Holokauszt áldozatok

Ethnicity

A nácik úgy vélték, hogy egyes fajok és etnikai csoportok nem olyan jók, mint mások. Úgy gondolták, hogy az "árja faj" a legjobb mind közül. Azt akarták, hogy a náci Németországot csak "árja" emberek töltsék meg.

A nácik úgy gondolták, hogy vannak olyan népcsoportok, amelyek nem is emberek. Két ilyen csoport a zsidók és a romák voltak. A nácik úgy döntöttek, hogy a náci Németországban megölik az összes zsidót és romát. A nácik azt is gondolták, hogy a szláv népek kevesebbek az embernél, és több millió szlávot öltek meg az etnikai hovatartozásuk miatt.

Zsidó emberek

A nácik a zsidó népet etnikai csoportnak tekintették. Ez azt jelentette, hogy még ha valaki nem is gyakorolta a zsidó vallást, a nácik akkor is zsidónak tekintették.

A második világháború elején a nácik a zsidó embereket arra kényszerítették, hogy elhagyják otthonaikat, és gettókba kényszerítették őket. Adolf Hitler azonban 1941-re úgy döntött, hogy minden európai zsidót megöl. Ezt a tervet nevezték végső megoldásnak.

1942-től kezdve a nácik a zsidókat a gettókból olyan haláltáborokba deportálták, mint Auschwitz. Ezekben a táborokban az embereket gázkamrákban ölték meg, amint megérkeztek.

A holokauszt végére a világon minden harmadik zsidó emberből egy meghalt vagy megölték a nácik. Európában minden harmadik zsidóból csak egy élte túl a holokausztot. Sok ország elvesztette zsidó lakosságának nagy részét. Például:

• 3 millió lengyel zsidó meghalt vagy megölték (ez a lengyelországi zsidók 90%-a volt).
• 2,1 millió zsidó halt meg vagy gyilkolták meg a Szovjetunióban.
• Észtország, Lettország, Litvánia, Németország és Ausztria elvesztette zsidó lakosságának 90%-át.
• További nyolc ország elvesztette zsidó lakosságának több mint felét: Csehország és Morvaország (89%); Szlovákia (83%); Görögország (77%); Hollandia (75%); Magyarország (70%); Belgium (60%); és Jugoszlávia (60%).

A holokauszt során több mint egymillió zsidó gyermek halt meg, illetve gyilkolták meg őket.

Szlávok

A nácik több millió szláv embert öltek meg a holokauszt során. Ezek közé az emberek közé tartoztak lengyelek, oroszok, ukránok, csehek, bosnyákok és szorbok. A nácik a szlávokat alsóbbrendű fajnak tartották. Ugyanakkor a szláv országokban élő embereket is ki akarták irtani, hogy az "árja" emberek számára bőven legyen Lebensraum ("élettér").

Pólusok

A lengyelek voltak az egyik első csoport, amelytől Hitler úgy döntött, hogy megszabadul. Először 1939-ben osztotta meg ezt az elképzelést. Hitler 1939. augusztus 22-én azt mondta:

[A háború [célja] ... az ellenség elpusztítása. Ezért készítettem elő ... a "halálfejemet" [katonák csoportjait] azzal a paranccsal, hogy szánalom és kegyelem nélkül öljön meg minden lengyel származású vagy nyelvű férfit, nőt és gyermeket. Csak így [kaphatjuk meg] a szükséges életteret. ^{115. o.}

A második világháború előtt Lengyelországban élt a legtöbb zsidó Európában. A holokauszt végére hárommillió lengyel zsidó halt meg vagy gyilkolták meg. ^{403. o.} Ahogyan 1,8-3 millió lengyel is, akik nem voltak zsidók. ^{305. o.} Ezek közé az áldozatok közé tartoztak:

• Több százezer római katolikus és ortodox lengyel, akiket Auschwitzba és más koncentrációs táborokba küldtek.
• Tudósok és más fontos emberek
• Gyermekek minden korosztály számára

Lengyelország lakosságának csaknem 17%-a halt meg, vagy esett áldozatul a holokausztnak.

Ukránok

Eredetileg a nácik azt tervezték, hogy a 23,2 millió ukrajnai lakos 65%-át (kb. 15 millió ukrán) megölik. A túlélőket rabszolgaként akarták dolgoztatni.

1941 és 1945 között a nácik mintegy hárommillió ukrán embert öltek meg. Emellett több mint kétmillió ukránt deportáltak Németországba, hogy rabszolgamunkára használják őket.

A szovjet Vörös Hadseregben több ukrán halt meg a Wehrmacht ellen harcolva, mint amerikai, brit és francia katona együttvéve.

Szovjetek

Sok szovjet hadifogoly és civil halt meg a Barbarossa hadművelet (a tengelyhatalmak Szovjetunió elleni inváziója) során. A nácik sok szovjet gyermeket és felnőtt civilt is megöltek az általuk elfoglalt területeken.

A nácik a Vörös Hadsereg hadifoglyainak millióit ölték meg sokféleképpen:

• A német katonák (különösen a Waffen-SS) kivégezték őket, miután elfogták őket.
• Sok szovjet hadifogoly halt meg a német hadifogolytáborokban vagy a halálmeneteken uralkodó szörnyű körülmények miatt.
• A nácik sok szovjet hadifoglyot küldtek koncentrációs táborokba, hogy megöljék őket.

A nácik 1941-1942 között nyolc hónap alatt mintegy 2,8 millió szovjet hadifoglyot öltek meg kivégzéssel, éhezéssel és fagyhalállal.

Miután a nácik megszállták a Szovjetunió egyes részeit, szörnyen bántak a szovjet civilekkel. Leningrád ostroma során több mint 1,2 millió civil halt meg. A náci katonák parasztfalvak ezreit pusztították el Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában. 1995-ben az Orosz Tudományos Akadémia jelentése szerint a nácik 13,7 millió civil halálát okozták a megszállt Szovjetunióban, beleértve a zsidókat is. Ez a terület lakosságának 20%-a volt. Ezek közé a halálesetek közé tartoztak:

• A náci népirtás és megtorlás 7,4 millió áldozata
• 2,2 millió Németországba kényszermunkára deportált személy halála
• 4,1 millió haláleset éhínség és betegség miatt

Mintegy hárommillió ember halt éhen azokon a területeken is, amelyeket a nácik nem foglaltak el.

Roma emberek

A nácik nürnbergi törvényei szerint a romákat a zsidókhoz hasonlóan "a [Németország] faji alapú ellenségeinek" nevezték. A zsidókhoz hasonlóan a nácik az összes európai romát meg akarták ölni.

1936-ban a nácik elkezdték a romák deportálását, először a városok külső peremére, később pedig ugyanabba a gettóba, ahová a zsidókat is küldték. 1942-ben Heinrich Himmler elrendelte, hogy a romákat (beleértve a gyerekeket is) az auschwitzi koncentrációs táborba kell küldeni. A nácik sok roma felnőttet és gyermeket más haláltáborokba, például Bełżecbe, és más koncentrációs táborokba, például Ravensbrückbe is küldtek.

Történészek becslése szerint 220 000-500 000 romát öltek meg a nácik. Ez körülbelül minden negyedik roma emberből egyet jelentett, aki akkoriban Európában élt. Egy kutató szerint azonban akár 1,5 millió roma is meghalhatott a holokauszt során.

A második világháború után sokáig tartott, amíg az országok elismerték, hogy a náci Németország népirtást követett el a romák ellen. Nyugat-Németország 1982-ben ismerte el, hogy a romák ellen népirtás történt. 2011-ben a lengyel kormány úgy döntött, hogy Lengyelország minden év augusztus 2-án tiszteleg a roma népirtás előtt.

Magyar zsidó gyerekek és egy idős asszony útban az auschwitzi gázkamrák felé (1944)


Meztelen szovjet hadifoglyok a mauthauseni koncentrációs táborban

Fogyatékosságok

A nácik úgy vélték, hogy a fogyatékkal élők "életre méltatlanok", és nem érdemlik meg az életet. A fogyatékkal élők nem illettek bele a nácik elképzeléseibe a tökéletes "árják" fajáról.

A nácik mintegy 375 000 embert kényszerítettek sterilizálásra, hogy ne szülhessenek fogyatékos gyermekeket. Ezek közé az emberek közé tartoztak a testi fogyatékossággal élők, a mentális betegségekben szenvedők, az értelmi fogyatékosok és a siketek.

A fogyatékkal élők voltak az első emberek, akiket a nácik gázkamrákban öltek meg. 1939-ben a nácik létrehozták a T-4 Eutanázia Program nevű programot. E program részeként a nácik fogyatékkal élő gyermekeket és felnőtteket küldtek olyan kórházakba, mint a Hartheim Eutanázia Központ, ahol mérges gázzal ölték meg őket. Néhány fogyatékkal élő gyermeket közvetlenül születésük után is megöltek. A második világháború végére a nácik mintegy 275 000 fogyatékkal élő embert öltek meg. Ezek közül körülbelül 5-7000 áldozat volt gyermek.

Homoszexualitás

Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek is áldozatai voltak a holokausztnak. A nácik különösen kegyetlenek voltak a meleg férfiakkal szemben. Úgy gondolták, hogy a homoszexuális emberek több szempontból is ártottak a náci Németországnak:

• A nácik úgy gondolták, hogy a meleg férfiak túl gyengék és túlságosan hasonlítanak a nőkre ahhoz, hogy harcolhassanak a náci Németországért.
• A nácik azt akarták, hogy az "árja" németeknek minél több gyerekük legyen, de a meleg férfiak nem fognak gyereket szülni.
• A nácik úgy gondolták, hogy a homoszexualitás fertőző, és hogy más németek homoszexuálisokká válnak, ha melegek között vannak.

1936-ra Heinrich Himmler megpróbálta a németországi törvényeket felhasználni, és új törvényeket alkotni a meleg férfiak üldözésére. Legalább 100 000 meleg német férfit tartóztattak le, 50 000-et pedig elítéltek és börtönbe zártak. Néhányukat állami pszichiátriai kórházakba kényszerítették. A nácik által ellenőrzött területeken élő európai meleg férfiak százait rendelték el a bíróságok, hogy vegyszerekkel kasztrálják őket.

5000 és 15 000 meleg férfi között volt a koncentrációs táborokban bebörtönözve. Gyakran még rosszabbul bántak velük, mint a többi fogollyal. Rózsaszín háromszöget kellett viselniük az ingükön, akárcsak a gyermekek szexuális zaklatásáért és állatokkal való szexért elítélt férfiaknak.

A leszbikusokkal általában nem bántak olyan rosszul, mint a meleg férfiakkal. Általában nem kerültek börtönbe csak azért, mert leszbikusok voltak. A koncentrációs táborokban általában fekete háromszöget viseltek.

Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma szerint "a náci Németország nem akart minden homoszexuálist megölni. Mindazonáltal a náci állam aktív üldözéssel igyekezett a német homoszexuálisokat szexuális és társadalmi konformizmusra terrorizálni, ami ezrek halálát okozta, és még többeknek az életét tette tönkre".

A második világháború után a koncentrációs táborokból kiszabadult homoszexuálisok közül sokakat még mindig üldöztek Németországban. A 175. paragrafus alapján vádat emelhettek ellenük, amely törvény a "férfiak közötti fajtalankodást" tette törvénytelenné. Ha elítélték őket, börtönbe kerültek. (A koncentrációs táborokban töltött időt levonják a büntetésükből.) Ez nagyban különbözött attól, ahogyan a holokauszt más áldozataival bántak. Más áldozatokat kárpótoltak (pénzt adtak) a családtagok és az oktatási lehetőségek elvesztéséért. A meleg áldozatokat bűnözőként kezelték.

1933. május 10-én a nácik elégettek 20 000 homoszexualitásról szóló könyvet a Szexkutató Intézet könyvtárából. Elvitték az intézetből a homoszexuális emberek listáit is, hogy üldözni tudják őket.

Politika

A nácik sok olyan embert is megöltek, akik nem értettek egyet a nácik politikai nézeteivel. Ezeket az embereket a náci Németország politikai ellenségeinek tekintették.

Politikai foglyok

A nácik különösen kegyetlenül bántak azokkal az emberekkel, akik a náci kormány ellen emeltek szót vagy harcoltak ellene. Amikor letartóztatták ezeket az embereket, a nácik gyakran a kihallgatásuk után azonnal megölték őket. Néha a nácik a családjukat is megölték. Azokat, akiket nem öltek meg azonnal, a politikai népbíróságra küldték. Ez a bíróság híres volt a halálos ítéletek számáról.

Baloldaliak

A nácik a baloldaliakat politikai ellenségnek tekintették. A baloldaliak közé tartoztak a kommunisták, a szocialisták és a szociáldemokraták/demokrata szocialisták. A német kommunisták és szociáldemokraták az elsők között voltak, akiket a dachaui koncentrációs táborba küldtek. A náci párt gyűlölte a kommunizmust, és attól tartott, hogy a német kommunisták lojálisak lesznek a Szovjetunióhoz, egy kommunista országhoz. A nácik kommunista erőszakról szóló pletykákat terjesztettek, hogy elfogadtassák az 1933-as felhatalmazó törvényt. Ez a törvény adta meg Adolf Hitlernek első diktátori hatalmát.

Hitler és a nácik a német baloldaliakat is gyűlölték, mert nem értettek egyet a nácik rasszizmusával. Amikor a nácik elfoglaltak egy helyet, a kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták/demokrata szocialisták általában az elsők között voltak, akiket meggyaláztak. Néha azonnal meggyilkolták a baloldaliakat.

Vallás

Jehova Tanúi

Vallási meggyőződésük részeként Jehova Tanúi megtagadták, hogy a német hadseregben szolgáljanak, tisztelegjenek a náci zászló előtt, vagy azt mondják, hogy "Heil Hitler" ("Üdvözlégy Hitler"). Nem voltak hajlandók elfogadni a náci hiedelmeket és törvényeket, amelyek ellentétesek voltak vallási meggyőződésükkel.

Emiatt sok Jehova Tanúit koncentrációs táborokba küldték. A koncentrációs táborokban 2500-5000 Tanú halt meg.

Római katolikusok

A nácik a katolikus egyházat is megtámadták a holokauszt idején. Hitler el akarta pusztítani a katolicizmust és a kereszténységet a náci Németországban, és helyette a náci Németországot pogánnyá akarta tenni. Német papok, apácák és katolikus vezetők ezreit tartóztatták le a nácik hatalomátvétele után.

1939-ben Hitler megszállta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború. Lengyelország többnyire katolikus volt. A nácik el akarták pusztítani Lengyelországot. A lengyelországi katolikus egyház elpusztításával kezdték. Letartóztatták az egyház vezetőit, és bezárták a templomokat és kolostorokat. 1940-ben a nácik a dachaui koncentrációs táborban külön barakkot hoztak létre csak a papok számára. A Dachauban bebörtönzött 2720 pap közül szinte mindenki (94,88 százalék) katolikus volt. Körülbelül 1700 lengyel pap volt; felük meghalt vagy megölték Dachauban. A nácik még azt is törvényen kívül helyezték, hogy a papok bárhol is adhattak katolikus szentségeket lengyeleknek. Legalább egy német papot Dachauba küldtek, mert lengyel katolikustól gyóntatott.

1933-ban Németország megállapodást kötött a Szentszékkel a katolicizmus védelméről a náci Németországban. A nácik azonban gyakran megszegték ezt a megállapodást. Gyilkosságok és tömeges letartóztatások közepette bezárták a katolikus sajtót, iskolákat, politikai pártokat és ifjúsági csoportokat Németországban.

Az egyházzal különösen rosszul bántak azokon a területeken, amelyeket Németország elfoglalt. Ausztriában a katolikus vagyont elvették, a katolikus szervezeteket bezárták, és sok papot Dachauba küldtek. Csehszlovákiában a nácik megtagadták a vallási rendek követését, bezárták az iskolákat, törvényen kívül helyezték a vallási tanításokat, és papokat küldtek koncentrációs táborokba. A katolikus emberek, püspökök, papok és apácák tiltakoztak és támadták a náci politikát.

1942-ben a holland püspökök tiltakoztak a zsidókkal szembeni rossz bánásmód ellen. Amikor a holland érsek nem volt hajlandó engedelmeskedni a náciknak, a Gestapo összegyűjtötte a katolikus "zsidókat", és 92-t Auschwitzba küldött Egy Edith Stein nevű holland katolikus apácát Auschwitzban meggyilkoltak. Maximilian Kolbe lengyel papot is megölték. Mindkettőt végül II. János Pál pápa avatta katolikus szentté az 1980-as években. A holokauszt más katolikus áldozatait is boldoggá avatták, köztük néhány lengyel papot, akik Dachauban haltak meg.

Protestánsok

Egyes protestáns egyházak egyetértettek a náci eszmékkel. Mások nem. A németországi protestantizmus átvételére a nácik létrehozták a Nemzeti Birodalmi Egyházat: egy hivatalos állami egyházat, amely a nácizmuson alapuló államvallást tanított. A birodalmi egyház:

• Elvették az összes keresztény keresztet, és a náci horogkeresztre cserélték őket
• Kirúgta az összes egyházi személyt, és náci szónokokkal helyettesítette őket.
• követelte, hogy a Bibliát soha többé ne nyomtassák ki Németországban.
• Hitler Mein Kampf című könyvét minden templomának oltárára tegyék fel.

Kirúgtak minden olyan egyházi személyt, aki nem volt "árja". Az egyháztagok "német keresztényeknek" nevezték magukat, és azt mondták, hogy "a horogkereszt van a mellkasukon és a kereszt a szívükben".

A náci eszmékkel egyet nem értő protestáns csoportok megalakították a Valló Egyházat, a német egyházak csoportját. Martin Niemöller volt az egyik vezetőjük. A nácik üldözték a Hitvalló Egyházat. 1936 májusában a Hitvalló Egyház levelet küldött Hitlernek, amelyben kritizálta tevékenységét. A nácik így reagáltak:

• Lelkipásztorok százainak letartóztatása
• A Hitvalló Egyház egyes vezetőinek koncentrációs táborokba küldése.
• A Hitvalló Egyház összes pénzét elvenni...
• A Hitvalló Egyház tagjainak törvénytelenné tétele, hogy pénzt adományozzanak az egyháznak.

A legtöbb lelkész és gyülekezet nem volt tagja sem a birodalmi egyháznak, sem a Hitvalló Egyháznak. Azokat a lelkészeket, akik felszólaltak a nácik tettei ellen, megfenyegették, letartóztatták, és néha koncentrációs táborokba küldték őket.

Bahá'í hit

1937-ben a nácik törvényen kívül helyezték a bahá'í hit gyakorlását. A nácik bezárták az összes bahá'í szervezetet Németországban. A nácik nem szerették a bahá'í hitet, mert az pacifizmust tanított.

A holokauszt során a bahá'íkat letartóztatták, és nagyon drága pénzbírságokat szabtak ki rájuk. A nácik folytatták szervezeteik bezárását is.

Szabadkőművesek

A nácik a szabadkőművességet okolták azért, hogy Németország elvesztette az I. világháborút. Azt mondták, hogy a szabadkőművesek vezetői részt vettek egy összeesküvésben a zsidókkal, hogy Németországot elfoglalják. 1941-ben Adolf Hitler úgy döntött, hogy a szabadkőművesek politikai ellenségek. A nácik több tízezer szabadkőművest küldtek koncentrációs táborokba. A szabadkőművesek 80 000 és 200 000 között voltak, akiket megöltek.

Katolikus papok és civilek nyilvános kivégzése Lengyelországban (1939)


A nácizmust támogató "német keresztények" zászlaja 1934-ben

Összes haláleset

Ez a táblázat megbecsüli a holokauszt által okozott halálesetek számát.

Áldozatok	Halálesetek száma	Forrás(ok)
Zsidók	5,93 millió
Szovjet civilek (a szovjet zsidókat nem beleértve)	5,7 millió
Ukránok	3 millió
Szovjet hadifoglyok	2 millió-3 millió
Etnikai lengyelek (a lengyel zsidókat nem számítva)	1,8-3 millió
Szerbek	300,000–500,000
Fogyatékkal élők	275,000
Roma	90,000–500,000
Szabadkőművesek	80,000–200,000
Szlovénok	20,000–25,000
Homoszexuálisok	5,000–15,000
Spanyol republikánusok	7,000
Jehova Tanúi	2,500–5,000
ÖSSZESEN	19,2 millió - 22,2 millió

Tánya Szavicseva, egy 11 éves szovjet kislány naplója. A naplót Leningrád ostroma alatt írta. Feljegyzései a nővére, majd a nagymamája, majd a bátyja, majd a nagybátyja, majd egy másik nagybátyja, majd az anyja éhhaláláról és haláláról szólnak. Az utolsó három feljegyzésben az áll: "Szavicsevék meghaltak", "Mindenki meghalt" és "Csak Tánya maradt". Tánya nem sokkal az ostrom után meghalt. A naplóját bemutatták a nürnbergi tárgyalásokon.

Fotógaléria