Hartheim Eutanázia Központ

Hartheim statisztikák

1945 júniusában, miután az Egyesült Államok elfoglalta Ausztriát, egy amerikai katona megtalálta a Hartheim-statisztikát a kastélyban. Ez egy 39 oldalas jelentés volt, amelyet a T-4 eutanáziaprogramról (Aktion T4) írtak. Ezt csak a programban részt vevő többi náci számára szánták. A jelentésben havi számlálások szerepeltek arról, hogy hány szellemi és testi fogyatékos embert "fertőtlenítettek" (gázosítottak el) a nácik hat eutanázia-központjában. Egy volt alkalmazott 1968-ban és 1970-ben azt mondta, hogy 1942 végén kellett összeállítania az anyagot. A Hartheim-statisztikában szerepelt egy oldal, amely szerint "70 273, 10 éves életkilátással rendelkező ember "fertőtlenítésével [megölésével]" 141 775 573,80 birodalmi márka értékben takarítottak meg élelmiszert.

A Hartheimben az első megsemmisítési szakaszban megöltek száma

A hartheimi statisztikák szerint 1940 májusa és 1941. szeptember 1-je között összesen 18 269 embert öltek meg a hartheimi gázkamrában:

Év	1940								1941								Összesen megöltek
Hónap	Május	Jun	Július	Aug	Sep	Október	Nov	December	Jan	Február	Márc	Április	Május	Jun	Július	Aug
Halálesetek	633	982	1,449	1,740	1,123	1,400	1,396	947	943	1,178	974	1,123	1,106	1,364	735	1,176	18,269

Ezek a statisztikák csak a náci eutanáziaprogram első megsemmisítési szakaszát, a T4-es akciót fedik le. Hitler a tiltakozások miatt hivatalosan befejezte ezt a programot, de titokban továbbra is folytatta a fogyatékkal élők megölését. Emellett egészen a háború végéig folytatta a neki nem tetsző emberek megölését.

A becslések szerint Hartheimben összesen 30 000 embert végeztek ki. A megöltek között voltak beteg foglyok, fogyatékkal élő foglyok és koncentrációs táborokból származó foglyok. A gyilkosságokat szén-monoxid-mérgezéssel hajtották végre.

14 f 13. "Különleges bánásmód" program

Alig három nappal a T4-es akció hivatalos befejezése után egy teherautó érkezett Hartheimbe 70 zsidó fogollyal a mauthauseni koncentrációs táborból. A foglyokat Hartheimben megölték. A hartheimi gyilkolóközpont különleges hírnévre tett szert, mivel itt gázosították el a legtöbb beteget és a legtöbb koncentrációs foglyot. Számukat 12 000-re becsülik.

A mauthauseni foglyokat, akik már nem voltak munkaképesek, különösen a kőbányákban, és a "politikailag nemkívánatos" foglyokat Hartheimbe szállították kivégzésre. Ezek közé az áldozatok közé tartoztak:

• "németgyűlölők" (olyan emberek, akik nem értettek egyet a nácik tevékenységével).
• "Kommunisták
• "Lengyel fanatikusok"

1944-től kezdve a T4 orvosai már nem válogatták ki a beteg, idős vagy fogyatékos foglyokat, akiket meg kellett ölni. Ehelyett a nácik új célja az volt, hogy gyorsan helyet szabadítsanak fel a mauthauseni táborban, ezért nők csoportjait küldték Hartheimbe, hogy megöljék őket. További transzportok érkeztek 1944 folyamán a guseni koncentrációs táborból és valószínűleg Ravensbrückből is. Ezek a transzportok többnyire tuberkulózisban szenvedő és elmebetegnek nyilvánított nőkből álltak.

Orvosok

Adolf Hitler 1939. szeptember 1-jei parancsa, amely jóváhagyta a T4-program elindítását, csak az orvosokat említette. Emiatt a T4 akció szervezői, Viktor Brack és Karl Brandt elrendelték, hogy csak orvosok végezhetnek ki beteg betegeket. Az orvosok irányították a mérges gázt az eutanázia központokban. Sok orvos hamis neveket használt az általuk megölt emberekről szóló feljegyzésekben.

1940 és 1945 között Rudolf Lonauer volt a Hartheim-i főorvos, Georg Renno pedig a helyettes főorvos.

Viktor Brack saját védelmében tanúskodik az 1947-es nürnbergi orvosperben.

Niedernhart váróállomás

Az Action T4 Eutanázia Központok ideiglenes befogadóállomásokat tartottak fenn az áldozatok számára. Például sok Hartheimbe szállított áldozatokat szállító teherautó megállt a linzi Niedernhart Elmegyógyintézetnél, ahol Rudolf Lonauer volt a vezető orvos, akárcsak Hartheimben. Niedernhartban az áldozatokat főként éhezés vagy orvosi túladagolás (halálos mennyiségű gyógyszer beadása) miatt ölték meg. A betegeket kategóriákba sorolták. Néhányat kiválasztottak és Hartheimbe vittek, hogy megöljék őket.

Áldozatok

Fogyatékkal élők

A nácik úgy gondolták, hogy sok különböző embercsoport, de különösen a fogyatékkal élők "életre méltatlan életet" jelentenek. Eutanázia központjaikban gyerekeket és felnőtteket öltek meg. Ezek az áldozatok között voltak többek között:

• Orvosi problémákkal, például epilepsziával és izomdisztrófiával küzdő emberek.
• Fizikai fogyatékkal élők
• Mentális betegségekben, például skizofréniában és bipoláris zavarban szenvedő emberek.
• Értelmi fogyatékosok (amit akkoriban szellemi fogyatékosságnak vagy "gyengeelméjűségnek" neveztek).
• Süket vagy vak emberek

Lelkészek

Hartheimben csaknem 350 papot öltek meg. Az áldozatok között 310 lengyel pap, hét német, hat cseh, négy luxemburgi, három holland és két belga volt. Sokukat a dachaui koncentrációs tábor papi blokkjából vitték el.

A dachaui káplánt, Hermann Scheipers-t is áthelyezték a tábor rokkantblokkjába, hogy őt is Hartheimbe szállítsák. Scheipers nővére - aki postai úton tartotta a kapcsolatot Schiepersszel - felkutatta Dr. Bernsdorfot, aki a papi blokkban fogva tartott lelkészekért felelt. Elmondta neki, hogy Münsterlandban sokan tudták, hogy a bebörtönzött papokat a gázkamrákba küldték. A beszélgetés után Bernsdorf telefonált a dachaui parancsnokságra. Scheipers jelentette, hogy ugyanazon a napon, 1942. augusztus 13-án őt és három másik német lelkészt megmentettek attól, hogy Hartheimbe küldjék. A rokkantak blokkjából vitték el őket, ahová a Schutzstaffel (SS) küldte a foglyokat, ha más táborba akarták őket küldeni. A négy papot visszaküldték a papi blokkba.

Az áldozatokat Hartheimbe szállító busz

Kapcsolódó oldalak

• Náci eugenika
• A holokauszt
• Náci Németország