Wehrmacht – a náci Németország fegyveres ereje (1935–1945)
Wehrmacht: a náci Németország 1935–1945 közötti egységes fegyveres erejének története — Heer, Kriegsmarine, Luftwaffe részletes hadtörténeti és háborús elemzése.
Wehrmacht volt a náci Németország 1935 és 1945 között működő egységes fegyveres erőinek neve. A Wehrmacht a Heerből (hadsereg), a Kriegsmarine-ból (haditengerészet) és a Luftwaffe-ból (légierő) állt.
A Waffen-SS, Heinrich Himmler Allgemeine SS-ének kezdetben kis létszámú, a második világháború alatt közel egymilliósra nőtt fegyveres részlege nem volt a Wehrmacht része, de annak legfelsőbb parancsnokságának alárendeltje.
Szervezeti felépítés és parancsnokság
A Wehrmacht kialakulása a 1930-as évek közepére tehető, amikor a náci vezetés nyíltan megszegve a versailles-i békeszerződés korlátozásait ismét bevezette a kötelező katonai szolgálatot és gyors fegyverkezésbe kezdett. A fegyveres erőket három fő ág alkotta:
- Heer – a szárazföldi hadsereg (gyalogság, páncélosok, tüzérség stb.),
- Kriegsmarine – a haditengerészet (flotta, tengeralattjárók),
- Luftwaffe – a légierő (vadászgépek, bombázók, légi szállítás).
A vezetésen belül működtek különböző parancsnokságok, például az Oberkommando des Heeres (OKH) a szárazföldi erőkért és az Oberkommando der Wehrmacht (OKW) mint a fegyveres erők felsőbb parancsnoksága. A tényleges legfőbb parancsnok Adolf Hitler volt, aki mint államfő és kormányfő jelentős közvetlen befolyást gyakorolt a katonai döntésekre.
Hadműveletek és szerep a háborúban
A Wehrmacht nagy szerepet játszott a 1939 és 1945 közötti európai hódításokban: részt vett Lengyelország, Norvégia, Franciaország, a Balkán és a Szovjetunió elleni hadműveletekben, valamint Észak-Afrika és más frontok küzdelmeiben. Taktikailag jelentős újításokat alkalmaztak, például a villámháborús (Blitzkrieg) manővereket, amelyek a háború korai szakaszában nagy sikereket hoztak.
Bűnök, háborús cselekmények és felelősség
Fontos megjegyezni, hogy a Wehrmacht nem csupán harci szervezetként működött: számos esetben közreműködött vagy közvetetten hozzájárult a megszállás alatti népirtásokhoz, zsidóellenes intézkedésekhez és civilek elleni erőszakhoz, különösen a keleti fronton. Bizonyos hadműveleti utasítások (például a politikai vezetés által kiadott direktívák és a „commissar order”) a nemzetközi jogot megsértő magatartást ösztönözték. A háború után egyes vezetőket és katonákat bíróság elé állítottak (pl. Nürnbergi perek), míg a Wehrmacht egésze formálisan nem lett a náci rezsim által elkövetett bűnökért egyetlen, automatikusan bűnösnek nyilvánított szervezetként elítélve — ezzel kapcsolatban heves történeti vita és kutatás zajlik a mai napig.
Viszony a Waffen‑SS‑szel és más fegyveres szervezetekkel
A Waffen‑SS harcolt a frontokon, de szervezetileg a náci párthoz és a SS‑hez tartozott, nem a Wehrmacht része. Működését gyakran a pártlogika és az ideológiai célok is befolyásolták, és a Waffen‑SS egységei számos háborús bűnben és népirtásban vettek részt. Operatívan azonban előfordult, hogy a Waffen‑SS egységei a hadsereg parancsnoksága alá kerültek, ami a két szervezet közötti bonyolult viszonyt tükrözi.
Felszámolás, utóhatás és örökség
A második világháború vereségével a Wehrmacht 1945-ben feloszlott. A háború utáni időszakban a szövetségesek lebontották a német katonai struktúrát, sok tisztet felelősségre vontak, és megindult a történelemírás és közbeszéd, amely a Wehrmacht szerepét, felelősségét és a háborús cselekmények mértékét vizsgálta. 1955-től, Nyugat‑Németországban a szövetséges engedélyezésével létrejött a modern Bundeswehr; a korszakban néhány korábbi Wehrmacht-tisztre épülő szakmai tapasztalat átkerült az új hadseregbe, ám ez sok vitát váltott ki a társadalomban és a politikában.
A Wehrmacht története komplex: katonai sikerek, technikai és taktikai újítások mellett jelentős erkölcsi és jogi kérdések és súlyos bűncselekmények terhelik meg örökségét. A történészek és a közvélemény ma is folyamatosan vizsgálja, hogy hol húzódik a határ a fegyveres szolgálat és a bűnös részvétel között.
Az egyenes karú Balkenkreuz, a Vaskereszt, a Wehrmacht jelvényének stilizált változata.
A kifejezések eredete és használata
Az NSDAP felemelkedése előtt a Wehrmacht kifejezést általános értelemben használták bármely nemzet fegyveres erőinek leírására, és az általánosabb Streitmacht "honvédelmi" változataként használták. Például a Britische Wehrmacht kifejezés a brit fegyveres erőket jelölte. Az 1919-es weimari alkotmány 47. cikke kimondta: "Der Reichspräsident hat den Oberbefehl über die gesamte Wehrmacht des Reiches" (jelentése: "A Reichspräsident rendelkezik a Birodalom összes fegyveres erejének legfelsőbb parancsnokságával"). A megkülönböztetés érdekében a Reichswehr kifejezést általában a német fegyveres erők megjelölésére használták.
1935-ben a Reichswehrt átnevezték Wehrmachtra. A második világháború után és Németország szövetséges megszállása alatt a Wehrmachtot megszüntették.
Ma a Wehrmacht kifejezés németül és angolul is a náci Németország és a második világháború idején működő német fegyveres erőkre utal. Megjegyzés: A Wehrmacht nem csak a hadsereg (Wehrmacht Heer) volt. A Heer, a Luftwaffe vagy a Kriegsmarine által használt Wehrmacht-járművek rendszámtábláján WH, WL vagy WM szerepelt.
Történelem
Az első világháború az 1918. november 11-i fegyverszünettel (fegyverszünet) ért véget. A fegyveres erőket 1919 januárjában Friedensheer (békehadsereg) néven nevezték el. 1919 márciusában a nemzetgyűlés törvényt fogadott el egy 420 000 fős előhadsereg létrehozásáról Vorläufige Reichswehr néven. Májusban kihirdették a versailles-i békeszerződés feltételeit, és júniusban Németország kénytelen volt aláírni a szerződést. Más feltételek mellett a hadsereg létszámát százezer főre korlátozták, további tizenötezer fővel a haditengerészetben. A harckocsikat és a nehéztüzérséget betiltották, a légierőt pedig feloszlatták. A háború utáni új hadsereget (Reichswehr) 1921. március 23-án hozták létre.
Németország azonnal megtalálta a módját, hogy ne tartsa be ezeket a feltételeket. A rapallói szerződés után titkos együttműködés kezdődött a Szovjetunióval. Németország segítette a Szovjetuniót az iparosításban, és a szovjet tiszteket Németországban kellett kiképezni. A német harckocsi- és légierő szakemberei a Szovjetunióban gyakorolhattak. Német vegyi fegyverek kutatását és gyártását végeznék ott, valamint egyéb projekteket. Mintegy háromszáz német pilóta kapott kiképzést Lipeckben, Kazán közelében harckocsiképzésre került sor, Szaratovban pedig mérges gázt fejlesztettek ki a német hadsereg számára.
Paul von Hindenburg elnök 1934. augusztus 2-án bekövetkezett halála után Hitler vette át a birodalmi elnöki tisztséget, és így ő lett a főparancsnok. A német fegyveres erők minden tisztjének és katonájának személyes hűségesküt kellett tennie a Führerre, ahogyan Adolf Hitlert mostantól nevezték. 1935-re Németország nyíltan megszegte a versailles-i szerződés katonai korlátozásait, és 1935. március 16-án újra bevezették a sorkatonai szolgálatot.
Az állandó hadsereg létszáma körülbelül a szerződésben meghatározott 100 000 fős határon maradt, de évente egy új, ennek megfelelő létszámú sorköteles csoportot képeztek ki. A sorkatonai törvény formalizálta a Wehrmacht elnevezést. A Wehrmacht létezését hivatalosan 1935. október 15-én jelentették be náci fennhatóság alatt. A jelvény a Vaskereszt egyszerűbb változata volt (az egyenes karú úgynevezett Balkenkreuz vagy gerendakereszt). Ezt már az első világháború végén használták repülőgépek és harckocsik jelölésére.
Háborús évek
Army
A Wehrmacht a háborúba úgy lépett be, hogy alakulatainak kisebb része volt motorizált; a gyalogság a háború során 90%-ban gyalogos maradt, a tüzérség pedig elsősorban lóvontatású. A motorizált alakulatokat a háború első éveiben nagy figyelem övezte a világsajtóban, és a lengyelországi (1939. szeptember), norvégiai (1940. április), dániai, belgiumi, franciaországi és hollandiai (1940. május), jugoszláviai (1941. április) és a szovjetországi (1941. június) korai hadjáratok sikerének okaként említették.
Az Egyesült Államok 1941 decemberében történt bevonulásával a Wehrmacht két nagy ipari hatalom elleni szárazföldi hadjáratban találta magát. Ebben a kritikus helyzetben Hitler személyesen vette át a Wehrmacht főparancsnokságának irányítását, és katonai parancsnokként elkövetett személyes hibái vitathatatlanul hozzájárultak az 1943 tavaszán Sztálingrádnál és az észak-afrikai Tuniszban elszenvedett súlyos vereségekhez.
Légierő
A Hermann Göring vezette német légierő számos szárazföldi egységgel járult hozzá a háborúhoz Oroszországban és a normandiai fronton is. A Fallschirmjäger ejtőernyősök 1940-ben elfoglalták a belga Eben-Emael erődöt, és részt vettek Norvégia légi inváziójában, de miután a krétai csatában súlyos veszteségeket szenvedtek, a nagyszabású légi partraszállásokat beszüntették. Az 1. Fallschirmjäger-hadosztály, amely rendes gyalogságként működött, részt vett a Monte Cassino-i csatában.
Haditengerészet
A német haditengerészet (Kriegsmarine) jelentős szerepet játszott a második világháborúban, mivel az atlanti kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzés kulcsfontosságú volt Németország, Nagy-Britannia és később a Szovjetunió számára. Az atlanti csatában a kezdetben sikeres német tengeralattjáró-flotta hadtestet végül legyőzték a szövetségesek technológiai vívmányai, például a szonár, a radar és az Enigma-kód feltörése miatt. A nagy felszíni hajók száma az 1935 előtti nemzetközi szerződések által előírt építési korlátozások miatt kevés volt. A "zsebcsatahajók", az Admiral Graf Spee és az Admiral Scheer csak a háború első évében voltak fontosak kereskedelmi támadóként. Egyetlen repülőgép-hordozó sem állt hadrendben, mivel a német vezetés elvesztette érdeklődését az 1938-ban vízre bocsátott Graf Zeppelin iránt. A Bismarck 1941-es elvesztése után, amikor a szövetségesek légi fölénye fenyegette a francia atlanti kikötőkben megmaradt csatahajókat, a hajókat visszarendelték a német kikötőkbe.
Waffen-SS
Bár a Waffen-SS technikailag nem volt a Wehrmacht része, a 2. világháború alatt a Wehrmacht főparancsnokságának irányítása alatt állt. Elit csapatoknak számítottak, és súlyos veszteségeket szenvedtek (többet, mint a normál hadsereg).
Háborús bűnök
A Wehrmachtot a második világháborúban az állami politika eszközeként használták, katonai és politikai célokra egyaránt. Jelentős ellentmondások vannak azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a Wehrmachtnak inkább jelentős, mint véletlenszerű részvétele volt a holokausztban, különösen azért, mert az SS holokausztban részt vevő elemei nem a Waffen-SS voltak, és nem az OKW vagy a tábori parancsnokok irányítása alatt álltak. A Wehrmacht elrendelte és részt vett a megtorlás céljából a civilek lemészárlásában, a hadifoglyok kivégzésében, a szovjet politikai tisztek gyorsított kivégzésében és a katonai és polgári túszok kivégzésében a megszállt területeken folytatott partizántevékenységek büntetéseként. A genfi egyezmény 2. közös záradéka kimondja, hogy a bánásmód követelményei akkor érvényesek, ha mindkét fél aláírója az egyezményeknek. A németek aláírták, az oroszok megtagadták az aláírást.
A Wehrmacht által 1939-ben lelőtt lengyel hadifoglyok
Kapcsolódó oldalak
Keres