Ókori Görögország

A görög történelem idővonala

Görögország történelme ezeken a szakaszokon ment keresztül:

• A mükénéi kultúra (Kr. e. 1600-1100 körül) a bronzkorban a görög szárazföldön és Krétán élő korai görög kultúra volt.
• A bronzkori összeomlás vagy görög sötét középkor (Kr. e. 1100-750 körül).
• Az archaikus időszak (i.e. 750-500 körül). A művészek nagyobb, szabadon álló szobrokat készítettek merev pózokban, álomszerű "archaikus mosollyal". Az archaikus korszak az utolsó athéni zsarnok i. e. 510-ben bekövetkezett megbuktatásával ér véget.
• A klasszikus korszaknak (i. e. 500-323 körül) volt egy olyan stílusa, amelyet a későbbi megfigyelők kiemelkedő példának (azaz "klasszikusnak") tekintettek - például a Parthenon. Politikai szempontból a klasszikus korszakot Athén és a Deliai Liga uralta az 5. században. Őket a Kr. e. 4. század elején kiszorította a spártai hegemónia. Végül ott volt a Korinthoszi Liga, amelyet Makedón vezetett.

• A hellenisztikus korszak (i. e. 323-146) az a korszak, amikor a görög kultúra (hellenisztikus művészet) és hatalom a Közel- és Közép-Keletre is kiterjedt. Ez az időszak Alexandrosz halálával kezdődik és a római hódítással ér véget.
• Római Görögország. Ez az időszak a Kr. e. 146-ban a korinthoszi csatában aratott római győzelem és Bizánc Konstantin által Kr. u. 330-ban a Római Birodalom fővárosaként történő megalapítása közötti időszak.
• Az ókor utolsó szakasza a keresztényesítés időszaka a 4. század végétől a 6. század elejéig. Ez Platón Akadémiája későbbi változatának I. Justinianus által Kr. u. 529-ben történő bezárásával ért véget.

Sándor hódításai egészen Afganisztánig terjedtek.

Korai történelem

Írástudás

Az i. e. 8. században a görögök másodszor is megtanultak írni és olvasni. A mükénéi kultúra végén elvesztették az írástudást, amikor a mediterrán világ a sötét középkorba zuhant. A görög sötét középkor (Kr. e. ~1100-750), vagy bronzkori összeomlás az ókori Görögország és Anatólia történelmének egy olyan időszaka, amelyből nincsenek írásos emlékek, és kevés régészeti maradvány maradt fenn.

A görögök egy másik ókori néptől, a föníciaiaktól tanulták meg az ábécét. Néhány változtatást eszközöltek rajta. A görögök különösen a magánhangzók számára vezettek be szabályos betűket, ami az ő nyelvükhöz szükséges volt. Az ő ábécéjüket másolták le a rómaiak, és a világ nagy része ma már a római ábécét használja.

Politikai struktúra

Az ókori Görögországnak egy nyelve és kultúrája volt, de csak Kr. e. 337-ben egyesült, amikor Makedónia legyőzte Athént és Thébát. Ez jelentette a klasszikus korszak végét és a hellenisztikus korszak kezdetét. A meghódított városok még ekkor is csupán csatlakoztak II. makedón Fülöp korinthoszi szövetségéhez; nem foglalták el őket, és nem uralkodtak maguk.

Városi államok

Az ókori Görögország több száz többé-kevésbé független városállamból állt. Ez különbözött más társadalmaktól, amelyek törzsi vagy viszonylag nagy területek felett uralkodó királyságok voltak.

Kétségtelen, hogy a hegyek, hegyek és folyók által tagolt és felosztott Görögország földrajza hozzájárult az ókori Görögország természetéhez. Egyrészt az ókori görögöknek nem volt kétségük afelől, hogy "egy nép"; ugyanaz volt a vallásuk, ugyanaz az alapkultúrájuk és ugyanaz a nyelvük. Mégis minden egyes városállam vagy "polisz" független volt; az egyesülésről az ókori görögök ritkán beszéltek. Még akkor is, amikor a második perzsa invázió során Görögországban a városállamok egy csoportja szövetségre lépett Görögország védelmében, a legtöbb polisz semleges maradt, és a perzsa vereség után a szövetségesek gyorsan visszatértek a belső harcokhoz.

Az ókori görög politikai rendszer főbb jellemzői a következők voltak:

1. Töredékes jellege. Nem egy ország volt, hanem sok kis ország, úgynevezett "városállamok".
2. Az apró államok városaira való összpontosítás.
3. Az általuk a Földközi-tenger körül létrehozott gyarmatok függetlenek voltak az alapító várostól. Mindazonáltal szimpatizáltak az "anyavárosukkal".
4. A hódítás vagy egy másik városállam általi közvetlen uralom meglehetősen ritka volt.
5. A városok ligákba tömörültek, és a tagok néha kiléptek az egyik ligából, és csatlakoztak egy másikhoz.

Később, a klasszikus korban a ligák száma kevesebb és nagyobb volt, és egy-egy város (különösen Athén, Spárta és Théba) uralta őket. Gyakran a városokat háborúval fenyegetve (vagy egy békeszerződés részeként) kényszerítették a csatlakozásra. Miután II. makedón Fülöp "meghódította" az ókori Görögország központi területeit, nem próbálta meg a területeket annektálni, vagy új tartományban egyesíteni. A legtöbb várost azonban arra kényszerítette, hogy csatlakozzon saját korinthoszi szövetségéhez.

Királyságok

Néhány város demokratikus, néhány arisztokratikus, néhány pedig monarchia volt. Voltak olyanok, ahol több forradalom is volt, amelyekben az egyik kormányzati forma felváltotta a másikat. Az egyik híres görög királyság Makedónia, amely a perzsa birodalom (beleértve az ókori Egyiptomot is) meghódításával rövid időre a világ akkori legnagyobb birodalmává vált, és a mai Indiáig nyúlt. Más híres királyságok Epirus és Thesszália.

Az ókori Görögországban a monarchiák nem voltak abszolútak, mert általában volt egy idősebb polgárokból álló tanács (a szenátus vagy Macedóniában a kongresszus), amely tanácsokat adott a királynak. Ezeket az embereket nem választották meg vagy sorsolták ki, mint a demokratikus városállamokban.

Polgárok

Az ókori Görögországban a kormányzásban részt vevő polgárok általában olyan férfiak voltak, akik szabadon születtek az adott városban. A nők, a rabszolgák és (általában) a máshol született lakosok nem rendelkeztek szavazati joggal. A részletek városonként eltérőek voltak. Athén egy példa erre: Az athéni lakosok három csoportba tartoztak: polgárok, metikusok (letelepedett idegenek) és rabszolgák. Állampolgárok azok a lakosok voltak, akiknek felmenői három generáción keresztül athéniak voltak. A férfi polgárok a szabad emberek jogaival rendelkeztek, és bármely hivatalos állami tisztség betöltésére megválaszthatók voltak. "Attika városállam becslések szerint 150 000 lakosának csak körülbelül egyötöde rendelkezett az állampolgárság kiváltságával". Az athéni állampolgárságú nők nem vehettek részt politikai tisztségekben, Spártában viszont igen.

Kolóniák

A görögök száma egyre nőtt, és hamarosan nem tudtak elegendő élelmet termeszteni az összes ember számára. Amikor ez megtörtént, egy város elküldte az embereket, hogy új várost, úgynevezett kolóniát alapítsanak.

Mivel a terep egyenetlen volt, a legtöbb utazás tengeri úton történt. Emiatt sok új város jött létre a tengerpart mentén. Először Anatóliában (Kis-Ázsiában), majd később a Fekete-tenger mentén, Cipruson, Dél-Olaszországban, Szicíliában és a mai líbiai Bengázi környékén indultak új városok. Még egy várost is alapítottak, Naucratiszt, a Nílus folyó mentén, Egyiptomban. A mai Szirakúza, Nápoly, Marseille és Isztambul városai a görög Szirakúza, Neapolis, Massilia és Bizánc városaiként indultak.

A nagy négyes

A Kr. e. 6. századra néhány város sokkal fontosabbá vált a többinél. Ezek voltak Korinthosz, Théba, Spárta és Athén.

A spártaiak nagyon fegyelmezett katonák voltak. Legyőzték a mellettük élő embereket, akiknek pedig meg kellett művelniük a földet a spártaiak számára. Ezeknek a "helótáknak" oda kellett adniuk a spártaiaknak a megtermelt élelem egy részét, így a spártaiaknak nem kellett dolgozniuk. Ehelyett megtanulták, hogyan legyenek jobb katonák. Nem volt sok spártai, de sok helóta volt. A spártaiak katonai ereje a helótákat irányította. A spártaiaknak két örökletes királyuk volt, akik a háborúban vezették őket. Otthon is egy idős férfiakból álló csoport, a Gerousia (a szenátus) irányította őket.

Athén i. e. 510-ben vált demokráciává. A férfiak összegyűltek a város központjában egy helyen, és eldöntötték, hogy mit tegyenek. Ez volt az első hely a világon, ahol az emberek döntöttek arról, hogy mit tegyen az országuk. Megbeszélték, majd a Boule-ban (a parlamentben) megszavazták, hogy mit tegyenek. De a nők nem szavaztak. Athénnak rabszolgái voltak. Ezek a rabszolgák a gazdáik tulajdonában voltak, és eladhatták őket másnak. Az athéni rabszolgák kevésbé voltak szabadok, mint a spártai helóták. Az athéni polgárok minden évben nyolc hadvezért választottak, akik a háborúban vezették őket.

Spárta romjai

Görög-perzsa háborúk

Kr. e. 499-ben az anatóliai görög városok fellázadtak. Nem akarták, hogy Perzsia többé uralkodjon rajtuk. Athén 20 hajót küldött, hogy a tengeren harcoljanak a perzsák ellen. Az anatóliai görögök vereséget szenvedtek. A perzsa király, Dareiosz úgy döntött, hogy megbünteti Athént. Katonákat és hajókat küldött Athén ellen.

Athén segítséget kért Spártától. Spárta segíteni akart, de nem tudott, mert akkoriban vallási ünnepük volt. Athén a perzsa katonák ellen küldte katonáit: a maratoni csatában (Kr. e. 490) legyőzték a perzsákat. Ekkor jött a segítség Spártától.

A termopülai csatában a spártaiak Leonidasz vezetésével ellenálltak a hatalmas perzsa seregnek. Néhány nap múlva egy Ephialtész nevű áruló a görög sereg mögé vezette a perzsákat a hágó körül. Felismerve, hogy a vereség elkerülhetetlen, Leónidasz sok emberét elengedte. Akik maradtak, tudták, hogy élethalálharc lesz. Leonidész otthon tartotta azokat az elit hoplitákat (gyalogos katonákat), akiknek élő fiai voltak. Voltak szövetséges theszpiaiak és thébaiak is, akik önként maradtak.

A harmadik napon Leonidasz 300 spártai hoplitát és szövetségeseiket Xerxész és hatalmas serege ellen vezette. A spártaiak vezette erők halálukig harcoltak ezzel a perzsa haderővel, hogy elég ideig elzárják a hágót ahhoz, hogy Xerxész és serege elfoglalva maradjon, míg a görög sereg többi része elmenekül.

Thermopülai után sok görög délre, a Peloponnészoszra akart menni. Mivel a Peloponnészoszba vezető út, a Korinthoszi-szoros nagyon keskeny, sokan ott akartak harcolni a perzsákkal.

Athén Korinthosztól északra feküdt, és haditengerészete volt. Athén vezetője, Themisztoklész a perzsák ellen Szalamisz szigeténél akart harcolni. Xerxész elhatározta, hogy a görög flotta ellen küldi a flottáját, mielőtt a görög hajók a Peloponnészoszra mehetnének. A görög flotta a szalamiszi csatában legyőzte a perzsákat. Xerxész ezután sok katonájával hazament, de egy perzsa sereg Görögországban maradt. Ezt a hadsereget i. e. 479-ben a platóni csatában legyőzték.

A perzsa invázió Görögországban

Athén Spárta ellen

Miután a perzsákat Plateánál legyőzték, a spártaiak nagyon keveset tettek. Perzsia azonban még mindig veszélyes volt. Athén felkérte az égei-tengeri szigeteken és Anatóliában lévő görög városokat, hogy csatlakozzanak hozzá. Ezek a városok beleegyeztek, mert féltek Perzsiától. Ezek a városok megalakították a Déli Szövetséget, és Athén volt a vezetőjük. A Déliai Liga városai közül sok városnak hódolópénzt kellett fizetnie Athénnak. Athén a pénzből sok hajót és a Parthenónt építette. Spárta még mindig erős volt a szárazföldön, de Athén erősebb volt a tengeren. Athén és Spárta között többször volt háború. Aztán Athén úgy döntött, hogy sok hajót küld Szicíliába, hogy harcoljon Szirakuszai városa ellen. Spárta segítséget küldött Szürakuszaihoz, és Athén vereséget szenvedett. Az athéni hajók közül egy sem tért vissza.

Spárta most hajókat akart építeni, hogy harcolhasson Athén ellen. Sokáig tartott, amíg Spárta legyőzte Athént, de aztán az aegospotámiai csatában a spártaiak megsemmisítették Athén hajóinak nagy részét. Az athéniak egy igen fejlett hajótípust használtak, amelyet triremes néven ismertek. Ezek a rendkívül fejlett csatahajók kifinomult harci rendszerekkel rendelkeztek, és evezősök hajtották őket. A trirema orrán egy nagyméretű bronz faltörő kos volt. Az evezősök a trirémát nagyon gyorsan egy ellenséges hajó felé evezték, és lyukat ütöttek a hajótestbe. Ez volt a leghatékonyabb módja annak, hogy a Trireme elpusztítsa a többi hajót. Néha a triremen lévő katonák (hopliták) felszálltak az ellenséges hajóra, és megtartották a sajátjuknak. Ennek ellenére az athéni triremesek flottája i. e. 405-ben egy csatában megsemmisült. Athén a következő évben megadta magát, és a háború véget ért.

Mindennapi élet

A férfiak, ha nem dolgoztak, nem harcoltak vagy nem vitatkoztak politikáról, az ünnepek idején elmehettek az ókori görög színházba, hogy drámákat, vígjátékokat vagy tragédiákat nézzenek. Ezek gyakran a politikával és a görög mitológia isteneivel foglalkoztak. A nők nem léphettek fel a színházban; a férfi színészek női szerepeket játszottak.

A nők háztartási munkát végeztek, például fonást, szövést, takarítást és főzést. Nem vettek részt a közéletben vagy a politikában. A gazdag családokból származó nőknek azonban rabszolgáik voltak, akik a háztartási munkát végezték helyettük.

Ókori görög játékok

A híres olimpiai játékokat négyévente tartották Olimpiában. Csak férfiaknak szóltak, és a nők nem vehettek részt rajtuk, még nézőként sem. A sportágak közé tartozott a futás, a gerelyhajítás, a diszkoszvetés és a birkózás. A játékok szokatlanok voltak, mert a sportolók bármelyik görög városból érkezhettek.

Egy másik versenyt, a Hérai Játékokat a nők számára rendezték meg. Ezt is az Olümposzon tartották, a férfiakétól eltérő időpontban.

Spártában a lányokra vonatkozó szabályok másképp voltak, mint más városokban. Ugyanazokon a versenyeken képezték ki őket, mint a fiúkat, mert a spártaiak úgy vélték, hogy az erős nők erős gyermekeket fognak szülni, akikből a jövő harcosai lesznek. A lány sportolóik nőtlenek voltak, és meztelenül vagy rövid ruhában versenyeztek. A fiúknak megengedték, hogy nézzék az atlétákat, abban a reményben, hogy házasságot kötnek és utódokat hoznak létre.

Később, a klasszikus korban a lányok ugyanolyan fesztiválokon vehettek részt, mint a férfiak.