Wehrmacht

A kifejezések eredete és használata

Az NSDAP felemelkedése előtt a Wehrmacht kifejezést általános értelemben használták bármely nemzet fegyveres erőinek leírására, és az általánosabb Streitmacht "honvédelmi" változataként használták. Például a Britische Wehrmacht kifejezés a brit fegyveres erőket jelölte. Az 1919-es weimari alkotmány 47. cikke kimondta: "Der Reichspräsident hat den Oberbefehl über die gesamte Wehrmacht des Reiches" (jelentése: "A Reichspräsident rendelkezik a Birodalom összes fegyveres erejének legfelsőbb parancsnokságával"). A megkülönböztetés érdekében a Reichswehr kifejezést általában a német fegyveres erők megjelölésére használták.

1935-ben a Reichswehrt átnevezték Wehrmachtra. A második világháború után és Németország szövetséges megszállása alatt a Wehrmachtot megszüntették.

Ma a Wehrmacht kifejezés németül és angolul is a náci Németország és a második világháború idején működő német fegyveres erőkre utal. Megjegyzés: A Wehrmacht nem csak a hadsereg (Wehrmacht Heer) volt. A Heer, a Luftwaffe vagy a Kriegsmarine által használt Wehrmacht-járművek rendszámtábláján WH, WL vagy WM szerepelt.

Történelem

Az első világháború az 1918. november 11-i fegyverszünettel (fegyverszünet) ért véget. A fegyveres erőket 1919 januárjában Friedensheer (békehadsereg) néven nevezték el. 1919 márciusában a nemzetgyűlés törvényt fogadott el egy 420 000 fős előhadsereg létrehozásáról Vorläufige Reichswehr néven. Májusban kihirdették a versailles-i békeszerződés feltételeit, és júniusban Németország kénytelen volt aláírni a szerződést. Más feltételek mellett a hadsereg létszámát százezer főre korlátozták, további tizenötezer fővel a haditengerészetben. A harckocsikat és a nehéztüzérséget betiltották, a légierőt pedig feloszlatták. A háború utáni új hadsereget (Reichswehr) 1921. március 23-án hozták létre.

Németország azonnal megtalálta a módját, hogy ne tartsa be ezeket a feltételeket. A rapallói szerződés után titkos együttműködés kezdődött a Szovjetunióval. Németország segítette a Szovjetuniót az iparosításban, és a szovjet tiszteket Németországban kellett kiképezni. A német harckocsi- és légierő szakemberei a Szovjetunióban gyakorolhattak. Német vegyi fegyverek kutatását és gyártását végeznék ott, valamint egyéb projekteket. Mintegy háromszáz német pilóta kapott kiképzést Lipeckben, Kazán közelében harckocsiképzésre került sor, Szaratovban pedig mérges gázt fejlesztettek ki a német hadsereg számára.

Paul von Hindenburg elnök 1934. augusztus 2-án bekövetkezett halála után Hitler vette át a birodalmi elnöki tisztséget, és így ő lett a főparancsnok. A német fegyveres erők minden tisztjének és katonájának személyes hűségesküt kellett tennie a Führerre, ahogyan Adolf Hitlert mostantól nevezték. 1935-re Németország nyíltan megszegte a versailles-i szerződés katonai korlátozásait, és 1935. március 16-án újra bevezették a sorkatonai szolgálatot.

Az állandó hadsereg létszáma körülbelül a szerződésben meghatározott 100 000 fős határon maradt, de évente egy új, ennek megfelelő létszámú sorköteles csoportot képeztek ki. A sorkatonai törvény formalizálta a Wehrmacht elnevezést. A Wehrmacht létezését hivatalosan 1935. október 15-én jelentették be náci fennhatóság alatt. A jelvény a Vaskereszt egyszerűbb változata volt (az egyenes karú úgynevezett Balkenkreuz vagy gerendakereszt). Ezt már az első világháború végén használták repülőgépek és harckocsik jelölésére.

Háborús évek

Army

A Wehrmacht a háborúba úgy lépett be, hogy alakulatainak kisebb része volt motorizált; a gyalogság a háború során 90%-ban gyalogos maradt, a tüzérség pedig elsősorban lóvontatású. A motorizált alakulatokat a háború első éveiben nagy figyelem övezte a világsajtóban, és a lengyelországi (1939. szeptember), norvégiai (1940. április), dániai, belgiumi, franciaországi és hollandiai (1940. május), jugoszláviai (1941. április) és a szovjetországi (1941. június) korai hadjáratok sikerének okaként említették.

Az Egyesült Államok 1941 decemberében történt bevonulásával a Wehrmacht két nagy ipari hatalom elleni szárazföldi hadjáratban találta magát. Ebben a kritikus helyzetben Hitler személyesen vette át a Wehrmacht főparancsnokságának irányítását, és katonai parancsnokként elkövetett személyes hibái vitathatatlanul hozzájárultak az 1943 tavaszán Sztálingrádnál és az észak-afrikai Tuniszban elszenvedett súlyos vereségekhez.

Légierő

A Hermann Göring vezette német légierő számos szárazföldi egységgel járult hozzá a háborúhoz Oroszországban és a normandiai fronton is. A Fallschirmjäger ejtőernyősök 1940-ben elfoglalták a belga Eben-Emael erődöt, és részt vettek Norvégia légi inváziójában, de miután a krétai csatában súlyos veszteségeket szenvedtek, a nagyszabású légi partraszállásokat beszüntették. Az 1. Fallschirmjäger-hadosztály, amely rendes gyalogságként működött, részt vett a Monte Cassino-i csatában.

Haditengerészet

A német haditengerészet (Kriegsmarine) jelentős szerepet játszott a második világháborúban, mivel az atlanti kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzés kulcsfontosságú volt Németország, Nagy-Britannia és később a Szovjetunió számára. Az atlanti csatában a kezdetben sikeres német tengeralattjáró-flotta hadtestet végül legyőzték a szövetségesek technológiai vívmányai, például a szonár, a radar és az Enigma-kód feltörése miatt. A nagy felszíni hajók száma az 1935 előtti nemzetközi szerződések által előírt építési korlátozások miatt kevés volt. A "zsebcsatahajók", az Admiral Graf Spee és az Admiral Scheer csak a háború első évében voltak fontosak kereskedelmi támadóként. Egyetlen repülőgép-hordozó sem állt hadrendben, mivel a német vezetés elvesztette érdeklődését az 1938-ban vízre bocsátott Graf Zeppelin iránt. A Bismarck 1941-es elvesztése után, amikor a szövetségesek légi fölénye fenyegette a francia atlanti kikötőkben megmaradt csatahajókat, a hajókat visszarendelték a német kikötőkbe.

Waffen-SS

Bár a Waffen-SS technikailag nem volt a Wehrmacht része, a 2. világháború alatt a Wehrmacht főparancsnokságának irányítása alatt állt. Elit csapatoknak számítottak, és súlyos veszteségeket szenvedtek (többet, mint a normál hadsereg).

Háborús bűnök

A Wehrmachtot a második világháborúban az állami politika eszközeként használták, katonai és politikai célokra egyaránt. Jelentős ellentmondások vannak azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a Wehrmachtnak inkább jelentős, mint véletlenszerű részvétele volt a holokausztban, különösen azért, mert az SS holokausztban részt vevő elemei nem a Waffen-SS voltak, és nem az OKW vagy a tábori parancsnokok irányítása alatt álltak. A Wehrmacht elrendelte és részt vett a megtorlás céljából a civilek lemészárlásában, a hadifoglyok kivégzésében, a szovjet politikai tisztek gyorsított kivégzésében és a katonai és polgári túszok kivégzésében a megszállt területeken folytatott partizántevékenységek büntetéseként. A genfi egyezmény 2. közös záradéka kimondja, hogy a bánásmód követelményei akkor érvényesek, ha mindkét fél aláírója az egyezményeknek. A németek aláírták, az oroszok megtagadták az aláírást.

A Wehrmacht által 1939-ben lelőtt lengyel hadifoglyok

Kapcsolódó oldalak

• Waffen-SS
• II. világháború