Rabszolgaság

Korai civilizációk

A rabszolgaság már régóta létezik. A korai vadászó-gyűjtögető népeknek nem volt szükségük rabszolgákra. Mindent maguknak csináltak. Ha volt még egy pár segítő kéz, az egy újabb etetni való szájat jelentett. A rabszolgaságnak vagy egy másik ember birtoklásának nem volt értelme ezeknek az embereknek. Amint az emberek városokba és falvakba gyűltek, és több mint elég élelem állt rendelkezésre, az olcsó munkaerő-ellátásnak volt értelme. Ekkor jelentek meg a rabszolgaság legkorábbi formái. A rabszolgaságot a legkorábbi feljegyzésekig, például Hammurabi törvénykönyvéig (i. e. 1760 körül) lehet visszavezetni. Ez már bevett intézményként utal rá.

Az ókori Közel-Keleten a háborúk során szerzett foglyok gyakran váltak rabszolgákká. Ezt a bibliai Mózes ötödik könyvében található törvények a rabszolgaság egy jogi formájának tekintették. Az izraelitáknak azonban nem volt szabad más izraelitákat rabszolgasorba taszítaniuk. A Deuteronómium törvénykönyve halálbüntetést ír elő arra a bűncselekményre, ha izraelitákat rabszolgasorba taszítanak.

Az ókori Egyiptomban a rabszolgák főként hadifoglyok voltak. Az emberek más módon is rabszolgákká válhattak, ha szüleiktől örökölték a státuszt, akik rabszolgák voltak. Valaki akkor válhatott rabszolgává, ha nem tudta kifizetni az adósságait. Az emberek azért is eladták magukat rabszolgának, mert szegény parasztok voltak, és szükségük volt élelemre és menedékre. A rabszolgák élete általában jobb volt, mint a parasztoké. A fiatal rabszolgákat nem lehetett kemény munkára fogni, és a ház úrnőjének kellett őket nevelnie. Nem minden rabszolga járt házhoz. Néhányan eladták magukat templomoknak is, vagy a király rendelte őket templomokba. A rabszolga-kereskedelem csak később vált népszerűvé az ókori Egyiptomban. Ezt követően Egyiptom-szerte megjelentek a rabszolga-kereskedések.

Sok helyen a polgárokat részben vagy teljesen védték a rabszolgasorba taszítás ellen, így a legtöbb rabszolga külföldi volt.

Rabszolgaság az ókori Rómában

A római rabszolgák fontos szerepet játszottak a társadalomban és a gazdaságban. A kétkezi munka mellett a rabszolgák számos háztartási szolgáltatást is végeztek. Magasan képzett munkakörökben és szakmákban is dolgozhattak. Tanárok, könyvelők és orvosok gyakran voltak rabszolgák. A görög rabszolgák gyakran magasan képzettek voltak. A képzetlen rabszolgák, vagy a büntetésből rabszolgaságra ítélt rabszolgák a gazdaságokban, bányákban és malmokban dolgoztak. Életkörülményeik brutálisak, életük rövid volt.

A rabszolgák a római jog szerint tulajdonnak számítottak, és nem rendelkeztek jogi személyiséggel. A római polgárokkal ellentétben őket testi fenyítésnek, szexuális kizsákmányolásnak (a prostituáltak gyakran rabszolgák voltak), kínzásnak és gyorsított kivégzésnek lehetett alávetni. Egy rabszolga tanúvallomását csak akkor lehetett elfogadni a bíróságon, ha a rabszolgát megkínozták - ez a gyakorlat azon a meggyőződésen alapult, hogy a gazdájuk ügyeibe beavatott rabszolgák túlságosan erényesen lojálisak ahhoz, hogy káros bizonyítékokat felfedjenek, hacsak nem kényszerítik őket. Idővel azonban a rabszolgák egyre nagyobb jogi védelemre tettek szert, beleértve azt a jogot is, hogy panaszt tegyenek gazdájuk ellen. A hozzáállás részben azért változott meg, mert a sztoikusok befolyása a művelt elitre is kiterjedt, akiknek az emberiséggel kapcsolatos egalitárius nézetei a rabszolgákra is kiterjedtek.

A római rabszolgák birtokoltak olyan tulajdont, amelyet - bár az uruké volt - úgy használhattak, mintha a sajátjuk lett volna. A képzett vagy tanult rabszolgáknak megengedték, hogy saját pénzt keressenek. Elég pénzzel megvásárolhatták a szabadságukat.

A Római Birodalom felbomlása után a rabszolgaság fokozatosan jobbágysággá változott.

Adamo Ghisi: Ghisi: A rabszolgaság allegóriája, metszet, 1573.

Az arab rabszolga-kereskedelem

Történészek becslése szerint Kr. u. 650 és az 1960-as évek között 10-18 millió embert tettek rabszolgasorba az arab rabszolgakereskedők. Európából, Ázsiából és Afrikából hurcolták el őket a Vörös-tengeren, az Indiai-óceánon és a Szahara sivatagon keresztül. A férfi rabszolgákat gyakran szolgaként, katonaként vagy munkásként alkalmazták a tulajdonosaik. A legtöbb férfi rabszolgát kasztrálták. Becslések szerint 10 fiúból 6 el is vérzett a folyamat során. De az eunuchok magas ára miatt megérte. A rabszolgaként elhurcolt nőket és gyermekeket főként szolgálóként és ágyasként használták. Míg a későbbi atlanti rabszolga-kereskedelem a férfiakra koncentrált munka céljából, addig az arab rabszolga-kereskedelem férfiakkal és fiúkkal kezdődött, de idővel eltolódott, és inkább a nőkre és fiatal lányokra koncentrált szexuális célokra.

Az atlanti rabszolga-kereskedelem

A 15. század végétől kezdődően négy évszázadon át afrikaiak millióit hurcolták el rabszolgaként az európaiak. Nem az európaiak voltak az elsők, akik Afrikát munkaerőként zsákmányolták ki. Kr. u. 650-től kezdődően az arab rabszolgakereskedők kezdtek rabszolgákat elszállítani Afrikából. Elsősorban kasztrált férfi rabszolgákkal (eunuchokkal) kereskedtek. Ronald Segal, az Iszlám fekete rabszolgái című könyv szerzője szerint: The Other Black Diaspora (2002) című könyvében: "A 10. század elején a bagdadi kalifának 7000 fekete eunuchja és 4000 fehér eunuchja volt a palotájában". Az 1900-as évekre az arab rabszolgakereskedők 10-20 millió rabszolgát vittek el Afrikából. Nem biztos, hogy az európai rabszolgakereskedők fekete rabszolgákat szereztek az arab rabszolgakereskedőktől. Az arabok elsősorban saját szükségleteik kielégítésére koncentráltak. Az európaiak az afrikaiakat az Újvilágba kezdték exportálni, hogy olcsó munkaerőt biztosítsanak a gyarmati ültetvényeken.

1452 és 1455 között V. Miklós pápa egy sor pápai bullát adott ki, amelyekben engedélyezte a portugálok számára az afrikai rabszolgák elhurcolását. A rabszolgakereskedők eleinte a tengerparti területeken portyáztak, és feketéket hurcoltak el. A gyarmatok bányáinak és földjeinek azonban egyre több rabszolgára volt szükségük. A 16. század elején Spanyolország engedélyeket és szerződéseket kezdett kiadni a rabszolgák szállítására. Az 1750-es évekre nagy rabszolgatartó társaságok jöttek létre. Abban az időben Európa nagy része részt vett a rabszolga-kereskedelemben.

Rabszolgaság Amerikában

A 17. és 18. században Észak-Amerikába érkező európaiak közül sokan szerződéses szolgaként érkeztek. A szerződéses szolgaságról a rabszolgaságra való áttérés fokozatos folyamat volt Virginiában. A legkorábbi jogi dokumentáció 1640-ből származik. Ekkor egy négert, John Punchot életfogytiglani rabszolgaságra ítéltek, mert megpróbált megszökni. Ez az eset egyben az afrikaiakkal szembeni egyenlőtlen bánásmódot is jelezte a Virginia megyei bíróságon, ahol két fehér szökevény sokkal enyhébb büntetést kapott. 1640 után az ültetvényesek elkezdték figyelmen kívül hagyni a bérleti szerződések lejártát. Szolgáikat egy életen át rabszolgaként tartották. Ezt bizonyította a Johnson kontra Parker ügy. A bíróság úgy döntött, hogy John Casort, a szerződéses szolgát vissza kell adni Johnsonnak, aki azt állította, hogy Casor egész életében az övé volt. Az 1860-as amerikai népszámlálás szerint 393 975 személy, az összes amerikai család 8%-a, 3 950 528 rabszolgát birtokolt. A déli családok egyharmada birtokolt rabszolgát. A rabszolgaságot az Egyesült Államokban az Egyesült Államok alkotmányának tizenharmadik kiegészítése 1865-ben törvényesen eltörölte.^{[megbízhatatlan forrás?]}

A rabszolgaság ma

A világ egyes részein, főként Dél-Ázsiában és Afrikában még mindig emberek milliói rabszolgák. A fejlett világban a jobb bűnüldözés miatt ez kevésbé gyakori, de még ott is előfordul. A módok, ahogyan ez történik, megváltoztak. Manapság a rabszolgák olyan dolgok miatt dolgozhatnak, mint például a magas adósság (például a rabszolgáknak azért kell dolgozniuk, hogy kifizessék az adósságot). Sok áldozatnak azt mondják, hogy a családjukat bántani fogják, ha feljelentik a rabszolgatartókat. Sok rabszolgát arra kényszerítenek, hogy háztartási alkalmazott legyen. Egyes esetekben a családjuk eladja őket a rabszolgatartóknak. Néhány rabszolgát a világ egyik részéről a másikra hurcoltak. Ezek az emberek illegálisan tartózkodnak a fogadó országban, és ezért nem jelentik a visszaélést. A kényszerített prostitúció a rabszolgaság egyik fajtája. A rabszolgaság egy másik, ma is előforduló formája a gyermekkényszermunka. Egyes gyerekeknek bányákban vagy ültetvényeken kell dolgozniuk, vagy gyermekkatonaként, fizetés nélkül háborúkban kell harcolniuk.

Egy tanulmány szerint ma 27 millió ember él rabszolgasorban (mások szerint akár 200 millió is lehet).

Más kifejezések, amelyek a munkások toborzását írják le, és amelyek hasonlóságot mutathatnak a rabszolgasággal: Blackbirding, Impressment és Shanghaiing.

Országok

Néhány olyan ország, ahol még mindig létezik rabszolgaság, Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában található. 2007 nyarán Kínában 570 embert találtak téglagyárosok rabszolgájának. Köztük 69 gyermek volt. A kínai kormány 35 000 fős rendőri erővel ellenőrizte az észak-kínai téglakemencéket rabszolgák után kutatva, és rengeteg kemencefelügyelőt és tisztviselőt börtönbe küldött, egy kemencefelügyelőt pedig halálra ítélt, mert megölt egy rabszolgának tartott munkást.

Mauritániában a becslések szerint akár 600 000 férfi, nő és gyermek, vagyis a lakosság 20%-a rabszolga, és sokukat rabszolgamunkára használják. A rabszolgaságot Mauritániában 2007 augusztusában törvényen kívül helyezték. Nigerben is sok a rabszolgatartás. Egy nigériai tanulmány szerint több mint 800 000 ember rabszolga, a lakosság közel 8%-a. A gyermekrabszolgaságot általában a készpénztermelés és a bányászat során alkalmazzák. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint 2002-ben csak Elefántcsontparton (Côte d'Ivoire) több mint 109 000 gyermek dolgozott a kakaófarmokon "a gyermekmunka legrosszabb formáiban".

2006 novemberében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közölte, hogy a Mianmart (más néven Burmát) irányító junta tagjait "emberiség elleni bűncselekmények" miatt vád alá helyezi a Nemzetközi Bíróságon. Ennek oka, hogy a hadsereg egyes állampolgárokat kényszermunkára kényszerít. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint mintegy 800 ezer embert kényszerítenek ilyen módon munkára.

Az iszlám jog tudósai elítélték, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam újraélesztette a nem muszlim nők rabszolgakereskedelmét.

Rabszolga szerződés Lima/Peru 13/10/1794


Rabszolgaárverés Rómában , Jean-Léon Gérôme festménye

A rabszolgaság megállítása

A keresztény országokban a 18. században kezdődött a rabszolgaság elleni abolicionizmusnak nevezett agitáció. Először eltörölték a rabszolgakereskedelmet, hogy ne váljon több ember rabszolgává. A Brit Birodalom 1833-ban megszüntette a rabszolgaságot. Több más ország is követte. Az Egyesült Államokban a rabszolgasággal kapcsolatos nézeteltérések vezettek az amerikai polgárháborúhoz és az emancipációs kiáltványhoz. Amikor 1865-ben Észak győzött, minden rabszolgát felszabadítottak. Ezt követően még több ország törölte el a rabszolgaságot. A brazil Pedro II. 1888-ban eltörölte azt. A kényszermunka azonban továbbra is folytatódott, akár törvényellenes, akár adósságpekunsági vagy más módszerekkel, amelyeket a különböző országok törvényei nem tekintettek rabszolgaságnak.

Egy rabszolga, akit nagyon csúnyán megvertek. Aki megütötte, a tulajdonosának dolgozott.

Híres emberek, akik rabszolgák voltak

• Aesopus a Kr. e. 6. század körül
• Spartacus (meghalt i. e. 71-ben)
• Epiktétosz (kb. Kr. u. 55 - Kr. u. 125)
• I. Callixtus pápa (meghalt Kr. u. 222-ben)
• Szent Patrik (Kr. u. 387-461)
• Olaudah Equiano (1745-1790 körül)
• George John Scipio Africanus (1763-1834)
• Dánia Vesey (1767-1822 körül)
• Sojourner Truth (1797-1883 körül)
• Dred Scott (1799-1845 körül)
• Nat Turner (1800-1831)
• Frederick Douglass (1812-1895 körül)
• Harriet Tubman (1820-1913)
• Booker T. Washington (1856-1915)
• Solomon Northup

Kapcsolódó oldalak

• Adósrabszolgaság
• Szabad munkaerő
• Emberkereskedelem
• Rabszolga-kereskedelem
• Szexuális rabszolgaság
• Amerikai polgárháború
• Haiti