Harmadik Birodalom

Történelem

A nácik 1933-ban kerültek hatalomra, és "felhatalmazó törvénnyel" és népszavazással abszolutizálták hatalmukat. Központosították Németországot, felváltva a helyi önkormányzatiságot. Kibővítették saját "Schutzstaffel"-jüket, és a helyi rendőrség irányítása alá helyezték, és létrehozták a "Gestapót" a politikai ellenségek felkutatására és megsemmisítésére. Azonnal kitiltották a zsidókat a fontos állásokból, és hamarosan más módon is korlátozták őket. Néhány év múlva a fegyveres erőket messze a versailles-i szerződésben meghatározott kereteken túlra építették.

Második világháború: 1939-1945

1939. szeptember 1-jén a német erők megtámadták Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború. Több mint egymillió katonával Hitler hadserege könnyedén elfoglalta Lengyelországot, mintegy 59 000 katonát veszítve. országukat keletről a Szovjetunió is megtámadta. Lengyelország több mint 900 000 katonát vesztett.

1939. október 12-én Hitler levelet küldött az Egyesült Királyságnak, amelyben békét ígért. A britek folytatták a háborút.

Hitler a franciaországi csatában meghódította Franciaországot. Ezután Anglia megtámadására küldte a Luftwaffe-t. Winston Churchill, az Egyesült Királyság mostani miniszterelnöke nem adta meg magát. Az angliai csata 1940 júliusától októberéig tartott. Amikor az kudarcot vallott, Hitler elrendelte London tömeges bombázását. Ez is kudarcot vallott, és Hitler úgy döntött, hogy kelet felé fordul a szlávok és a zsidók elpusztítására irányuló faji háborúja érdekében. Ez időt adott Nagy-Britanniának, hogy visszanyerje hatalmát.

1941-ben Hitler elrendelte a "Barbarossa hadműveletet". Ez 1941. június 22-től 1941. december 5-ig tartott. Joszif Sztálin, a Szovjetunió vezetője meggyengítette hadseregét a Nagy Tisztogatásokkal, amelyek során sok orosz tisztet megöltek a háború előtt.

A Barbarossa hadművelet során sokkal több szovjet katona halt meg, mint német. Sztálingrádnál azonban mindkét oldalon körülbelül egymillió katona halt meg. Míg a Szovjetunió pótolni tudta veszteségeit, Németország nem.

Sztálingrád után a németek elvesztették lendületüket. A szovjetek tanultak a hosszú hadjáratokból, jobban harcoltak, és sok új fegyverhez jutottak a nagyon hatékony gyárakból. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió együtt harcolt, és együtt nyomultak a kisebb német hadsereggel szemben. 1945 májusában elfoglalták Berlint, és ezzel megnyerték a háborút.

A háború minden oldalán sokan haltak meg Európában harcolva, többek között:

• Mintegy egymillió német katona.
• Mintegy egymillió francia, brit és amerikai katona.

Miközben a Szovjetunióban harcolt:

• Körülbelül 5 millió német katona és más fasiszta országok katonái haltak meg.
• Mintegy 7 millió szovjet katona halt meg az ellenük folytatott harcban.
• A náci koncentrációs táborokban és hadifogolytáborokban mintegy 2 millió szovjet katona halt meg éhezés, betegség, fagyhalál és kivégzés következtében.
• Körülbelül 10-15 millió szovjet civil halt meg az éhínség, a kivégzések és a holokauszt következtében.

Miután a szövetségesek elfoglalták Németországot, a szovjetek létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez egy szocialista állam volt, amely a kommunizmust követte. Az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország nyugaton létrehozta a Német Szövetségi Köztársaságot. Ez egy demokratikus ország volt.

Keresztények

Amikor a nácik átvették a hatalmat Németországban, az országban a legtöbb ember keresztény volt. A nácik meg akarták változtatni az emberek gondolkodását, és nem szerették a keresztény egyházakat. Szorosan figyelték a papokat, és gyakran letartóztatták vagy megbüntették őket. 1940-re a náci birodalom minden részéből származó papokat együtt zártak be a dachaui koncentrációs táborba.

Az olyan náci vezetők, mint Martin Bormann, Joseph Goebbels, Heinrich Himmler és AlfredRosenberg Hitler támogatásával végül el akarták pusztítani a kereszténységet. Himmlernek és Rosenbergnek pogány eszméi voltak. Mások, mint Bormann, ateisták voltak. Hitler maga is gyűlölte a kereszténységet, de tudta, hogy fontos szerepet játszik a német politikában és kultúrában. Emiatt általában azt mondta, hogy az egyházak felszámolásával meg akar várni a háború utánig.

A keresztény egyházakkal rosszul bántak a nácik, de a kisebb vallási csoportokkal, például a zsidókkal és a Jehova tanúival sokkal rosszabbul bántak. A nácik megpróbálták megölni az összes zsidó embert Európában. Más vallású embereket, például Jehova tanúit koncentrációs táborokba és haláltáborokba küldték. Az egyházak elleni náci hadjáratot Kirchenkampfnak nevezték.

A nácik megpróbálták átvenni a németországi protestáns egyházak irányítását, egy nácibarát Nemzeti Birodalmi Egyházba tömörítve őket. Néhány protestáns támogatta az ötletet. Amikor azonban a nácik megpróbálták megváltoztatni a Bibliát, hogy Jézus ne legyen zsidó, lelkészek egy csoportja megalapította a Vallásos Egyházat. A Vallomásos Egyház nem támogatta a náci elképzeléseket a vallás ellenőrzéséről vagy a Biblia megváltoztatásáról. A nácik illegálissá tették az egyházat, és több száz lelkipásztorát letartóztatták.

Hitler nem szerette a katolikus egyházat, és aggódott a német politikára gyakorolt befolyása miatt. Új kormánya 1933-ban szerződést (birodalmi konkordátum) kötött a Vatikánnal. A szerződés megígérte, hogy a katolikusok irányíthatják saját egyházukat, de kimondta, hogy a papok nem politizálhatnak. Hitler azonban ezután bezáratott minden olyan katolikus szervezetet, amely nem volt egyház - például katolikus politikai pártokat, ifjúsági csoportokat, szakszervezeteket és újságokat. Meggyilkoltatta e csoportok néhány vezetőjét, és végül bezáratta az összes katolikus iskolát. Ezután a nácik elkezdték megtámadni a papokat és apácákat, és sokukat letartóztatták. XI. Pius pápa a Mit brennender Sorge (1937-es pápai enciklika) című írásában határozottan tiltakozott, amelyben kimondta, hogy a náci eszmék, mint például a rasszizmus, rosszak, és hogy a nácik üldözik az egyházat.

Sok németet dühített, hogy a kormány beavatkozik az egyházaikba, de másokat nem nagyon érdekelt. Néhányan megpróbálták megakadályozni, hogy a kormány megölje a vallási kisebbségeket, például a zsidókat. Az egyházi vezetők megpróbálták megakadályozni, hogy a nácik beavatkozzanak a vallásukba. Mivel az államtól némi függetlenséget őriztek, nyilvánosan nem értettek egyet a kormány egyes politikáival. Például August von Galen katolikus püspök és Theophil Wurm protestáns püspök tiltakozott a náciknak a fogyatékos és beteg emberek megölésére irányuló programja ellen. Néhány vallási vezető, mint például Martin Niemöller, kiállt az emberi jogokért Németországban. Több papot és lelkészt kivégeztek, mert segítettek a Hitler megdöntésére irányuló 1944-es összeesküvésben, köztük Dietrich Bonhoeffer lelkészt és Alfred Delp SJ atyát.

Kapcsolódó oldalak

• Adolf Hitler
• II. világháború
• A holokauszt
• Holokauszt áldozatai