Írás: fogalma, története és eszközei — az ókortól a digitálig

Kétféle gondolkodásmód létezik:

• Részleges írás: Az írás grafikus szimbólumok bármely rendszere, amely valamilyen gondolatot közvetít.
• Teljes írás: ^p5.

Ezért attól függően, hogy egy szerző hogyan definiálja az írást, a fogalom különböző módon használható. Sok korai rendszer esetében nem tudjuk, hogy mit közvetítenek. A központi gondolat az, hogy egy teljes írásrendszernek képesnek kell lennie arra, hogy mindent ábrázoljon, amit a beszélt nyelvben el lehet mondani. ^{7. o., 217. o.} Ebből a szempontból a rebus feltalálása lényeges lépés.

Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy egy jelrendszer teljes írás, ha a szimbólumokat le tudjuk fordítani egy modern nyelvre. Egyes ősi írások esetében ezt nem tudjuk megtenni.

Az írást egymástól függetlenül többször is feltalálták. A sumér, az óegyiptomi, a kínai és a maja írások külön-külön találták ki. ^p85 Mindezek az írásrendszerek piktogramokkal, dolgokat jelölő szimbólumokkal kezdődtek. Aztán a módszerek keverékét fejlesztették ki. A mi saját alfabetikus rendszerünk más. Ez a beszélt nyelv hangjain alapul. Minden ábécé az első, a föníciaiaktól és az ókori görögöktől származó ábécé módosított változata.

Sumer

A sumérok Mezopotámiában éltek, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. 5000 évvel ezelőtt ez egy termékeny terület volt, amely ma nagyrészt Irakban található. A sumérok kifejlesztettek egy ékírásnak nevezett írásformát. A háromszög alakú jeleket puha agyagtáblákba nyomták. Miután az agyag megszáradt a napon, a táblákat megsütötték. Ezután máshová vitték őket, hogy mások is elolvashassák. Tudjuk, hogy az írás első felhasználási területei a kereskedelem, a könyvelés és az adminisztráció voltak.

A legkorábbi jelek többnyire képi jelek voltak, de hamarosan tárgyak, eszmék és hangok szimbólumai lettek. Ez az írásrendszer rendkívül sikeres volt, és túlélte a sumér birodalmat. Ezután a Közel-Kelet más civilizációi is használták, mint például a régi akkád, babiloni, asszír, elámi, hettita, óperzsa és ugarit birodalmak. Az utolsó ékírásos feliratot Kr. u. 75-re datálták. A rendszer tehát több mint 3000 évig tartott fenn. ^{p71 Az} ékírás minden egyes változatát külön-külön kellett megfejteni, mert az összes nyelv különbözött. A több nyelven írt dokumentumok (beleértve a kőtárgyakat is) szolgáltatták a nyomokat.

Az ókori Egyiptom

Ez a leghíresebb a régi írásformák, vagy írások közül. Nagyjából az ékírással egy időben találták fel, de stílusában teljesen más volt, és más anyagokat használt. Az egyiptomiak végül három írásrendszerrel rendelkeztek ugyanarra a nyelvre. Ezek a következők voltak:

1. Hieroglifa: a kőemlékeken található híres képi nyelv.

2. Hieratikus: a papok által használt folyóírás.

3. Demotikus: a nép által használt ékírás.

A használt íróeszközök aszerint változtak, hogy milyen anyagra írtak. A két írásmódot nádtollal és széntintával írták papiruszra. Ha az anyag szövet volt, akkor ecsettel írtak. Számos példa maradt fenn. A hieroglifákat kőbe vésték (faragták) (kalapács és véső) vagy kőfelületekre festették. Sok közülük fennmaradt, némelyiken az eredeti színek érintetlenül maradtak. A hieroglifikus írás megfejtésének kulcsfontosságú eseménye a Rosetta-kő felfedezése volt. Ez egy gránitlap, amelyen ugyanaz az üzenet van hieroglifával, demotikus és görög nyelven írva. Az ógörög jól érthető, és lehetővé tette a másik két írás értelmezését.

Kínai

A kínai a legnagyobb számú anyanyelvi beszélővel rendelkező nyelv. Története körülbelül i. e. 1400-ig nyúlik vissza. ^p183 A kínai írásrendszer idio-szilabikus, vegyes módszer, amely olyan karaktereket használ, amelyek egy vagy több ilyen elemet tartalmazhatnak:

1. Képírás: tárgyak ábrázolása.

2. Vizuális logika: a "3" szám három vízszintes vonás.

3. Összetett logika: a nap egy doboz, vízszintes középvonallal.

4. Rebus: "A búzát jelölő karaktert a 'jön' szóra is használják, mivel a szavak homofonikusak (hasonlóan hangzanak).

5. Szemantikai-fonetikai: egy jelentést jelölő karakter kombinációja egy másik hangot jelölő karakterrel (kiejtés).

A kínai nyelvnek rengeteg írásjegye van: körülbelül 50 000.^p186 Emiatt a nyomdai módszerek soha nem voltak igazán sikeresek Kínában, annak ellenére, hogy már korán feltalálták őket. A 14. században Wang Tzhen hatvanezer fadarab karaktert vágatott ki, ami hatalmas idő- és pénzbefektetés volt. Egy helyi közlöny 100 példányát nyomtatta ki, és szerzője volt egy mezőgazdasági és más technikai művekről szóló értekezésnek. A 19. században még az Európából származó nyomdagépekkel is akadályozta a folyamatot a rengeteg karakter, ami csigalassúságra lassította a kompozíciót.

Kínában nyolc regionális nyelv van, amelyek kölcsönösen érthetetlenek, és sok valódi nyelvjárás. Úgy tűnik, hogy a rendszer főként azért működik, mert a mandarin nyelvet 70%-ban beszélik. A kínai írás- és olvasáskészség kétségtelenül nehezen érhető el, és ez fékezi az írni-olvasni tudást. Számos kísérlet történt a rendszer reformjára vagy egyszerűsítésére. A legradikálisabb a Pinyin, amely egy olyan program, amely a kínai írásjegyeket egy alfabetikus rendszerrel kívánja helyettesíteni. Ezt Mao támogatta, de halála után megfeneklett.

Úgy tűnik, hogy az ábécé - egy teljes egészében hangokra épülő írás - ötlete csak egyszer merült fel, és sok különböző nyelvhez másolták és igazították. Bár egyetlen ábécé sem illeszkedik tökéletesen a nyelvhez, elég rugalmas ahhoz, hogy megközelítőleg bármely nyelvhez illeszkedjen. Egyedülálló találmány volt. ^p12

A mi ábécénk a római ábécé, szemben a cirill és más ábécékkel. Ezek mind az ókori görög ábécéből származnak, amely körülbelül i. e. 1100 és 800 között keletkezett. ^p167 A görög ábécét valószínűleg a valamivel korábban megjelent föníciai írásból fejlesztették ki, amely néhány hasonló betűformával rendelkezett.

A föníciai nyelv egy sémi nyelv volt, amelyet gyakran kánaáni nyelvnek neveznek. A sémi nyelvek csoportjába tartozik az arab, a máltai, a héber és a Jézus által beszélt arámi nyelv is. Nem sokat tudunk arról, hogyan alakult ki az ábécé gondolata, de a föníciaiak, egy kereskedő nép, betűket találtak ki, amelyeket a korai görögök adaptáltak, hogy létrehozzák ábécéjüket. Az egyetlen nagy különbség az, hogy a föníciai írás nem tartalmazott tiszta magánhangzókat. Az arab írás magánhangzókkal rendelkezik, amelyeket diakritikus jelekkel (kis jelek a vonal felett vagy alatt) lehet megjeleníteni. A legrégebbi Korán-kéziratokban nem voltak diakritikus jelek. Az izraeli gyerekek ma olyan szövegeket használnak, amelyekhez magánhangzó-"pontokat" adtak hozzá, körülbelül a harmadik osztályig. ^p89

A görögök előtt egyetlen ókori írás sem rendelkezett tiszta magánhangzókkal, akár alfabetikus, akár nem. A görög ábécében még az "e"-nek és az "o"-nak is két magánhangzója van, hogy megkülönböztessék a hosszú és a rövid hangokat. Ebből eléggé világos, hogy mind a föníciai találmány, mind a görög adaptáció alapos átgondolást igényelt. Azonban egyik folyamatról sem maradtak fenn részletek.

A szemita írások nyilvánvalóan a proto-szinaiti írásból származnak, amelyből mindössze 31 (és 17 kétséges) felirat ismert. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ennek az írásnak az eredeti forrása az egyiptomi hieratikus írás volt. A késő középső királyságra (i. e. 1900 körül) a hieratikus írást néhány alfabetikus jellel egészítették ki az idegen nevek mássalhangzóinak ábrázolására. Az egyiptomi tevékenység a Sínai-félszigeten ebben az időben volt a csúcspontján. Hasonló ötletet már évekkel korábban is javasoltak.

Számos olyan írás létezik, amelyet a sok erőfeszítés ellenére sem sikerült megfejteni. ^p145 Talán a leghíresebbek az Indus-völgyi civilizáció írása és az etruszk írás. Az Indus-völgyi civilizáció az indiai szubkontinens más írástudó civilizációit megelőzte, és körülbelül i. e. 2500-ig nyúlik vissza. Mohenjo-Daru és Harappa városaik jól megtervezettek voltak, jó vízelvezetéssel. Az írás megtalálható pecsétköveken, terrakottán, bronzból, csontból és elefántcsontból készült tárgyakon. Mindegyik rövid, és a nyelv ismeretlen.

Az etruszk nyelv görög betűformákat használt, és főleg etruszk sírokon található, Toszkánától Velencéig. A rómaiak előtt, akik legyőzték őket, birodalmat alkottak, és átvették eszméiket. Nyelvük minden ismerete elveszett, kivéve, hogy a síremlékeken szereplő nevek némelyike a görög betűkből olvasható.

Vinča szimbólumok

A Tărtăria-táblák három tábla, amelyeket 1961-ben fedeztek fel Tărtăria (magyarul: Alsótatárlaka) faluban. Ez körülbelül 30 km-re van a romániai Alba Iuliától. A táblákon, amelyeket i. e. 5300 körülre datálnak, agyagba vésett szimbólumok találhatók: a "Vinča szimbólumok". Egyesek azt állítják, hogy ezek egy még megfejtetlen nyelvet jelentenek. Ha ez így van, akkor ezek lennének az írás legkorábbi ismert formái. 1908-ban Miloje Vasić (1869-1956) hasonló szimbólumokat talált az ásatások során Vinčában. Ez Belgrád (Szerbia) egyik külvárosa, mintegy 300 km-re Turdaștól. Később Belgrád egy másik városrészében is találtak továbbiakat. 1875 óta csak Szerbiában több mint százötven vinčai lelőhelyet találtak. Sokukat, köztük magát Vinčát sem tárták fel teljesen. Az egész terület kultúráját Vinča-kultúrának nevezik. Bár néhány szimbólum pontosan úgy néz ki, mint az etruszk, görög és arámi nyelv egyes betűi, ezeket általában eredeti, független fejlődésnek tekintik.

Európában és Észak-Amerikában csak az elmúlt 150 évben tudtak a legtöbben írni és olvasni. A világ sok más részén ez csak a 20. században történt meg. Addig az írni-olvasni tudás főként a klerikusok, azaz a papi képzésben részesült emberek számára volt elérhető. Még a gazdag emberek is gyakran analfabéták voltak, és írnokokat használtak, hogy írjanak helyettük. A nyomtatás feltalálása megelőzte a tömeges írástudást. 1500 előtt minden egyes könyvet kézzel kellett elkészíteni, így a mai világ milliárdjaihoz képest kevés könyv állt rendelkezésre. A tömeges írástudásnak olcsó könyvekre volt szüksége.

Még most is széles körben elterjedt az írástudatlanság.

Az írás szokásos használata tollal és papírral. Utalhat a saját magunk számára történő írásra, mint a naplóírás, de többnyire a levelek küldésére vonatkozik. Valaha ez volt szinte az egyetlen kommunikációs eszköz az egymástól távol élő emberek között. Ma már a telefon és az e-mail a távközlés legelterjedtebb eszköze.

• Írásrendszer
• Kalligrafia
• Nyomtatás