Marxizmus

Mi ez?

A munkásosztály a tőkésosztály ellen

A marxizmus szerint az emberek a világban különböző csoportokba vagy osztályokba szerveződnek aszerint, hogy milyen munkát végeznek.

A legtöbb embert azért nevezik "munkásnak", mert pénzért dolgozik gyárakban, irodákban vagy gazdaságokban. Ők a "munkásosztály" (vagy "proletariátus") tagjai.

Egy másik csoport, amely nem olyan nagy, mint a munkásosztály, a "kapitalisták" (vagy "burzsoázia"). Ők birtokolják a gyárakat, a földet és az épületeket, amelyekben a munkásoknak dolgozniuk kell. Az összes olyan eszköz is az övék, amelyet a munkásoknak használniuk kell. Marx a kapitalistákat "uralkodó osztálynak" nevezi, mert ők az összes munkás munkájából élnek. Azt is mondja, hogy a kapitalistáké a kormány, a hadsereg és a bíróságok.

A marxista nézetek szerint a tőke a "termelési eszközök" és a pénz, amelyet a tőkés különböző üzleti helyeken fektethet be, hogy "profitot" vagy több tőkét szerezzen.

A legtöbb munkavállaló kapitalisták vagy "kispolgárok" (kisvállalkozók) tulajdonában lévő vállalatoknál dolgozik. A tőkés a munkás idejéért cserébe fizet a munkásnak. A tőkés megvásárolt a munkástól egy bizonyos időt, amelyet a munkásnak arra kell fordítania, hogy a tőkésnek dolgozzon. A marxista gondolkodás szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a kapitalista egy áruból (egy árucikkből) többletpénzt teremtsen. A tőkés a lehető legjobban kihasználja a munkás idejét. A tőkés egy bizonyos árat kap a munkás által előállított áruért. A tőkés tőkét képez azáltal, hogy a munkásnak ennél az árnál kevesebbet fizet. Ily módon a tőkés kizsákmányolja a munkás munkáját:

• Nem fizették ki a munkásnak azt, amit a munkája megért
• A munkavállalónak nem kifizetett többletpénz megtartása.

Íme egy példa a munkaerő kizsákmányolására. Jane cipész. Michaelnek dolgozik, akinek van egy cipőgyára, amely egy nap alatt 60 pár cipőt tud készíteni. Jane naponta 60 pár cipőt készít. Michael napi 20 dollárt fizet Jane-nek. Michael azonban minden egyes pár cipőt 2 dollárért ad el. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt 120 dollárt keres. Miután kifizette Jane-nek a 20 dolláros bérét, Michaelnek 100 dollárja marad. Ezután azonban ki kell fizetnie az anyagköltséget, ami páronként 1 dollárba kerül, így naponta 60 dollár marad. Ezután a gyár működési költségei napi 10 dollárjába kerülnek. Így a nap végén csak 30 dollárt kap a vállalkozás irányításáért. Ezt a fennmaradó vagyont "nyereségnek" vagy "többlet [extra] értéknek" nevezzük. Más szóval, bár Jane naponta 60 cipőt készít, mégis csak 10 pár cipő értékét kapja meg. A nap többi részében, amíg a másik 50 cipőt készíti, pénzt teremt a főnöke számára. A munkája gazdagabbá teszi őt, és segít neki pénzt keresni.

Ez az értéktöbblet, vagyis a profit az, amit a marxizmus a munka kizsákmányolásának gondol. Ez a kizsákmányolás lehetővé teszi, hogy a kisebb osztály (a kapitalisták) munka nélkül éljen, miközben profitot termel, míg a nagyobb osztály (a munkások) a kapitalistáknak kell dolgozniuk, hogy általában rossz munkakörülmények között túléljenek.

A marxizmus szerint a gyárak, a szerszámok és a munkahelyek önmagukban nem képesek új értéket teremteni. Olyanok, mint az áfonyabokor: önmagában nincs értéke. Az embereknek kell megteremteniük ezt az értéket munkával. Például valaki egy napot áfonyaszedéssel tölt. Ezeket az áfonyákat most már el lehet adni vagy meg lehet enni, mert a szedésükbe fektetett munka miatt.

Osztályharc

A marxista gondolkodás azt állítja, hogy a kapitalisták és a munkások állandóan küzdenek. Ezt nevezik "dialektikus materializmusnak". Ez az az elképzelés, hogy az emberiség története az osztályok közötti konfliktus története. Különböző érdekű osztályok vitatkoznak vagy harcolnak egymással. Ennek eredménye a társadalmi változás (vagy ennek hiányában a társadalmi stagnálás).

A marxizmus azt mondja, hogy a kapitalisták a lehető legjobban ki akarják zsákmányolni a munkásokat, és a lehető legalacsonyabbra akarják csökkenteni a fizetésüket. A kapitalisták ezt azért teszik, hogy a lehető leggyorsabban minél több profitot termeljenek maguknak. A munkásoknak ezzel szemben azért kell küzdeniük, hogy a bérek ne emelkedjenek, és hogy a "kizsákmányolás mértéke" alacsony maradjon, hogy nyugodtabb életet élhessenek. Ez az, amit a marxizmus "osztályharcnak" nevez: amikor a munkások és főnökeik egymás ellen harcolnak, hogy maguknak nyerjenek.

A marxisták úgy gondolják, hogy az egész írott emberi történelmet gazdasági osztályok osztották fel. Erre példa a feudális társadalom (a feudális urak és nemesek által irányított középkori társadalom). Az uralkodó osztály a parasztok (földművesek) munkájából szerezte hatalmát és vagyonát. De ahogy a parasztok egyre többet követeltek maguknak, megjelentek a kisboltosok és kereskedők. Sokan közülük céheket alakítottak, és végül munkásokat kezdtek foglalkoztatni. Ezek a munkások ezeken a munkahelyeken tudtak gazdagságra szert tenni maguknak. Ezek a történelmi események hozták létre a kapitalizmust.

Ily módon a marxisták úgy gondolják, hogy a történelmet az osztályharc lendítette előre. Úgy gondolják, hogy a változás ebből a harcból fog megszületni, ahogyan a kapitalizmus is az volt. Ugyanakkor azt is gondolják, hogy a kapitalizmus átadja helyét a kommunizmusnak, ahogy a munkások harca egyre forradalmibbá válik.

Materializmus

A marxista gondolkodás magját materializmusnak nevezik. A materializmus olyan filozófiai nézet, amely szerint a közösségek "alulról felfelé" fejlődnek. Azt mondja, hogy a kultúra "magasabb" tulajdonságai (mint a művészet, az illem, a szokások és a vallások) valójában az élet "alacsonyabb" vagy egyszerűbb tulajdonságain alapulnak. Ezek közé a minőségek közé tartozik, hogy az embereknek elegendő van abból, amire a túléléshez szükségük van, például élelem és fedél; kinek van pénze, és mit kell tennie, hogy hozzájusson; kinek szabad dolgozni, és kit kényszerítenek munkára.

A kultúra magasabb minőségében bekövetkező változások (amelyeket néha "felépítménynek" neveznek) gyakran az élet alacsonyabb minőségében bekövetkező változásokhoz (amelyeket néha "alapnak" neveznek) kapcsolódnak. Egy példa erre, hogy a középkorban az emberek nagyon fontosnak tartották a "becsületet" vagy a náluk nagyobb hatalommal rendelkező emberek iránti kötelességtudatot. Ma, a nyugati országokban sokan az ambíciót (hogy valaki keményen dolgozik a saját céljaiért) tartják fontosabbnak. Ez azért van így, mert a középkorban az emberek egész életüket urak alatt dolgozták le, akik nemcsak a munkájukban, hanem a háborúban is függtek tőlük. Manapság az emberek többet dolgoznak saját magukért, és társadalmunk lehetővé teszi, hogy egyesek a szegényből gazdaggá váljanak. Ebben az esetben az, hogy az emberek mit tartanak jónak és fontosnak, attól függ, hogy az uralkodók milyen értéket hoznak ki a munkásaikból.

"Osztály nélküli társadalom"

A marxizmus elismeri, hogy a korábbi időszakokban először olyan uralkodók alatt éltünk, akiknek mindenük a tulajdonában volt. Aztán olyan urak alatt éltünk, akiknek földjük volt, és akiknek munkásai éltek és dolgoztak ezen a földön. Marx korában az emberek olyan kormányok alatt éltek, amelyek lehetővé tették, hogy sok embernek legyen tulajdona. Végül a marxisták úgy vélik, hogy egy olyan társadalom felé fogunk elmozdulni, ahol mindenki mindent közösen birtokol. Ezt hívják majd kommunizmusnak.

Más szóval, az emberi társadalom mindig is azokon a gazdasági erőkön alapult^{[forrás? ], amelyeket} az emberek irányítani tudnak. A marxizmus számára ez azt jelenti, hogy minden társadalom a "termelési mód" alapján alakult volna ki.

A marxisták úgy vélik, hogy az embereknek az a képessége, hogy ma már képesek javakat és szolgáltatásokat előállítani, azt jelenti, hogy az emberek túlléphetnek az osztályokra osztott társadalom konfliktusain. Sok marxista úgy véli, hogy mindig lesznek lázadások és a megfelelő körülmények között forradalmak. Ezekben a forradalmakban a munkások harcolni fognak a kapitalisták ellen. Ha győznek, akkor szocialista "munkásállamot" (olyan államformát, ahol a munkások a társadalom urai) hoznak létre. Ez a munkásállam csak ideiglenes lesz. Feladata az lesz, hogy elvegye a hatalmat a kapitalistáktól, amíg a világ összes kapitalista országát le nem győzik, és a társadalmi osztályok nem léteznek többé.

A marxisták úgy vélik, hogy ha a munkásosztály uralkodó osztállyá teszi magát, és lerombolja az osztálytársadalom alapját (a magántulajdont, vagy amit Marx "burzsoá tulajdon"-nak nevezett), akkor "osztály nélküli társadalom" jön létre. Egy marxista társadalomban nincsenek társadalmi osztályok konfliktusban, és nincs többé kormányzat. Az államra többé nem lesz szükség. Nem lennének országok. A világnak nem lesznek határai. Kommunák lesznek szerte a világon. A munkások az áruk és szolgáltatások termelését az alapján fogják szervezni, amire az embereknek szükségük van, nem pedig a profit alapján.

Hiedelmek a modern kommunizmusról

Egyes marxisták szerint a modern "kommunizmus" egyáltalán nem kommunizmus. Azt mondják, hogy az olyan "kommunista" országok, mint a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Kuba és Vietnam valójában a kapitalizmus különböző formáit alkalmazzák, gyakran erősen "államosított" iparágakkal. Egy Tony Cliff nevű gondolkodó volt ezeknek az elképzeléseknek az egyik legnagyobb támogatója. Azt írta, hogy az olyan államok, mint a Szovjetunió és a kommunista Kína (1980 előtt) "államkapitalista"^[] voltak.

Nem minden kommunista, szocialista vagy marxista ért egyet ebben a kérdésben. A marxizmus sok erős támogatója azonban egyetért abban, hogy:

• A szocializmusban a munkavállalók demokratikusan ellenőrzik a gazdasági döntéseket és a társadalmi igazságosságot.
• A gazdaság az emberek igényei alapján termel (árukat és szolgáltatásokat állít elő).
• A szocializmus meghal és kommunizmussá változik, ha a kapitalizmus legyőzik.

A marxizmus, a kommunizmus és a szocializmus megkülönböztetése

Az emberek ezeket a kifejezéseket felváltva használják, de ez nem helytálló. Ezek a fogalmak különböző jelentéssel bírnak:

• A marxizmus a társadalom szervezésének politikai és gazdasági módja, amelyben a termelési eszközök a munkások tulajdonában vannak.
• A szocializmus egy olyan társadalomszervezési mód, amelyben a termelési eszközök a proletariátus tulajdonában és ellenőrzése alatt állnak. Marx azt javasolta, hogy ez a következő szükséges lépés a történelem fejlődésében.
• A kommunizmus az az elméleti osztály nélküli, állam nélküli társadalom, amelyet Marx a szocializmus után javasolt.

Kapcsolódó oldalak

• Karl Marx
• Friedrich Engels
• Marx és Engels: A kommunista kiáltvány
• Szocializmus
• Kommunizmus
• Marxista közgazdaságtan