Hszincsiang (más néven Sinkiang) a Kínai Népköztársaság egyik legnagyobb közigazgatási egysége és hivatalos neve szerint Hszincsiang Ujgur Autonóm Régió. A terület Északnyugat-Kínában fekszik, kiterjedése több mint 1,6 millió km2 (kb. 1,66 millió km²), ami Kína összterületének mintegy egyhatoda. A régiót a központi kormányzat igazgatja; a Kínai Köztársaság (Tajvan) államjogi álláspontja szerint ugyancsak igényt tart az egész kínai területre.

Földrajz

A terület változatos tájat foglal magában: hatalmas sivatagok, kiterjedt medencék, magas hegységek és oázisok találhatók itt. A Tian Shan-hegység kelet–nyugati irányban húzódó láncolata választja el északon a Dzungária (Dzungar Basin) száraz sztyeppjeit a déli Tarim-medencétől. A Tarim-medence közepén terül el a Taklamakán-sivatag (Taklamakán-sivatag), amelyet oázisok szegélyeznek. A régió keleti részén található a Turpan mélyedés, amely Kína egyik legalacsonyabb pontja és az egyik legmelegebb, legsárgásabb éghajlatú terület.

Hszincsiang északnyugati határa mentén altaji és tianshani vonulatok, délen a Kunlun és a Pamir-hegyvidék emelkedik. A terület vízrendszerei közül a Tarim és az Ili folyók, valamint a Bosten-tó említendők. Éghajlata kontinentális, általában száraz, nagy napi és szezonális hőingással; ennek következtében az oázisok és a folyóvölgyek kiemelkedő szerepet játszanak a mezőgazdaságban.

Történet és kulturális háttér

A térség története szorosan kapcsolódik a Selyemúthoz: a 19. században, amikor a Selyemút kifejezést először használták, az útvonalak jelentős része Hszincsiang területén haladt át, összekötve Kínát Közép-Ázsiával. A régió történetileg sokféle népesség találkozási pontja volt, emiatt a korabeli források gyakran "kínai Turkesztánnak" nevezték, utalva a számos török nép (uygurok, kazahok, kirgizek stb.) jelenlétére és kulturális befolyására.

Hszincsiang területe a késő középkorban és a kora modern korban különböző helyi királyságok és fejedelemségek hatáskörébe tartozott. A Qing-dinasztia a 18. században fokozatosan beintegrálta a területet a kínai birodalomba. A 20. században rövidebb időszakokra létrejöttek függetlenségi törekvések és a két, rövid életű Kelet-Turkesztáni Köztársaság, majd a második világháborút követően a terület a Kínai Népköztársaság igazgatása alá került; a Hszincsiang Ujgur Autonóm Régiót 1955-ben hozták létre.

Népesség, nyelv és vallás

A régió lakossága több etnikai csoportból áll: az ujgurok alkotják a jelentős nemzetiségi közösséget, mellettük fontos csoportok a han kínaiak, kazahok, hui (muszlim kínaiak), kirgizek és más kisebb közösségek. A nyelvek között szerepel az ujgur (turkikus nyelv) és a mandarin kínai; a vallási megoszlásban az iszlám a meghatározó az ujgurok és a kazahok körében, míg a han lakosság között jellemzőek a vallástalan vagy más vallási irányzatok.

Gazdaság

Hszincsiang gazdasága vegyes: jelentős a mezőgazdasági termelés (különösen a gyapottermelés és gyümölcstermesztés—pl. szőlő és aszalt gyümölcsök Turpan környékén), emellett fontosak az energiahordozók és ásványkincsek. Karamay és a Tarim-medence olaj- és földgázmezői kiemelt szerepet töltenek be az energiaprodukcióban; a régió emellett nagy szén-, bauxit- és egyéb ásványkincs-készletekkel is rendelkezik. Az utóbbi évtizedekben infrastrukturális fejlesztések (vasutak, autópályák, energiahálózatok) erősítették a terület gazdasági kapcsolatát a belső Kínával és a közép-ázsiai országokkal, a modern Selyemút (Belt and Road) politikák részeként.

Főbb városok és kulturális központok

  • Ürümqi — Hszincsiang fővárosa és Nyugat-Kína legnagyobb városa. Fontos közlekedési és gazdasági központ; gyakran említik világrekordként is mint a tengerektől legtávolabb fekvő nagyvárost (kb. 2 500 km távolság minden partvonaltól).
  • Turpan — híres a mélyedéséről, forró, száraz éghajlatáról, valamint szőlő- és mazsolatermesztéséről; a történelmi Gaochang és Jiaohe romok a környéken találhatók.
  • Kashgar, — a történelmi Selyemút egyik legfontosabb kereskedővárosa, élénk piacokkal és régi városrésszel, jelentős ujgur kulturális központ.
  • Karamay — az olajipar központja, az energiaszektor egyik legfontosabb városa a régióban.
  • Yining — (a korábbi Ili és környéke) kulturális és mezőgazdasági központ, közel a kazah határhoz.
  • Shihezi — fontos ipari és mezőgazdasági város, számos mezőgazdasági nagyüzemmel és élelmiszeripari üzemmel.

Turizmus és látnivalók

Hszincsiang gazdag természeti és kulturális látnivalókban: a Taklamakán-sivatag, a Turpan-medence régészeti lelőhelyei, a Tian Shan és Pamir hegyvonulatok túra- és síterepei, valamint a Kanas-tó és északi tájegységek festői tájai. Emellett a történelmi városok, mecsetek és piacok—különösen Kashgar, Turpan és Ürümqi környékén—kulturális értéket és idegenforgalmi vonzerőt képviselnek.

Összességében Hszincsiang egy összetett, etnikailag és földrajzilag változatos régió, amely Kína nyugati kapuját jelenti, történelmi szerepe miatt a Selyemút örökségét őrzi, és gazdasági potenciálja az energiahordozókban és mezőgazdaságban jelentős.