A náci Németország az az időszak, amikor Adolf Hitler náci pártja irányította Németországot. Néha Harmadik Birodalomnak (németül: Drittes Reich) is nevezik, ami azt jelenti, hogy "Harmadik Birodalom" vagy "Harmadik Birodalom". Az első német birodalom a Szent Római Birodalom volt. A második az 1871 és 1918 közötti második Német Birodalom volt. A nácik azt mondták, hogy ők csinálják a harmadikat, még akkor is, ha maga a monarchia soha nem is volt. A "Harmadik Birodalom" kifejezés azonban más országokban népszerűbb volt. Németországban ez csupán A Birodalom (ejtsd: 'rike') vagy a Nagynémet Birodalom (németül: Großdeutsches Reich) volt.
Adolf Hitler a náci Németországot a második világháborúban a berlini csatában elszenvedett vereségig vezette, majd 1945-ben öngyilkos lett. A náci párt még ugyanebben az évben megsemmisült, mivel vezetői elmenekültek, letartóztatták őket, vagy öngyilkosok lettek. Néhányukat a nyugati és a szovjet hatalmak háborús bűnök miatt kivégezték. Mások túlélték, és néhányan közülük fontos állásokat kaptak. Faji politikájuk azonban soha többé nem volt hatalmon Németországban.
A náci kormányzat azzal az elképzeléssel alakult, hogy egyes fajok jobbak, mint mások. A nácik úgy gondolták, hogy az "árja faj" (tiszta németek) a legjobb faj, és megérdemli a hatalmat és a tiszteletet. Ez az elképzelés azután nyerte el a tiszteletet, hogy a nagy gazdasági világválság sok fontos embert szegénnyé és erőtlenné tett. Hitler a problémákért a zsidó kapitalistákat és a kommunista bandákat tette felelőssé. Képes volt elérni, hogy a németek úgy érezzék, hogy ártatlan áldozatok, akiknek át kell venniük az irányítást Európa felett.
Amikor a második világháború végén a náci rezsim megsemmisült, Németországot négy "megszállási övezetre" osztották fel. Kelet-Németországot a Szovjetunió foglalta el. Az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok Nyugat-Németország egy részét kapta meg.
Időszak, hatalomátvétel és vezetés
A náci hatalom 1933-ban kezdődött, amikor Hitler megkapta a kancellári posztot, majd a Teljhatalomról szóló törvény (Ermächtigungsgesetz) révén megszilárdította hatalmát. A rendszer jellemzője volt a Führerprinzip (a vezetői elv), amelyben Hitler személyes döntései minden állami és pártügy fölött álltak. A kulcsintézmények közé tartoztak a párt fegyveres szervezetei (SA, majd SS), a Gestapo (titkosrendőrség), valamint a hadsereg (Wehrmacht) és a propagandaapparátus, amelyet Joseph Goebbels irányított.
Ideológia és politikai gyakorlat
A náci ideológia antiszemita, rasszista és autoriter volt. Céljuk a „német nép” homogenizálása, a politikai ellenfelek eltávolítása és a társadalom teljes kontroll alá vonása (Gleichschaltung). A zsidóellenes törvények, a megkülönböztetés és az üldözés fokozatosan vezettek a holokauszthoz, amelynek során mintegy hatmillió zsidó vesztette életét, és ezzel párhuzamosan számos más csoport (roma, fogyatékkal élők, homoszexuálisok, politikai foglyok) is tömeges üldözés áldozata lett.
Belső elnyomás és intézményes visszaélések
A rezsim megszüntette a sajtó- és szólásszabadságot, betiltotta a politikai pártokat és megszüntette a szakszervezetek függetlenségét. A koncentrációs táborok (pl. Dachau, Sachsenhausen) korai politikai foglyok elnyomására szolgáltak, majd később tömeges kivégzések és népirtás eszközeivé váltak. A náci állam gazdasági intézkedései — például az állami beruházások, közmunkaprogramok és a hadiipar felfuttatása — rövid távon csökkentették a munkanélküliséget, de ezeket részben a katonizálás és a háborús előkészületek finanszírozták.
Terjeszkedés és háború
A náci külpolitika revizionista és expanzív volt: például az Anschluss (Ausztria annektálása 1938-ban), a Csehszlovákia egyes részeinek bekebelezése és végül Lengyelország megtámadása 1939. szeptember 1-jén, ami a második világháborút elindította. A háború rendkívüli szenvedést okozott Európában: frontok, népirtások, bombázások és hadifoglyok milliói estek áldozatul. A náci rezsim háborús bűnöket és emberiség elleni bűncselekményeket követett el, amelyeket a háború után részben a Nürnbergi pereken tárgyaltak.
Bukás, felelősségre vonás és következmények
1945-ben a náci Németország összeomlott. Hitler öngyilkos lett, a vezetés szétesett. A háború után a győztes hatalmak — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és Franciaország — Németországot megszállták és négy zónára osztották. A náci vezetők egy részét a Nürnbergi perben elítélték és többeket kivégeztek, másokat bíróság elé állítottak vagy elítéltek. Az ország demilitarizálása, denacifikációja és újjáépítése hosszú folyamat volt; végül 1949-ben két német állam jött létre: a szovjet zónából a Kelet-Német Szocialista Köztársaság (NDK), a nyugati zónákból pedig a Szövetségi Köztársaság Németország (NSZK).
Emberi és történelmi mérleg
A náci rezsim öröksége súlyos: milliók elvesztett élete, a holokauszt szörnyűségei, a háború pusztítása és a nemzetközi jog megsértése maradt utána. A második világháború és a náci bűnök tanulságai ma is meghatározzák az emberi jogokra, a demokráciára és az emlékezésre vonatkozó nemzetközi diskurzust. A náci ideológia eszméi és politikai gyakorlata a korszak végével Németországban elvesztette a hatalmát, a társadalom és a politika pedig — különösen a nyugatnémet demokrácia fennállása óta — aktívan törekszik arra, hogy megértse, feltárja és megbüntesse e bűnök okozóit, valamint megakadályozza azok újjáéledését.
Megjegyzés: A fenti összefoglaló célja történeti és ismeretterjesztő; az események részletes forrás- és évszámszerű elemzése további szakirodalmat igényel.