Auschwitz: történet, felépítés és az áldozatok

A megsemmisítő táborok különböztek a koncentrációs táboroktól. A nácik 1940-től kezdve mintegy 150 koncentrációs tábort és még több altábort építettek. A náci Németországban azonban csak hat megsemmisítő tábor volt, mind Kelet-Európában:

• Auschwitz II (Birkenau)

·          

• Sobibór
• Majdanek
• Bełżec
• Treblinka
• Chelmno

A megsemmisítő táborokban szinte mindenkit megöltek, amint a táborba kerültek. A nácik körülbelül 3,0-3,5 millió embert öltek meg ezekben a haláltáborokban. 90%-uk zsidó volt.

A náci hatóságok minden nap számos foglyot szállítottak vonatokon Auschwitzba. A tábor SS-orvosai ezeket a foglyokat három csoportra osztották. Ezt nevezték "szelekciónak". Az SS így döntötte el, hogy az egyes foglyok melyik auschwitzi táborba kerüljenek.

Halál

Az Auschwitzba küldött foglyok többségét halálra szelektálták. Ez azt jelenti, hogy az SS úgy döntött, hogy azonnal meg kell őket ölni. Általában az SS minden gyereket, a legtöbb nőt, minden idős embert, a betegnek tűnő embereket és a munkaképtelennek tűnő embereket ebbe a csoportba sorolta. Az SS-őrök ezeket az embereket egyenesen Auschwitz gázkamráiba vitték, és mérges gázzal ölték meg őket. A hidrogén-cianid egy formáját használták, a mérges gáz egy olyan fajtáját, amelyet vérgáznak neveztek. Ezt a mérges gázt ZyklonB-nek nevezték el. Ez a gáz nagyon hatékony módja volt a foglyok megölésének, és 20 percen belül mindenkit meg tudott ölni, aki ki volt téve neki.

Primo Levi, egy Auschwitzot túlélő fogoly később megírta, milyenek voltak a szelekciók:

Kevesebb mint tíz perc alatt az összes fitt [egészséges] férfit egy csoportba gyűjtötték. [Az SS-őrök] gyors és összefoglaló döntése alapján mindannyiunkat alkalmasnak vagy alkalmatlannak ítéltek arra, hogy hasznosan dolgozzunk a [Harmadik] Birodalom számára..... [Tudjuk, hogy a mi [csoportunkból] nem több mint kilencvenhat férfi és huszonkilenc nő került a [táborokba], és hogy a többiek közül, akiknek száma meghaladta az ötszázat, két nappal később már egy sem élt...

 

Így egy szempillantás alatt eltűntek asszonyaink, szüleink, gyermekeink. Egy rövid ideig még láttuk őket, mint egy homályos tömeget a peron másik végén; aztán már nem láttunk semmit.

Kényszermunka

Az SS néhány erős, egészséges embert választott ki rabszolgamunkásnak. Ők dolgoztak Auschwitz I-ben; az IG Farben egyik gyárában Auschwitz III-ban; és a lőszergyárakban az altáborokban. A feljegyzések szerint 1940 és 1945 között körülbelül 405 000 ember dolgozott rabszolgamunkásként, és körülbelül 84%-uk (340 000) meghalt.

Oskar Schindler, egy német vállalkozó mintegy 1000 zsidót mentett ki Lengyelországból. Elküldte őket a gyárába, és ezek a zsidók életben maradtak.

Különleges munkák

Az SS tisztviselői kiválasztottak egy harmadik csoportot, akiket különleges munkákra vagy orvosi kísérletekre használhattak. Például:

• A tábor egyik orvosa, Joseph Mengele érdeklődött az ikrek és a törpék iránt. Az SS ezeket az embereket a tábori "kórházba" küldte, hogy Mengele orvosi kísérleteket végezzen rajtuk.
• Az SS kiválasztott néhány embert, akik segítettek a többi fogoly őrzésében. Gyakran erőszakos bűnözőket választottak erre a munkára. Ezeket az embereket "kapos"-nak nevezték.
• Az SS is kiválasztott néhány embert, akik a gázkamrákban és a krematóriumokban és azok környékén dolgoztak. Ezeket az embereket Sonderkommandónak nevezték.

A kaposok és a Sonderkommandók lehetővé tették, hogy az SS-őrök kis száma több tízezer foglyot irányítson Auschwitzban. Összesen mintegy 7000 SS-tag dolgozott Auschwitzban. ^{40. o.}

Auschwitz I

Auschwitz I. az auschwitzi komplexum összes táborának irodája volt.

A nácik 1940. június 14-től 1945. január 27-ig tartottak foglyokat Auschwitzban.^{128. o.}

Foglyok

Az első foglyok Auschwitz I-ben 728 lengyel volt. Az egyik ilyen fogoly Kazimierz Albin volt. Ő túlélte Auschwitzot. Később arról írt, hogyan kezdődött az első nap Auschwitzban:

[Öt sorban kellett felsorakoznunk... [SS őr] Frizsch bejelentette: "Ez itt az auschwitzi koncentrációs tábor... Bármilyen ellenállást vagy engedetlenséget kíméletlenül megbüntetünk. Aki nem engedelmeskedik a feletteseinek, vagy megpróbál megszökni, azt halálra ítélik. A fiatal és egészséges emberek itt három hónapnál tovább nem élnek. A papok egy hónapig, a zsidók két hétig. Csak egy kiút van - a krematórium kéményein keresztül."

Ezután 48 homoszexuális férfi következett Németországból. Ezután zsidók érkeztek fogolyként.

1940-1941 között Auschwitz I-ben bármikor 13.000 és 16.000 fogoly volt. 1942-ben már 20.000. E foglyok többsége nem volt zsidó, mert a legtöbb zsidó foglyot Auschwitz II-be küldték.

Auschwitzban a foglyoknak jeleket kellett tenniük az egyenruhájukra, hogy jelezzék, miért küldték őket Auschwitzba. A zsidó foglyoknak például két sárga háromszöget kellett a ruhájukra varrniuk, Dávid-csillag alakban. A homoszexuálisoknak egy rózsaszín háromszöget kellett a ruhájukra varrniuk. Az SS minden fogolynak adott egy sorszámot is, és ezt a számot tetováltatta a foglyok testére. Az SS soha nem szólította a foglyokat a nevükön, csak a számukkal.

Az Auschwitz I-ben az életkörülmények nagyon rosszak voltak. A foglyok nagyon kevés élelmet kaptak. Nem volt higiénia, ami megkönnyítette a betegségek terjedését. Sok fogoly halt meg betegségekben, éhezésben és fagyhalálban.

Vasárnaponként a foglyoknak ki kellett takarítaniuk a barakkjukat, és zuhanyozhattak.

Büntetések és kínzások

Az SS sokféle helyiséget épített a foglyok büntetésére és kínzására. Ezek közé tartoztak:

• Álló cellák: Ezek 1,5 négyzetméteres helyiségek voltak. Az SS négy embert tartott egy ilyen szobában. A szobák olyan kicsik voltak, hogy a foglyoknak egész éjszaka állniuk kellett. Aztán napközben dolgozniuk kellett.
• Éhező sejtek: Az SS bezárta a foglyokat ezekbe a szobákba, és nem adott nekik sem vizet, sem élelmet. Hagyták a foglyokat kiszáradni vagy éhen halni.
• Fulladásos sejtek: Ezek olyan szobák voltak, amelyekben csak egy kis ablak volt. Az SS sok foglyot zárt be ezekbe a szobákba. Ahogy a foglyok belélegezték az oxigént a szobában, egyre kevesebb oxigén maradt. Végül olyan kevés oxigén maradt a szobában, hogy a foglyok megfulladtak.

Néha az SS a foglyok kezét a háta mögött összekötözte, és a csuklójánál fogva felakasztotta őket. Ez eltörte az illető vállízületeit. Az SS órákig vagy napokig hagyta így lógni a foglyokat, néha a foglyok haláláig.

Az SS néhány foglyot a nyakánál fogva is felakasztott, hogy lassú és fájdalmas halált haljanak.

Gázkamrák

Az SS először 1941. szeptember 3-án, Auschwitz I-ben próbálkozott a foglyok Zyklon B-vel történő megölésével.

Az első teszt során az SS 600 szovjet hadifoglyon és körülbelül 250 lengyel emberen használta a Zyklon B-t. ^{88. o.} Amikor a gáz megölte ezeket a foglyokat, az SS rájött, hogy a Zyklon B-vel sokkal gyorsabban tudnak embereket ölni, mintha lelőnék őket. Építettek egy gázkamrát, ahol egyszerre több mint 700 embert tudtak megölni. ^{160. o. A} tábor 11-es blokkjában egy krematóriumot is építettek. ^{160. o.}

1941 és 1942 között az SS mintegy 60 000 embert ölt meg ebben a gázkamrában. 1942 után a gázkamrát légvédelmi óvóhellyé alakították át, hogy az SS-ek elrejtőzhessenek, ha a szövetséges repülőgépek bombákat dobtak le a közelben. ^{123-124. o}.

A gázkamra ma is létezik. Az eredeti alkatrészek felhasználásával újraépítették. Most az auschwitzi múzeum része.

Női fogvatartottak

1942. március 26-án az SS az első női foglyokat Auschwitzba küldte.

Körülbelül 1941 márciusától 1945 januárjáig a náci Dr. Carl Clauberg számos nőn végzett orvosi kísérleteket Auschwitzban. Módot akart találni arra, hogy emberek millióit a lehető legkönnyebben és leggyorsabban sterilizálhassa. Röntgensugarakkal, műtétekkel és gyógyszerekkel próbálta sterilizálni a női foglyokat. A nácik terve az volt, hogy mindenkitőlmegszabaduljanak, aki nem volt "árja". Ennek a tervnek a részeként a nácik sok embert sterilizáltak, hogy ne szülhessenek olyan gyerekeket, akik nem "árják"." ^{73. o.}

1943-ban Heinrich Himmler utasította az SS-t, hogy hozzon létre egy bordélyházat Auschwitzban. A nem zsidó női foglyokat arra kényszerítették, hogy a bordélyházban dolgozzanak. A nácik számára fontos foglyok, mint például a kaposok és a szakácsok, jutalomként használhatták a bordélyházat. Heinrich Himmler azt is elrendelte, hogy a homoszexuális foglyok hetente látogassák a bordélyházat. Úgy gondolta, hogy ez majd "kigyógyítja" őket a homoszexualitásukból.

Johanna Langefeld, Maria Mandel és Elisabeth Volkenrath voltak a női foglyok felelősei Auschwitzban.

Dr. Mengele

A bűnöző Joseph Mengele számos foglyon végzett orvosi kísérleteket, különösen ikrekkel, törpékkel és testi fogyatékkal élőkkel. Ezek a kísérletek nagyon durvák és fájdalmasak voltak. Mengele például néhány foglyot érzéstelenítés nélkül kasztrált. Sok nő és férfi halt meg e kísérletek során.

Mengele volt az auschwitzi tábori "kórház" vezetője is. Ez nem olyan volt, mint egy rendes kórház. Olyan foglyok dolgoztak ott, akik orvosok voltak, mint Gisella Perl. Megpróbáltak segíteni a beteg vagy sérült foglyokon, de nem voltak gyógyszereik vagy orvosi felszereléseik, még tiszta kötszerek vagy folyóvíz sem. Ha a betegek nem gyógyultak meg gyorsan, Mengele a gázkamrákba küldte őket, vagy a náci orvosok fenol injekcióval megölték őket.

Auschwitz II (Birkenau)

Auschwitz II Auschwitz haláltábora volt. Birkenaunak is hívták (kiejtése "BEER-kin-now"), ami azt jelenti, hogy "a nyírfaerdő" (erdő). Ma Birkenaut gyakran csak "Auschwitz"-nak hívják.

A nácik 1941 októberében kezdték el építeni Auschwitz II-t, mert Auschwitz I. kezdett túlzsúfolt lenni. Adolf Hitler ekkorra már úgy döntött, hogy az összes zsidó embert megöli. A nácik ezt a tervet "végső megoldásnak" nevezték. Nem sokkal az építés után Heinrich Himmler elrendelte, hogy Auschwitz II-t gyilkolóközpontként használják. Célja az lett volna, hogy minden oda küldött foglyot megöljenek.

Auschwitz II-ben négy gázkamra volt. A nácik a gázkamrákat zuhanyzónak tették ki. Meggyőzték a foglyokat, hogy a gázkamrákba zuhanyozni mennek. ^{160. o.} Aztán Zyklon B-t dobtak a gázkamrákba, és mindenkit megöltek bennük. A holttesteket Auschwitz II. négy krematóriumában hamuvá égették. ^{160. o.}

Auschwitz II a náci Németország legnagyobb haláltábora volt a holokauszt idején. Az SS több embert ölt meg Auschwitzban, mint bármely más náci haláltáborban. Az SS úgy építette meg Auschwitz II gázkamráit, hogy egyszerre 2000 ember fért el benne. Ez azt jelentette, hogy 30 percenként körülbelül 2000 embert tudtak megölni a gázkamrákban.

Auschwitz III (Monowitz)

Auschwitz III-at Monowitznak is nevezték (kiejtése "MOW-no-vitz"). Monowitzban és a körülötte lévő 48 altáborban a foglyok rabszolgaként dolgoztak az IG Farben gyárban és a német hadsereg számára fegyvereket gyártó üzemekben. ^{53. o.}

Az IG Farben monowitz-i gyárát 1941-ben nyitották meg. 1942 októberére a foglyok kénytelenek voltak felépíteni a monowitz-i tábort, hogy a rabszolgamunkások ott élhessenek. Az IG Farben fizette a tábor építését. Ezzel Monowitz lett a történelem első olyan koncentrációs tábora, amelyet egy magáncég fizetett és épített. ^{53. o.}

1941 és 1945 között mintegy 35 000 fogoly dolgozott az IG Farben gyárban. Tízből hét fogoly (kb. 25 000) éhen halt az éhezés, a betegségek és a kemény munkára kényszerítés miatt. ^{51., 53., 55. oldal} Az átlagos fogoly mindössze három hónapig élt, miután Monowitzba küldték. ^{56. oldal.}

Az IG Farben gyár vezetői mindig arra törekedtek, hogy a foglyok keményebben dolgozzanak. Gyakran megfenyegették a foglyokat azzal, hogy a gázkamrákba küldik őket, ha nem dolgoznak keményebben. ^{56. o.} Havonta a gyár rabszolgamunkásainak 20%-a (minden ötödik) meghalt vagy a gázkamrákba került.

1943 nyaráig Rudolf Höss volt Auschwitz parancsnoka. ^{193. o.} Utána Arthur Liebehenschel és Richard Baer lett a tábor parancsnoka.

A második világháború után Höss önéletrajzot írt. Sok részletet közölt az auschwitzi táborokról. A nürnbergi perben halálbüntetést kapott. Az Auschwitz I. krematórium előtt akasztották fel.

1943-ra számos ellenállási csoport alakult az auschwitzi táborokban. Ezek olyan csoportok voltak, amelyek megpróbáltak visszavágni a náciknak, bármilyen módon.

Ellenállási csoportok segítettek néhány fogolynak megszökni Auschwitzból. Ezek az emberek információkat hoztak a világnak az Auschwitzban folyó gyilkosságokról.

Ha azonban egy fogoly megszökött, az SS sok más foglyot megölt. Néha a szökött foglyok családtagjait is Auschwitzba vitték. Az SS azért tette ezeket a dolgokat, hogy más foglyok ne próbáljanak meg megszökni. Összesen körülbelül 700 fogoly próbált megszökni Auschwitz három különböző táborából. Ebből a 700-ból körülbelül 300-nak sikerült megszöknie.

Az auschwitzi Sonderkommando néhány tagja visszavágott az SS-nek. Például 1944-ben az auschwitzi Sonderkommando néhány tagja felrobbantotta a tábor egyik krematóriumát.

1944-ben a Sonderkommando tagjai titokban képeket készítettek Auschwitzban. Ezek az egyetlen olyan képek, amelyek az Auschwitzban zajló tömeggyilkosságokat mutatják. A lengyel ellenállás tagjai segítettek kicsempészni a fényképeket a táborból.

Az információ

A szövetségesek 1941 és 1944 között szereztek információkat Auschwitz táborairól. Azonban nem hitték el, hogy Auschwitzban ennyi embert öltek meg. Ekkor két ember, Rudolf Vrba és Alfred Wetzler megszökött Auschwitzból. Ők jelentéseket írtak arról, hogy mi történt Auschwitzban. Ezekből a jelentésekből a szövetséges vezetők 1944 közepén megtudták az igazságot Auschwitzról.

1944 folyamán a szövetséges repülőgépek készítettek néhány fényképet a területről, beleértve Auschwitzot is. Ezeket a fényképeket azonban senki sem tanulmányozta. Először az 1970-es években nézte meg valaki alaposan ezeket a fényképeket.

Egy időben a szövetségesek azt tervezték, hogy lebombázzák a táborokat. Úgy döntöttek azonban, hogy nem teszik meg, mert nem akartak foglyokat megölni. Sőt, néhány repülőgép a közeli katonai célpontokra dobott bombákat. Az egyik bomba a táborra esett. Ez 315 foglyot ölt meg, és további 1425-öt megsebesített.

Az emberek még mindig vitatkoznak arról, hogy mit tehettek volna a szövetségesek, hogy több auschwitzi foglyot megmentsenek.

1944 végére a Vörös Hadsereg már közel volt Auschwitzhoz. Az SS felrobbantotta a birkenaui gázkamrákat, hogy elrejtse, amit tett. Sok más épületet és feljegyzést is megsemmisítettek. ^{125-127. o.} 1945. január 17-én a táborok SS-őrsége elkezdte elhagyni Auschwitzot. Több mint 58 000 foglyot kényszerítettek arra, hogy nyugatra, Gliwice vagy Wodzilaw városokba vonuljanak. E városokba érve vonatokkal szállították őket németországi koncentrációs táborokba. Csak azokat hagyták hátra, akik nem tudtak menetelni. Körülbelül 38 000 fogoly halt meg a kényszermaratonon. ^{125-127. o.}

1945. január 27-én a Vörös Hadsereg 322. gyalogezredének katonái elérték Auschwitzot. Körülbelül 7500 foglyot találtak és szabadítottak ki. ^{128. o.}

Senki sem tudja pontosan, hány ember halt meg Auschwitzban vagy más náci táborokban. Az SS nyilvántartást vezetett, de a legtöbbet megsemmisítette.

A történészek sokféleképpen becsülték meg, hogy hány ember halt meg Auschwitzban. Például tanulmányozták, hogy mit mondtak a tanúk a nürnbergi tárgyalásokon. Néhány ember, aki túlélte Auschwitzot, szintén segített megbecsülni, hogy hányan haltak meg ott.

Mégis, sok különböző ember és kormány nem értett egyet ezzel kapcsolatban:

• A Szovjetunió és Lengyelország kommunista kormányai szerint 4 millió ember halt meg Auschwitzban^{. 132–133}
• Rudolf Höss azt mondta, hogy 2,5-3 millió ember halt meg ott Később azt írta, hogy tévedett, mondván, hogy "a két és fél milliós szám [túl magas]".
• Adolf Eichmann szerint a halálos áldozatok száma 2 millió volt.
• 1983-ban George Wellers francia tudós volt az egyik első, aki a nácik deportálásokról szóló feljegyzései alapján megbecsülte az Auschwitzban megöltek számát. Számításai szerint 1,613 millióan haltak meg, köztük 1,42 millió zsidó és 146 000 lengyel.
• Ugyanebben az időben Franciszek Piper a vonatok érkezési és deportálási adatai alapján 1,1 millió zsidó, 140-150 ezer lengyel és 23 ezer roma halálát számolta ki.

Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma szerint ezek "a legjobb becslések az 1940 és 1945 között Auschwitzban áldozatok számáról":

Múzeum

Néhány évvel a második világháború befejezése után a lengyel kormány úgy döntött, hogy újjáépíti Auschwitzot, és múzeumot hoz létre. A táborok egy részét rendbe hozták. Néha nagyon apró változtatásokat eszközöltek az eredeti berendezkedéshez képest.

A múzeum számos részből és kiállítási tárgyból áll. Ezek közé tartozik:

• Auschwitz II és a gázkamrák maradványai.
• Körülbelül 110 000 férfi, női és gyermekcipő. A cipők olyan emberekhez tartoztak, akiket Auschwitzban öltek meg.
• Körülbelül 3800 bőröndöt hoztak magukkal az Auschwitzba küldöttek. Amikor az embereket Auschwitzba küldték, a nácik azt mondták nekik, hogy csak egy másik helyre mennek élni. Ezért az emberek bőröndöket hoztak magukkal, amelyekben sok olyan dolog volt, amiről azt hitték, hogy szükségük lesz rá.
• Más dolgokat is hoztak magukkal az Auschwitzba küldött emberek. Ezek közé tartozik több mint 12 000 konyhai eszköz, szemüveg, ruházat és sok más dolog.
• Olyan dolgok, amelyeket az SS használt a foglyok megölésére. Ezek közé tartoznak a gázkamrákhoz használt hamis zuhanyfejek, Zyklon B dobozok, az egyik gázkamra ajtaja és egy krematórium.

A múzeumot 1947-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. Később az emberek az auschwitzi áldozatok hamvait szétszórták a barakkok között, ahol a foglyok éltek. Az egész területet sírhelynek tekintik.

Egyéb kitüntetések

1979-ben az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Auschwitzot a világörökségrészévé nyilvánította.

Ugyancsak 1979-ben II János Pál lengyel pápa misét celebrált Auschwitz II-ben.

Az 1980-as években II. János Pál pápa két Auschwitzban meggyilkolt embert tett katolikus szentté:

• Maximilian Kolbe lengyel pap. A nácik Auschwitzba küldték, mert zsidó menekülteket segített. Amikor három férfi megszökött Auschwitzból, az SS tíz másik foglyot választott ki, akiket bosszúból éhen haltak. Amikor az egyik fogoly sírni kezdett a családja miatt, Kolbe önként jelentkezett, hogy megölik helyette.
• Edith Stein, egy zsidó nő, aki áttért a katolikus hitre és karmelita apáca lett. Az SS megölte őt az auschwitzi gázkamrákban.

2005-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Azért választották január 27-ét, mert ez az a nap, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította Auschwitzot.

2005. január 27-én az Európai Parlament egy perces néma csenddel emlékezett meg Auschwitz felszabadításának évfordulójáról. Az Európai Parlament állásfoglalást is elfogadott, amelyben kimondta, hogy az auschwitzi táborokban mintegy 1,5 millió ember meggyilkolása szörnyű volt. A parlament közölte, hogy az állásfoglalást részben azért fogadták el, mert "Európában nyugtalanítóan növekszik az antiszemitizmus, különösen az antiszemita incidensek száma, és mert újból levonják a szélesebb körű tanulságokat arról, hogy milyen veszélyeket rejt az emberek faji, etnikai származás, vallás, társadalmi besorolás, politika vagy szexuális irányultság alapján történő áldozattá válása".

Ellentmondások

A második világháború után a Szovjetunió és Lengyelország kommunista kormányai emléktáblát állítottak Auschwitzban. A tábla szerint 4 millió ember halt meg Auschwitzban. A lengyelországi kommunista kormány 1989-es bukása után a táblát megváltoztatták, és azt írták, hogy 1,1 millió ember halt meg ott. Azok, akik megpróbálják tagadni a holokausztot, ezt a különbséget arra használják, hogy azt állítsák, hogy a holokauszt propaganda volt. A holokauszt azonban történelmi tény, és az SS legalább 1,1 millió embert ölt meg Auschwitzban.

1989-től kezdve a lengyel kormány és a média azzal érvelt, hogy nem tisztességes a "lengyel haláltáborok" elnevezés használata az auschwitzi táborok leírására. Azt mondták, hogy ez az elnevezés azt a látszatot kelti, mintha Lengyelország vezette volna a haláltáborokat. Valójában a náci Németország vette át Lengyelországot, és a nácik működtették a haláltáborokat. ^{73. o.} 2006-ban a lengyel kormány kérte az UNESCO-t, hogy változtassa meg az auschwitzi világörökségi helyszín nevét. Azt akarták, hogy az UNESCO változtassa meg az elnevezést "Auschwitz koncentrációs tábor" helyett "Auschwitz-Birkenau volt náci német koncentrációs tábor" elnevezésre. A lengyel kormány úgy gondolta, hogy ezzel elkerülhető lenne a közvélemény félrevezetése, és megmutatná, hogy a tábort nem Lengyelország, hanem a náci Németország működtette. 2007-ben az UNESCO beleegyezett, és a helyszín nevét "Auschwitz-Birkenau" névre változtatta: Német náci koncentrációs és megsemmisítő tábor (1940-1945)".

A lengyel kormány két film és egy tévésorozat forgatását engedélyezte a helyszíneken. Néhány esetben azonban nem engedélyezték a filmezést a táborokban. 2006 februárjában Lengyelország megtagadta a vízumot néhány iráni kutatótól, akik Auschwitzot akarták meglátogatni. Tették ezt azért, mert Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök tagadta a holokausztot, sőt azt mondta, hogy az "mítosz".

Vallási viták

1984-ben a karmeliták kolostort nyitottak Auschwitz I. közelében. Zsidó csoportok tiltakoztak, és a karmeliták 1993-ban eltávolították a kolostort.

1987-ben, miután II. János Pál pápa boldoggá avatta Edith Steint, a katolikusok keresztet állítottak a gázkamra közelében. Egy idő után egy Dávid-csillag jelent meg a helyszínen. Sok vallási szimbólum jelent meg. Végül az emberek mindet eltávolították.

1988-ban a karmeliták egy 8 méter magas keresztet állítottak az auschwitzi 11-es blokk előtt. Zsidó csoportok tiltakoztak, mondván, hogy az Auschwitzban megölt emberek többsége zsidó volt. 1998-ra 300 kisebb keresztet állítottak fel. Végül az emberek eltávolították a kisebb kereszteket. A nagyobb kereszt azonban még mindig ott van.

• A holokauszt
• Megsemmisítő tábor
• Rudolf Vrba
• A náci koncentrációs táborok listája