Írás: fogalma, története és eszközei — az ókortól a digitálig
Az írás fogalma, története és eszközei az ókortól a digitálig: anyagok, technikák és a digitális írástudás izgalmas áttekintése.
Az írás a nyelv vizuális hordozón történő rögzítése szimbólumok segítségével. A szimbólumokat másoknak is ismerniük kell, hogy a szöveg olvasható legyen.
A fenti meghatározás lényegre törő: az írás nem pusztán grafikai vonalak összessége, hanem konvenciókon alapuló jelrendszer, amely lehetővé teszi a beszélt nyelv tartalmának rögzítését és továbbadását. Egyes rendszerek inkább hangokat (betűk, ábécék) rögzítenek, mások szóelemeket vagy fogalmakat (mint a kínai írásjelek). Az írástanulás és az egységes jelrendszer kialakulása nélkül a rögzített üzenet nem lenne értelmezhető a közösség tagjai számára.
Illusztrációk, díszítés és társított vizuális elemek
A szöveg más vizuális rendszereket is használhat, például illusztrációkat és díszítéseket. Ezeket nem nevezzük írásnak, de segíthetik az üzenet hatását. Általában egy országban minden művelt ember ugyanazt az írásrendszert használja ugyanazon nyelv rögzítésére. Ha valaki tud írni és olvasni, az írástudónak számít.
Az illusztrációk, diagramok vagy tipográfiai elemek kiegészíthetik a szöveg jelentését, különösen ismeretterjesztő és oktató anyagokban. Díszes iniciálék, margináliák és kéziratos díszítések a középkori könyvművészet részei, míg a modern tipográfia a leolvashatóság és az esztétika egyensúlyára törekszik. Az írástudás társadalmi és gazdasági szerepe különösen nagy a korszakok során: az államigazgatás, a kereskedelem és a tudomány a rögzített információkra épült.
Történeti áttekintés
Az írás abban különbözik a beszédtől, hogy az olvasóknak nem kell jelen lenniük. Régmúltból származó írásokat olvashatunk, és a világ különböző részeiről. A szöveg ismereteket tárol és közvetít. Az írás az emberi faj egyik legnagyobb találmánya. Azután találták fel, hogy az emberek letelepedtek a városokban, és miután megkezdődött a mezőgazdaság. Az írás körülbelül i. e. 3300-tól, azaz több mint 5000 évvel ezelőttről származik, a Közel-Keletről.
Az első ismert, folyamatosan fejlődő írástípusok közé tartozik a sumer ékírás (i. e. ~3300 körül), amely elsősorban adminisztratív és számviteli célokat szolgált. Hasonló korból származnak az egyiptomi hieroglifák, amelyek vallási és kommunikációs szerepet is betöltöttek. A történelem során több, egymástól független írásfeltalálás is lezajlott: Kínában az írásjegyek megjelenése a bronzkori északkeleti Ázsiában évezredekkel később, a Shang-kor körül (órakelcsontokra írt feljegyzések) figyelhető meg; Közép-Amerikában a maják és más népek saját rendszereket fejlesztettek ki. A feniciaiak által kialakított rugalmas ábécaszerű rendszer (i. e. második évezred vége) elindította az ábécék fejlődését, amelyekből a görög és később a latin és cirill írások alakultak ki.
A feltárt írásos emlékek megfejtése (például a Rosetta-kő esetében) kulcsfontosságú volt a múlt megértésében. Az írás fejlődése szorosan összefügg az íróeszközök és hordozók technológiai változásaival: agyagtáblák, agyag, papirusz, fa, pala és pergament mind szerepet játszottak a különböző korszakokban.
Írásrendszerek típusai
Az írásrendszerek sokfélesége a jelek alapvető viszonyából ered a kimondott nyelvhez:
- Logografikus rendszerek: a jelek szavakat vagy jelentésbeli egységeket képviselnek (például a hagyományos kínai írásjegyek egy része).
- Syllabikus rendszerek: a jelek szótagokat jelölnek (példák: bizonyos ókori közel-keleti írások, a japán kana rendszerek eredete).
- Ábécék: a jelek a nyelv legkisebb hangegységeit (fonémákat) rögzítik — a görög és latin ábécék ennek a fejlődési iránynak a csúcsai.
- Abjadok és abugidák: ezek részben csak mássalhangzókat rögzítenek (abjad), vagy mássalhangzókat alapnak és rövid magánhangzókat jelölő kiegészítéseket használnak (abugida).
Az írás iránya is változó: balról jobbra, jobbról balra, felülről lefelé (például a klasszikus kínai) — a tipográfia és az olvasási szokások kulturálisan meghatározottak.
Íróeszközök és hordozók
Manapság az írás általában papírra történik, bár szinte bármilyen felületre lehet nyomtatni. A televízió és a filmek képernyőjén is megjeleníthető az írás, és a számítógépek képernyőjén is. Számos íróanyagot találtak fel, jóval a papír előtt. Agyagot, papiruszt, fát, pala és pergament (preparált állatbőr) egyaránt használtak. A rómaiak viaszos táblákra írtak hegyes tollal; ez ideiglenes jegyzetek és üzenetek készítésére volt népszerű. A papír későbbi, kínaiak általi feltalálása nagy előrelépés volt.
Részletesebben: az őskori és ókori írásokhoz különböző eszközöket használtak — a sumer ékírásnál stilus-szerű eszközt a puha agyagba nyomtak, az egyiptomiak nádtollat és festéket használtak papiruszon, a középkori Európában toll (quill) és vasgall tinta terjedt el, a keleti kalligráfiában ecsettel és tus-szal dolgoztak. A nyomtatás feltalálása és a mozgatható betűk elterjedése (Kínában már a 11. században Bi Sheng, Európában Gutenberg a 15. században) alapjaiban változtatta meg a könyvterjesztést. A modern korban a golyóstoll, töltőtoll, filctoll és végül a digitális bevitel váltak dominánssá.
Az írást hagyományosan kézi eszközzel, például ceruzával, tollal vagy ecsettel végzik. A szöveget azonban egyre inkább a számítógép billentyűzetén történő bevitel útján hozzák létre.
A digitális eszközök térnyerésével megjelentek az érintőképernyős bevitel, a stylusok, beszédfelismerés, gépi kézírásfelismerés (handwriting recognition) és az optikai karakterfelismerés (OCR), amelyek tovább bővítik az írás létrehozásának és feldolgozásának lehetőségeit.
Az írás funkciói és hatása
Az írás alapvető szerepe az információ rögzítése és átadása: törvények, szerződések, történetek, vallási iratok, tudományos eredmények mind megőrződtek írott formában. Az írás révén a tudás nem csak személyről személyre, hanem generációról generációra is továbbadható. A kereskedelem, adózás és államigazgatás működése szintén az írott dokumentumokon alapult.
Szociálisan az írástudás nagy hatalom: az írástudók, értelmiségiek és adminisztrátorok befolyásolni képesek volták társadalmukat. A tömeges írástudás elterjedése — oktatás, nyomtatás és modern kommunikációs technológiák révén — számos társadalmi változást hozott, például a politikai részvétel kiszélesedését és a tudományos élet gyorsabb fejlődését.
Megőrzés, megfejtés és digitalizáció
Az írott források megőrzése múzeumok, levéltárak és könyvtárak feladata. A régészeti körülmények (például szárazság, nedvesség, tűz) megőrzés szempontjából kritikusak, ezért sok szerves anyag (papirusz, pergamen) kevésbé maradt fenn, mint például a kőbe vésett feliratok. A múlt írásainak megfejtése gyakran nehéz – sok írás megfejtéséhez több információ és összehasonlítás szükséges.
A mai korban a digitalizáció lehetővé teszi az írott örökség széles körű másolását és hozzáférhetővé tételét. A számítógépes kódolás (Unicode), a digitális archívumok és az online kereshetőség alapvető szerepet játszanak abban, hogy az írott anyagok könnyen elérhetők és hosszan megőrizhetők legyenek. Ezzel együtt új kihívások is felmerülnek: fájlformátumok elavulása, digitális archiválás és szerzői jogi kérdések.
Összegzés
Az írás az emberiség egyik legfontosabb kulturális-technológiai újítása: lehetővé teszi a közösségi emlékezet fenntartását, a tudás felhalmozását és átadását, valamint a társadalmi szerveződés bonyolult formáinak működtetését. Az ókortól a digitális korig a formai és technikai eszközök változtak, de az alapvető cél — a beszélt gondolatok rögzítése és továbbadása — változatlan maradt.
Az Edwin Smith-papirusz a világ legrégebbi fennmaradt sebészeti dokumentuma. Hieratikus írással írták az ókori Egyiptomban, i. e. 1600 körül. A szöveg 48 féle orvosi problémát ír le kitűnő részletességgel. Ezek az oldalak az arcsérülést tárgyalják.
Egy agyagtáblán lévő levél, amelyet Lu'enna főpap küldött Lagash királyának. A levélben a király értesül fia harcban bekövetkezett haláláról. Az írás ékírás, a dátum ~2400 BC
Háromnyelvű Xerxész felirat a törökországi Van erődben
Írnok munka közben
Az írás meghatározása
Kétféle gondolkodásmód létezik:
- Részleges írás: Az írás grafikus szimbólumok bármely rendszere, amely valamilyen gondolatot közvetít.
- Teljes írás: p5.
Ezért attól függően, hogy egy szerző hogyan definiálja az írást, a fogalom különböző módon használható. Sok korai rendszer esetében nem tudjuk, hogy mit közvetítenek. A központi gondolat az, hogy egy teljes írásrendszernek képesnek kell lennie arra, hogy mindent ábrázoljon, amit a beszélt nyelvben el lehet mondani. 7. o., 217. o. Ebből a szempontból a rebus feltalálása lényeges lépés.
Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy egy jelrendszer teljes írás, ha a szimbólumokat le tudjuk fordítani egy modern nyelvre. Egyes ősi írások esetében ezt nem tudjuk megtenni.
Az írás története
Az írást egymástól függetlenül többször is feltalálták. A sumér, az óegyiptomi, a kínai és a maja írások külön-külön találták ki. p85 Mindezek az írásrendszerek piktogramokkal, dolgokat jelölő szimbólumokkal kezdődtek. Aztán a módszerek keverékét fejlesztették ki. A mi saját alfabetikus rendszerünk más. Ez a beszélt nyelv hangjain alapul. Minden ábécé az első, a föníciaiaktól és az ókori görögöktől származó ábécé módosított változata.
Sumer
A sumérok Mezopotámiában éltek, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. 5000 évvel ezelőtt ez egy termékeny terület volt, amely ma nagyrészt Irakban található. A sumérok kifejlesztettek egy ékírásnak nevezett írásformát. A háromszög alakú jeleket puha agyagtáblákba nyomták. Miután az agyag megszáradt a napon, a táblákat megsütötték. Ezután máshová vitték őket, hogy mások is elolvashassák. Tudjuk, hogy az írás első felhasználási területei a kereskedelem, a könyvelés és az adminisztráció voltak.
A legkorábbi jelek többnyire képi jelek voltak, de hamarosan tárgyak, eszmék és hangok szimbólumai lettek. Ez az írásrendszer rendkívül sikeres volt, és túlélte a sumér birodalmat. Ezután a Közel-Kelet más civilizációi is használták, mint például a régi akkád, babiloni, asszír, elámi, hettita, óperzsa és ugarit birodalmak. Az utolsó ékírásos feliratot Kr. u. 75-re datálták. A rendszer tehát több mint 3000 évig tartott fenn. p71 Az ékírás minden egyes változatát külön-külön kellett megfejteni, mert az összes nyelv különbözött. A több nyelven írt dokumentumok (beleértve a kőtárgyakat is) szolgáltatták a nyomokat.
Az ókori Egyiptom
Ez a leghíresebb a régi írásformák, vagy írások közül. Nagyjából az ékírással egy időben találták fel, de stílusában teljesen más volt, és más anyagokat használt. Az egyiptomiak végül három írásrendszerrel rendelkeztek ugyanarra a nyelvre. Ezek a következők voltak:
1. Hieroglifa: a kőemlékeken található híres képi nyelv.
2. Hieratikus: a papok által használt folyóírás.
3. Demotikus: a nép által használt ékírás.
A használt íróeszközök aszerint változtak, hogy milyen anyagra írtak. A két írásmódot nádtollal és széntintával írták papiruszra. Ha az anyag szövet volt, akkor ecsettel írtak. Számos példa maradt fenn. A hieroglifákat kőbe vésték (faragták) (kalapács és véső) vagy kőfelületekre festették. Sok közülük fennmaradt, némelyiken az eredeti színek érintetlenül maradtak. A hieroglifikus írás megfejtésének kulcsfontosságú eseménye a Rosetta-kő felfedezése volt. Ez egy gránitlap, amelyen ugyanaz az üzenet van hieroglifával, demotikus és görög nyelven írva. Az ógörög jól érthető, és lehetővé tette a másik két írás értelmezését.
Kínai
A kínai a legnagyobb számú anyanyelvi beszélővel rendelkező nyelv. Története körülbelül i. e. 1400-ig nyúlik vissza. p183 A kínai írásrendszer idio-szilabikus, vegyes módszer, amely olyan karaktereket használ, amelyek egy vagy több ilyen elemet tartalmazhatnak:
1. Képírás: tárgyak ábrázolása.
2. Vizuális logika: a "3" szám három vízszintes vonás.
3. Összetett logika: a nap egy doboz, vízszintes középvonallal.
4. Rebus: "A búzát jelölő karaktert a 'jön' szóra is használják, mivel a szavak homofonikusak (hasonlóan hangzanak).
5. Szemantikai-fonetikai: egy jelentést jelölő karakter kombinációja egy másik hangot jelölő karakterrel (kiejtés).
A kínai nyelvnek rengeteg írásjegye van: körülbelül 50 000.p186 Emiatt a nyomdai módszerek soha nem voltak igazán sikeresek Kínában, annak ellenére, hogy már korán feltalálták őket. A 14. században Wang Tzhen hatvanezer fadarab karaktert vágatott ki, ami hatalmas idő- és pénzbefektetés volt. Egy helyi közlöny 100 példányát nyomtatta ki, és szerzője volt egy mezőgazdasági és más technikai művekről szóló értekezésnek. A 19. században még az Európából származó nyomdagépekkel is akadályozta a folyamatot a rengeteg karakter, ami csigalassúságra lassította a kompozíciót.
Kínában nyolc regionális nyelv van, amelyek kölcsönösen érthetetlenek, és sok valódi nyelvjárás. Úgy tűnik, hogy a rendszer főként azért működik, mert a mandarin nyelvet 70%-ban beszélik. A kínai írás- és olvasáskészség kétségtelenül nehezen érhető el, és ez fékezi az írni-olvasni tudást. Számos kísérlet történt a rendszer reformjára vagy egyszerűsítésére. A legradikálisabb a Pinyin, amely egy olyan program, amely a kínai írásjegyeket egy alfabetikus rendszerrel kívánja helyettesíteni. Ezt Mao támogatta, de halála után megfeneklett.
Levél egy házassági tárgyalásról ~1350 BC. Tushratta, a Mitanni királya írta III Amenhotep fáraónak.
Hieroglifák kövön; mögöttük II. Ramszesz szobra
Ezek kínai írásjelek. A fekete a hagyományos kínai, a piros az egyszerűsített kínai.
Betűjelek
Úgy tűnik, hogy az ábécé - egy teljes egészében hangokra épülő írás - ötlete csak egyszer merült fel, és sok különböző nyelvhez másolták és igazították. Bár egyetlen ábécé sem illeszkedik tökéletesen a nyelvhez, elég rugalmas ahhoz, hogy megközelítőleg bármely nyelvhez illeszkedjen. Egyedülálló találmány volt. p12
A mi ábécénk a római ábécé, szemben a cirill és más ábécékkel. Ezek mind az ókori görög ábécéből származnak, amely körülbelül i. e. 1100 és 800 között keletkezett. p167 A görög ábécét valószínűleg a valamivel korábban megjelent föníciai írásból fejlesztették ki, amely néhány hasonló betűformával rendelkezett.
A föníciai nyelv egy sémi nyelv volt, amelyet gyakran kánaáni nyelvnek neveznek. A sémi nyelvek csoportjába tartozik az arab, a máltai, a héber és a Jézus által beszélt arámi nyelv is. Nem sokat tudunk arról, hogyan alakult ki az ábécé gondolata, de a föníciaiak, egy kereskedő nép, betűket találtak ki, amelyeket a korai görögök adaptáltak, hogy létrehozzák ábécéjüket. Az egyetlen nagy különbség az, hogy a föníciai írás nem tartalmazott tiszta magánhangzókat. Az arab írás magánhangzókkal rendelkezik, amelyeket diakritikus jelekkel (kis jelek a vonal felett vagy alatt) lehet megjeleníteni. A legrégebbi Korán-kéziratokban nem voltak diakritikus jelek. Az izraeli gyerekek ma olyan szövegeket használnak, amelyekhez magánhangzó-"pontokat" adtak hozzá, körülbelül a harmadik osztályig. p89
A görögök előtt egyetlen ókori írás sem rendelkezett tiszta magánhangzókkal, akár alfabetikus, akár nem. A görög ábécében még az "e"-nek és az "o"-nak is két magánhangzója van, hogy megkülönböztessék a hosszú és a rövid hangokat. Ebből eléggé világos, hogy mind a föníciai találmány, mind a görög adaptáció alapos átgondolást igényelt. Azonban egyik folyamatról sem maradtak fenn részletek.
A szemita írások nyilvánvalóan a proto-szinaiti írásból származnak, amelyből mindössze 31 (és 17 kétséges) felirat ismert. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ennek az írásnak az eredeti forrása az egyiptomi hieratikus írás volt. A késő középső királyságra (i. e. 1900 körül) a hieratikus írást néhány alfabetikus jellel egészítették ki az idegen nevek mássalhangzóinak ábrázolására. Az egyiptomi tevékenység a Sínai-félszigeten ebben az időben volt a csúcspontján. Hasonló ötletet már évekkel korábban is javasoltak.
13. századi kalligráfia és illusztráció
Megfejtetlen szkriptek
Számos olyan írás létezik, amelyet a sok erőfeszítés ellenére sem sikerült megfejteni. p145 Talán a leghíresebbek az Indus-völgyi civilizáció írása és az etruszk írás. Az Indus-völgyi civilizáció az indiai szubkontinens más írástudó civilizációit megelőzte, és körülbelül i. e. 2500-ig nyúlik vissza. Mohenjo-Daru és Harappa városaik jól megtervezettek voltak, jó vízelvezetéssel. Az írás megtalálható pecsétköveken, terrakottán, bronzból, csontból és elefántcsontból készült tárgyakon. Mindegyik rövid, és a nyelv ismeretlen.
Az etruszk nyelv görög betűformákat használt, és főleg etruszk sírokon található, Toszkánától Velencéig. A rómaiak előtt, akik legyőzték őket, birodalmat alkottak, és átvették eszméiket. Nyelvük minden ismerete elveszett, kivéve, hogy a síremlékeken szereplő nevek némelyike a görög betűkből olvasható.
Vinča szimbólumok
A Tărtăria-táblák három tábla, amelyeket 1961-ben fedeztek fel Tărtăria (magyarul: Alsótatárlaka) faluban. Ez körülbelül 30 km-re van a romániai Alba Iuliától. A táblákon, amelyeket i. e. 5300 körülre datálnak, agyagba vésett szimbólumok találhatók: a "Vinča szimbólumok". Egyesek azt állítják, hogy ezek egy még megfejtetlen nyelvet jelentenek. Ha ez így van, akkor ezek lennének az írás legkorábbi ismert formái. 1908-ban Miloje Vasić (1869-1956) hasonló szimbólumokat talált az ásatások során Vinčában. Ez Belgrád (Szerbia) egyik külvárosa, mintegy 300 km-re Turdaștól. Később Belgrád egy másik városrészében is találtak továbbiakat. 1875 óta csak Szerbiában több mint százötven vinčai lelőhelyet találtak. Sokukat, köztük magát Vinčát sem tárták fel teljesen. Az egész terület kultúráját Vinča-kultúrának nevezik. Bár néhány szimbólum pontosan úgy néz ki, mint az etruszk, görög és arámi nyelv egyes betűi, ezeket általában eredeti, független fejlődésnek tekintik.
Írástudás
Európában és Észak-Amerikában csak az elmúlt 150 évben tudtak a legtöbben írni és olvasni. A világ sok más részén ez csak a 20. században történt meg. Addig az írni-olvasni tudás főként a klerikusok, azaz a papi képzésben részesült emberek számára volt elérhető. Még a gazdag emberek is gyakran analfabéták voltak, és írnokokat használtak, hogy írjanak helyettük. A nyomtatás feltalálása megelőzte a tömeges írástudást. 1500 előtt minden egyes könyvet kézzel kellett elkészíteni, így a mai világ milliárdjaihoz képest kevés könyv állt rendelkezésre. A tömeges írástudásnak olcsó könyvekre volt szüksége.
Még most is széles körben elterjedt az írástudatlanság.
Kézírás
Az írás szokásos használata tollal és papírral. Utalhat a saját magunk számára történő írásra, mint a naplóírás, de többnyire a levelek küldésére vonatkozik. Valaha ez volt szinte az egyetlen kommunikációs eszköz az egymástól távol élő emberek között. Ma már a telefon és az e-mail a távközlés legelterjedtebb eszköze.
Kapcsolódó oldalak
- Írásrendszer
- Kalligrafia
- Nyomtatás
Kérdések és válaszok
K: Mi az az írás?
V: Az írás a nyelv vizuális hordozón történő rögzítése mások számára ismert szimbólumok segítségével, hogy a szöveg olvasható legyen. Használhat más vizuális rendszereket is, például illusztrációkat és díszítéseket.
K: Mit jelent írástudónak lenni?
V: Írástudónak lenni azt jelenti, hogy az ember tud írni és olvasni.
K: Miben különbözik az írás a beszédtől?
V: Az írás abban különbözik a beszédtől, hogy az olvasóknak nem kell jelen lenniük az adott időben; olvashatunk régmúltból származó írásokat, és a világ különböző részeiről származó írásokat.
K: Mikor találták fel az írást?
V: Az írást azután találták fel, hogy az emberek letelepedtek a városokban, és elkezdődött a mezőgazdaság; a Közel-Keleten körülbelül i. e. 3300-ra datálható.
K: Milyen anyagokat használtak az íráshoz a történelem során?
V: A történelem során agyagot, papiruszt, fát, palatáblát, pergament (preparált állatbőr), viaszos táblákat használtak írásra hegyes tollal. A papír későbbi feltalálása a kínaiak által nagy előrelépés volt.
K: Hogyan készül ma a szöveg?
V: Manapság a szöveget általában számítógépes billentyűzeten vagy kézi eszközzel, például ceruzával vagy tollal történő bevitel útján hozzák létre; de megjeleníthető televízió- vagy filmképernyőn, illetve számítógép képernyőjén is.
Keres