Judaizmus: A zsidó vallás története, tanításai és szentírása

A judaizmus középpontjában álló három fő hitelv a monoteizmus, az identitás és a szövetség (Isten és népe közötti megállapodás).

A judaizmus legfontosabb tanítása, hogy egy Isten van, aki azt akarja, hogy az emberek azt tegyék, ami igazságos és könyörületes. A judaizmus azt tanítja, hogy az ember úgy szolgálja Istent, hogy megtanulja a szent könyveket, és azt teszi, amit azok tanítanak. Ezek a tanítások magukban foglalják a rituális cselekedeteket és az etikát is. A judaizmus azt tanítja, hogy minden ember Isten képmására teremtetett, és megérdemli, hogy méltósággal és tisztelettel bánjanak vele.

Egy Isten

A judaizmus fő tanítása Istenről az, hogy van egy Isten, és csak egy Isten van, és ez az Isten Jahve. Csak Isten teremtette a világegyetemet, és csak Ő irányítja azt. A judaizmus azt is tanítja, hogy Isten szellemi és nem fizikai.

A zsidók hisznek abban, hogy Isten egy - egy egység: Ő egy egész, teljes lény. Nem lehet részekre osztani, és az emberek nem tudják szavakkal elmondani, hogyan néz ki; csak azt tudják elmondani, hogyan van és mit tesz...

A zsidók hisznek abban, hogy minden jóság és erkölcsösség Istentől származik. Istent érdekli, hogy mit tesznek az emberek, és Ő figyeli, hogy mit tesznek.

A judaizmus azt tanítja, hogy minden ember Isten képmására teremtetett. Ezért kell az emberekkel méltósággal és tisztelettel bánni. Az ember úgy szolgálja Istent, hogy olyan, mint Isten. Ez azt jelenti, hogy azt kell tennie, ami tisztességes és igazságos, irgalmasságot kell mutatnia, és kedvesen és szeretettel kell viselkednie az emberek iránt.

A judaizmus szerint Isten örökké létezik, mindenhol ott van, és mindent tud. Ő a természet felett áll ("természetfeletti"), de a világban van, és meghallja az embereket, akik hozzá imádkoznak, és képes válaszolni nekik. Isten a világegyetem legfőbb hatalma.

A judaizmus azt tanítja, hogy Isten megengedi az embereknek, hogy eldöntsék, mit tesznek - ezt nevezik "szabad akaratnak". A szabad akarat az a szabadság, hogy az ember bármit megtehet, amit csak akar, de a saját tetteiért felelősséget kell vállalnia. Az ember felelős a tetteiért. Isten megjutalmazza azokat az embereket, akik jó cselekedeteket tesznek, és megbünteti azokat, akik rosszat tesznek. Isten jutalmat vagy büntetést ad az embernek ezen a világon, de a végső jutalmat vagy büntetést az ember lelkének adja halála után.

Zsidók

A zsidók úgy hiszik, hogy Isten egy "szövetségnek" nevezett megállapodást kötött Ábrahámmal, a zsidó nép ősével. A Biblia szerint Isten megígérte, hogy megáldja Ábrahámot és leszármazottait, ha azok imádják Istent és hűségesek lesznek hozzá. Isten ezt a szövetséget Ábrahám fiával, Izsákkal és Izsák fiával, Jákobbal kötötte. Isten Jákobnak egy másik nevet adott: Izrael. Így kapták Jákob leszármazottai az "Izrael fiai" vagy "izraeliták" nevet. Isten később a Tórát adta az izraelitáknak vezetőjükön, Mózesen keresztül. A Tóra megmondta az izraelitáknak, hogyan éljenek és hogyan építsék fel közösségüket. Isten a Tórában adta az izraelitáknak a Tízparancsolatot és más törvényeket.

A zsidókat néha "kiválasztott népnek" nevezik. Ez azért van így, mert a Biblia szerint Isten azt mondta nekik, hogy "papok országa és szent nép lesztek nekem" (2Mózes 19:6), és "Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr kiválasztott téged, hogy a föld minden népe közül az ő különleges népe légy" (5Mózes 14:2). A zsidók ezt úgy értelmezik, hogy különleges kötelességeik és felelősségük van, amit Isten parancsolt nekik. A zsidóknak például igazságos társadalmat kell építeniük, és csak Istent kell szolgálniuk. A zsidók úgy gondolják, hogy ez a szövetség kétféleképpen működik: ha követik Isten törvényeit, akkor Ő megadja nekik a szeretetét és védelmét, de ugyanakkor felelősek a bűneikért - rossz cselekedeteikért - és azért is, ha nem azt teszik, amit Isten mondott nekik. A zsidók úgy vélik, hogy meg kell tanítaniuk a többi embert arra, hogy Isten létezik, és hogy Isten azt akarja, hogy minden ember jó cselekedeteket tegyen. A zsidók úgy vélik, hogy az ő feladatuk a világban az, hogy "világosságot jelentsenek a nemzeteknek" (Izaiás 49:6) azáltal, hogy megmutatják a világ embereinek, hogyan lehet jobbá tenni a világot.

A zsidók hisznek abban, hogy Isten különleges feladatot adott nekik a világ megjavítására. Az ő feladatuk az, hogy a világot jobb hellyé és több jóval tegyék. A világban lévő dolgokat arra kell használniuk, hogy növeljék a jót, és közelebb kerüljenek Istenhez. Ezt nevezik "tikkun olam"-nak - a világ megjavításának. A zsidók Isten partnerének tekintik magukat abban, hogy a világot minden lehetséges módon megjavítsák - megtalálják a módját annak, hogy csökkentsék az emberek és az állatok szenvedését, több békét és tiszteletet teremtsenek az emberek között, és megvédjék a földi környezetet a pusztulástól.

A zsidók nem próbálnak másokat meggyőzni arról, hogy higgyenek a judaizmusban. A zsidók úgy gondolják, hogy különleges feladatuk, hogy megmutassák minden népnek, hogy Isten létezik, de az embereknek nem kell zsidónak lenniük ahhoz, hogy Istent kövessék. Minden ember szolgálhatja Istent a Noénak adott hét parancsolat (szabály) betartásával. A judaizmus azonban elfogadja azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy vallásukat a judaizmusra változtatják.

Tóra és micvók

A zsidók hisznek abban, hogy Isten a Tórában mondja meg nekik az életmódot, amelyet követniük kell. A Tóra szerint Isten azt akarja, hogy Izrael népe az Ő útján járjon, szeresse Őt, szolgáljon Neki, és tartsa meg Isten parancsolatait (5Mózes 10:12-13). A tettek fontosabbak, mint a hit, és a hitet tettekre kell váltani.

Ezeket a cselekedeteket héberül "micváknak" nevezik (egyes szám: micva מִצְוָה). Néha "törvényeknek", "szabályoknak" vagy "parancsolatoknak" nevezik őket. Sokan úgy gondolnak a micvára, mint "jó cselekedetre" vagy "jó dologra". A Tórában 613 micvá van. A zsidók úgy vélik, hogy a Tóra minden ember számára ad micvótokat; minden embernek be kell tartania hét törvényt, amelyeket Noénak és gyermekeinek az özönvíz után tanítottak. A zsidóknak 613 micvát kell megtartaniuk, amelyeket a Tóra felsorol. A rabbik 365 olyan micvát számoltak össze, amit a zsidóknak nem szabad megtenniük (negatív micvák), és 248 olyan micvát, amit a zsidóknak meg kell tenniük (pozitív micvák). Vannak olyan micvók, amelyek a mindennapi életre vonatkoznak, és vannak olyanok, amelyek csak különleges alkalmakkor, például a zsidó ünnepeken. A 613 micvá közül sok a jeruzsálemi Szentélyre vonatkozik, és most nem lehet őket elvégezni, mivel a Templomot lerombolták.

A micvák némelyike arról szól, hogy az embereknek hogyan kell viselkedniük másokkal szemben. Például alamizsnát kell adniuk egy szegény embernek, vagy segíteniük kell egy veszélyben lévő embernek. Nem szabad lopniuk vagy hazudniuk. Ezek etikai és erkölcsi micvók.

Egyes micvák arról szólnak, hogy az embereknek hogyan kell viselkedniük Istennel szemben. Például tisztelniük kell Isten nevét, vagy nem szabad szombaton dolgozniuk. Ezek vallási vagy rituális micvók. A zsidók úgy hiszik, hogy Isten azt mondja nekik, hogy etikai és vallási cselekedeteket is tegyenek.

A zsidók úgy tekintenek a micvókra, mint olyan cselekedetekre, amelyek megszentelik - szentséget hoznak - a világot, és közelebb hozzák az embereket és a világot Istenhez. A zsidók a micvákat azért végzik, hogy megszenteljék a fizikai világot és a benne lévő dolgokat, például az ételt és italt, a ruházatot és az olyan természetes tevékenységeket, mint a szex, a munka vagy a szép látványosságok megtekintése. Sok cselekedet, például az evés előtt a zsidók áldást - egy rövid imát - mondanak, hogy Isten megteremti és megadja az embernek azokat a dolgokat, amelyekre az élethez szüksége van. A judaizmusban az élet a legszentebb és legfontosabb. Egy zsidónak abba kell hagynia a Tóra más micvóit, hogy segítsen megmenteni egy másik ember életét.

A zsidók úgy gondolják, hogy a micvókat boldogsággal és örömmel kell végezniük, mert a Biblia azt mondja: "Szolgáljátok Istent örömmel, jöjjetek Isten elé énekelve" (Zsoltárok 100:2). A micvák elvégzése segít az embernek közel kerülni Istenhez, és ez boldoggá teszi az embert. A zsidók egy csoportja, a haszidok azt mondják, hogy ez a legjobb módja az életnek. Azt mondják, hogy az aggódás elvonja az embert az örömtől, és nem fogja meglátni a világban a szépet és a jót.

A Tórában sok micva Izrael földjéről szól. A Talmud és a későbbi könyvek ezeket a micvókat "a földhöz kapcsolódó parancsolatoknak" nevezik, mert a zsidók csak Izrael földjén teljesíthetik őket. Például a zsidók minden évben ajándékot adnak a szegényeknek vagy a papoknak a földjeikről, gyümölcsöt vagy állatokat visznek a jeruzsálemi Templomba, és hétévente (a "smittah" - szombati év) abba kell hagyniuk a földön való munkát.

Izrael földje

Izrael földje a judaizmusban szent. A zsidó hit szerint Isten a Földet a jeruzsálemi Mórija hegyről, Izrael földjéről teremtette, és mindig is ehhez a földhöz van a legközelebb. A zsidók úgy vélik, hogy Isten ezen a földön mondta a zsidó népnek, hogy építsen társadalmat, hogy szolgálják Őt, és a Tórában számos micvó (parancsolat) Izrael földjéről szól.

A zsidó nép úgy véli, hogy nemzetként való történelme Ábrahámmal kezdődik. Ábrahám története a Tórában azzal kezdődik, hogy Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy hagyja el az országát. Ábrahámnak és leszármazottainak új otthont ígér Kánaán földjén. Ez ma Izrael földjeként ismert. Nevét Ábrahám unokájáról, Jákobról kapta, akit szintén Izraelnek hívtak, és aki a tizenkét törzs atyja volt. Innen származik az "Izrael földje" elnevezés. A földet "Ígéret földjének" is nevezik, mert a Tórában Isten megígéri, hogy Ábrahám fiainak adja a földet (1Móz 12:7, 1Móz 13:15, 1Móz 15:18, 1Móz 17:8).

A Talmud rabbijai a Tórából (4Mózes 33:53) úgy értelmezték, hogy a zsidók számára "micva", hogy Izrael földjén éljenek. Úgy látták, hogy Izraelen kívül élni nem természetes egy zsidó számára. A zsidók gyakran "galutnak" nevezték az Izraelen kívüli földet. Ezt általában "diaszpórának" (olyan hely, ahol az emberek szétszóródtak) fordítják, de a szó közelebbről "száműzetést" jelent.

A Messiás és a világ megmentése

Az Egyiptomból való kivonulás története, az úgynevezett Kivonulás, nagyon fontos a zsidó nép világképében. A Tóra elmeséli, hogyan vette ki Isten a rabszolgák egy csoportját, az izraelitákat a rabszolgaságból, és elmondja nekik, hogyan legyenek az Ő partnerei a világ felépítésében. A zsidók ezt a történetet az egész világ számára mintaként tekintik. A jövőben az egész világ meg fog változni, és a világ minden népe az egyetlen Istent fogja szolgálni. Ez lesz Isten királysága a Földön. Hiszik, hogy az egész zsidó történelem és a világtörténelem ennek a folyamatnak a része.

A próféták azt tanították, hogy Isten egy olyan személyt küld a világba, aki segít a világ minden emberének látni, hogy Isten a teremtő, a világ királya, és legfőbb hatalma van. Ezt a személyt Messiásnak nevezik. A Messiás szó a héber mashiah szóból származik, ami azt jelenti, hogy "a felkent". Ézsaiás könyve szerint a Messiás egy igazságos király lesz, aki egyesíti a zsidó népet, és Isten útján vezeti őket. A Messiás a világ összes népét is egyesíteni fogja, hogy Istent szolgálják. Az emberek igazságosan és jóságosan fognak cselekedni, és az egész világot béke fogja betölteni.

A zsidók még mindig várják a Messiás eljövetelét. Hiszik, hogy ez egy személy lesz. Más zsidók hisznek egy jövőbeli időben, amikor az igazságosság és a béke minden ember együttműködésével és Isten segítségével eljön.

A zsidók úgy vélik, hogy ahhoz, hogy megtudják, mit akar Isten, hogy tegyenek, tanulmányozniuk kell a Tóra könyveit és törvényeit, és meg kell tenniük, amit azok tanítanak. Ezek közé tartoznak mind a más emberekkel szembeni viselkedésre, mind pedig az Isten szolgálatára vonatkozó törvények.

A judaizmus két legfontosabb könyvcsoportja a Biblia és a Talmud. A judaizmus hite és cselekedetei ezekből a könyvekből származnak. A zsidó tanítók és tudósok további könyveket írtak, amelyeket kommentároknak neveznek. Ezek magyarázzák és mondanak többet a Bibliában és a Talmudban leírtakról.

A Tóra

A Tóra az összes zsidó írás közül a legfontosabb. A héber Biblia első öt könyve (a keresztények által "Ószövetség" néven ismert) alkotja a Tórát. A Tóra tartalmazza a zsidóság alapvető törvényeit, és leírja a zsidók történetét Mózes haláláig. A zsidó hagyomány szerint Isten mondta meg Mózesnek, hogy mit írjon a Tórába, amelyet Mózes öt könyvének is neveznek. A vallásos zsidók úgy hiszik, hogy Mózes lehozta a Tízparancsolatot és a Tórát a Sínai-hegyről. A Tízparancsolat azért különleges, mert a Sínai-hegyen az egész zsidó nép hallotta. A hagyományos judaizmusban azonban a Tóra mind a 613 micvója egyformán fontos.

A zsidók a héber Bibliát három részre osztják, és Tanakhnak nevezik. A három rész a Tóra, amely az első öt könyvet jelenti; a Nevi'im, amely a próféták könyvei; és a Ketuvim, azaz az Írások, amelyek egyéb történelmi és erkölcsi tanításokat tartalmazó könyvek.

Talmud

A rabbinikus zsidók azt is hiszik, hogy Mózes öt könyvén kívül van még egy másik része is a Tórának. Ezt Misnának, más néven Szóbeli Tórának vagy Szóbeli Törvénynek nevezik. Ez elmagyarázza, hogyan kell követni az 5 könyvben leírt törvényeket. A Misnának van egy kommentárja (magyarázata), amelyet Gemarának neveznek. A Misna és a Gemara együtt alkotja a Talmudot. A karaita zsidók azonban úgy vélik, hogy Mózes öt könyvén kívül nincs további Tóra.

A hagyományos zsidók hisznek abban, hogy Isten az írott Tórát és a szóbeli Tórát Mózesnek adta, és hogy Mózes elmondta a zsidó népnek, és hogy az ma is ugyanolyan, mint akkoriban. A hagyományos zsidók azt is hiszik, hogy az összes parancsolatot ma is be kell tartani.

A liberális zsidók úgy vélik, hogy a Tórát Isten ihlette, de emberek írták. A liberális zsidók úgy vélik, hogy a Tóra összes etikai törvényét még mindig be kell tartani, de számos rituális törvényt ma már nem kell követni.

A judaizmusban jó dolognak tartják, ha beszélünk a parancsolatokról, és megpróbáljuk megérteni, hogyan kell követni őket. A Talmud számos történetet tartalmaz olyan rabbikról, akik a parancsolatokról vitatkoztak. Idővel egyes vélemények mindenki számára szabállyá váltak. Néhány szabályról még mindig vitatkoznak. A zsidók dicsérik a logikus érvelést és az igazság keresését.

A judaizmusnak nincs egyetlen vezetője, aki eldönthetné, hogyan kell követni a parancsolatokat, vagy hogy miben kell hinni. Még ha a zsidók különböző dolgokban hisznek is, és nem értenek egyet a szabályok tekintetében, akkor is egy vallás és egy nép.

Kásrut: Khruthr: zsidó étkezési törvények

A "kásrut" nevű vallási szabályokat követő zsidók csak bizonyos, különleges szabályok szerint elkészített ételeket fogyasztanak. Azokat az ételeket, amelyeket egy zsidó megehet, kóser ételeknek nevezzük.

A hagyományos zsidók nagyon ügyelnek a kásrutra. Általában sok ételt nem ehetnek nem kóser étteremben vagy olyan ember otthonában, aki nem tartja be a kóser előírásokat. Ez néha megnehezíti a látogatásokat vagy az üzletelést. Fontos megérteni, hogy ez a vallásuk része. Az emberek segítenek elkerülni ezt a problémát azzal, hogy a hagyományos zsidókkal kóser étteremben vacsoráznak, vagy kóser ételeket szolgálnak fel nekik otthonukban.

A liberális zsidók nem annyira óvatosak a kóserrel kapcsolatban, bár néhányan közülük betartanak néhány szabályt.

Kóser élelmiszerek

• A zsidók bármilyen friss gyümölcsöt vagy zöldséget ehetnek, amelyen vagy amelyben nincsenek rovarok.
• A zsidók bármilyen halat ehetnek, amelynek pikkelye és uszonya van. Ez olyan halakat is magában foglal, mint a lazac és a tonhal. Nem ehetnek olyan tengeri herkentyűket, mint a garnélarák, a homár vagy a kagyló.
• A zsidók minden olyan állat húsát megehetik, amelyik rágja a bélsarat (a már részben megemésztett táplálékot), és hasított patával rendelkezik. Például tehén, juh, szarvas és kecske. A húst azonban meghatározott módon kell levágni és elkészíteni ahhoz, hogy kóser legyen.
• A zsidók sok közönséges madarat, például csirkét, pulykát és kacsát ehetnek. A szárnyasokat is különleges módon kell levágni és elkészíteni. A zsidók nem ehetnek ragadozó madarakat, például keselyűket.
• Az üzletekben vagy éttermekben árult élelmiszereket egy zsidónak kell ellenőriznie, aki a kásrut szakértője. Ennek a személynek a neve "mashgiach", azaz kóser felügyelő. Ő győződik meg arról, hogy a kóser szabályokat betartották-e. A boltban vásárolt élelmiszereken gyakran van egy hechser nevű szimbólum, amely jelzi a vásárlónak, hogy az élelmiszereket ellenőrizték. Sok hétköznapi élelmiszer is rendelkezik héchserrel.
• A méz egy rovarok által előállított termék, amelyet méhek készítenek, de kóser.
• Jól ismert mítosz, hogy a kóser ételeket rabbinak kell megáldania, egy rabbi nem áldhat meg egy ételt és nem teheti kóserré.

Nem kóser élelmiszerek

• Egyesek a nem kóser ételeket "Treifah"-nak, azaz "szakadt"-nak nevezik. Ez azért van, mert a Tóra azt mondja, hogy nem szabad olyan állatot enni, amelyet egy másik állat megölt vagy széttépett.
• A zsidók nem ehetnek olyan állatokat, amelyeknek nincs kettéhasított patájuk, vagy olyanokat, amelyek nem rágják a bendőjüket. A tehenekkel és a juhokkal ellentétben a sertéseknek hasított patájuk van, de nem rágják a bendőjüket, ezért nem kóserek.
• A zsidók nem ehetnek rágcsálókat, hüllőket vagy kétéltűeket.
• A zsidók nem ehetnek olyan tengeri állatot, amelynek nincs pikkelye és uszonya. Például a cápák, angolnák, rákok, garnélarákok és homárok nem kóserek.
• A zsidók nem ehetnek olyan madarakat, amelyek húst esznek, mint a keselyűk, amelyeket a Tóra egy listán említ.
• A zsidók nem ehetnek rovarokat, kivéve néhány tücsök- vagy sáskafajtát.

Egyéb kóser szabályok

A kóser ételekre más szabályok is vonatkoznak.

• Az állatokat meghatározott módon kell megölni, többek között egy nagyon éles pengével a nyakukra mért gyors ütéssel, ami biztosítja, hogy az állat gyorsan elpusztuljon.
• A hús elfogyasztása előtt az állatból minden vért el kell távolítani. Ez a hús beáztatásával és besózásával történik.
• Egy zsidó nem ehet olyan ételt, amelyben hús és tej is van. Ez abból a szabályból ered (a Tórában), hogy a zsidó nem főzhet fiatal kecskét az anyatejben. Emiatt a zsidók külön edényeket és eszközöket használnak olyan ételekhez, amelyekben hús van, és olyanokhoz, amelyekben tej van.
• Húsevés után sok zsidó nem iszik tejterméket, amíg nem telt el 1-6 óra.
• A kóser ételeket olyan konyhában kell főzni, ahol valóban kóser ételeket készítenek. Ha a konyhát nem kóser ételek, például nyúl és disznó főzésére használták, akkor a konyhát speciális módon meg kell tisztítani, mielőtt kóser ételek főzésére használnák.

Sábát

Az egyik parancsolat a zsidó szombat, a sábát megtartása. A sábát minden pénteken napnyugtakor kezdődik és szombaton sötétedéskor ér véget. A sábát a pihenés napja, hogy megköszönjük Istennek, hogy megteremtette a világegyetemet.

A szombati pihenés hagyománya a Tórából ered. A Tóra szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a hetedik napon, a szombaton megpihent. Sok zsidó elmegy a templomba vagy zsinagógába, hogy szombaton imádkozzon.

A vallásos zsidók különleges szabályokat követnek a szombaton. Ezek a szabályok megkövetelik, hogy a zsidók ne végezzenek kreatív munkát sábátkor. Ennek egyik oka az, hogy az emberek szünetet tartsanak mindazoktól a dolgoktól, amelyek hétközben lefoglalják őket. Ez segít nekik abban, hogy jobban összpontosítsanak Isten, a családjuk és a teremtés többi részének megbecsülésére. Emellett ez arra is emlékezteti az embereket, hogy Isten a világ teremtője és uralkodója; és bármennyire is nagy az ember teremtő ereje, az nem hasonlítható ahhoz, ahogyan Isten megteremtette a világegyetemet és benne mindent. A teremtő munka számos ilyen kategóriája olyan cselekedeteket is magában foglal, amelyeket az emberek talán nem is gondolnának munkának. Sábátkor például egy zsidó nem teheti meg:

• Elektromos gépek, például telefonok, számítógépek vagy TV használata.
• Vásároljon vagy adjon el dolgokat
• Tűz vagy lámpa fel- vagy lekapcsolása
• Vezessen autót vagy kerékpározzon
• Cook
• Írja
• Építs vagy javíts dolgokat

A hagyományos zsidók nagyon vigyáznak a sábátra. Ez egy különleges nap. Kitakarítják a házukat és különleges ételeket készítenek a sábátra. A legszebb ruháikba öltöznek. Szép dalokat énekelnek és extra imákat mondanak a zsinagógában. Vacsoráznak és ebédelnek a családjukkal. Sok család vendégeket is meghív vacsorára és ebédre. Különlegesen finom ételeket esznek, és együtt énekelnek hagyományos sábátos dalokat. Sábát délután az emberek együtt tanulják a judaizmust, vagy csak meglátogatják a barátaikat.

A liberális zsidók nem követik ezeket a szabályokat. Vannak, akik zsinagógába járnak, barátokat látogatnak, vagy különleges étkezéseket tartanak. De telefonálhatnak, autót vezethetnek és vásárolhatnak is.

• Halál
• Születés
• Brit Mila (fiúknak) egy körülmetélési szertartás, amikor a fiú 8 napos. Ez magában foglalja a baba elnevezését is. Néhány nem ortodox zsidó a Brit Shalomot, a zsidó fiúknak a körülmetélés nélküli babanevezési szertartást gyakorolja.
• Pidyon haben (fiúk esetében) az, amikor egy apa egy különleges szertartással megváltja felesége elsőszülött fiát a Templomból, mivel eredetileg minden elsőszülött fiút a Templomba küldtek szolgálni. A leviták (Izrael egyik törzse) és a kohánim (papok) nem végzik ezt a szertartást.
• Bat Mitzvah (lányoknak) egy "nagykorúvá válási" szertartás, amikor egy lány betölti a 12. (egyes zsidóknál a 13.) életévét. A Bat Mitzvah héberül azt jelenti, hogy "a micva lánya" vagy "a parancsolatok lánya". Amint egy lány betölti a 12. (vagy 13.) életévét, már nőnek számít, és elvárják tőle, hogy kövesse a zsidó törvényeket. Szertartás nem szükséges. A Bat Mitzvah nemcsak a szertartásra, hanem magára a lányra is utal.
• Bar Mitzvah (fiúknak) egy "felnőtté válási" szertartás, amikor egy fiú betölti a 13. életévét. Tartalmazza a Tóra felolvasását és különleges imákat. A Bar Mitzvah héberül azt jelenti, hogy "a micva fia" vagy "a parancsolatok fia". Amint egy fiú betölti a 13. életévét, férfinak tekintik, és elvárják tőle, hogy kövesse a zsidó törvényeket. Szertartás nem szükséges. A Bar Mitzvah nemcsak a szertartásra, hanem magára a fiúra is vonatkozik.
• Házasság
• Gyermekvállalás

Nagyon sokáig a legtöbb európai zsidó ugyanazokban az alapvető dolgokban hitt a judaizmusról. A más országokban élő zsidóknak más hitük és szokásaik voltak, mint az európai zsidóknak. Körülbelül 200 évvel ezelőtt a németországi zsidók egy kis csoportja úgy döntött, hogy nem hisz többé a judaizmus számos részében, és megpróbál "modernebbé" válni, és jobban hasonlítani a németekhez. Ezeket a zsidókat reformzsidóknak nevezték.

Ma a judaizmusnak három fő fajtája létezik: Reform, konzervatív és ortodox judaizmus. Vannak kisebb létszámú fajták is, mint például a rekonstrukciós judaizmus és a karaita judaizmus. Minden csoportnak megvan a maga gyakorlata, aszerint, hogy hogyan értelmezi a zsidó törvényeket. A reform (más néven liberális vagy progresszív) judaizmus például arra bátorítja az embereket, hogy a hagyományok alapján válasszák ki azt a módot a zsidósághoz, ami számukra a legtöbbet jelenti. A reformjudaizmus arra tanítja a zsidókat, hogy a zsidóság etikai törvényeire összpontosítsanak. A konzervatív judaizmus a reformjudaizmus után alakult ki. A konzervatív judaizmus vezetői úgy érezték, hogy a reformjudaizmus túl radikális. Ők a zsidó hagyományt akarták megőrizni (megvédeni) ahelyett, hogy megreformálták (megváltoztatták) volna. Az ortodox zsidók nem tartják helyesnek a reform vagy konzervatív judaizmust, mert szerintük az Isten által adott törvények időtlenek, és nem változtathatók meg.

Az Egyesült Államokban élő zsidók körében 2000-2001-ben végzett legutóbbi felmérés szerint az amerikai zsidók 35%-a reformátusnak, 27%-a konzervatívnak, 10%-a ortodoxnak, 2%-a rekonstruktivistának vallja magát, 25% pedig nem mondta meg, hogy milyen típusú.

Izraelben szinte minden zsidó ortodox zsinagógába jár. Nagyon kevés reform vagy konzervatív zsinagóga van, de 2009 óta folyamatosan növekszik a számuk. Izraelben a zsidók nem nevezik magukat reform, konzervatív vagy ortodox zsinagógának. Ehelyett többnyire "Haredinek" (teljesen vallásos), "Dati"-nak (alapvetően vallásos), "Masorati"-nak (hagyományos/konzervatív) vagy "Chiloni"-nak (világi) nevezik magukat. Felmérések szerint az izraeliek mintegy 20%-a vallja magát szekulárisnak, 25%-a dati vagy haredi, 55%-a pedig hagyományosnak.

A nevek nagyon fontosak a judaizmusban. Sok zsidó úgy véli, hogy a név nem csak azt mondja meg, hogy ki valaki, hanem valamit elárul róla. Isten nevei nagyon különlegesek a judaizmusban, ezért a zsidók nem írják vagy mondják ki őket teljes egészében, hanem más szavakat használnak helyettük. Ezért van az, hogy egyes zsidók "o" helyett "-val" írják a G-d-et.

HaShem azt jelenti: "A név". Ezt a szót a zsidók leggyakrabban akkor használják, amikor nem imádkoznak, hogy Istenről beszéljenek.

Adonai azt jelenti: "Uram". Ez a név a zsidóknak Isten helyzetéről árulkodik. Isten a világ királya, és ezt az Adonai név tudatja velünk.

Az Elohim azt jelenti: "aki elég erős ahhoz, hogy mindent megtegyen". Ezt a nevet akkor használják, amikor Isten teremtő hatalmáról vagy Isten igazságosságáról beszélünk. Ez azt mondja el nekünk, hogy Isten a teremtő, és hogy Isten igazságos törvényekkel uralkodik a világon.

A fenti két név annyira különleges, hogy az ortodox zsidók csak akkor használják ezeket a neveket, amikor imádkoznak és a Tórát olvassák. Amikor nem imádkoznak vagy nem olvassák a Tórát, akkor "Hásem"-et (A Név) vagy "Elokim"-et mondanak.

Isten - Néhány zsidó úgy írja az "Isten" szót, hogy az "o"-t kötőjellel helyettesíti, így: Így: "G-d". Azért teszik ezt, mert Isten neve nagyon szent, ezért nem dobhatnak el egy olyan papírt, amire rá van írva, hogy "Isten". Ha azonban véletlenül "Isten" van ráírva, akkor a papírt különleges módon lehet kidobni, és egy különleges helyen elásni. Mások azt mondják, hogy az "Isten" csak egy angol szó, nem héber, és ezért nem szent.

YHWH ("Yehovah"/"Yahweh") a héber nyelvben Isten legszentebb neve, amelyet a legtöbb zsidó nem ejt ki. Senki sem tudja, honnan származik a név, vagy hogy pontosan mit jelent. Úgy néz ki, mint a héber "hayah" szó, ami a "lenni" ige. (A héber szentírás szerint, amikor Mózes megkérdezte Istent, hogy ki az Isten, Isten azt mondta Mózesnek, hogy én vagyok, aki vagyok/az vagyok, aki vagyok. ) A zsidók úgy vélik, hogy a YHWH név azt mutatja, hogy Isten végtelen. Ahelyett, hogy megpróbálnák kimondani, a legtöbb zsidó azt mondja, hogy "haSém", ami azt jelenti, hogy "a név". Egyesek ezt a nevet Jahvénak vagy Jehovának ejtik. A vallástudósok néha a "YHWH"-t Tetragrammatonként emlegetik, a görög wo.