Biblia

Hogyan íródott

A szövegek sokáig szájhagyomány útján öröklődtek generációról generációra. A Bibliát régen arámi, héber és görög nyelven írták. Később latinra és néhány más nyelvre is készültek fordítások. Ma már angol és sok más nyelven is vannak fordítások. A héber Biblia könyvei - amit a keresztények Ószövetségnek neveznek - nem mind egy időben íródtak. Ez több száz évig tartott (körülbelül 1200 évig). Az Újszövetség könyveit, amelyek eredetileg görög nyelven íródtak, körülbelül Kr. u. 100-ban kezdték összegyűjteni. Az Újszövetség olyan eseményekről szól, amelyek Kr. e. 4 és Kr. u. 70 között történtek, többek között Jézus születéséről, életéről, haláláról és feltámadásáról. Arról is beszámol, hogy követői hogyan terjesztették az üzenetét. Azzal zárul, hogy leírja, hogyan lesz vége a világnak, amikor Jézus visszatér a földre. Az Újszövetség legtöbb írója Jézus apostola volt. Olyan emberek voltak, akik azt állították, hogy látták Jézust élve a keresztre feszítése után.

Fordítások és változatok

A fordítás az, amikor egy írástudó az egyik nyelvű forrást egy másik nyelven írja le. A Biblia legtöbb szövegét ógörögül, arámi vagy héber nyelven írták.

Az első latin nyelvű fordítást Jeromos készítette az 5. században. Ő indította el a ma Vulgata néven ismert művet. Wufila gót nyelvre fordította a Bibliát. A korai középkorban olyan emberek, mint Petrus Valdes és Jan Hus készítettek fordításokat.

Az Újszövetséget először John Wycliffe fordította le angolra 1382-ben, és társai fordították le az Ószövetséget. A fordítás a Vulgata latin nyelvű bibliából készült. Wycliffe azért tette ezt, hogy az emberek saját szemükkel láthassák, mit mond a Biblia. A fordítás 1382-ben készült el. A Wycliffe-bibliának, ahogyan azt nevezik, volt néhány későbbi, más emberek által készített kiadása is. Lefordították középangolra, a korabeli nyelvre. Wycliffe-nek nem volt egyházi engedélye erre, de GauntJános, a királyság egyik leghatalmasabb embere védelmezte. Miután Wycliffe és a védelmezője is meghalt, az egyház 1415-ben eretneknek nyilvánította Wycliffe-et, és betiltotta az írásait. A konstanzi zsinat elrendelte, hogy Wycliffe műveit el kell égetni, maradványait pedig exhumálni (kiásni) kell. Miért volt az egyház ennyire ellene? A fordítások megkérdőjelezték az egyháznak az emberek feletti hatalmát. Az egyházban a Biblia magyarázata a pap feladata volt. Bármit is mondott, azt nem lehetett kétségbe vonni. Amint a hétköznapi emberek elolvashatták a Bibliát, más véleményük lehetett.

A fordítás következő lépését 1525-ben William Tyndale tette meg. Az ő fordítása kora újkori angolra készült, amit ma már nagyjából értünk. Tyndale ezt is az egyház engedélye nélkül tette. Az ő fordítása volt az első nyomtatott fordítás, amelyből több ezer példány készült. Nem volt pártfogója, és sorsa szörnyű volt. Európába menekült, de Thomas More (Anglia akkori kancellárja) ügynökei végül megtalálták. Tyndale-t és nyomdászát is máglyahalállal végezték ki.

Egy másik jól ismert fordítás az 1611-es King James fordítás (közismert nevén az Authorized King James Version of the Bible).

Egyes szövegeket történészek írtak, akik megpróbálták bemutatni, milyen volt az ókori Izrael. Más szövegek versek Istenről és az ő munkájáról. Másokat pedig arra használtak, hogy törvényeket alkossanak. A judaizmus és a kereszténység követői szentnek tartják a Bibliát, de nem mindannyian értenek egyet abban, hogy mi tartozik a Bibliába. Az, hogy mit tekintenek a Biblia részének, a történelem során változott. A különböző felekezetek bizonyos részeket belefoglaltak, más részeket pedig kihagytak belőle. A Bibliának nincs egyetlen változata; a könyvek tartalma és sorrendje is változhat.

A nyelvek nem egyeznek. A fordítás során a fordítónak döntenie kell, hogy szóról szóra fordít-e, vagy a szöveg értelmét ragadja meg. Ha az értelem megragadása mellett dönt, akkor a célnyelvben más szavakat választ. Ezt nevezzük parafrazálásnak.

Ma a Bibliának több tucatnyi változata létezik. Vannak fordítások és vannak parafrázisok. A parafrázisos változat az, amikor az emberek vesznek egy fordítást, és a saját szavaikkal írják át. Mivel a Bibliát modern nyelvekre fordították le, az is előfordulhat, hogy ugyanazoknak a szövegeknek különböző fordításai vannak. A Biblia minden idők legkelendőbb könyve. A Bibliából eddig 2,5 milliárd és több mint 6 milliárd példányt adtak el. A Biblia teljes változata 471 nyelven létezik. Részeit 2225 nyelvre fordították le. A legtöbb Biblia a londoni British Museumban található.

Ószövetség

A keresztény Biblia 66 könyvből áll. Az első 39 könyv az Ószövetség. Ez az Isten üdvtörténetének első része. Az "üdvösség" Isten hosszú munkája, hogy megmentsen minket a bűneinktől. A "bűn" az, ami akkor történt, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy Isten útja helyett a saját útjukat járják az Isten által teremtett világban. Ekkor kezdte el Isten az Ő nagyszerű munkáját, hogy megmentsen minket a bűneinktől. Hogy előkészítse az utat, Istennek el kellett pusztítania az egész világot egy nagy özönvízzel, kivéve Noé családját. Ezután Isten új népet támasztott magának. Ők voltak az ősi héberek. Isten megígérte a hébereknek, hogy elhozzák az Ő üdvösségét az egész világnak. Az Ószövetség első öt könyve nagyrészt arról szól, hogy Isten hogyan választotta ki az ősi hébereket, és hogyan tanította meg őket a törvényeire. Ezek után következik a tizenkét könyv, amelyek a héberek történetét mesélik el. A következő öt könyv a költészet és a bölcsesség könyvei. Ezen öt könyv egyike, a "zsoltárok", olyan énekek könyve, amelyek főként azt mutatják be, hogyan akarja Isten, hogy imádják. Az Ószövetség utolsó tizenhét könyvét héber próféták írták. Ezek a könyvek arról szólnak, hogy Isten csalódott az ősi héberekben, és ígéretet tett arra, hogy visszahozza őket a vele való barátságba. A próféták egy nagy meglepetést is megjósoltak, amelyet Isten tervezett a világ számára - elküldi saját Fiát, a Messiást (a "Felkentet"), a Megváltót, hogy megmentsen minket bűneinktől. Erről a Messiásról az Újszövetségben olvashatsz. Az Ószövetségben a Tanakh nagyrészt héberül íródott; néhány részt arámi nyelven írtak. A Bibliának ezt a részét a zsidók és a keresztények is szentnek tartják.

Van még néhány könyv az Ószövetség idejéből, amelyeket azok az egyházak, amelyek elfogadják őket a Biblia részeként, deuterokanonikusoknak, azok pedig, amelyek nem, apokrifeknek neveznek.

Újszövetség

A második részt Újszövetségnek nevezik. Ennek a könyvnek a fő része Jézus Krisztus életének története. Ennek a történetnek a négy különböző változatát az Újszövetségben evangéliumoknak nevezzük. Az evangéliumok után következik az a történet, ami Jézus halála és feltámadása után történt az egyházzal. Ennek egy részét a korai keresztény vezetők, különösen Szent Pál levelei mesélik el. A Biblia utolsó könyve egy látomásról szól, amelyet Szent János, Jézus egyik tanítványa látott. A látomásban János látta, hogy mi fog történni a világ végén. Ez magában foglalta a gonoszok megítélését és a Jézust követő emberek boldogságát. A Biblia egyik legtöbbet idézett verse a János 3:16: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen [meghaljon], hanem örök élete legyen". ^NIV

Nézetek a Bibliáról

Az embereknek különböző elképzeléseik vannak a Bibliáról. A keresztények úgy gondolják, hogy ez Isten szava az emberekhez. A zsidók úgy gondolják, hogy csak az Ószövetség Istentől való. A protestánsok és a katolikusok úgy vélik, hogy az Ó- és az Újszövetség Isten Igéje. A katolikusok azt is hiszik, hogy az apokrif vagy deuterokanonikusnak nevezett könyvek a Biblia részei. Néha a különböző felekezetek nem értenek egyet abban, hogy pontosan mit is jelent a Biblia.

Az iszlám szerint magát az Injilt kell követni, de úgy vélik, hogy az idő múlásával megromlott. A Koránról úgy vélik, hogy az utódja.

Az ateisták nem hisznek az istenek létezésében, ezért a Biblia csak egy ősi könyv.

A deisták hisznek Istenben, de úgy vélik, hogy a Bibliát emberek írták, ezért nem tartják fontosnak.

Néhány ember a Bibliában