Kapitalizmus

Vásárlás, eladás, munkavégzés és bérbeadás

A kapitalizmusban az emberek eladhatják vagy kölcsönadhatják a tulajdonukat, más emberek pedig megvásárolhatják vagy kölcsönvehetik azt. Ha valaki vásárolni akar, és egy másik ember el akarja adni neki, nem kell engedélyt kérnie a felsőbb hatalomtól. Az emberek anélkül is rendelkezhetnek piaccal (vásárolhatnak és eladhatnak egymás között), hogy bárki más ezt megmondaná nekik. Azokat az embereket, akiknek tőkéjük van, néha kapitalistáknak nevezik (a kapitalizmust támogató embereket is kapitalistáknak hívják). Ők bárkit felvehetnek, aki az általuk kínált fizetésért dolgozni akar a gyáraikban, üzleteikben vagy földjeiken.

A tőke szó olyan dolgokat jelenthet, amelyek több dolgot vagy pénzt termelnek. Például a földek, gyárak, üzletek, szerszámok és gépek tőkének számítanak. Ha valakinek van befektethető pénze, az is tőke.

A kapitalista rendszerekben sok ember munkás (vagy proletár). Azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek a megélhetésükhöz. Az emberek választhatják, hogy bárkinek dolgoznak-e, aki a szabad piacon felveszi őket.

Ez sok régebbi gazdasági rendszertől eltér. A feudalizmusban a legtöbb ember jobbágy volt, és annak kellett dolgoznia, akié volt a föld, amelyen élt. A merkantilizmusban a kormány megnehezíti, hogy más országokból vásároljanak dolgokat. Sok vegyes gazdaságú országban (részben kapitalizmus, részben szocializmus) törvények szabályozzák, hogy mit lehet vásárolni vagy eladni, milyen árakat lehet kérni, vagy kit lehet felvenni vagy kirúgni.

Befektetés

Befektetés az, amikor az emberek pénzüket dolgokba fektetik (adják). Az emberek összeadhatják a pénzüket, hogy együtt vásároljanak vagy építsenek dolgokat, még akkor is, ha azok túl nagyok ahhoz, hogy egy ember egyedül megteremtse őket. Azok az emberek, akik befektetnek, tulajdonosai lesznek annak, amit közösen vásárolnak vagy építenek. A tőzsdén az emberek befektetéseket vásárolhatnak és adhatnak el.

A befektetés fontos a kapitalizmus számára. A "kapitalista" szó két dolgot jelenthet: jelenthet olyasvalakit, aki szereti a kapitalizmust, de jelenthet olyasvalakit is, aki befektet. A kockázati tőkés például új vállalkozásokba fektet be.

Azok, akik vállalkozást indítanak, vagy vállalkozásba fektetnek be, sok pénzt kereshetnek. Egy vállalkozás olyan dolgokat árul, amiket az emberek akarnak. A befektetők pluszpénzre tesznek szert, amit profitnak nevezünk. A befektetők a nyereségüket több vállalkozásba vagy a vállalkozás növelésébe fektethetik be. A befektetők egyre több és több nyereséghez juthatnak, ha a vállalkozások sikeresek.

Aki nem ért egyet

A szocialisták és kommunisták olyan emberek, akik nem támogatják a kapitalizmust. Azt mondják, hogy az árt a dolgozóknak, mert a vállalkozások több pénzt keresnek azzal, hogy eladnak dolgokat, mint amennyit a dolgozóknak fizetnek, akik ezeket a dolgokat készítik. Az üzlettulajdonosok meggazdagodnak, míg a munkások szegények és kizsákmányoltak (kihasználva) maradnak. Azt is állítják, hogy a társadalom hatékonyabb lenne, ha az emberek kevésbé gondolnának arra, hogy saját érdekeikért versenyezzenek egymással, és inkább arra, hogy együtt dolgozzanak a társadalom általános javáért. Egy másik érv szerint minden embernek joga van az alapvető szükségletekhez (például az élelemhez és a menedékhez). A kapitalizmusban az emberek néha nem kapnak meg mindent, amire szükségük van az élethez.

Karl Marx híres német kommunista filozófus volt. Híres könyvet írt A tőke (németül Das Kapital) címmel. Azt mondta, hogy a kapitalizmus megszűnik, miután a kizsákmányolás miatt a munkások úgy döntenek, hogy forradalomban átveszik a hatalmat. Sok országban voltak erőszakos kommunista forradalmak. Sok embert megöltek emiatt. De a kapitalizmus nem tűnt el, és a legtöbb ilyen kommunista rendszer összeomlott, és ma már nem létezik, vagy pedig kapitalistábbá vált. Egyesek úgy gondolják, hogy a kommunizmus ezekben az országokban azért nem működött, mert Marx elképzelései, bár gondolatilag szépek voltak, nem igazán működtek. Mások úgy gondolják, hogy a kommunista országok a kapitalista országok támadásai (katonai, politikai és gazdasági) miatt omlottak össze.

Az anarchisták (akik nem anarchokapitalisták) sem támogatják a kapitalizmust. Szerintük nem kellene főnököknek lenniük, mert ez egy hierarchia. Szerintük a marxista-leninista kormányok azért voltak sikertelenek, mert diktatúrák voltak, amelyek azt mondták, hogy a munkások nevében fognak uralkodni, de a vezetőik nevében uralkodtak. Úgy gondolják, hogy ezek a kormányok államkapitalista és nem szocialista kormányok voltak.

Aki egyetért

A kapitalizmust támogató emberekre különböző szavak vannak. A világ számos részén ezeket az embereket konzervatívoknak vagy liberálisoknak nevezik. Az Egyesült Államokban a liberális szó azt jelenti, hogy valaki támogatja a kapitalizmust, de szeretne bizonyos szabályokat arra vonatkozóan, hogy a piac mit tehet és mit nem tehet. A libertáriánus szó Amerikában és néhány más országban azt jelenti, hogy valaki azt szeretné, ha a kormánynak kevés vagy semmilyen hatalma nem lenne arra, hogy megmondja az embereknek, mit vásároljanak vagy eladjanak.

A kapitalizmusnak nem csak gazdasági okai vannak. Politikaiak is. A kapitalizmust kedvelő emberek úgy vélik, hogy a kapitalizmus szabadságot biztosít a polgárok számára, mivel lehetővé teszi számukra a függetlenséget. Friedrich Hayek egyetértett ezzel, és a nyitott társadalmat összekapcsolta az egyén tiszteletével és az emberek közötti különbségek tolerálásával.

A kapitalizmust támogató embereknek is vannak nézeteltéréseik. A legtöbb ember egyetért abban, hogy a kapitalizmus jobban működik, ha a kormány megakadályozza, hogy az emberek ellopják mások dolgait. Ha az emberek bármit ellophatnának, akkor senki sem akarna vásárolni semmit.

A legtöbb országban a kormány ennél többet tesz. Igyekszik biztosítani, hogy az emberek tisztességesen vásároljanak és adjanak el, és hogy a foglalkoztatás tisztességes legyen. A kormány adók formájában is pénzt szed be, emellett sok mindent megvásárol, és sok pénzt osztogat. Fegyverekre és hajókra költi a pénzt a hadsereg számára, tudományos kutatásokra az egyetemeken, iskolákra és könyvtárakra. Ad pénzt olyan embereknek is, akiknek nincs munkájuk, és olyan vállalkozásoknak, amelyeket a politikai vezetők fontosnak tartanak. Amikor a gazdaság egy részét a kormány irányítja, azt "szociáldemokráciának" nevezik. Amikor azonban a kormány pénzt költ, az vitákat okoz arról, hogy mire kellene költeni a pénzt.

Néhányan úgy gondolják, hogy az emberek kormány nélkül is meg tudják védeni magukat. A lopás elleni törvények helyett az emberek megvédhetnék a saját dolgaikat, vagy megállapodhatnának abban, hogy más embereknek, például választottbíróknak, biztosítóknak és magánvédőknek fizetnek azért, hogy megvédjék őket. Ezt a hitet "anarcho-kapitalizmusnak" nevezik. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy a kormány el akarja venni a jövedelmüket, mert akaratuk ellenére elveszi az emberektől az adókat, és megakadályozza, hogy megállapodásokat kössenek egymás között.

Kapcsolódó oldalak

• Antikapitalizmus
• Szocializmus
• Kommunizmus
• Monopoly