Wehrmacht volt a náci Németország 1935 és 1945 között működő egységes fegyveres erőinek neve. A Wehrmacht a Heerből (hadsereg), a Kriegsmarine-ból (haditengerészet) és a Luftwaffe-ból (légierő) állt.

A Waffen-SS, Heinrich Himmler Allgemeine SS-ének kezdetben kis létszámú, a második világháború alatt közel egymilliósra nőtt fegyveres részlege nem volt a Wehrmacht része, de annak legfelsőbb parancsnokságának alárendeltje.

Szervezeti felépítés és parancsnokság

A Wehrmacht kialakulása a 1930-as évek közepére tehető, amikor a náci vezetés nyíltan megszegve a versailles-i békeszerződés korlátozásait ismét bevezette a kötelező katonai szolgálatot és gyors fegyverkezésbe kezdett. A fegyveres erőket három fő ág alkotta:

  • Heer – a szárazföldi hadsereg (gyalogság, páncélosok, tüzérség stb.),
  • Kriegsmarine – a haditengerészet (flotta, tengeralattjárók),
  • Luftwaffe – a légierő (vadászgépek, bombázók, légi szállítás).

A vezetésen belül működtek különböző parancsnokságok, például az Oberkommando des Heeres (OKH) a szárazföldi erőkért és az Oberkommando der Wehrmacht (OKW) mint a fegyveres erők felsőbb parancsnoksága. A tényleges legfőbb parancsnok Adolf Hitler volt, aki mint államfő és kormányfő jelentős közvetlen befolyást gyakorolt a katonai döntésekre.

Hadműveletek és szerep a háborúban

A Wehrmacht nagy szerepet játszott a 1939 és 1945 közötti európai hódításokban: részt vett Lengyelország, Norvégia, Franciaország, a Balkán és a Szovjetunió elleni hadműveletekben, valamint Észak-Afrika és más frontok küzdelmeiben. Taktikailag jelentős újításokat alkalmaztak, például a villámháborús (Blitzkrieg) manővereket, amelyek a háború korai szakaszában nagy sikereket hoztak.

Bűnök, háborús cselekmények és felelősség

Fontos megjegyezni, hogy a Wehrmacht nem csupán harci szervezetként működött: számos esetben közreműködött vagy közvetetten hozzájárult a megszállás alatti népirtásokhoz, zsidóellenes intézkedésekhez és civilek elleni erőszakhoz, különösen a keleti fronton. Bizonyos hadműveleti utasítások (például a politikai vezetés által kiadott direktívák és a „commissar order”) a nemzetközi jogot megsértő magatartást ösztönözték. A háború után egyes vezetőket és katonákat bíróság elé állítottak (pl. Nürnbergi perek), míg a Wehrmacht egésze formálisan nem lett a náci rezsim által elkövetett bűnökért egyetlen, automatikusan bűnösnek nyilvánított szervezetként elítélve — ezzel kapcsolatban heves történeti vita és kutatás zajlik a mai napig.

Viszony a Waffen‑SS‑szel és más fegyveres szervezetekkel

A Waffen‑SS harcolt a frontokon, de szervezetileg a náci párthoz és a SS‑hez tartozott, nem a Wehrmacht része. Működését gyakran a pártlogika és az ideológiai célok is befolyásolták, és a Waffen‑SS egységei számos háborús bűnben és népirtásban vettek részt. Operatívan azonban előfordult, hogy a Waffen‑SS egységei a hadsereg parancsnoksága alá kerültek, ami a két szervezet közötti bonyolult viszonyt tükrözi.

Felszámolás, utóhatás és örökség

A második világháború vereségével a Wehrmacht 1945-ben feloszlott. A háború utáni időszakban a szövetségesek lebontották a német katonai struktúrát, sok tisztet felelősségre vontak, és megindult a történelemírás és közbeszéd, amely a Wehrmacht szerepét, felelősségét és a háborús cselekmények mértékét vizsgálta. 1955-től, Nyugat‑Németországban a szövetséges engedélyezésével létrejött a modern Bundeswehr; a korszakban néhány korábbi Wehrmacht-tisztre épülő szakmai tapasztalat átkerült az új hadseregbe, ám ez sok vitát váltott ki a társadalomban és a politikában.

A Wehrmacht története komplex: katonai sikerek, technikai és taktikai újítások mellett jelentős erkölcsi és jogi kérdések és súlyos bűncselekmények terhelik meg örökségét. A történészek és a közvélemény ma is folyamatosan vizsgálja, hogy hol húzódik a határ a fegyveres szolgálat és a bűnös részvétel között.