Náci Németország (Harmadik Birodalom) – meghatározás és története
Átfogó összefoglaló: náci Németország (Harmadik Birodalom) meghatározása, Hitler politikája, háborús cselekmények és a rezsim bukásának története.
A náci Németország az az időszak, amikor Adolf Hitler náci pártja irányította Németországot. Néha Harmadik Birodalomnak (németül: Drittes Reich) is nevezik, ami azt jelenti, hogy "Harmadik Birodalom" vagy "Harmadik Birodalom". Az első német birodalom a Szent Római Birodalom volt. A második az 1871 és 1918 közötti második Német Birodalom volt. A nácik azt mondták, hogy ők csinálják a harmadikat, még akkor is, ha maga a monarchia soha nem is volt. A "Harmadik Birodalom" kifejezés azonban más országokban népszerűbb volt. Németországban ez csupán A Birodalom (ejtsd: 'rike') vagy a Nagynémet Birodalom (németül: Großdeutsches Reich) volt.
Adolf Hitler a náci Németországot a második világháborúban a berlini csatában elszenvedett vereségig vezette, majd 1945-ben öngyilkos lett. A náci párt még ugyanebben az évben megsemmisült, mivel vezetői elmenekültek, letartóztatták őket, vagy öngyilkosok lettek. Néhányukat a nyugati és a szovjet hatalmak háborús bűnök miatt kivégezték. Mások túlélték, és néhányan közülük fontos állásokat kaptak. Faji politikájuk azonban soha többé nem volt hatalmon Németországban.
A náci kormányzat azzal az elképzeléssel alakult, hogy egyes fajok jobbak, mint mások. A nácik úgy gondolták, hogy az "árja faj" (tiszta németek) a legjobb faj, és megérdemli a hatalmat és a tiszteletet. Ez az elképzelés azután nyerte el a tiszteletet, hogy a nagy gazdasági világválság sok fontos embert szegénnyé és erőtlenné tett. Hitler a problémákért a zsidó kapitalistákat és a kommunista bandákat tette felelőssé. Képes volt elérni, hogy a németek úgy érezzék, hogy ártatlan áldozatok, akiknek át kell venniük az irányítást Európa felett.
Amikor a második világháború végén a náci rezsim megsemmisült, Németországot négy "megszállási övezetre" osztották fel. Kelet-Németországot a Szovjetunió foglalta el. Az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok Nyugat-Németország egy részét kapta meg.
Időszak, hatalomátvétel és vezetés
A náci hatalom 1933-ban kezdődött, amikor Hitler megkapta a kancellári posztot, majd a Teljhatalomról szóló törvény (Ermächtigungsgesetz) révén megszilárdította hatalmát. A rendszer jellemzője volt a Führerprinzip (a vezetői elv), amelyben Hitler személyes döntései minden állami és pártügy fölött álltak. A kulcsintézmények közé tartoztak a párt fegyveres szervezetei (SA, majd SS), a Gestapo (titkosrendőrség), valamint a hadsereg (Wehrmacht) és a propagandaapparátus, amelyet Joseph Goebbels irányított.
Ideológia és politikai gyakorlat
A náci ideológia antiszemita, rasszista és autoriter volt. Céljuk a „német nép” homogenizálása, a politikai ellenfelek eltávolítása és a társadalom teljes kontroll alá vonása (Gleichschaltung). A zsidóellenes törvények, a megkülönböztetés és az üldözés fokozatosan vezettek a holokauszthoz, amelynek során mintegy hatmillió zsidó vesztette életét, és ezzel párhuzamosan számos más csoport (roma, fogyatékkal élők, homoszexuálisok, politikai foglyok) is tömeges üldözés áldozata lett.
Belső elnyomás és intézményes visszaélések
A rezsim megszüntette a sajtó- és szólásszabadságot, betiltotta a politikai pártokat és megszüntette a szakszervezetek függetlenségét. A koncentrációs táborok (pl. Dachau, Sachsenhausen) korai politikai foglyok elnyomására szolgáltak, majd később tömeges kivégzések és népirtás eszközeivé váltak. A náci állam gazdasági intézkedései — például az állami beruházások, közmunkaprogramok és a hadiipar felfuttatása — rövid távon csökkentették a munkanélküliséget, de ezeket részben a katonizálás és a háborús előkészületek finanszírozták.
Terjeszkedés és háború
A náci külpolitika revizionista és expanzív volt: például az Anschluss (Ausztria annektálása 1938-ban), a Csehszlovákia egyes részeinek bekebelezése és végül Lengyelország megtámadása 1939. szeptember 1-jén, ami a második világháborút elindította. A háború rendkívüli szenvedést okozott Európában: frontok, népirtások, bombázások és hadifoglyok milliói estek áldozatul. A náci rezsim háborús bűnöket és emberiség elleni bűncselekményeket követett el, amelyeket a háború után részben a Nürnbergi pereken tárgyaltak.
Bukás, felelősségre vonás és következmények
1945-ben a náci Németország összeomlott. Hitler öngyilkos lett, a vezetés szétesett. A háború után a győztes hatalmak — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és Franciaország — Németországot megszállták és négy zónára osztották. A náci vezetők egy részét a Nürnbergi perben elítélték és többeket kivégeztek, másokat bíróság elé állítottak vagy elítéltek. Az ország demilitarizálása, denacifikációja és újjáépítése hosszú folyamat volt; végül 1949-ben két német állam jött létre: a szovjet zónából a Kelet-Német Szocialista Köztársaság (NDK), a nyugati zónákból pedig a Szövetségi Köztársaság Németország (NSZK).
Emberi és történelmi mérleg
A náci rezsim öröksége súlyos: milliók elvesztett élete, a holokauszt szörnyűségei, a háború pusztítása és a nemzetközi jog megsértése maradt utána. A második világháború és a náci bűnök tanulságai ma is meghatározzák az emberi jogokra, a demokráciára és az emlékezésre vonatkozó nemzetközi diskurzust. A náci ideológia eszméi és politikai gyakorlata a korszak végével Németországban elvesztette a hatalmát, a társadalom és a politika pedig — különösen a nyugatnémet demokrácia fennállása óta — aktívan törekszik arra, hogy megértse, feltárja és megbüntesse e bűnök okozóit, valamint megakadályozza azok újjáéledését.
Megjegyzés: A fenti összefoglaló célja történeti és ismeretterjesztő; az események részletes forrás- és évszámszerű elemzése további szakirodalmat igényel.
Történelem
A nácik 1933-ban kerültek hatalomra, és "felhatalmazó törvénnyel" és népszavazással abszolutizálták hatalmukat. Központosították Németországot, felváltva a helyi önkormányzatiságot. Kibővítették saját "Schutzstaffel"-jüket, és a helyi rendőrség irányítása alá helyezték, és létrehozták a "Gestapót" a politikai ellenségek felkutatására és megsemmisítésére. Azonnal kitiltották a zsidókat a fontos állásokból, és hamarosan más módon is korlátozták őket. Néhány év múlva a fegyveres erőket messze a versailles-i szerződésben meghatározott kereteken túlra építették.
Második világháború: 1939-1945
1939. szeptember 1-jén a német erők megtámadták Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború. Több mint egymillió katonával Hitler hadserege könnyedén elfoglalta Lengyelországot, mintegy 59 000 katonát veszítve. országukat keletről a Szovjetunió is megtámadta. Lengyelország több mint 900 000 katonát vesztett.
1939. október 12-én Hitler levelet küldött az Egyesült Királyságnak, amelyben békét ígért. A britek folytatták a háborút.
Hitler a franciaországi csatában meghódította Franciaországot. Ezután Anglia megtámadására küldte a Luftwaffe-t. Winston Churchill, az Egyesült Királyság mostani miniszterelnöke nem adta meg magát. Az angliai csata 1940 júliusától októberéig tartott. Amikor az kudarcot vallott, Hitler elrendelte London tömeges bombázását. Ez is kudarcot vallott, és Hitler úgy döntött, hogy kelet felé fordul a szlávok és a zsidók elpusztítására irányuló faji háborúja érdekében. Ez időt adott Nagy-Britanniának, hogy visszanyerje hatalmát.
1941-ben Hitler elrendelte a "Barbarossa hadműveletet". Ez 1941. június 22-től 1941. december 5-ig tartott. Joszif Sztálin, a Szovjetunió vezetője meggyengítette hadseregét a Nagy Tisztogatásokkal, amelyek során sok orosz tisztet megöltek a háború előtt.
A Barbarossa hadművelet során sokkal több szovjet katona halt meg, mint német. Sztálingrádnál azonban mindkét oldalon körülbelül egymillió katona halt meg. Míg a Szovjetunió pótolni tudta veszteségeit, Németország nem.
Sztálingrád után a németek elvesztették lendületüket. A szovjetek tanultak a hosszú hadjáratokból, jobban harcoltak, és sok új fegyverhez jutottak a nagyon hatékony gyárakból. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió együtt harcolt, és együtt nyomultak a kisebb német hadsereggel szemben. 1945 májusában elfoglalták Berlint, és ezzel megnyerték a háborút.
A háború minden oldalán sokan haltak meg Európában harcolva, többek között:
- Mintegy egymillió német katona.
- Mintegy egymillió francia, brit és amerikai katona.
Miközben a Szovjetunióban harcolt:
- Körülbelül 5 millió német katona és más fasiszta országok katonái haltak meg.
- Mintegy 7 millió szovjet katona halt meg az ellenük folytatott harcban.
- A náci koncentrációs táborokban és hadifogolytáborokban mintegy 2 millió szovjet katona halt meg éhezés, betegség, fagyhalál és kivégzés következtében.
- Körülbelül 10-15 millió szovjet civil halt meg az éhínség, a kivégzések és a holokauszt következtében.
Miután a szövetségesek elfoglalták Németországot, a szovjetek létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez egy szocialista állam volt, amely a kommunizmust követte. Az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország nyugaton létrehozta a Német Szövetségi Köztársaságot. Ez egy demokratikus ország volt.
Keresztények
Amikor a nácik átvették a hatalmat Németországban, az országban a legtöbb ember keresztény volt. A nácik meg akarták változtatni az emberek gondolkodását, és nem szerették a keresztény egyházakat. Szorosan figyelték a papokat, és gyakran letartóztatták vagy megbüntették őket. 1940-re a náci birodalom minden részéből származó papokat együtt zártak be a dachaui koncentrációs táborba.
Az olyan náci vezetők, mint Martin Bormann, Joseph Goebbels, Heinrich Himmler és AlfredRosenberg Hitler támogatásával végül el akarták pusztítani a kereszténységet. Himmlernek és Rosenbergnek pogány eszméi voltak. Mások, mint Bormann, ateisták voltak. Hitler maga is gyűlölte a kereszténységet, de tudta, hogy fontos szerepet játszik a német politikában és kultúrában. Emiatt általában azt mondta, hogy az egyházak felszámolásával meg akar várni a háború utánig.
A keresztény egyházakkal rosszul bántak a nácik, de a kisebb vallási csoportokkal, például a zsidókkal és a Jehova tanúival sokkal rosszabbul bántak. A nácik megpróbálták megölni az összes zsidó embert Európában. Más vallású embereket, például Jehova tanúit koncentrációs táborokba és haláltáborokba küldték. Az egyházak elleni náci hadjáratot Kirchenkampfnak nevezték.
A nácik megpróbálták átvenni a németországi protestáns egyházak irányítását, egy nácibarát Nemzeti Birodalmi Egyházba tömörítve őket. Néhány protestáns támogatta az ötletet. Amikor azonban a nácik megpróbálták megváltoztatni a Bibliát, hogy Jézus ne legyen zsidó, lelkészek egy csoportja megalapította a Vallásos Egyházat. A Vallomásos Egyház nem támogatta a náci elképzeléseket a vallás ellenőrzéséről vagy a Biblia megváltoztatásáról. A nácik illegálissá tették az egyházat, és több száz lelkipásztorát letartóztatták.
Hitler nem szerette a katolikus egyházat, és aggódott a német politikára gyakorolt befolyása miatt. Új kormánya 1933-ban szerződést (birodalmi konkordátum) kötött a Vatikánnal. A szerződés megígérte, hogy a katolikusok irányíthatják saját egyházukat, de kimondta, hogy a papok nem politizálhatnak. Hitler azonban ezután bezáratott minden olyan katolikus szervezetet, amely nem volt egyház - például katolikus politikai pártokat, ifjúsági csoportokat, szakszervezeteket és újságokat. Meggyilkoltatta e csoportok néhány vezetőjét, és végül bezáratta az összes katolikus iskolát. Ezután a nácik elkezdték megtámadni a papokat és apácákat, és sokukat letartóztatták. XI. Pius pápa a Mit brennender Sorge (1937-es pápai enciklika) című írásában határozottan tiltakozott, amelyben kimondta, hogy a náci eszmék, mint például a rasszizmus, rosszak, és hogy a nácik üldözik az egyházat.
Sok németet dühített, hogy a kormány beavatkozik az egyházaikba, de másokat nem nagyon érdekelt. Néhányan megpróbálták megakadályozni, hogy a kormány megölje a vallási kisebbségeket, például a zsidókat. Az egyházi vezetők megpróbálták megakadályozni, hogy a nácik beavatkozzanak a vallásukba. Mivel az államtól némi függetlenséget őriztek, nyilvánosan nem értettek egyet a kormány egyes politikáival. Például August von Galen katolikus püspök és Theophil Wurm protestáns püspök tiltakozott a náciknak a fogyatékos és beteg emberek megölésére irányuló programja ellen. Néhány vallási vezető, mint például Martin Niemöller, kiállt az emberi jogokért Németországban. Több papot és lelkészt kivégeztek, mert segítettek a Hitler megdöntésére irányuló 1944-es összeesküvésben, köztük Dietrich Bonhoeffer lelkészt és Alfred Delp SJ atyát.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
Q: Mi az a náci Németország?
V: A náci Németország az az időszak volt, amikor Adolf Hitler és a Náci Párt irányította Németországot. Néha Harmadik Birodalomként is emlegetik, ami azt jelenti, hogy "Harmadik Birodalom" vagy "Harmadik Birodalom".
K: Mi volt az első két német birodalom?
V: Az első német birodalom a Szent Római Birodalom volt, amely 800-tól vagy 962-től a napóleoni háborúkban 1806-ban bekövetkezett összeomlásáig tartott. A második az 1871 és 1918 közötti Német Birodalom volt, amely 1918-ban omlott össze, amikor II. Vilmos császár kénytelen volt lemondani a trónról, amikor 1918-ban megalakult a Weimari Köztársaság.
K: Hogyan vezette Hitler a náci Németországot?
V: Hitler a náci Németországot egészen 1945-ig, a második világháborúban elszenvedett vereségéig vezette, ekkor öngyilkos lett. A náci párt még ugyanabban az évben megsemmisült, mivel vezetői elmenekültek, letartóztatták őket, vagy öngyilkosok lettek. Néhányukat a nyugati és szovjet hatalmak háborús bűnök miatt kivégezték, míg mások túlélték és fontos állásokat kaptak.
K: Milyen elképzelése volt a náciknak a faji hovatartozásról?
V: A nácik úgy vélték, hogy az "árja faj" (tiszta fehér németek) megérdemli, hogy uralkodjon minden más faj felett. Ez az elképzelés azután nyert tiszteletet, hogy a nagy gazdasági világválság sok fontos németet szegénnyé és erőtlenné tett. Hitler a zsidókat, a kommunistákat, a liberálisokat és sok mást hibáztatott ezekért a problémákért, és sok németnek azt az érzést adta, hogy ártatlan áldozatok, akiknek át kell venniük az irányítást Európa felett.
K: Hogyan próbáltak a nácik birodalmat létrehozni?
V: A nácik gyarmatokkal próbáltak birodalmat létrehozni, szövetségesük, Olaszország afrikai gyarmatait használva mintául.
K: Mi történt a második világháború végén?
V: A II. világháború végén Németországot négy "megszállási övezetre" osztották fel. A Szovjetunió elfoglalta Kelet-Németországot, míg az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok Nyugat-Németország egyes részeit.
Keres