Esőerdők: definíció, eloszlás, élővilág és jelentőség

A trópusi esőerdők jellemzői:

1. A földterület többnyire 700 méter alatt van, a tengerszint alatt.
2. Éghajlat:
1. Nagy mennyiségű csapadék
2. Magas hőmérséklet
3. Egyenletes: nem sok eltérés
3. Növényzet: 90% vagy több Angiospermák
1. Magas lombkoronájú fák
2. Lianák (kúszónövények)
3. Epifiták
4. Levelek nagyok, teljes szélességűek, csepegtető csúcsokkal
5. Virágok és gyümölcsök nagyok
6. Beporzás elsősorban rovarok által
7. A Leguminaceae a leggyakoribb növénycsalád.
8. Örökzöldek: a levelek lehullhatnak, de nem szezonálisan.
4. Állatok
1. Nagy változatosság: sok különböző faj
2. Számos növényevő rovar, és számos rovarellenes védekezés a növények részéről.
3. Sok arboreális (fán élő) emlős

A trópusi esőerdőkben jellemzően különböző szintű növények és állatok dominálnak. A legfelső réteg a felbukkanó réteg. Ezután következik a lombkoronaszint. A magas lombkorona alatt található az aljnövényzet. Az aljnövényzetet kisebb fák, szőlő és cserjék alkotják. A következő réteget cserjeszintnek nevezik, és főként bokrokból áll. Az alsó réteg az erdőfenék. Ezt a talajon lévő apró növények alkotják.

Emergens réteg

A feltörekvő réteg van a legtávolabb a talajtól. Magasan a fákon sasok ülnek. Éles szemük folyamatosan keresi a kis majmokat és más zsákmányt. Pillangók, papagájok, tukánok és más színes madarak százai repkednek folyamatosan a fák tetején.

Lombkorona réteg

A lombkorona olyan, mint egy hatalmas zöld tető az erdő felett. A fák vékonyan és egyenesen nőnek, mint a napot kereső oszlopok. Csak akkor hajtanak ágakat, amikor már nagyon magasak. Aztán, mint egy esernyő, szétterülnek a napfényben. A fák olyan szorosan állnak egymás mellett, hogy nagyon kevés fény hatol át az alsóbb rétegekbe. Sokféle majom, madár és rovar él a rétegben. Az állatok, amelyek ezt a réteget hívják otthonuknak, gyakran egész életük során nem érintik a földet. Mindent megtalálnak, amire szükségük van, a lombkoronában léteznek. Vízhez a fák tövéből juthatnak, ha nem, akkor a lombkoronában növő levelek és epifitonok képesek ellátni ezt a szükségletet. Az állatok a fák leveleit és gyümölcseit, rovarokat vagy más állatokat fogyasztanak. A magas lombkoronájú fáknak magasan a levegőben kell elérniük a napfényt, és mégis tápanyaghoz kell jutniuk az erdő talaján lévő vékony talajból. Gyökereik nem hatolnak mélyen a talajba, mert ott nincs semmi, amit a növények elérhetnének. Ehelyett a gyökerek minden irányban szétterülnek a talaj mentén vagy közvetlenül a talaj alatt. Így gyorsan hasznosítani tudják a talajra hullott, újrahasznosított növények és állatok tápanyagait.

Aljnövényzet réteg

Az aljnövényzet általában sötét, nedves hely, a lombkorona alatt. Nagyon kevés a fény és nincs szellő, mert a lombkorona elzárja őket. A lombkorona alatti növényeknek nagyon kevés napfénnyel kell tudniuk élni. Bokrok, nagy zöld növények és kis fák alkotják ezt a réteget. Gyakran csak olyan nyílt foltokban nőnek, ahol egy nagy fa kidőlt. Más növények, mint például a szőlő, a nagy fákon nőnek.

Bozótos réteg

A cserjeszintet főként bokrok alkotják. Ez tartalmazza az esőerdők legtöbb orchideáját, mivel az orchideák az erdő talajának vizét, az aljnövényzet növényzetét és a lombkoronaréteg leveleiről visszaverődő napfényt használják fel. Ez az esőerdő legkisebb rétege, mégis az esőerdő orchideáinak több mint 84%-a itt található. A bokorrétegben általában nagyon sötét van, eltekintve a napfény kis foltjaitól, amelyek a kelő réteg üres helyein keresztül jutnak be. Annak ellenére, hogy a bokorrétegben nem sok napfény éri, nagyon párás [nedves és meleg]. A bokorrétegben sok rovar él, például skorpiók, bogarak és tarantulák. Sokan az esőerdőt nem 5, hanem 4 rétegbe sorolják. Ők a bozótos réteget az aljnövényzet részének tekintik.

Erdei talaj

A talajszintet nevezzük erdőfenéknek. Kígyók, tapírok, jaguárok, tamanduk és gorillák csak néhány az itt élő fajok közül. Az esőerdő talaján sötét van. Rovarok, óriás százlábúak, pókok, hangyák és bogarak is nagyon sokan élnek itt. Az esőerdő padlója gyakran nagyon nyitott és könnyen járható. Ez azért van, mert olyan kevés fény éri a padlót, hogy nagyon kevés növény tud ott növekedni.

Az esőerdő egyik növénytípusának nincs szüksége talajra. Ezeket a növényeket epifitáknak vagy légnövényeknek nevezik. A légnövények a fák ágain élnek a lombkoronában vagy az aljnövényzetben, gyökereikkel a levegőben. A nedves esőerdőben a rájuk hulló esőből gyűjtik a vizet.

A léginövények egyik fajtája az orchideának nevezett virág. Az esőerdőben több ezer orchideafajta él. Egyes légnövények a gyökereikben és a gyökereik körül tócsákban tárolják a vizet. Ezek a medencék békák és szalamandrák otthonául szolgálhatnak. A békáknak általában tavakba kell rakniuk petéiket, de egyes esőerdei fák békái a légnövényekben lévő medencékbe rakják petéiket. Így a békáknak soha nem kell lemenniük a földre.Néhány növényt az emberek számára gyógyszerként készítenek.

Az esőerdőben több millió rovarfaj él. Soha nem hűl le annyira, hogy elpusztuljanak. Vannak méhek, pillangók, termeszek, bogarak és sokféle légy. Mindenütt hangyák vannak. Az egyik hangyafajta a hadsereg hangyája. A hadsereghangyáknak nincs fészkük. Minden nap sorban kivonulnak, hogy más rovarokra vadásszanak, amelyeket megesznek. Éjszakára összeakasztják magukat, hogy a királynőjük és a lárvák, vagyis a hangyabébik körül élő fészket alkossanak.

A kígyók a fákon és az erdő talaján élnek. Békákat, tojásokat, madarakat, rovarokat és apró állatokat esznek. Néhány kígyó, mint például a latin-amerikai ferde-lándzsa, mérgező, mások viszont nem. Az egyik nagyméretű, nem mérgező kígyó a dél-amerikai anakonda. Ez az egyik legnagyobb kígyó a világon. Úgy öli meg zsákmányát, hogy körbetekeri az állatot, és addig szorítja, amíg az nem kap levegőt.

A majmok nagyon gyakori állatok az esőerdőben. A legtöbbjük a lombkoronában és az aljnövényzetben éli életét. Hosszú karjukkal ágról ágra hintáznak, és némelyikük a farkával kapaszkodik a fákba, miközben eszik. Gyorsak és mozgékonyak, könnyen ugrálnak fáról fára élelemért. A különböző majmok különböző dolgokat esznek. Ehetnek diót, virágot, gyökereket és békát is. Huhogásukat és üvöltésüket az egész esőerdőben hallani, még akkor is, ha a fák között nem lehet őket látni.

Sok színes madár él az esőerdő lombkoronája alatt, és az erdő talaján is élnek állatok. A tapír egy erdei állat, amely úgy néz ki, mint egy nagy disznó. Valójában a lóval és az orrszarvúval áll rokonságban. Dél-amerikai és ázsiai esőerdőkben élnek, leveleket, gallyakat és gyümölcsöket esznek. A tapírok az esőerdők nagymacskái által vadászott állatok közé tartoznak. A jaguárok, a leopárdok és a tigrisek az esőerdők legnagyobb ragadozói. Ezeknek a macskáknak gyönyörű bundájuk van, amelyeket évek óta vadásznak a szőrmekereskedelem számára. A jaguár és a leopárdok pettyes bundája különösen népszerű volt szőrmebundának. Ma a legtöbb ország igyekszik megvédeni a nagymacskákat, de sokukat még mindig illegálisan vadásznak.

Ez csak néhány az esőerdőben élő állatok és növények közül. Az egész világon a különböző növény- és állatfajok mintegy fele az esőerdőkben él. Sok növénynek és állatnak, különösen a rovaroknak, még tudományos nevük sincs, mert biológus még soha nem osztályozta őket.

Sok olyan néptörzs van, amely évezredek óta az esőerdőkben él. Ezek az erdőlakók általában két csoport egyikéhez tartoznak. Általában vadászók/gyűjtögetők vagy földművelők.

Vadászok/gyűjtögetők

A vadászok/gyűjtögetők ugyanúgy élnek, mint a világ minden más régiójában. Állatokat ölnek, és azt gyűjtik, amit az erdő ad az élelmük egy részéhez. Az Északi-sarkvidékkel ellentétben itt mindig rendelkezésre állnak szerszámok. A sivataggal ellentétben a víz mindig rendelkezésre áll. Az embereknek nincs szükségük ruházatra, amely megvédi őket az időjárástól. Az erdő még a vadászatot is megkönnyíti. Sokan mérgezett nyilakkal vadásznak. A mérgek az erdő növényeiből származnak. Ez megkönnyíti az állatok megölését.

Vágó-égető gazdák

Az erdőben élő emberek többsége parlagon égető földműves. Kis tisztásokon termesztenek, valamint vadásznak és gyűjtögetnek az erdőben. Ez egész évben biztosítja számukra az élelmet. Azzal kezdik, hogy kivágják (feldarabolják) a fákat és az egyéb növényeket egy területen. Hagyják, hogy az elhalt növények kiszáradjanak, majd elégetik őket. Az elégetett növények hamuja a talajba kerül, és egy kis időre termékennyé teszi azt. Ezt hívják égetéses földművelésnek.

A kis tisztásokon néhány évig élelmiszernövényeket termesztenek, majd a család vagy a csoport továbbáll, és új földet tisztít meg. A régi mezőt hagyják, hogy benőtte az erdő. Néhány év múlva ismét úgy néz ki, mint a körülötte lévő esőerdő.

Ez a fajta gazdálkodás nem károsítja az esőerdőt, ha csak néhány ember műveli. A kis tisztások mindenféle károsodás nélkül válnak újra esőerdővé. A földet felhasználják, és egy másik alkalommal újrahasznosítják. Az esőerdő könnyen visszanő, hogy az emberek távozása után kitöltse a tisztásokat. Ez ma megváltozik. Ma az esőerdők egyre kisebbek, mert túl sok ember égeti fel őket.

Az esőerdőkkel kapcsolatban komoly problémák vannak, amelyeket meg kell oldani. Az esőerdőket túl gyorsan vágják ki. Minden évben Nyugat-Virginia nagyságú területet pusztítanak el. Ez mindenki számára probléma.

Az esőerdők olyan nagyok és sűrűek, hogy sokáig nagyon kevés ember élt vagy járt ott. Ma azonban ez kezd megváltozni. Szegény, gyakran éhező emberek milliói élnek a világ esőerdeinek közelében. Ezek az emberek kétségbeesetten vágynak egy jobb életre, és úgy gondolják, hogy ezt az erdőkben megtalálhatják.

A telepesek azért tudnak bejutni az esőerdőkbe, mert a modern gépek utakat nyitottak mélyen a dzsungelbe. Az utakat általában olyan vállalkozások építik, amelyek fákat akarnak kivágni vagy ásványi anyagokat akarnak kitermelni az erdőben. Más utakat a kormányok építenek a kereskedelem és a telepesek erdőbe való bejutásának érdekében. A szegények ezrével jönnek az erdőbe az utakon, és földet foglalnak, hogy élelmet termeljenek. Felégetik a fákat és a növényeket, hogy mezőt csináljanak belőlük. Aztán terményeket ültetnek élelemnek és eladásra. Körülöttük más gazdák is ugyanezt teszik, így nem marad erdő, ami visszanőhetne.

Az új gazdaságok csak néhány évig tudnak termelni a gyenge talajon. A gazdák ezután eladják a földet egy szarvasmarha-tenyésztőnek, vagy egyszerűen elmennek, és egy új földdarabot hasítanak ki. A talaj annyira szegényes, hogy még a szarvasmarhák etetésére alkalmas fű sem terem rajta néhány évnél tovább. Addigra a talaj keményre tömörül, és csak néhány gyomnövény nő rajta. Az esőerdő elpusztult, és a földdel semmit sem lehet kezdeni.

Ha ez elég sokáig folytatódik, az erdők elpusztulnak, és a gazdáknak nem lesz hová költözniük. Akkor ezek az emberek éhezni fognak, mert nem marad olyan föld, ahol élelmet termeszthetnének. Ha arra kényszerítik őket, hogy hagyják abba az erdő kivágását, az nem segít, mert akkor most éhen halnának, nem pedig később. Új utakat kell találni, hogy ezek az emberek az esőerdő földjén élhessenek anélkül, hogy elpusztítanák azt.

Azt sem tudja senki, hogy az esőerdők elpusztítása hogyan fogja megváltoztatni a Földet. Azt tudjuk, hogy kevesebb eső fog esni, ha a fák eltűnnek. Ez azt okozhatja, hogy egyes folyók, amelyek az esőerdő környéki városok vízellátását biztosítják, az év egy részében kiszáradnak. A fák elégetése emellett szén-dioxidot juttat a levegőbe. A szén elnyeli a nap hőjét. A sok fa elégetése megváltoztatja a levegőt, és melegebbé teszi a Föld éghajlatát? A szakértők vitatkoznak erről, de lehet, hogy ez megtörténik.

Az esőerdők sok olyan dolog forrása is, amelyek hasznosak az ember számára. A boltban vásárolt minden negyedik gyógyszerből egyet az esőerdőben fedeztek fel. A kávé, a csokoládé, a banán, a kukorica, a tea, az édesburgonya, a brazil dió, a gumi és a tápióka mind az esőerdőkből származik. Az esőerdő fáiból nagyon értékes faanyagot szednek. Onnan származik a mahagóni, a teakfa és a balsafa. Ezek a fák nem tudnának megnőni a sűrű, nedves, meleg esőerdők nélkül. Így az esőerdők elvesztése az ott élőkön kívül más embereknek is ártana.

A trópusi esőerdők az Egyenlítő (nulla fokos szélesség) körüli sávban helyezkednek el, főként a Rák-térség (Északi szélesség 23,5°) és a Bak-térség (déli szélesség 23,5°) közötti területen. Ezt a 3000 mérföld (4800 km) széles sávot "trópusoknak" nevezik.

• Biodiverzitás
• Tőzegmocsári erdő
• Kongói esőerdő