A nürnbergi törvények két eredeti jogszabályból és az azokat kísérő zászlótörvényből álló csomagot jelentenek, amelyeket 1935 szeptemberében fogadott el a náci Németország. Ezek a törvények állították törvényes alapra a nácik faji alapú diszkriminációját, és jogi keretet adtak a zsidók és más csoportok fokozatos kizárásának. A törvényeket Németországban, és amelyek 1945-ig voltak érvényben. Nevüket Nürnberg városáról kapták, ahol a törvényhozó gyűlés ülésezett; formálisan 1935. szeptember 15-én nyilvánosák ki a Reichsparteitag (pártgyűlés) alkalmával.

Ezek voltak:

  • Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre (Blutschutzgesetz, a német vér és becsület védelméről szóló törvény). A törvény megtiltotta, hogy zsidók házasságot kössenek vagy bizonyos esetekben szexuális kapcsolatot létesítsenek német állampolgárokkal vagy "német rokon vérűekkel". A jogszabály bűncselekménnyé tette az ilyen kapcsolatokat, és büntetőeljárást, valamint büntetést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik megszegték a tilalmat. Emellett szabályozta például bizonyos foglalkoztatási viszonyokat (például német nő alkalmazása idegen háztartásban), és hozzájárult a magánéleti jogok korlátozásához a faji elkülönítés érdekében.
  • Birodalmi állampolgársági törvény : A jogszabály alapvetően azt mondta ki, hogy a teljes polgári jogokat és politikai részvételt csak a "német vagy vele rokon vérű" személyek (Reichsdeutsche vagy Volksdeutsche) élvezhetik; a többi lakost alárendelt státuszba sorolták. Ennek következtében sok, korábban állampolgárnak tekintett ember — elsősorban a zsidók — elveszítette állampolgársági jogait, a választójogát és a közalkalmazotti státuszát. A törvény értelmezése és alkalmazása külön rendeletekkel (kiegészítő utasításokkal) tovább részleteződött.
  • Reichsflaggengesetz — bár szigorúan véve ez a zászlótörvény nem része volt a törvénycsomag fő magjának, mégis egy időben jelent meg velük. A törvény a horogkeresztet tette Németország hivatalos állami zászlajává, ezzel is erősítve a párt és az állam ideológiai összefonódását.

Jogszabályi részletek és kiterjesztések

1935. november 14-én kiegészítő rendeletek jelentek meg, amelyek pontosították, hogy a törvények alkalmazásában ki minősül "zsidónak" vagy "kevert vérűnek" (az ún. mischling kategóriák). Ezek a kiegészítések személyi eredet alapján — nagyszülők és származás vizsgálata — határozták meg az egyén jogi státuszát. Ugyanezen időszakban a nürnbergi törvényeket tovább bővítették: megtiltották, hogy a romák (cigányok), feketék vagy azok leszármazottai házasságot kössenek vagy szexuális kapcsolatot létesítsenek "német vagy német rokon vérűekkel".

Következmények

A nürnbergi törvényeknek és a rájuk épülő rendeleteknek rövid és hosszú távú következményei voltak. Jogilag aláásták a zsidók és más csoportok polgári jogait, kizárták őket a közéletből és sok szakmából, lehetővé tették vagyonuk elkobzását, megnehezítették a mindennapi életüket, és megalapozták a későbbi, radikálisabb intézkedéseket — köztük a deportálásokat és a megsemmisítést. A törvények a nácik faji hierarchiáját tették jogilag kötelezővé, és legitimálták az állami üldözést.

Hatályon kívül helyezés és történelmi értékelés

A nürnbergi törvények a második világháború végéig, a Harmadik Birodalom összeomlásáig hatályban voltak; a háború után az elfoglalt területeken az antanthatalmak és az új jogrendek érvénytelenítették ezeket a rendelkezéseket. Történészek a nürnbergi törvényeket a modern európai jogtörténet egyik leghamisabb, legtöbb jogsérelmet előidéző törvénycsomagjaként értékelik: jogi eszközökkel tették lehetővé és formalizálták a faji alapú megkülönböztetést, ami végül a holokauszthoz vezetett.

Fontos megjegyezni, hogy a nürnbergi törvények nem önmagukban voltak a zsidók elleni üldözés teljes forrásai: részei voltak egy szélesebb állami, társadalmi és bürokratikus rendszernek, amely fokozatosan egyre több jogfosztást és erőszakot vezetett be.