A kristályéjszaka (más néven Reichskristallnacht, Reichspogromnacht, angolul: Night of the Broken Glass) 1938. november 9–10-én lezajlott, államilag felfokozott pogromsorozat volt a zsidók ellen a náci Németországban és Ausztria egyes részein. Becslések szerint mintegy 30 000 zsidót tartóztattak le és szállítottak koncentrációs táborokba, több száz zsinagógát megrongáltak vagy felgyújtottak, és több ezer zsidó tulajdonú üzletet, lakást és temetkezési helyet fosztottak ki vagy rongáltak meg. Ezzel fordulópont következett be: a korábbi megkülönböztetés és jogfosztás után a zsidók ellen intézett erőszak Nyugat- és Közép-Európa-szerte nyílt, államközeli tömeges üldözéssé vált, amely később a deportálások és a Holokauszt eszkalációjához vezetett.

Előzmények és kiváltó ok

A pogrom előzményei között szerepeltek a náci rezsim jogi és gazdasági diszkriminációs intézkedései, például az 1935-ös nürnbergi törvények, valamint a zsidó lakosság elleni fokozódó retorika és intézményes nyomás. Közvetlen kiváltó eseménynek tekintik, hogy egy fiatal, Párizsban élő zsidó férfi, Herschel Grynszpan (néha Grünspan néven is írják), november 7-én pisztollyal rálőtt Ernst Eduard vom Rathra, a párizsi német követség egyik titkárára; vom Rath a sebesülésébe november 9-én belehalt. Grynszpan motivációja vitatott: 1942-es meghallgatásán állítása szerint bosszúból cselekedett, miután megtudta, hogy egész családját kényszerrel visszaküldték a lengyelországi Zsbaszynba, noha a kisebb gyerekek Németországban születtek.

Lefolyás

A NSDAP és a náci vezetés a lövéses merényletet ürügyként használta fel a zsidó tulajdon és közösségek elleni szervezett támadásokra. A pogrom során paramilitáris alakulatok (SA, SS), a Hitlerjugend és gyakran közrendfenntartó szervek részvételével utcai erőszakhullám söpört végig városokon: felgyújtották vagy megrongálták a zsinagógákat, kirabolták a boltokat, irodákat és magánlakásokat, és rendszeresen fizikailag bántalmazták a zsidó lakosságot. Sok helyen a rendőrség nem avatkozott be, vagy kifejezetten a gyűjtésekben és letartóztatásokban működött közre.

Következmények

  • Letartóztatások és internálás: Becslések szerint mintegy 30 000 férfit hurcoltak el, akiket többek között a koncentrációs táborokba szállítottak (például Dachau, Buchenwald, Sachsenhausen).
  • Anyagi károk: Több ezer zsidó tulajdonú üzletet és lakást fosztottak ki és rongáltak meg, és számos zsinagógát tett tönkre; a gazdasági pusztítást és a biztosítási kifizetéseket a birodalom részben a zsidó közösségre hárította. A kormány pénzügyi szankciókat is kiosztott a zsidó közösségre (pl. egy választott, kollektív „fegyelmező” bírság).
  • Halálesetek és sérültek: A halálos áldozatok száma vitatott; különböző forrásokban több tucat és akár száz körüli halottról olvasható. Emellett ezrek sérültek meg a támadásokban és a letartóztatások során.
  • További elszigetelés és emigráció: A pogromot követően sok zsidó család kényszerült emigrációra vagy próbálkozott elhagyni Németországot és Ausztriát; a nemzetközi szigorú bevándorlási szabályok és gazdasági nehézségek azonban gyakran ezt megnehezítették.

Nemzetközi reakció és belpolitikai következmények

A kristályéjszaka nemzetközi felháborodást váltott ki: számos ország hivatalosan elítélte az eseményt, de a konkrét beavatkozás vagy széleskörű menekültügyi enyhítés elmaradt. A pogrom rávilágított a zsidó menekültek helyzetének kiszolgáltatottságára, és később – a náci elnyomás további eszkalálódásával – hozzájárult a tömeges deportálások és a végső megoldás felé vezető politikák kialakulásához.

Történeti jelentőség és emlékezet

A történészek a kristályéjszakát gyakran tekintik a náci zsidóüldözés radikális fokozódásának jelzőjaként: a jogfosztást és gazdasági kirekesztést felváltotta a nyílt, államközeli erőszak. Az esemény emlékezete fontos szerepet játszik a Holokauszt előkészítésének és kezdetének megértésében. Sok helyen ma emléktáblák, kiállítások és kutatások hívják fel a figyelmet a novemberi pogromok áldozataira és az üldözés mechanizmusaira.

Kapcsolódó megjegyzés

Nem ez volt az első hasonló jellegű merényletre adott náci reakció: 1936-ban David Frankfurter nevű zsidó diák lelőtte az NSDAP egy helyi titkárát, Wilhelm Gustloffot; akkoriban azonban az 1936-os berlini nyári olimpiai játékok miatt a hatalom kevésbé lépett fel látványosan, és a nemzetközi figyelem korlátozta a szervezett megtorlást.