A püspök a keresztény egyház papságának rangját jelöli. Az egyházmegyét, amelyet egy püspök irányít, püspökségnek nevezzük. Egy püspök érseki rangot kaphat egy érsekségben. A püspökség élén álló személy felelős a hit tanításáért, a szentségek kiszolgáltatásáért és a hívek lelki gondozásáért; emellett egyházi jogi és adminisztratív feladatokat is ellát.

Rang és feladatok

Általában egyházi hierarchiában megkülönböztetünk papokat és püspököket: a papok helyi közösségekért felelősek, míg a püspök egy nagyobb területért, az egyházmegye vagy püspökség egészéért. A püspök három fő feladatot teljesít hagyományosan:

  • tanító — biztosítja, hogy a hitet helyesen tanítsák és értelmezzék;
  • szolgáló/szentelő — felügyeli a szentségek kiszolgáltatását és maga is szentségeket ad át (például pappá-szentelés);
  • kormányzó — vezetői, igazgatási és fegyelmi feladatokat lát el az egyházmegyében.

Változatok a felekezetek között

Néhány protestáns egyházban azonban nincsenek püspökök vagy érsekek. Ilyen például a presbiteriánus egyház. A skót egyház élén egy moderátor áll, akit minden évben a közgyűlés választ meg. Más keresztény mozgalmaknak nincsenek sem püspökei, sem papjai: A kvékerek jó példa erre. Az ortodox, a katolikus és az anglikán hagyományokban viszont fontos szerepe van a püspöki rendnek, bár rítusuk és jogi rendjük különbözik.

A pápa és a püspöki rend

A katolikus egyházban a pápát a bíborosok közül választják meg. Az egyházi törvények szerint ennek nem kell így lennie: bármelyik férfi, nőtlen, megkeresztelt keresztény, akit alkalmasnak ítélnek a tisztségre, pápa lehet. Az utolsó olyan pápa azonban, aki nem volt püspök, VI. urbán volt (1378-ban választották meg).

A pápa egyben "Róma püspöke" is. Valójában egy független államot kormányoz Rómán belül, amelyet Vatikánnak hívnak. Minden római katolikus püspök a pápának (vagy egyes ortodox egyházakban a pátriárkának) tartozik felelősséggel. Az anglikán egyházban a püspököket érsekek irányítják.

Beiktatás és apostoli folytonosság

A püspököket általában püspökké szenteléssel (konsekrációval) avatják fel, amelyben legalább három másik püspök vesz részt a hagyományos apostoli folytonosság biztosítása érdekében. Sok egyházban fontos a teológiai és kanonikus képzés, valamint a papi szolgálatban szerzett tapasztalat, mielőtt valakit püspökké választanak vagy neveznek ki. A római katolikus egyházban a püspököket a pápa nevezheti ki; más egyházakban választás vagy helyi döntés is előfordulhat.

Jelképek és öltözet

A püspököt általában egy különleges kalapról, az úgynevezett mitráról lehet azonosítani. Emellett jellegzetes szimbólumai a pásztorbot (crosier), a püspöki gyűrű és bizonyos egyházaknál a pallium vagy speciális stóla. Az öltözet és a szimbólumok rítustól függően eltérhetnek, de mind a hivatás küldetéstudatát és tekintélyét hangsúlyozzák.

Különleges kérdések és ma szerepe

A püspökségre vonatkozó szabályok — például a cölibátus kérdése — felekezetenként különböznek. A római katolikus püspökök általában cölibátusban élnek; az ortodox egyházakban a püspökök rendszerint a szerzetesi állapotból kerülnek ki (ezért gyakran nőtlenek), míg egyes protestáns felekezeteknél házas emberek is lehetnek püspökök. A modern korban a püspökök feladatai kiterjednek ökumenikus kapcsolatok ápolására, a társadalmi kérdésekre való reagálásra és a helyi közösségek vezetésére is.

Összefoglalva: a püspök a keresztény egyház fontos vezetője, aki tanít, szentségeket szolgáltat és kormányoz, miközben szerepe és hatásköre az egyházi hagyománytól függően változik.