzeti választásokon, de a 2000-es évektől kezdve fokozatosan csökkent a választói támogatottsága: a párt 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is jelentős győzelmeket aratott (utóbbi időszakokra vonatkozó szavazatarányok közül 2004-ben például a párt a szavazatok körülbelül 69,7%-át szerezte meg, 2009-ben pedig körülbelül 65,9%-ot). A későbbi választásokon további támogatásvesztés volt megfigyelhető, és az ANC több nagyvárosi városban is elveszítette korábbi abszolút többségét. A belső reformok és a korrupcióellenes fellépések kulcsfontosságúak a párt megújulása és a közbizalom helyreállítása szempontjából.
Szerepe a dél-afrikai társadalomban
Az ANC továbbra is meghatározó szereplő Dél-Afrika politikai életében: jelentős politikai gépezettel, helyi és országos szervezettel, valamint történelmi legitimációval rendelkezik az apartheid elleni küzdelemből. Ugyanakkor a párt jövője azon múlik, mennyire képes megújulni, hatékonyan kezelni a gazdasági egyenlőtlenségeket, és visszaszerezni a közbizalmat a korrupció és a belső frakciók okozta károk után.
Összefoglalva: Az ANC Dél-Afrika legrégebbi és egyik legbefolyásosabb politikai szervezete, amely kulcsszerepet játszott az apartheid felszámolásában és az ország demokratikus átmenetében. Széles történelmi bázisa, szövetségi kapcsolatai és politikai befolyása ellenére a párt továbbra is számos kihívással — belső megújulás, korrupció elleni küzdelem, gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek kezelése — néz szembe.
Történelem
Az ANC-t közvetlen válaszként alapították a fekete dél-afrikaiakkal szemben a fehér, többnyire afrikaner kormány által elkövetett igazságtalanságokra. Az ANC Pixley ka Isaka Seme 1911-ben tett kijelentéséből indult ki, aki azt mondta, hogy felejtsük el az afrikaiak közötti múltbeli különbségeket, és egyesüljünk egyetlen nemzeti szervezetben. Az ANC a következő évben, 1912. január 8-án alakult meg.
Az újonnan alakult Dél-afrikai Unió kormánya megkezdte a feketék szisztematikus elnyomását Dél-Afrikában. Az őslakosok földjéről szóló törvényt 1913-ban adták ki. E törvények hatása az volt, hogy sok nem-fehér embert kényszerítettek a farmokról a városokba és a városokba dolgozni, és korlátozták a Dél-Afrikán belüli mozgásukat. 1919-re az ANC kampányt vezetett a bérletek ellen, és 1929-ben az ANC támogatta a bányászok harcos sztrájkját.
Az ANC az 1920-as évek közepén szunnyadt. Ebben az időszakban a feketéket az Ipari és Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete és az egykor csak fehérekből álló Kommunista Párt is képviselte. 1927-ben J.T. Gumende (az ANC elnöke) együttműködést javasolt a kommunistákkal a szervezet újjáélesztése érdekében, de az 1930-as években leszavazták a hatalomról. Ez azt eredményezte, hogy az ANC nagyrészt hatástalanná és inaktívvá vált, egészen az 1940-es évek közepéig, amikor az ANC-t tömegmozgalommá alakították át.
Az ANC katonailag válaszolt a fekete dél-afrikaiak jogai elleni támadásokra, valamint sztrájkokra, bojkottra és dacra szólított fel. Ez vezetett a későbbi Dacskampányhoz az 1950-es években, amely az apartheid alatti Dél-Afrikával szembeni ellenállás tömeges mozgalma volt. A kormány a párt vezetőinek betiltásával és új törvények életbe léptetésével próbálta megállítani az ANC-t, azonban ezek az intézkedések kudarcot vallottak.
1955-ben a Népi Kongresszus hivatalosan elfogadta a Szabadság Chartát, amely megfogalmazta a Dél-afrikai Kongresszusi Szövetség alapelveit, amely az Afrikai Nemzeti Kongresszusból és szövetségeseiből, a Dél-afrikai Indiai Kongresszusból, a Demokraták Dél-afrikai Kongresszusából és a Színes Emberek Kongresszusából állt. A kormány azt állította, hogy ez egy kommunista dokumentum, ezért az ANC és a Kongresszus vezetőit letartóztatták. 1960-ban került sor a Sharpeville-i mészárlásra, amelyben 69 ember halt meg, amikor a rendőrség tüzet nyitott az apartheidellenes tüntetőkre.
A fehérek végül csatlakoztak az apartheid elleni harchoz, ami sok fekete felsőbbrendűség híveinek az ANC-ből való kiválását eredményezte.
Umkhonto we Sizwe
Az Umkhonto we Sizwe (vagy MK), magyarul "A nemzet lándzsája", az ANC katonai szárnya volt. Részben az 1960-as Sharpeville-i mészárlásra adott válaszként az ANC egyes tagjai úgy gondolták, hogy erőszakra van szükség, mivel a békés, passzív tiltakozás kudarcot vallott. Az ANC jelentős része ezért az erőszakhoz fordult céljai elérése érdekében. Az ANC vezetőségének jelentős része egyetértett abban, hogy az erőszakra a kormány részéről érkező növekvő ellenhatások leküzdése érdekében volt szükség.
Néhány ANC-tagot felháborítottak az MK akciói, és elutasították, hogy az apartheid felszámolásához szükségesnek tartsák az erőszakot, de ezek az egyének kisebbségbe kerültek, mivel a harcos vezetők, mint például Nelson Mandela, jelentős népszerűségre tettek szert. Sokan bűncselekménynek tartják tetteiket, de az MK szerint az erőszakot az apartheid felszámolásának célja indokolta. Az MK egyes tagjai terrorcselekményeket követtek el céljaik elérése érdekében, és az MK felelős volt mind a civilek, mind a katonaság tagjainak haláláért. A Dél-afrikai Kommunista Párttal együttműködve 1961-ben alakult meg az MK.
Ideológia
Az ANC az apartheid utáni korszak nemzeti felszabadító erejének nevezi magát; hivatalosan a Nemzeti Demokratikus Forradalom néven határozza meg átfogó programját. Az ANC a Szocialista Internacionálé tagja. A gyarmati és apartheid-korszak politikájából eredő társadalmi-gazdasági különbségek felszámolását az ANC politikájának központi céljaként határozza meg.
A nemzeti demokratikus forradalmat (NDR) olyan folyamatként írják le, amely révén megvalósul a nemzeti demokratikus társadalom (NDS); egy olyan társadalom, amelyben az emberek intellektuálisan, társadalmilag, gazdaságilag és politikailag felhatalmazottak.
Háromoldalú szövetség
Az ANC történelmi szövetséget kötött a Dél-afrikai Kommunista Párttal (SACP) és a Dél-afrikai Szakszervezetek Kongresszusával (COSATU), amely a háromoldalú szövetség néven ismert. A SACP és a COSATU nem indult egyetlen választáson sem Dél-Afrikában, de az ANC-n keresztül indítanak jelölteket, vezető pozíciókat töltenek be az ANC-ben, és befolyásolják a párt politikáját és a párbeszédet. Mbeki elnöksége idején a kormány kapitalizmuspártibb álláspontot képviselt, ami gyakran ellentétes volt a SACP és a COSATU követeléseivel.
2008-as szakadás
Miután Zuma 2007-ben csatlakozott az ANC vezetéséhez, és Mbeki 2008-ban lemondott elnöki tisztségéről, a Mosiuoa Lekota vezette, korábbi miniszterekből álló Mbeki-frakció kivált az ANC-ből, és megalakította a Népi Kongresszust.
ANC zászló
Az ANC zászlaja három csíkból - fekete, zöld és arany - áll. A fekete a dél-afrikai őslakosokat, a zöld a földet, az arany pedig Dél-Afrika ásványi és egyéb természeti kincseit jelképezi. Ez a zászló volt az Umkhonto we Sizwe harci zászlaja is. A párt hivatalos zászlaján a párt emblémája is szerepel.
Az Afrikai Nemzeti Kongresszus zászlaja
Pártlista
A párt politikusai a pártlistán való szerepléssel jutnak be a parlamentbe, amelyet a választások előtt állítanak össze, és amely sorrendben felsorolja a párt által preferált képviselőket. A kiosztott mandátumok száma arányos az országos népszavazás arányában, és ez határozza meg a választási küszöböt.
Az ANC is nyert tagokat a vitatott padlón keresztüli átkelési folyamat révén.
Bár a legtöbb dél-afrikai párt bejelentette a 2009-es választásokon a tartományi miniszterelnök-jelöltek listáját, az ANC nem tette ezt meg. A pártoknak nem kötelező ezt megtenniük.
Választási eredmények
| Választás | Szavazatok | % | Ülések |
| 2009 | 11,650,748 | 65.90 | 264 |
| 2004 | 10,880,915 | 69.69 | 279 |
| 1999 | 10,601,330 | 66.35 | 266 |
| 1994 | 12,237,655 | 62.65 | 252 |
Az ANC-re leadott szavazatok aránya a 2009-es választásokon, körzetenként. 0-20% 20-40% 40-60% 60-80% 80-100%
Az ANC szerepe a konfliktus megoldásában
Az ANC volt a kormány fő ellenzéke az apartheid idején, és jelentős szerepet játszott a konfliktus megoldásában a béketeremtési és békeépítési folyamatok révén. Kezdetben a Nemzeti Párt tagjai titokban találkoztak az ANC vezetőivel, köztük Nelson Mandelával, hogy megvizsgálják, lehetséges-e a béke. Megbeszélésekre és tárgyalásokra került sor, amelyek végül az ANC és más szembenálló politikai pártok betiltásának 1990. február 2-i feloldásához vezettek de Klerk akkori elnök által. Ezek a kezdeti találkozók voltak az első döntő lépések a megoldás felé.
A Dél-Afrika újjáépítése felé tett következő hivatalos lépés a Groote Schuur-i jegyzőkönyv volt, ahol a kormány és az ANC közös kötelezettségvállalásban állapodott meg az erőszak és a megfélemlítés megszüntetése, valamint a stabilitás és a békés tárgyalási folyamat iránti elkötelezettség mellett. Az ANC tárgyalásokat folytatott a politikai foglyok szabadon bocsátásáról és a visszatérő száműzöttek büntetőjogi mentességéről, továbbá kommunikációs csatornákat hoztak létre a kormány és az ANC között.
Később a pretoriai jegyzőkönyv egy újabb lépést jelentett a megoldás felé, amelyben a Groote Schuur-i megállapodásokat újra megszilárdították, és lépéseket tettek egy ideiglenes kormány felállítása és egy új alkotmány kidolgozása, valamint az ANC katonai szárnyának - az Umkhonto we Sizwe-nek - a felfüggesztése felé. Ez a lépés hozzájárult a Dél-Afrikán belüli erőszakos cselekmények nagy részének megszüntetéséhez. A pretoriai jegyzőkönyv egy másik megállapodása az volt, hogy mindkét fél megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy Dél-Afrika számára új kormányzási módot hoznak létre, és hogy a további erőszak csak akadályozná ezt a folyamatot. Az erőszak azonban továbbra is folytatódott Kwazulu-Natalban, ami megsértette a Mandela és de Klerk közötti bizalmat. Ráadásul az ANC-n belüli belső viták meghosszabbították a háborút, mivel nem sikerült konszenzusra jutni a békéről.
A következő jelentős lépések a megoldás felé a következők voltak:
- a népesség-nyilvántartási törvény hatályon kívül helyezése,
- a csoportszintű területekről szóló törvény hatályon kívül helyezése
- az őslakosok földjéről szóló törvények hatályon kívül helyezése és
- a faji alapú intézkedések eltörléséről szóló törvényt elfogadták.
Ezek az intézkedések biztosították, hogy senki sem tarthatott igényt semmilyen jogra, és senkit sem foszthattak meg semmilyen jogától faji alapon.
1991 decemberében tartották a Demokratikus Dél-Afrikáért Konvenciót (CODESA), amelynek célja egy ideiglenes kormány felállítása volt. 1992 júniusában azonban bekövetkezett a Boipatong mészárlás. A tárgyalások leálltak, mivel az ANC kivonult. Csak Cyril Ramaphosa az ANC-től és Roelf Meyer a Nemzeti Párttól folytatta a tárgyalásokat. A két férfi több mint 40 találkozón tárgyalt és tárgyalt számos kérdésről, többek között a jövőbeli politikai rendszer jellegéről, a több mint 40 000 kormányzati alkalmazott sorsáról, valamint arról, hogy az országot felosztják-e vagy sem. A tárgyalások eredménye egy ideiglenes alkotmány lett, amely azt jelentette, hogy az apartheidről a demokráciára való áttérés alkotmányos folytatás volt, és hogy a jogállamiság és az állami szuverenitás érintetlen maradt a változás során, ami létfontosságú volt az országon belüli stabilitás szempontjából. Az első demokratikus választások időpontját 1994. április 27-re tűzték ki. Az ANC a szavazatok 62,5%-át szerezte meg, és azóta is hatalmon van.
Kritika
Korrupt tagok körüli vita
Az ANC-t érintő legjelentősebb korrupciós ügy az 55 milliárd rúpiás fegyverüzletben érintett vállalatoknak fizetett kenőpénzek sorozatával kapcsolatos, amely miatt hosszú börtönbüntetésre ítélték Schabir Shaikot, Jacob Zuma volt elnökhelyettes jogi tanácsadóját. Zuma, aki jelenleg államelnök, jelenleg 7 813 váddal néz szembe a fegyverüzlettel kapcsolatos állítólagos csalással, vesztegetéssel és korrupcióval kapcsolatban. Az ANC-t azért is bírálták, mert később megszüntette a Skorpiókat, azt a multidiszciplináris ügynökséget, amely a szervezett bűnözés és a korrupció ügyében folytatott nyomozást és büntetőeljárást, és amely nagyban részt vett a Zuma és Shaik elleni nyomozásban.
További közelmúltbeli korrupciós ügyek közé tartozik a Beaufort West önkormányzati vezetőjének, Truman Prince-nek a szexuális visszaélése és büntetőjogi vádjai, valamint az Oilgate-botrány, amelynek során állítólag több millió randnyi pénzt juttattak egy állami tulajdonú vállalatból az ANC kasszájába. Az ANC frakciói, különösen az ANC Ifjúsági Liga vezetősége és Brett Kebble üzletember közötti kapcsolatok a média figyelmét Kebble 2005 szeptemberében történt meggyilkolását követően keltették fel.
2007 decemberében az ANC megválasztotta új Nemzeti Végrehajtó Bizottságát (NEC), a párt legfelsőbb szervét. A 80 tagú bizottság 9%-a (apartheid utáni) elítélt bűnöző. A legtöbb tagot csalásért ítélték el, míg egy tagot, Winnie Madikizela-Mandelát egy 14 éves fiú, James Seipei (1974-1988), más néven Stompie Moeketsi elrablásáért ítélték el (akit szintén meggyilkoltak). A Mail & Guardian cikke szerint "ha hozzáadjuk azokat, akiket fegyelmi büntetésben részesítettek vagy áthelyeztek, és azokat, akiknek a feje felett megválaszolatlan kérdések sötét felhői lebegnek, akkor az arány 29%-ra tolódik".
Az ANC-t azzal is vádolták, hogy a kormányt és a civil társadalmat használja fel politikai harcai megvívására az ellenzéki pártok, például a Demokratikus Szövetség ellen. Ennek eredményeképpen számos panasz és vád merült fel azzal kapcsolatban, hogy egyik politikai párt sem képviseli valóban a szegények érdekeit. Ez eredményezte a "No Land! Nincs ház! Nincs szavazat!" kampányt, amely minden alkalommal, amikor az országban választásokat tartanak, nagyon hangsúlyossá válik.
Pazarló kiadásokkal kapcsolatos vita
Az ANC az elmúlt nyolc hónapban állítólag több mint 1 milliárd R1 milliárdot pazarolt el az adófizetők pénzéből luxusautókra, drága szállodákra, bankettekre, reklámokra és egyéb "pazarló kiadásokra".
A jelentés fő mozgatórugója az ország hivatalos ellenzéke, a Demokratikus Szövetség (DA). Ők "A pazarló kiadások megfigyelője" néven nyilvántartást vezetnek a kiadásokról.
Az ügyész szerint ez a hulladék:
- 18 574 új RDP-ház építése
- 7775 tanár finanszírozása egy éven keresztül
Kérdések és válaszok
K: Mi az Afrikai Nemzeti Kongresszus?
V: Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy balközép politikai párt Dél-Afrikában, amely a nem faji alapú demokrácia 1994 áprilisi bevezetése óta kormányoz.
Q: Mikor alapították az ANC-t?
V: Az ANC-t 1912. január 8-án alapították Dél-afrikai Bennszülött Nemzeti Kongresszus (SANNC) néven.
K: Kik voltak az alapító tagok?
V: John Dube és Sol Plaatje volt az alapító tagok egyike.
K: Van az ANC-nek katonai szárnya?
V: Igen, 1961 óta van egy katonai szárnya, az Umkhonto we Sizwe (A nemzet lándzsája).
K: Mekkora támogatottságot szerzett az 1999-es választásokon?
V: Az 1999-es választásokon jelentős támogatottságot szerzett.
K: Mekkora támogatást kapott a 2004-es választásokon? V: 2004-ben a szavazatok 69,7%-át szerezte meg.
K: Mekkora támogatást kapott a 2009-es választásokon?
V: 2009-ben a szavazatok 65,9%-ával kissé csökkent a szavazataránya, de továbbra is domináns maradt.
Keres