Marxizmus – meghatározás, alapelvek és történelmi hatás
Fedezze fel a marxizmus meghatározását, alapelveit és történelmi hatását: osztályharc, szocializmus, kommunizmus és hatásuk a 20. századra és ma is.
A marxizmus politikai és gazdasági eszmék összességének neve. Az alapgondolatok szerint a világ osztályokra oszlik, a munkásokra és a gazdagabb kapitalistákra, akik kizsákmányolják a munkásokat, osztálykonfliktus van, amelynek végül a szocializmushoz (a munkások tulajdonában lévő termelési eszközök), majd a kommunizmushoz (állam nélküli, osztály nélküli társadalom) kell vezetnie.
A marxizmus lényege röviden: a társadalmi és gazdasági viszonyokat a termelés módja (a termelési eszközök tulajdonviszonyai és a munkamegosztás) határozza meg, és ezek a viszonyok alakítják a politikai és kulturális intézményeket. A marxista gondolkodás nagy hangsúlyt fektet a társadalmi osztályok közötti érdekellentétekre, a tőke felhalmozására és a munkásosztály helyzetének történelmi szerepére.
Ezek a gondolatok Karl Marx és Friedrich Engels műveiből származnak. Számos országban nagy hatást gyakoroltak: politikai mozgalmakra, munkásmozgalmakra és az államok gazdaságpolitikájára egyaránt. A marxizmus többirányú hatást gyakorolt más baloldali irányzatokra is, például a szociáldemokráciára és a reformszocializmusra. Egyes értelmezések szerint Marx és Engels eszméi megvalósíthatók a Marx által "polgári demokráciának" nevezett intézményeken keresztül; mások viszont forradalmi átmenetet tartanak szükségesnek.
Alapelvek és kulcsfogalmak
- Történelmi és dialektikus materializmus: a társadalmi változásokat anyagi tényezők (gazdasági viszonyok) mozgatják, és a fejlődés ellentmondások, konfliktusok útján történik.
- Osztályküzdelem: a társadalmi változás fő hajtóereje az uralkodó és a kizsákmányolt osztály közötti konfliktus (például a burzsoázia és a proletariátus).
- Többletérték-elmélet: Marx szerint a profit forrása a munkás által előállított érték és a munkásnak kifizetett bér közötti különbség (a többletérték), amelyet a tőkések kisajátítanak.
- A termelési eszközök tulajdonának kérdése: a kapitalizmus megszüntetése Marx szerint a termelőeszközök társadalmi (vagy munkás) tulajdonát célozza.
- Átmeneti állam: a proletariátus diktatúrája: Marx és Engels szerint egy átmeneti, dolgozói hatalomra épülő állam szükséges lehet a burzsoázia hatalmának megszüntetéséhez, amely később elhalványulva a kommunizmushoz vezet.
- Nemzetközi szolidaritás: a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának hangsúlyozása a globális kapitalizmus elleni küzdelemben.
Értelmezések és irányzatok
A marxizmus nem egységes rendszer: a későbbi gondolkodók és politikai mozgalmak különböző irányokat alakítottak ki. Ilyenek például a leninizmus, a maoizmus, a trockizmus, a nyugati marxizmus, az analitikus marxizmus és a kritikai elméletek. Ezek az irányzatok eltérő válaszokat adtak arra, hogyan kell megszervezni a forradalmat, milyen szerepe legyen az államnak, és milyen módszerekkel érhető el a társadalmi átalakulás.
A marxista gazdasági és politikai elméletek gyakran vitatottak a szakirodalomban. Mint az egyik idézet is felveti: "A marxista politikai közgazdászok eltérnek a kapitalizmus, a szocializmus és a kommunizmus meghatározásában. Ezek a különbségek olyan alapvetőek, hogy a viták között... marxista politikai közgazdászok között néha olyan hevesek voltak, mint a... kapitalizmussal szembeni ellenállásuk". Ez jól mutatja, hogy a marxista elméleten belül is sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó álláspont létezik.
Történelmi hatás
A marxizmus a 19. század közepétől vált meghatározó gondolati irányzattá. A 20. században politikai gyakorlatban is megjelent: a legjelentősebb példa az oroszországi 1917-es forradalom, amely a kommunista párt hatalomra jutását hozta, majd a Szovjetunió létrejöttét. Később a marxista elvek hatottak a kínai forradalomra (1949), a kubai forradalomra, valamint számos felszabadulási és baloldali mozgalomra a világ más részein.
Ugyanakkor a marxizmus hatása nem korlátozódik a forradalmi politikára: a munkásmozgalmak, a szakszervezetek és a jóléti állam fejlődése is részben Marx és követőinek kritikáira reagált. A szociáldemokrácia például a kapitalizmus reformját és a társadalmi igazságosság állami eszközökkel történő növelését támogatta.
Kritikák és viták
- Gazdasági kritikák: egyes közgazdászok rámutattak a tervezett gazdaságok hatékonysági problémáira, az információs és számítási nehézségekre (a gazdasági kalkuláció problémája).
- Politikai és emberi jogi kritikák: a történelem során a marxizmus nevében hatalomra jutó rendszerek közül több autoriter vagy elnyomó gyakorlatot mutatott, amit sok kritikus a marxizmus gyakorlati megvalósításának problémájaként értékel.
- Elméleti viták: vita folyik arról, hogy Marx elmélete mennyiben alkalmazható a modern, globalizált és technológiailag fejlett társadalmakra, illetve hogyan kell figyelembe venni a nemek, etnikumok és környezeti szempontok szerepét.
Marxizmus a 21. században
A marxizmus továbbra is élő elméleti és politikai áramlat. Egyesek a klasszikus marxista elemzést adaptálják a mai problémákhoz (például globális egyenlőtlenség, automatizáció, platformgazdaság), míg mások új irányzatokat — például öko-szocializmust vagy feminista marxizmust — dolgoznak ki. Az akadémiai kutatásban a Marx által felvetett fogalmak (osztály, tőke, munkamegosztás) továbbra is fontos eszközök a társadalmi jelenségek elemzéséhez.
Fontos megjegyezni: a marxizmus nem egyetlen, homogén recept, hanem sokféle értelmezés és gyakorlati megoldás összessége. A különböző történelmi tapasztalatok és politikai kontextusok miatt a marxista elmélet és gyakorlat jelentősen eltérhet attól függően, ki és milyen célokkal alkalmazza.
Karl Marx
Friedrich Engels
Mi ez?
A munkásosztály a tőkésosztály ellen
A marxizmus szerint az emberek a világban különböző csoportokba vagy osztályokba szerveződnek aszerint, hogy milyen munkát végeznek.
A legtöbb embert azért nevezik "munkásnak", mert pénzért dolgozik gyárakban, irodákban vagy gazdaságokban. Ők a "munkásosztály" (vagy "proletariátus") tagjai.
Egy másik csoport, amely nem olyan nagy, mint a munkásosztály, a "kapitalisták" (vagy "burzsoázia"). Ők birtokolják a gyárakat, a földet és az épületeket, amelyekben a munkásoknak dolgozniuk kell. Az összes olyan eszköz is az övék, amelyet a munkásoknak használniuk kell. Marx a kapitalistákat "uralkodó osztálynak" nevezi, mert ők az összes munkás munkájából élnek. Azt is mondja, hogy a kapitalistáké a kormány, a hadsereg és a bíróságok.
A marxista nézetek szerint a tőke a "termelési eszközök" és a pénz, amelyet a tőkés különböző üzleti helyeken fektethet be, hogy "profitot" vagy több tőkét szerezzen.
A legtöbb munkavállaló kapitalisták vagy "kispolgárok" (kisvállalkozók) tulajdonában lévő vállalatoknál dolgozik. A tőkés a munkás idejéért cserébe fizet a munkásnak. A tőkés megvásárolt a munkástól egy bizonyos időt, amelyet a munkásnak arra kell fordítania, hogy a tőkésnek dolgozzon. A marxista gondolkodás szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a kapitalista egy áruból (egy árucikkből) többletpénzt teremtsen. A tőkés a lehető legjobban kihasználja a munkás idejét. A tőkés egy bizonyos árat kap a munkás által előállított áruért. A tőkés tőkét képez azáltal, hogy a munkásnak ennél az árnál kevesebbet fizet. Ily módon a tőkés kizsákmányolja a munkás munkáját:
- Nem fizették ki a munkásnak azt, amit a munkája megért
- A munkavállalónak nem kifizetett többletpénz megtartása.
Íme egy példa a munkaerő kizsákmányolására. Jane cipész. Michaelnek dolgozik, akinek van egy cipőgyára, amely egy nap alatt 60 pár cipőt tud készíteni. Jane naponta 60 pár cipőt készít. Michael napi 20 dollárt fizet Jane-nek. Michael azonban minden egyes pár cipőt 2 dollárért ad el. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt 120 dollárt keres. Miután kifizette Jane-nek a 20 dolláros bérét, Michaelnek 100 dollárja marad. Ezután azonban ki kell fizetnie az anyagköltséget, ami páronként 1 dollárba kerül, így naponta 60 dollár marad. Ezután a gyár működési költségei napi 10 dollárjába kerülnek. Így a nap végén csak 30 dollárt kap a vállalkozás irányításáért. Ezt a fennmaradó vagyont "nyereségnek" vagy "többlet [extra] értéknek" nevezzük. Más szóval, bár Jane naponta 60 cipőt készít, mégis csak 10 pár cipő értékét kapja meg. A nap többi részében, amíg a másik 50 cipőt készíti, pénzt teremt a főnöke számára. A munkája gazdagabbá teszi őt, és segít neki pénzt keresni.
Ez az értéktöbblet, vagyis a profit az, amit a marxizmus a munka kizsákmányolásának gondol. Ez a kizsákmányolás lehetővé teszi, hogy a kisebb osztály (a kapitalisták) munka nélkül éljen, miközben profitot termel, míg a nagyobb osztály (a munkások) a kapitalistáknak kell dolgozniuk, hogy általában rossz munkakörülmények között túléljenek.
A marxizmus szerint a gyárak, a szerszámok és a munkahelyek önmagukban nem képesek új értéket teremteni. Olyanok, mint az áfonyabokor: önmagában nincs értéke. Az embereknek kell megteremteniük ezt az értéket munkával. Például valaki egy napot áfonyaszedéssel tölt. Ezeket az áfonyákat most már el lehet adni vagy meg lehet enni, mert a szedésükbe fektetett munka miatt.
Osztályharc
A marxista gondolkodás azt állítja, hogy a kapitalisták és a munkások állandóan küzdenek. Ezt nevezik "dialektikus materializmusnak". Ez az az elképzelés, hogy az emberiség története az osztályok közötti konfliktus története. Különböző érdekű osztályok vitatkoznak vagy harcolnak egymással. Ennek eredménye a társadalmi változás (vagy ennek hiányában a társadalmi stagnálás).
A marxizmus azt mondja, hogy a kapitalisták a lehető legjobban ki akarják zsákmányolni a munkásokat, és a lehető legalacsonyabbra akarják csökkenteni a fizetésüket. A kapitalisták ezt azért teszik, hogy a lehető leggyorsabban minél több profitot termeljenek maguknak. A munkásoknak ezzel szemben azért kell küzdeniük, hogy a bérek ne emelkedjenek, és hogy a "kizsákmányolás mértéke" alacsony maradjon, hogy nyugodtabb életet élhessenek. Ez az, amit a marxizmus "osztályharcnak" nevez: amikor a munkások és főnökeik egymás ellen harcolnak, hogy maguknak nyerjenek.
A marxisták úgy gondolják, hogy az egész írott emberi történelmet gazdasági osztályok osztották fel. Erre példa a feudális társadalom (a feudális urak és nemesek által irányított középkori társadalom). Az uralkodó osztály a parasztok (földművesek) munkájából szerezte hatalmát és vagyonát. De ahogy a parasztok egyre többet követeltek maguknak, megjelentek a kisboltosok és kereskedők. Sokan közülük céheket alakítottak, és végül munkásokat kezdtek foglalkoztatni. Ezek a munkások ezeken a munkahelyeken tudtak gazdagságra szert tenni maguknak. Ezek a történelmi események hozták létre a kapitalizmust.
Ily módon a marxisták úgy gondolják, hogy a történelmet az osztályharc lendítette előre. Úgy gondolják, hogy a változás ebből a harcból fog megszületni, ahogyan a kapitalizmus is az volt. Ugyanakkor azt is gondolják, hogy a kapitalizmus átadja helyét a kommunizmusnak, ahogy a munkások harca egyre forradalmibbá válik.
Materializmus
A marxista gondolkodás magját materializmusnak nevezik. A materializmus olyan filozófiai nézet, amely szerint a közösségek "alulról felfelé" fejlődnek. Azt mondja, hogy a kultúra "magasabb" tulajdonságai (mint a művészet, az illem, a szokások és a vallások) valójában az élet "alacsonyabb" vagy egyszerűbb tulajdonságain alapulnak. Ezek közé a minőségek közé tartozik, hogy az embereknek elegendő van abból, amire a túléléshez szükségük van, például élelem és fedél; kinek van pénze, és mit kell tennie, hogy hozzájusson; kinek szabad dolgozni, és kit kényszerítenek munkára.
A kultúra magasabb minőségében bekövetkező változások (amelyeket néha "felépítménynek" neveznek) gyakran az élet alacsonyabb minőségében bekövetkező változásokhoz (amelyeket néha "alapnak" neveznek) kapcsolódnak. Egy példa erre, hogy a középkorban az emberek nagyon fontosnak tartották a "becsületet" vagy a náluk nagyobb hatalommal rendelkező emberek iránti kötelességtudatot. Ma, a nyugati országokban sokan az ambíciót (hogy valaki keményen dolgozik a saját céljaiért) tartják fontosabbnak. Ez azért van így, mert a középkorban az emberek egész életüket urak alatt dolgozták le, akik nemcsak a munkájukban, hanem a háborúban is függtek tőlük. Manapság az emberek többet dolgoznak saját magukért, és társadalmunk lehetővé teszi, hogy egyesek a szegényből gazdaggá váljanak. Ebben az esetben az, hogy az emberek mit tartanak jónak és fontosnak, attól függ, hogy az uralkodók milyen értéket hoznak ki a munkásaikból.
"Osztály nélküli társadalom"
A marxizmus elismeri, hogy a korábbi időszakokban először olyan uralkodók alatt éltünk, akiknek mindenük a tulajdonában volt. Aztán olyan urak alatt éltünk, akiknek földjük volt, és akiknek munkásai éltek és dolgoztak ezen a földön. Marx korában az emberek olyan kormányok alatt éltek, amelyek lehetővé tették, hogy sok embernek legyen tulajdona. Végül a marxisták úgy vélik, hogy egy olyan társadalom felé fogunk elmozdulni, ahol mindenki mindent közösen birtokol. Ezt hívják majd kommunizmusnak.
Más szóval, az emberi társadalom mindig is azokon a gazdasági erőkön alapult[forrás? ], amelyeket az emberek irányítani tudnak. A marxizmus számára ez azt jelenti, hogy minden társadalom a "termelési mód" alapján alakult volna ki.
A marxisták úgy vélik, hogy az embereknek az a képessége, hogy ma már képesek javakat és szolgáltatásokat előállítani, azt jelenti, hogy az emberek túlléphetnek az osztályokra osztott társadalom konfliktusain. Sok marxista úgy véli, hogy mindig lesznek lázadások és a megfelelő körülmények között forradalmak. Ezekben a forradalmakban a munkások harcolni fognak a kapitalisták ellen. Ha győznek, akkor szocialista "munkásállamot" (olyan államformát, ahol a munkások a társadalom urai) hoznak létre. Ez a munkásállam csak ideiglenes lesz. Feladata az lesz, hogy elvegye a hatalmat a kapitalistáktól, amíg a világ összes kapitalista országát le nem győzik, és a társadalmi osztályok nem léteznek többé.
A marxisták úgy vélik, hogy ha a munkásosztály uralkodó osztállyá teszi magát, és lerombolja az osztálytársadalom alapját (a magántulajdont, vagy amit Marx "burzsoá tulajdon"-nak nevezett), akkor "osztály nélküli társadalom" jön létre. Egy marxista társadalomban nincsenek társadalmi osztályok konfliktusban, és nincs többé kormányzat. Az államra többé nem lesz szükség. Nem lennének országok. A világnak nem lesznek határai. Kommunák lesznek szerte a világon. A munkások az áruk és szolgáltatások termelését az alapján fogják szervezni, amire az embereknek szükségük van, nem pedig a profit alapján.
Hiedelmek a modern kommunizmusról
Egyes marxisták szerint a modern "kommunizmus" egyáltalán nem kommunizmus. Azt mondják, hogy az olyan "kommunista" országok, mint a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Kuba és Vietnam valójában a kapitalizmus különböző formáit alkalmazzák, gyakran erősen "államosított" iparágakkal. Egy Tony Cliff nevű gondolkodó volt ezeknek az elképzeléseknek az egyik legnagyobb támogatója. Azt írta, hogy az olyan államok, mint a Szovjetunió és a kommunista Kína (1980 előtt) "államkapitalista"[] voltak.
Nem minden kommunista, szocialista vagy marxista ért egyet ebben a kérdésben. A marxizmus sok erős támogatója azonban egyetért abban, hogy:
- A szocializmusban a munkavállalók demokratikusan ellenőrzik a gazdasági döntéseket és a társadalmi igazságosságot.
- A gazdaság az emberek igényei alapján termel (árukat és szolgáltatásokat állít elő).
- A szocializmus meghal és kommunizmussá változik, ha a kapitalizmus legyőzik.
A marxizmus, a kommunizmus és a szocializmus megkülönböztetése
Az emberek ezeket a kifejezéseket felváltva használják, de ez nem helytálló. Ezek a fogalmak különböző jelentéssel bírnak:
- A marxizmus a társadalom szervezésének politikai és gazdasági módja, amelyben a termelési eszközök a munkások tulajdonában vannak.
- A szocializmus egy olyan társadalomszervezési mód, amelyben a termelési eszközök a proletariátus tulajdonában és ellenőrzése alatt állnak. Marx azt javasolta, hogy ez a következő szükséges lépés a történelem fejlődésében.
- A kommunizmus az az elméleti osztály nélküli, állam nélküli társadalom, amelyet Marx a szocializmus után javasolt.
Kapcsolódó oldalak
- Karl Marx
- Friedrich Engels
- Marx és Engels: A kommunista kiáltvány
- Szocializmus
- Kommunizmus
- Marxista közgazdaságtan
Kérdések és válaszok
K: Mi az a marxizmus?
V: A marxizmus a Karl Marx és Friedrich Engels által kidolgozott politikai és gazdasági eszmék összessége.
K: Melyek a marxista elmélet főbb osztályai?
V: A marxista elmélet két fő osztálya a munkásosztály és az uralkodó osztály.
K: Hogyan tekint a marxizmus a kizsákmányolásra?
V: A marxizmus szerint a munkásosztályt az uralkodó osztály kizsákmányolja.
K: Mit jelent a "proletariátus diktatúrája" kifejezés?
V: A "proletariátus diktatúrája" olyan helyzetre utal, amikor a munkások fellázadnak és átveszik a gyárak és az anyagok tulajdonjogát.
K: Mi a kommunizmus a marxisták szerint?
V: A kommunizmus a marxisták szerint egy állam nélküli, osztály nélküli társadalom szabad vállalkozással.
K: Hogyan vélekednek a szociáldemokraták a marxista eszmékről?
V: A szociáldemokraták úgy vélik, hogy a marxista eszméket a Marx által "polgári demokráciának" nevezett módon lehet megvalósítani.
K: Hogyan különböznek a különböző marxista politikai közgazdászok a kapitalizmus, a szocializmus és a kommunizmus meghatározásában?
V: A különböző marxista politikai közgazdászok között alapvető különbségek vannak a kapitalizmus, a szocializmus és a kommunizmus meghatározását illetően, ami néha heves vitákhoz vezet közöttük.
Keres