Jézus Krisztus — életrajz, tanításai és történelmi jelentősége

A Jézus név az arámi "Yeshua" névből származik, a héber Yah-shua, ami magyarul annyit tesz: "Isten a megváltás (vagy szabadítás)", és a korban népszerű név volt. Jézust gyakran nevezik "Jézus Krisztusnak" vagy "Krisztusnak". A Krisztus szó a görög christos szóból származik, és azt jelenti, hogy "az olajjal a fején megjelölt" vagy "a felkent". Jézus országában a felkenés azt mutatta, hogy valakit királlyá vagy vezetőnek választottak. Jézust Messiásnak is nevezik, ami a héber Mashiakh kifejezésből származik, és szintén azt jelenti, hogy "a felkent".

A Jézus név az arámi "Yeshua" névből származik, a héber Yah-shua, ami magyarul annyit tesz: "Isten a megváltás (vagy szabadítás)", és a korban népszerű név volt. Jézust gyakran nevezik "Jézus Krisztusnak" vagy "Krisztusnak". A Krisztus szó a görög christos szóból származik, és azt jelenti, hogy "az olajjal a fején megjelölt" vagy "a felkent". Jézus országában a felkenés azt mutatta, hogy valakit királlyá vagy vezetőnek választottak. Jézust Messiásnak is nevezik, ami a héber Mashiakh kifejezésből származik, és szintén azt jelenti, hogy "a felkent".

Születés

Máté és Lukács evangéliuma szerint Jézus születése előtt mind Mária, az édesanyja, mind pedig József, akinek ígéretet kapott, tudta, hogy Jézus lesz a Messiás vagy király, akit a zsidó népnek ígértek az ősi zsidó könyvekben.

Lukács evangéliuma meséli el a történet nagy részét. Jézus születésekor a Római Birodalom uralta a Közel-Kelet nagy részét. A kormány azt akarta, hogy minden egyes család nevét írják le, hogy megadóztassák, ezért mindenkinek vissza kellett mennie oda, ahonnan jött. József a Jeruzsálemhez közeli Betlehem kisvárosából származott, így annak ellenére, hogy Mária már közel volt ahhoz, hogy megszülje gyermekét, utazniuk kellett, több ezer más emberrel együtt.

Amikor Betlehembe értek, minden szoba tele volt. Jézust egy jászolban helyezték el, mivel a fogadóban nem volt hely. A pásztorok, akik a hegyoldalban a juhaikat vigyázták, bejöttek, hogy megnézzék a gyermeket, és hálát énekelve mentek el Istennek az újszülött királyért.

Máté evangéliumában az áll, hogy a messzi földről érkezett bölcsek új csillagot láttak az égen, és elutaztak, hogy megtalálják a fiatal Jézust, mert tudták, hogy a Messiás egy csillag alatt fog megszületni, és hogy a csillag annak a jele, hogy Jézus királyként született.

A legtöbb keresztény a karácsonyi ünnepként ünnepli Jézus születésének napját. Bár az evangéliumok nem mondják meg, hogy Jézus melyik napon született, a választott dátum december 25-e volt, mivel ezen a napon már volt római ünnep.

Minisztérium

Jézus érkezését Keresztelő János tudatta. Ő keresztelte meg Jézust a Jordán folyóban. A keresztség alatt Isten Lelke galambként szállt le Jézusra, és Isten hangja hallatszott. A Biblia szerint a Lélek a pusztába vezette Jézust, ahol 40 napig böjtölt. Ott ellenállt az ördög kísértéseinek. Ezután Jézus Galileába ment, letelepedett Kapernaumban, és prédikálni kezdett Isten országáról. Körülbelül 30 éves volt.

Jézus főként történetek elmesélésével tanított. Azt tanította, hogy egyedül Isten az igazi király, és hogy az embereknek szeretniük kell Istent és szeretniük kell egymást, ahogyan azt a Szentírás mondja nekik. És megtanította követőit imádkozni. Jézus csodákat tett, amelyek Isten hatalmának jelei voltak, például ételt és bort adott az éhező embereknek, meggyógyította a betegeket, és halottakat tett újra élővé. Emellett megszabadította az embereket a gonosz szellemektől.

Jézus tizenkét embert gyűjtött össze, akiket a Tizenkét Apostol néven ismert, és akiket kiválasztott és kiképzett, hogy terjesszék az üzenetét. Sok más tanítványa is volt, köztük sok nő, de a zsidó szokások miatt a női tanítványok nem utazhattak egyedül távoli helyekre tanítóként.

A Biblia szerint Jézus híres lett. Elment Jeruzsálembe, ahol sokan látogattak el a városba páska ünnepére. Amikor meghallották, hogy jön, úgy üdvözölték, mintha király lenne. Azt hitték, hogy felszabadítja őket a római uralom alól, de Jézus szamáron lovagolt be Jeruzsálembe, annak jeléül, hogy békével jött.

Jézus tett bizonyos dolgokat, amelyek felháborították a zsidó vallási vezetőket. Úgy gondolták, hogy nem tisztelte a zsidók által évszázadokon át megtartott szokásokat. A zsidók például egyáltalán nem dolgoztak a hét 7. napján, a szombaton, mert az szent nap volt. János evangéliumának 5. fejezetében olvasható az a történet, amikor Jézus meggyógyít egy nyomorék embert. Jézus meglátott egy embert, aki egy matracon feküdt. Meggyógyította az embert, és azt mondta neki, hogy vegye fel a matracot, és menjen haza. A matrac cipelése szombaton ellentétes volt a vallási szokásokkal, ezért a vallási vezetők vitatkoztak Jézussal emiatt. Ezután figyelték minden tettét, és eszükbe jutott minden, ami ellenkezett a vallási szokásokkal.

Márk evangéliumának 11. fejezetében az áll, hogy amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, elment a zsidó templomba. Dühös lett azon, amit látott. Voltak ott árusító emberek, és pénzkölcsönzők, akik becsapták a szegény embereket. Jézus elkergette az összes árusítót. Azt mondta, hogy a főpapok és az írástudók tolvajbarlanggá változtatták a templomot, mert pénzt kerestek a szegényektől, és elvették a szegény asszonyok otthonát, akiknek nem volt más módjuk arra, hogy fizessenek a templomi istentiszteletért.

Halál

Az evangéliumok szerint a templom vezetői feldühödtek, és meg akarták ölni őt. Azt mondták a római kormánynak, hogy Jézus követői azt akarják, hogy ő legyen az ország királya, és vegye át az ország irányítását. Az evangéliumok szerint a római helytartó úgy gondolta, hogy Jézust szabadon kell engedni, de a zsidó vezetők azt mondták: "Ha ezt teszed, akkor nem vagy a császár barátja!". (A császár a római uralkodó volt.)

A kormányzó halálra ítélte, mert követői azt állították, hogy ő a király. A római katonák keresztre feszítéssel ölték meg Jézust. Egy magas keresztre szögezték a kezénél és a lábánál fogva. Ez volt a rómaiak szokásos módja a lázadók és bűnözők megölésére.

Jézus holttestét egy olyan sírba temették, amely az egyik követőjéhez tartozott. A szombat másnapján, kora reggel az asszonyok elmentek, hogy fűszerrel és illatos olajjal kezeljék a testet. Az evangéliumok azonban azt állítják, hogy Jézus teste eltűnt, és hogy utána élve látták. Ezt nevezik feltámadásnak.

Néhányan, mint a tanítvány Tamás, azt mondták: "Nem fogom ezt elhinni, amíg nem láttam a saját szememmel!". A Biblia azonban azt mondja, hogy több mint 500 ember, köztük Tamás is, látta Jézust újra élve. Az evangéliumokban sok történet szól arról, hogy mit tett Jézus a feltámadása után. Végül Lukács evangéliuma azt mondja, hogy Jézus elvitte tanítványait egy hegyre, ahol megáldotta őket, és azt mondta nekik, hogy terjesszék tanítását az egész világon, majd felhők szálltak alá, és ő felemelkedett a mennybe.

A legtöbb keresztény húsvét ünnepeként ünnepli azt az időpontot, amikor az evangéliumok szerint meghalt és feltámadt.

Születés

Máté és Lukács evangéliuma szerint Jézus születése előtt mind Mária, az édesanyja, mind pedig József, akinek ígéretet kapott, tudta, hogy Jézus lesz a Messiás vagy király, akit a zsidó népnek ígértek az ősi zsidó könyvekben.

Lukács evangéliuma meséli el a történet nagy részét. Jézus születésekor a Római Birodalom uralta a Közel-Kelet nagy részét. A kormány azt akarta, hogy minden egyes család nevét írják le, hogy megadóztassák, ezért mindenkinek vissza kellett mennie oda, ahonnan jött. József a Jeruzsálemhez közeli Betlehem kisvárosából származott, így annak ellenére, hogy Mária már közel volt ahhoz, hogy megszülje gyermekét, utazniuk kellett, több ezer más emberrel együtt.

Amikor Betlehembe értek, minden szoba tele volt. Jézust egy jászolban helyezték el, mivel a fogadóban nem volt hely. A pásztorok, akik a hegyoldalban a juhaikat vigyázták, bejöttek, hogy megnézzék a gyermeket, és hálát énekelve mentek el Istennek az újszülött királyért.

Máté evangéliumában az áll, hogy a messzi földről érkezett bölcsek új csillagot láttak az égen, és elutaztak, hogy megtalálják a fiatal Jézust, mert tudták, hogy a Messiás egy csillag alatt fog megszületni, és hogy a csillag annak a jele, hogy Jézus királyként született.

A legtöbb keresztény a karácsonyi ünnepként ünnepli Jézus születésének napját. Bár az evangéliumok nem mondják meg, hogy Jézus melyik napon született, a választott dátum december 25-e volt, mivel ezen a napon már volt római ünnep.

Minisztérium

Jézus érkezését Keresztelő János tudatta. Ő keresztelte meg Jézust a Jordán folyóban. A keresztség alatt Isten Lelke galambként szállt le Jézusra, és Isten hangja hallatszott. A Biblia szerint a Lélek a pusztába vezette Jézust, ahol 40 napig böjtölt. Ott ellenállt az ördög kísértéseinek. Ezután Jézus Galileába ment, letelepedett Kapernaumban, és prédikálni kezdett Isten országáról. Körülbelül 30 éves volt.

Jézus főként történetek elmesélésével tanított. Azt tanította, hogy egyedül Isten az igazi király, és hogy az embereknek szeretniük kell Istent és szeretniük kell egymást, ahogyan azt a Szentírás mondja nekik. És megtanította követőit imádkozni. Jézus csodákat tett, amelyek Isten hatalmának jelei voltak, például ételt és bort adott az éhező embereknek, meggyógyította a betegeket, és halottakat tett újra élővé. Emellett megszabadította az embereket a gonosz szellemektől.

Jézus tizenkét embert gyűjtött össze, akiket a Tizenkét Apostol néven ismert, és akiket kiválasztott és kiképzett, hogy terjesszék az üzenetét. Sok más tanítványa is volt, köztük sok nő, de a zsidó szokások miatt a női tanítványok nem utazhattak egyedül távoli helyekre tanítóként.

A Biblia szerint Jézus híres lett. Elment Jeruzsálembe, ahol sokan látogattak el a városba páska ünnepére. Amikor meghallották, hogy jön, úgy üdvözölték, mintha király lenne. Azt hitték, hogy felszabadítja őket a római uralom alól, de Jézus szamáron lovagolt be Jeruzsálembe, annak jeléül, hogy békével jött.

Jézus tett bizonyos dolgokat, amelyek felháborították a zsidó vallási vezetőket. Úgy gondolták, hogy nem tisztelte a zsidók által évszázadokon át megtartott szokásokat. A zsidók például egyáltalán nem dolgoztak a hét 7. napján, a szombaton, mert az szent nap volt. János evangéliumának 5. fejezetében olvasható az a történet, amikor Jézus meggyógyít egy nyomorék embert. Jézus meglátott egy embert, aki egy matracon feküdt. Meggyógyította az embert, és azt mondta neki, hogy vegye fel a matracot, és menjen haza. A matrac cipelése szombaton ellentétes volt a vallási szokásokkal, ezért a vallási vezetők vitatkoztak Jézussal emiatt. Ezután figyelték minden tettét, és eszükbe jutott minden, ami ellenkezett a vallási szokásokkal.

Márk evangéliumának 11. fejezetében az áll, hogy amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, elment a zsidó templomba. Dühös lett azon, amit látott. Voltak ott árusító emberek, és pénzkölcsönzők, akik becsapták a szegény embereket. Jézus elkergette az összes árusítót. Azt mondta, hogy a főpapok és az írástudók tolvajbarlanggá változtatták a templomot, mert pénzt kerestek a szegényektől, és elvették a szegény asszonyok otthonát, akiknek nem volt más módjuk arra, hogy fizessenek a templomi istentiszteletért.

Halál

Az evangéliumok szerint a templom vezetői feldühödtek, és meg akarták ölni őt. Azt mondták a római kormánynak, hogy Jézus követői azt akarják, hogy ő legyen az ország királya, és vegye át az ország irányítását. Az evangéliumok szerint a római helytartó úgy gondolta, hogy Jézust szabadon kell engedni, de a zsidó vezetők azt mondták: "Ha ezt teszed, akkor nem vagy a császár barátja!". (A császár a római uralkodó volt.)

A kormányzó halálra ítélte, mert követői azt állították, hogy ő a király. A római katonák keresztre feszítéssel ölték meg Jézust. Egy magas keresztre szögezték a kezénél és a lábánál fogva. Ez volt a rómaiak szokásos módja a lázadók és bűnözők megölésére.

Jézus holttestét egy olyan sírba temették, amely az egyik követőjéhez tartozott. A szombat másnapján, kora reggel az asszonyok elmentek, hogy fűszerrel és illatos olajjal kezeljék a testet. Az evangéliumok azonban azt állítják, hogy Jézus teste eltűnt, és hogy utána élve látták. Ezt nevezik feltámadásnak.

Néhányan, mint a tanítvány Tamás, azt mondták: "Nem fogom ezt elhinni, amíg nem láttam a saját szememmel!". A Biblia azonban azt mondja, hogy több mint 500 ember, köztük Tamás is, látta Jézust újra élve. Az evangéliumokban sok történet szól arról, hogy mit tett Jézus a feltámadása után. Végül Lukács evangéliuma azt mondja, hogy Jézus elvitte tanítványait egy hegyre, ahol megáldotta őket, és azt mondta nekik, hogy terjesszék tanítását az egész világon, majd felhők szálltak alá, és ő felemelkedett a mennybe.

A legtöbb keresztény húsvét ünnepeként ünnepli azt az időpontot, amikor az evangéliumok szerint meghalt és feltámadt.

A keresztény egyház Jézusra épül. Amit a keresztények hisznek Jézusról, az a Biblia négy evangéliumán és az 1. században írt leveleken vagy "leveleken" alapul, amelyek Jézus tanításait magyarázzák követőinek.

Ezeket a leveleket nem Jézus írta. Ezeket főként egy Pál nevű zsidó férfi írta. Először megpróbálta megakadályozni a kereszténység terjedését. Aztán maga is keresztény lett, és fontos vezető lett. Ahogy különböző városokban és országokban keresztény gyülekezetek alakultak, Pál leveleket írt nekik. Sok olyan eszme, amelyben a keresztények hisznek, Pál leveleiben szerepel. Sok útmutatást is tartalmaz a gyülekezetek és családok vezetésére vonatkozóan.

Az Újszövetségben más írók, köztük Péter, Jakab és János is írt leveleket. Ezek a levelek mind hozzájárulnak a modern keresztények hitének kialakításához.

Lásd a szakaszt: Más nézetek Jézusról

Jézus mint Isten

Arról, hogy Jézus Isten-e vagy sem, már régóta vitatkoznak. A legtöbb keresztény, beleértve a katolikus, ortodox és protestáns felekezetek képviselőit is, úgy véli, hogy Jézus egyszerre volt Isten és ember. Jézust az Újszövetség különböző részeiben úgy írják le, hogy "Isten Igéje", "Isten Fia", "az Emberfia" és maga Isten.

Ezeket a tanításokat, amelyekben a legtöbb keresztény hisz, sok más ember nem hiszi. Az iszlám tanítás szerint Jézus próféta volt, de nem volt Isten része vagy "Isten Fia". Jézus saját korában sok zsidó nagyon megharagudott Jézusra, mert azt mondta, hogy ő "Isten Fia", és azért is, mert követői azt mondták, hogy ő a "Messiás". A legtöbb zsidó nem hisz ebben.

Ezek a bibliai versek azt a keresztény tanítást fejezik ki, hogy Jézus Isten:

" Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Kezdetben volt Istennél." János 1:1-3, ESV

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atyától származó egyszülött Fiúé, teljes kegyelemmel és igazsággal." János 1:14, ESV

"Én és az Atya egyek vagyunk. " János 10:30, ESV

"Hozzájuk tartoznak a pátriárkák, és az ő nemzetségükből, test szerint, a Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott mindörökké. Ámen." Róma 9:5, ESV

"várva a mi áldott reménységünket, a mi nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését." Titus 2:13, ESV

"Mert őbenne lakozik az istenség egész teljessége testileg." Kolossé 2:9, ESV

Jézust "Isten Fiaként" is említik.

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atyától származó egyszülött Fiúé, teljes kegyelemmel és igazsággal. " János 1:14, ESV

"de ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk az ő Fia által, akit mindenek örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének ragyogása és természetének pontos lenyomata, és hatalmának szavával tartja fenn a mindenséget. Miután megtisztított a bűnökért, leült a magasságbeli felség jobbjára." Zsidók 1:2-3, ESV

"És tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz; és mi benne vagyunk, aki igaz, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." 1 János 5:20, ESV. Ezt a levelet feltehetően ugyanaz a János írta, aki János evangéliumát is.

Sok keresztény úgy véli, hogy ezek a versek azt mondják, hogy Jézus Isten. Minden keresztény hiszi, hogy Jézus kereszthalála lehetővé teszi, hogy Isten minden embernek megbocsássa a bűneit (rossz dolgokat, amelyeket elkövetett). A legtöbb keresztény hiszi, hogy ha valaki kéri Istent, hogy bocsásson meg neki, akkor Ő ezt meg is teszi, és örökké vele élhet a mennyben.

Isten emberi alakban

Sok keresztény úgy véli, hogy a Biblia tanítása szerint Jézus nemcsak valóban Isten volt, hanem valóban ember is, és ez része volt Isten tervének, hogy az embereket közelebb hozza az ő megértéséhez. Azoknak az embereknek, akik nem keresztény hitűek, más elképzeléseik vannak Jézusról.

Versek a Bibliából:-

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott." János, 1:14

Máté evangéliumában Jézust gyakran nevezik "az Emberfiának". Máté ezeket a szavakat az Ószövetségből kölcsönözte, ahol gyakran használják őket annak érzékeltetésére, hogy az emberiség nagyon messze van Istentől. A Bibliában gyakran dicsérik és megköszönik Istennek, hogy segít az egyszerű embereknek, akiket "ember fiainak" neveznek. A 8. zsoltárban az író, Dávid király azt kérdezi Istentől, hogy "mi az ember, hogy gondod van rá, és az ember fia, hogy törődsz vele"?

Máté evangéliumában, a 24:30-ban Jézus azt mondja: "Akkor megjelenik az égen az Emberfiának jele, és akkor a föld minden nemzetsége gyászolni fog, és meglátják az Emberfiát az ég felhőin jönni hatalommal és nagy dicsőséggel". Dávid királyhoz hasonlóan a 8. zsoltárban Jézus is különbséget tesz a hétköznapi emberi élete és az Isten Fiaként való nagy hatalma között.

"A jó pásztor"

Az Ószövetség egyik legkedveltebb része a 23. zsoltár. Így kezdődik:

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Zöld legelőkön hajt engem nyugovóra. Csendes vizekhez vezet engem."

Az evangéliumokban Jézus gyakran úgy beszél magáról, mint egy pásztorról, aki a juhokat gondozza. "Jó Pásztornak" nevezte magát, aki még a saját életét is odaadná, hogy megvédje a juhait. Azt mondta a zsidó népnek, a nem zsidó vagy pogány hívőkre utalva, hogy vannak "más juhai", akik nem tartoznak ehhez a nyájhoz. (János, 21:16). A tanítványával, Péterrel folytatott egyik utolsó beszélgetésében azt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat!", más szóval: "Vigyázz az én népemre!".

"A Szent Megváltó"

A judaizmusban az embereket ősidők óta bűnösnek vagy rossznak tekintik. Meg kell nekik bocsátani Istentől. Úgy hitték, hogy kétféleképpen lehet elnyerni Isten bocsánatát: imával és áldozattal. Imádkozni bárhol lehetett, de az áldozatokat a templomban végezték. Az ember hozott egy állatot, gyakran egy bárányt, vagy ha szegény volt, egy galambot. Rátették a kezüket az állatra, hogy ráterítsék a bűneiket. Ezután az állatot megölték, büntetésül a bűnért. Ez a fajta áldozat egészen addig tartott, amíg a jeruzsálemi templomot el nem pusztították Kr. u. 71-ben. A templomnak való pénzfizetés is egyfajta áldozat volt. Amikor Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, ők voltak azok, akik bárányokat és galambokat árultak, és azok, akik a római pénzt különleges templomi pénzre cserélték.

A keresztény hit része, hogy Jézus Krisztus nem csak azért jött el emberi személyként, hogy egy jobb életmódot tanítson. A keresztények azt is hiszik, hogy Jézus volt a végső áldozat az emberiség bűneiért, hogy Jézus a "Megváltó": az, aki azért van itt, hogy megmentsen. A keresztények hiszik, hogy a hétköznapi emberekkel ellentétben Jézus teljesen tiszta és bűnmentes volt, de amikor meghalt a kereszten, magára vette minden ember minden bűnét, aki hinni akart benne, mint a templomban feláldozott bárány.

János evangéliuma alapján a keresztény tanítás szerint Jézus halála és feltámadása annak a hatalmának a jele, hogy megbocsátja a bűnöket mindenkinek, aki hozzá fordul és valóban bocsánatot kér. A Biblia azt mondja, hogy a bűnösöknek, akiknek megbocsátott, meg kell próbálniuk új életet élni, és nem szabad visszatérniük bűnös viselkedésükhöz. A keresztények hisznek abban, hogy Isten szeretetének ismerete segít az embereknek abban, hogy új és jobb életet éljenek.

Ez három vers a Bibliából, amelyek fontosak ebben a keresztény hitben:-

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János evangéliuma, 3:16.

Jézus így szólt hozzá: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." János evangéliuma, 14:6.

"Ha azt mondjuk, hogy nincsenek bűneink, akkor önmagunkat csapjuk be, és nem mondunk igazat. De ha alázatosan elmondjuk bűneinket Istennek, akkor Ő megígérte, hogy meghallgatja, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden rosszaságunktól." János első leveléből.

A keresztény egyház Jézusra épül. Amit a keresztények hisznek Jézusról, az a Biblia négy evangéliumán és az 1. században írt leveleken vagy "leveleken" alapul, amelyek Jézus tanításait magyarázzák követőinek.

Ezeket a leveleket nem Jézus írta. Ezeket főként egy Pál nevű zsidó férfi írta. Először megpróbálta megakadályozni a kereszténység terjedését. Aztán maga is keresztény lett, és fontos vezető lett. Ahogy különböző városokban és országokban keresztény gyülekezetek alakultak, Pál leveleket írt nekik. Sok olyan eszme, amelyben a keresztények hisznek, Pál leveleiben szerepel. Sok útmutatást is tartalmaz a gyülekezetek és családok vezetésére vonatkozóan.

Az Újszövetségben más írók, köztük Péter, Jakab és János is írt leveleket. Ezek a levelek mind hozzájárulnak a modern keresztények hitének kialakításához.

Lásd a szakaszt: Más nézetek Jézusról

Jézus mint Isten

Arról, hogy Jézus Isten-e vagy sem, már régóta vitatkoznak. A legtöbb keresztény, beleértve a katolikus, ortodox és protestáns felekezetek képviselőit is, úgy véli, hogy Jézus egyszerre volt Isten és ember. Jézust az Újszövetség különböző részeiben úgy írják le, hogy "Isten Igéje", "Isten Fia", "az Emberfia" és maga Isten.

Ezeket a tanításokat, amelyekben a legtöbb keresztény hisz, sok más ember nem hiszi. Az iszlám tanítás szerint Jézus próféta volt, de nem volt Isten része vagy "Isten Fia". Jézus saját korában sok zsidó nagyon megharagudott Jézusra, mert azt mondta, hogy ő "Isten Fia", és azért is, mert követői azt mondták, hogy ő a "Messiás". A legtöbb zsidó nem hisz ebben.

Ezek a bibliai versek azt a keresztény tanítást fejezik ki, hogy Jézus Isten:

" Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Kezdetben volt Istennél." János 1:1-3, ESV

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atyától származó egyszülött Fiúé, teljes kegyelemmel és igazsággal." János 1:14, ESV

"Én és az Atya egyek vagyunk. " János 10:30, ESV

"Hozzájuk tartoznak a pátriárkák, és az ő nemzetségükből, test szerint, a Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott mindörökké. Ámen." Róma 9:5, ESV

"várva a mi áldott reménységünket, a mi nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését." Titus 2:13, ESV

"Mert őbenne lakozik az istenség egész teljessége testileg." Kolosséhoz 2:9, ESV

Jézust "Isten Fiaként" is említik.

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atyától származó egyszülött Fiúé, teljes kegyelemmel és igazsággal. " János 1:14, ESV

"de ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk az ő Fia által, akit mindenek örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének ragyogása és természetének pontos lenyomata, és hatalmának szavával tartja fenn a mindenséget. Miután megtisztított a bűnökért, leült a magasságbeli felség jobbjára." Zsidók 1:2-3, ESV

"És tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz; és mi benne vagyunk, aki igaz, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." 1 János 5:20, ESV. Ezt a levelet feltehetően ugyanaz a János írta, aki János evangéliumát is.

Sok keresztény úgy véli, hogy ezek a versek azt mondják, hogy Jézus Isten. Minden keresztény hiszi, hogy Jézus kereszthalála lehetővé teszi, hogy Isten minden embernek megbocsássa a bűneit (rossz dolgokat, amelyeket elkövetett). A legtöbb keresztény hiszi, hogy ha valaki kéri Istent, hogy bocsásson meg neki, akkor Ő ezt meg is teszi, és örökké vele élhet a mennyben.

Isten emberi alakban

Sok keresztény úgy véli, hogy a Biblia tanítása szerint Jézus nemcsak valóban Isten volt, hanem valóban ember is, és ez része volt Isten tervének, hogy az embereket közelebb hozza az ő megértéséhez. Azoknak az embereknek, akik nem keresztény hitűek, más elképzeléseik vannak Jézusról.

Versek a Bibliából:-

"És az Ige testté lett és közöttünk lakott." János, 1:14

Máté evangéliumában Jézust gyakran nevezik "az Emberfiának". Máté ezeket a szavakat az Ószövetségből kölcsönözte, ahol gyakran használják őket annak érzékeltetésére, hogy az emberiség nagyon messze van Istentől. A Bibliában gyakran dicsérik és megköszönik Istennek, hogy segít az egyszerű embereknek, akiket "ember fiainak" neveznek. A 8. zsoltárban az író, Dávid király azt kérdezi Istentől, hogy "mi az ember, hogy gondod van rá, és az ember fia, hogy törődsz vele"?

Máté evangéliumában, a 24:30-ban Jézus azt mondja: "Akkor megjelenik az égen az Emberfiának jele, és akkor a föld minden nemzetsége gyászolni fog, és meglátják az Emberfiát az ég felhőin jönni hatalommal és nagy dicsőséggel". Dávid királyhoz hasonlóan a 8. zsoltárban Jézus is különbséget tesz a hétköznapi emberi élete és az Isten Fiaként való nagy hatalma között.

"A jó pásztor"

Az Ószövetség egyik legkedveltebb része a 23. zsoltár. Így kezdődik:

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Zöld legelőkön hajt engem nyugovóra. Csendes vizekhez vezet engem."

Az evangéliumokban Jézus gyakran úgy beszél magáról, mint egy pásztorról, aki a juhokat gondozza. "Jó Pásztornak" nevezte magát, aki még a saját életét is odaadná, hogy megvédje a juhait. Azt mondta a zsidó népnek, a nem zsidó vagy pogány hívőkre utalva, hogy vannak "más juhai", akik nem tartoznak ehhez a nyájhoz. (János, 21:16). A tanítványával, Péterrel folytatott egyik utolsó beszélgetésében azt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat!", más szóval: "Vigyázz az én népemre!".

"A Szent Megváltó"

A judaizmusban az embereket ősidők óta bűnösnek vagy rossznak tekintik. Meg kell nekik bocsátani Istentől. Úgy hitték, hogy kétféleképpen lehet elnyerni Isten bocsánatát: imával és áldozattal. Imádkozni bárhol lehetett, de az áldozatokat a templomban végezték. Az ember hozott egy állatot, gyakran egy bárányt, vagy ha szegény volt, egy galambot. Rátették a kezüket az állatra, hogy ráterítsék a bűneiket. Ezután az állatot megölték, büntetésül a bűnért. Ez a fajta áldozat egészen addig tartott, amíg a jeruzsálemi templomot el nem pusztították Kr. u. 71-ben. A templomnak való pénzfizetés is egyfajta áldozat volt. Amikor Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, ők voltak azok, akik bárányokat és galambokat árultak, és azok, akik a római pénzt különleges templomi pénzre cserélték.

A keresztény hit része, hogy Jézus Krisztus nem csak azért jött el emberi személyként, hogy egy jobb életmódot tanítson. A keresztények azt is hiszik, hogy Jézus volt a végső áldozat az emberiség bűneiért, hogy Jézus a "Megváltó": az, aki azért van itt, hogy megmentsen. A keresztények hiszik, hogy a hétköznapi emberekkel ellentétben Jézus teljesen tiszta és bűnmentes volt, de amikor meghalt a kereszten, magára vette minden ember minden bűnét, aki hinni akart benne, mint a templomban feláldozott bárány.

János evangéliuma alapján a keresztény tanítás szerint Jézus halála és feltámadása annak a hatalmának a jele, hogy megbocsátja a bűnöket mindenkinek, aki hozzá fordul és valóban bocsánatot kér. A Biblia azt mondja, hogy a bűnösöknek, akiknek megbocsátott, meg kell próbálniuk új életet élni, és nem szabad visszatérniük bűnös viselkedésükhöz. A keresztények hisznek abban, hogy Isten szeretetének ismerete segít az embereknek abban, hogy új és jobb életet éljenek.

Ez három vers a Bibliából, amelyek fontosak ebben a keresztény hitben:-

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János evangéliuma, 3:16.

Jézus így szólt hozzá: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." János evangéliuma, 14:6.

"Ha azt mondjuk, hogy nincsenek bűneink, akkor önmagunkat csapjuk be, és nem mondunk igazat. De ha alázatosan elmondjuk bűneinket Istennek, akkor Ő megígérte, hogy meghallgatja, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden rosszaságunktól." János első leveléből.

Jézus mint tanító

Néhányan, akik nem keresztények, hisznek abban, hogy Jézus abban az időben élt, amelyről az evangéliumok szólnak, de nem hiszik, hogy Jézus "Isten Fia" vagy "Megváltó" volt. Ők úgy vélik, hogy Jézus egy átlagos, de nagyon jó ember volt, tanító és talán próféta.

Mohandas Gandhi azt mondta: "Én muszlim vagyok, hindu, keresztény és zsidó", annak ellenére, hogy dzsainnak született.

Muszlim hitek Jézusról

A muszlimok úgy hiszik, hogy Jézus (Isa néven) volt az utolsó előtti próféta (Isten küldötte). Úgy vélik, hogy Mohamed volt a legutolsó próféta. Hiszik, hogy mind Jézus, mind Mohamed egyszerű ember volt, akit Isten kiválasztott, hogy az ő szolgája legyen és tanítsa az iszlám igét.

A muszlimok nem hiszik, hogy Jézus Isten vagy "Isten Fia" volt. Az iszlám szigorúan monoteista: azt mondja, hogy csak egy Isten van. A muszlimok úgy vélik, hogy Jézus nem lehet Isten része, mert csak egy Isten van. Ha Istentől eltérő személyt imádnak, azt politeizmusnak (egynél több istenben való hit) tartják. Azt is bálványimádásnak tartják: Istentől eltérő személy bálványozása.

Az iszlám azt tanítja, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem egy másik, neki álcázott ember ment fel a keresztre Izsáért (Korán 4:157). Ez nagyban különbözik a kereszténységtől. Jézus halála nagyon fontos része a keresztény megváltásról szóló hitnek. A muszlimok mindig azt mondják, hogy "béke legyen vele", miután kimondták Jézus nevét a tisztelet jeleként röviden és arabul a.s.

A muszlimok elfogadnak néhány más tanítást is Jézusról. Ezek a tanítások azt mondják, hogy Jézus visszatér a földre a végítéletkor; ekkor elpusztítja a hamis messiást vagy Antikrisztust az ítélet napja előtt. A muszlimok elfogadják Jézus gyógyítói állításait is. Hisznek abban a sok csodában, amelyet állítólag véghezvitt, például abban, hogy halottakat támasztott fel és vakoknak adott látást. Hiszik, hogy minden csodáját Istentől kapta.

A Korán (a Bibliához hasonlóan) megemlíti Jézus szűzi születését, de aztán mást mond Máriáról (iszlám Mária). A Biblia azt mondja, hogy József segített Máriának megszülni Jézust, de az iszlámban nincs József. Ehelyett Mária egyedül járt a sivatagban vajúdva, és talált egy fát. Gábriel angyal (Jibreel) megkérdezte, hogy éhes-e, majd azt mondta neki, hogy rázza meg a fát, és datolya hullott le neki, hogy egyen. Aztán megkérdezte, hogy szomjas-e, és azt mondta, hogy nézz le a lábadhoz, és ott volt a víz, és ott szülte meg Jézust. (Korán 19.) Ezért böjtölnek a muszlimok, és így törik meg a böjtjüket. Mária tudta, hogy vissza kell mennie a városába, és amikor visszament, Jézussal a karjában, az emberek házasságtörésért kiabáltak vele. Mária magyarázkodni akart, de az angyal azt mondta neki, hogy ne beszéljen.

Zsidó hiedelmek Jézusról

Bár Jézus zsidó volt, és tanítása a zsidó vallásból eredt, a legtöbb zsidó ember nem hiszi, hogy Jézus volt a Messiás, akit a zsidó írások megígértek.

Az evangéliumokban olvasható, hogy Jézus nagyon feldühítette a zsidó tanítókat a tanításaival. Azt írja, hogy a haragjuk egy része azért volt, mert azt mondta nekik, hogy "képmutatók", ami azt jelenti, hogy külsőleg úgy tűntették fel magukat, mintha szent életet élnének, de belülről a szívük távol állt Istentől.

Az evangéliumok szerint a másik ok, amiért feldühödtek, az volt, hogy Jézus úgy viselkedett, mintha ő lenne a Messiás, és azt mondta, hogy ő "Isten Fia". Ez vagy azt jelentette, hogy szörnyű hazudozó, vagy azt, hogy őrült, és csak képzelődött, vagy azt, hogy igaz volt. Jézus azonban nem tűnt őrültnek. Így csak két lehetőség maradt. Ha Jézus hazudott, akkor valami rosszat tett a zsidó vallás ellen. Azért, mert azt állította, hogy Jézus az "Isten Fia", a zsidó vezetők közül néhányan meg akarták öletni, és átadták a római uralkodóknak. A rómaiakat nem érdekelte, ha Jézus olyasmit mondott, ami ellentétes volt a zsidó hittel. De tudták, hogy az emberek azt is mondták, hogy Jézus a "zsidók királya". A zsidó vezetők azt állították, hogy ez ellenkezik a római kormány törvényeivel. Bár a római vezetők nem értettek ezzel egyet, megölette őt, hogy megelőzzék az esetleges lázadást.

Bár ma és a történelem során a legtöbb zsidó nem hiszi el, amit a keresztények mondanak Jézusról, vannak olyan zsidók, akik hisznek abban, hogy Jézus volt a zsidó írásokban megígért Messiás. Azokat a zsidókat, akik ebben hisznek, "messiási zsidóknak" nevezik.

Jézus mint tanító

Néhányan, akik nem keresztények, hisznek abban, hogy Jézus abban az időben élt, amelyről az evangéliumok szólnak, de nem hiszik, hogy Jézus "Isten Fia" vagy "Megváltó" volt. Ők úgy vélik, hogy Jézus egy átlagos, de nagyon jó ember volt, tanító és talán próféta.

Mohandas Gandhi azt mondta: "Én muszlim vagyok, hindu, keresztény és zsidó", annak ellenére, hogy dzsainnak született.

Muszlim hitek Jézusról

A muszlimok úgy hiszik, hogy Jézus (Isa néven) volt az utolsó előtti próféta (Isten küldötte). Úgy vélik, hogy Mohamed volt a legutolsó próféta. Hiszik, hogy mind Jézus, mind Mohamed egyszerű ember volt, akit Isten kiválasztott, hogy az ő szolgája legyen és tanítsa az iszlám igét.

A muszlimok nem hiszik, hogy Jézus Isten vagy "Isten Fia" volt. Az iszlám szigorúan monoteista: azt mondja, hogy csak egy Isten van. A muszlimok úgy vélik, hogy Jézus nem lehet Isten része, mert csak egy Isten van. Ha Istentől eltérő személyt imádnak, azt politeizmusnak (egynél több istenben való hit) tartják. Azt is bálványimádásnak tartják: Istentől eltérő személy bálványozása.

Az iszlám azt tanítja, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem egy másik, neki álcázott ember ment fel a keresztre Izsáért (Korán 4:157). Ez nagyban különbözik a kereszténységtől. Jézus halála nagyon fontos része a keresztény megváltásról szóló hitnek. A muszlimok mindig azt mondják, hogy "béke legyen vele", miután kimondták Jézus nevét a tisztelet jeleként röviden és arabul a.s.

A muszlimok elfogadnak néhány más tanítást is Jézusról. Ezek a tanítások azt mondják, hogy Jézus visszatér a földre a végítéletkor; ekkor elpusztítja a hamis messiást vagy Antikrisztust az ítélet napja előtt. A muszlimok elfogadják Jézus gyógyítói állításait is. Hisznek abban a sok csodában, amelyet állítólag véghezvitt, például abban, hogy halottakat támasztott fel és vakoknak adott látást. Hiszik, hogy minden csodáját Istentől kapta.

A Korán (a Bibliához hasonlóan) megemlíti Jézus szűzi születését, de aztán mást mond Máriáról (iszlám Mária). A Biblia azt mondja, hogy József segített Máriának megszülni Jézust, de az iszlámban nincs József. Ehelyett Mária egyedül járt a sivatagban vajúdva, és talált egy fát. Gábriel angyal (Jibreel) megkérdezte, hogy éhes-e, majd azt mondta neki, hogy rázza meg a fát, és datolya hullott le neki, hogy egyen. Aztán megkérdezte, hogy szomjas-e, és azt mondta, hogy nézz le a lábadhoz, és ott volt a víz, és ott szülte meg Jézust. (Korán 19.) Ezért böjtölnek a muszlimok, és így törik meg a böjtjüket. Mária tudta, hogy vissza kell mennie a városába, és amikor visszament, Jézussal a karjában, az emberek házasságtörésért kiabáltak vele. Mária magyarázkodni akart, de az angyal azt mondta neki, hogy ne beszéljen.

Zsidó hiedelmek Jézusról

Bár Jézus zsidó volt, és tanítása a zsidó vallásból eredt, a legtöbb zsidó ember nem hiszi, hogy Jézus volt a Messiás, akit a zsidó írások megígértek.

Az evangéliumokban olvasható, hogy Jézus nagyon feldühítette a zsidó tanítókat a tanításaival. Azt írja, hogy a haragjuk egy része azért volt, mert azt mondta nekik, hogy "képmutatók", ami azt jelenti, hogy külsőleg úgy tűntették fel magukat, mintha szent életet élnének, de belülről a szívük távol állt Istentől.

Az evangéliumok szerint a másik ok, amiért feldühödtek, az volt, hogy Jézus úgy viselkedett, mintha ő lenne a Messiás, és azt mondta, hogy ő "Isten Fia". Ez vagy azt jelentette, hogy szörnyű hazudozó, vagy azt, hogy őrült, és csak képzelődött, vagy azt, hogy igaz volt. Jézus azonban nem tűnt őrültnek. Így csak két lehetőség maradt. Ha Jézus hazudott, akkor valami rosszat tett a zsidó vallás ellen. Azért, mert azt állította, hogy Jézus az "Isten Fia", a zsidó vezetők közül néhányan meg akarták öletni, és átadták a római uralkodóknak. A rómaiakat nem érdekelte, ha Jézus olyasmit mondott, ami a zsidó hit ellen volt. De tudták, hogy az emberek azt is mondták, hogy Jézus a "zsidók királya". A zsidó vezetők azt állították, hogy ez ellenkezik a római kormány törvényeivel. Bár a római vezetők nem értettek ezzel egyet, megölette őt, hogy megelőzzék az esetleges lázadást.

Bár ma és a történelem során a legtöbb zsidó nem hiszi el, amit a keresztények mondanak Jézusról, vannak olyan zsidók, akik hisznek abban, hogy Jézus volt a zsidó írásokban megígért Messiás. Azokat a zsidókat, akik ebben hisznek, "messiási zsidóknak" nevezik.

Szinte minden modern tudós, keresztény és nem keresztény egyaránt egyetért abban, hogy Jézus valóságos személy volt. Mind a keresztény, mind a nem keresztény tudósok az evangéliumokra alapozzák a róla szóló tanulmányaikat. A feltételezések szerint ezek i.sz. 60-90 között íródtak.

A hagyomány szerint az evangéliumokat négy férfi írta: Máté, Márk, Lukács és János, akik a nevüket adták e könyveknek. A Biblia Újszövetségében ebben a sorrendben szerepelnek, de a tudósok szerint nem ebben a sorrendben írták őket. Márk evangéliuma valószínűleg Máté evangéliuma előtt íródott. A négy evangélium mindegyike Jézus életének történetét meséli el, de ezt négy különböző nézőpontból teszik, mivel különböző emberek írták őket, és minden írónak oka volt arra, hogy más-más módon mesélje el a történetet.

Más tudósok szerint az ókeresztény egyház vezetői változtattak az evangéliumi írásokon. Ezek a változtatások állítólag különböző időpontokban, különböző módon és különböző okokból történtek. Például egy történetet kihagytak az evangéliumok számos régi változatából. Ez arról szól, hogy Jézus megmentett egy nőt, aki házasságtörést követett el (házasságon kívüli szexuális kapcsolatot létesített), és akit meg akartak ölni. Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 354-430) azt írta, hogy ezt valószínűleg azért hagyták ki, mert egyes egyházi vezetők úgy gondolták, hogy a történet bűnös cselekedetekre késztetheti az embereket. Ez a történet minden modern Bibliában benne van, és úgy gondolják, hogy nagyon fontos tanítást tartalmaz a keresztények számára. ^{[] Az} evangéliumok változataiban fellelhető egyéb eltérések többnyire apróak, és nem jelentenek különbséget abban, amit Jézus életéről és tanításáról tudunk. ^[]

Markról

Márk evangéliuma, amelyet a bibliakutatók a legkorábbinak tartanak, Pál apostol egyik fiatal tanítványának nevét viseli, akit az Apostolok cselekedetei és Pál levelei többször is említenek. Az evangéliumot valószínűleg Rómában írták, és a tudósok szerint Jézus követőjének vagy tanítványának, Péternek az emlékeiből származik. Nem Jézus születéséről szól, hanem akkor kezdődik, amikor 30 éves volt, amikor a tanítványok megismerték őt. Jézust a tettek embereként mutatja be: járja az országot, tanít és gyógyítja az embereket.

Matthew-ról

Máté evangéliuma következett. Máté Jézus egyik tanítványa volt. Zsidó ember volt, akit a többi zsidó gyűlölt, mert adóbehajtóként a római uralkodóknak dolgozott. Máté elmeséli, hogy egy nap Jézus meglátta őt a piactéren az asztalánál ülve, és azt mondta neki: "Kövess engem". A legtöbb bibliakutató úgy véli, hogy Máté olvasta Márk evangéliumát, és úgy döntött, hogy kiegészít néhány dolgot, amit Márk kihagyott, mert míg Márk a római egyház számára írta evangéliumát, Máté a Római Birodalom egész területén élő zsidó keresztények számára akart írni. Máté jól képzett zsidó volt, így ismerte a zsidó Szentírást, (amelyet a keresztények is használnak és a Biblia Ószövetségének neveznek). Máté ismerte a Szentírás tanításait, miszerint a Messiás, vagyis Isten felkentje el fog jönni. Evangéliumában gyakran említi ezeket a tanításokat. Azzal is kezdi, hogy felsorolja Jézus őseit, mert ez fontos volt a zsidó olvasók számára.

Luke-ról

Lukács apostol görög volt, és Pál apostol barátja. Orvos volt. Lukács a tanítványoktól értesült Jézusról. Lukács Jézus születéséről és gyermekkoráról ír, és azt mondja: "Mária mindezeket a dolgokat a szívében tartotta, és gondolkodott róluk".

Lukács nem volt zsidó, és úgy ír, hogy más, nem zsidó emberek számára is könnyen érthető legyen. Elmagyarázza a zsidó szokásokat és törvényeket. Írt egy második könyvet is, az Apostolok cselekedetei címűt, amely arról szól, hogy mit tettek a tanítványok, miután Jézus elhagyta őket.

Johnról

A bibliakutatók úgy vélik, hogy János Jézus tanítványa volt, és valószínűleg a legfiatalabb volt a tizenkét férfi közül, akik Jézus fő követői voltak. Öregemberként élt, és a Jézusról szóló tanításai miatt egy Patmosz nevű kis szigetre küldték. János egy bizonyos gondolattal ír. Azt akarja bebizonyítani az olvasónak, hogy Jézus az Isten útja az emberek megmentésére a bűn vagy a gonoszság szörnyű problémájától. János azzal kezdi, hogy elmondja az olvasónak, hogy Jézus Isten volt és Isten. János azt mondja, hogy Jézus Isten élő közlése (vagy élő Igéje). János evangéliumának minden része azért íródott, hogy megmutassa, hogy Jézus Istentől jött, Isten üzenetét tanította, és az emberek számára az Isten szeretetének megértéséhez vezető út.

Szinte minden modern tudós, keresztény és nem keresztény egyaránt egyetért abban, hogy Jézus valóságos személy volt. Mind a keresztény, mind a nem keresztény tudósok az evangéliumokra alapozzák a róla szóló tanulmányaikat. A feltételezések szerint ezek i.sz. 60-90 között íródtak.

A hagyomány szerint az evangéliumokat négy férfi írta: Máté, Márk, Lukács és János, akik a nevüket adták e könyveknek. A Biblia Újszövetségében ebben a sorrendben szerepelnek, de a tudósok szerint nem ebben a sorrendben írták őket. Márk evangéliuma valószínűleg Máté evangéliuma előtt íródott. A négy evangélium mindegyike Jézus életének történetét meséli el, de ezt négy különböző nézőpontból teszik, mivel különböző emberek írták őket, és minden írónak oka volt arra, hogy más-más módon mesélje el a történetet.

Más tudósok szerint az ókeresztény egyház vezetői változtattak az evangéliumi írásokon. Ezek a változtatások állítólag különböző időpontokban, különböző módon és különböző okokból történtek. Például egy történetet kihagytak az evangéliumok számos régi változatából. Ez arról szól, hogy Jézus megmentett egy nőt, aki házasságtörést követett el (házasságon kívüli szexuális kapcsolatot létesített), és akit meg akartak ölni. Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 354-430) azt írta, hogy ezt valószínűleg azért hagyták ki, mert egyes egyházi vezetők úgy gondolták, hogy a történet bűnös cselekedetekre késztetheti az embereket. Ez a történet minden modern Bibliában benne van, és úgy gondolják, hogy nagyon fontos tanítást tartalmaz a keresztények számára. ^{[] Az} evangéliumok változataiban fellelhető egyéb eltérések többnyire apróak, és nem jelentenek különbséget abban, amit Jézus életéről és tanításáról tudunk. ^[]

Markról

Márk evangéliuma, amelyet a bibliakutatók a legkorábbinak tartanak, Pál apostol egyik fiatal tanítványának nevét viseli, akit az Apostolok cselekedetei és Pál levelei többször is említenek. Az evangéliumot valószínűleg Rómában írták, és a tudósok szerint Jézus követőjének vagy tanítványának, Péternek az emlékeiből származik. Nem Jézus születéséről szól, hanem akkor kezdődik, amikor 30 éves volt, amikor a tanítványok megismerték őt. Jézust a tettek embereként mutatja be: járja az országot, tanít és gyógyítja az embereket.

Matthew-ról

Máté evangéliuma következett. Máté Jézus egyik tanítványa volt. Zsidó ember volt, akit a többi zsidó gyűlölt, mert adóbehajtóként a római uralkodóknak dolgozott. Máté elmeséli, hogy egy nap Jézus meglátta őt a piactéren az asztalánál ülve, és azt mondta neki: "Kövess engem". A legtöbb bibliakutató úgy véli, hogy Máté olvasta Márk evangéliumát, és úgy döntött, hogy kiegészít néhány dolgot, amit Márk kihagyott, mert míg Márk a római egyház számára írta evangéliumát, Máté a Római Birodalom egész területén élő zsidó keresztények számára akart írni. Máté jól képzett zsidó volt, így ismerte a zsidó Szentírást, (amelyet a keresztények is használnak és a Biblia Ószövetségének neveznek). Máté ismerte a Szentírás tanításait, miszerint a Messiás, vagyis Isten felkentje el fog jönni. Evangéliumában gyakran említi ezeket a tanításokat. Azzal is kezdi, hogy felsorolja Jézus őseit, mert ez fontos volt a zsidó olvasók számára.

Luke-ról

Lukács apostol görög volt, és Pál apostol barátja. Orvos volt. Lukács a tanítványoktól értesült Jézusról. Lukács Jézus születéséről és gyermekkoráról ír, és azt mondja: "Mária mindezeket a dolgokat a szívében tartotta, és gondolkodott róluk".

Lukács nem volt zsidó, és úgy ír, hogy más, nem zsidó emberek számára is könnyen érthető legyen. Elmagyarázza a zsidó szokásokat és törvényeket. Írt egy második könyvet is, az Apostolok cselekedetei címűt, amely arról szól, hogy mit tettek a tanítványok, miután Jézus elhagyta őket.

Johnról

A bibliakutatók úgy vélik, hogy János Jézus tanítványa volt, és valószínűleg a legfiatalabb volt a tizenkét férfi közül, akik Jézus fő követői voltak. Öregemberként élt, és a Jézusról szóló tanításai miatt egy Patmosz nevű kis szigetre küldték. János egy bizonyos gondolattal ír. Azt akarja bebizonyítani az olvasónak, hogy Jézus az Isten útja az emberek megmentésére a bűn vagy a gonoszság szörnyű problémájától. János azzal kezdi, hogy elmondja az olvasónak, hogy Jézus Isten volt és Isten. János azt mondja, hogy Jézus Isten élő közlése (vagy élő Igéje). János evangéliumának minden része azért íródott, hogy megmutassa, hogy Jézus Istentől jött, Isten üzenetét tanította, és az emberek számára az Isten szeretetének megértéséhez vezető út.

Az evangéliumok sok olyan történetet mesélnek el, amelyeket Jézus mesélt, amikor arról tanította az embereket, hogyan szereti őket Isten, és hogyan kell élniük. Ezeket példázatoknak nevezik. Ezek közé tartoznak a következők:

Az irgalmas szamaritánus

A Lukács evangéliumának 10. fejezetéből vett történetben Jézus megmutatja, mit jelent jó felebarátnak lenni. A zsidók közelében élt a szamaritánusoknak nevezett nép. Nem értettek egyet egymással a vallási tanításban, és ellenségnek tekintették őket. Egy nap egy zsidó férfi sétált, amikor néhány rabló megverte, kirabolta, és meztelenül, majdnem holtan otthagyta az út mellett. Egy zsidó pap arra jött, és meglátta őt. Azt gondolta: "Ha megérintem ezt a meztelen, vérző embert, tisztátalanná válok, és nem mehetek be a templomba!". Ezért úgy tett, mintha nem látta volna. Egy másik zsidó, egy szent ember is arra jött, és ugyanígy cselekedett. Végül egy szamaritánus jött egy szamárral. Amikor meglátta a sebesültet, megállt. Megmosta a sebeit borral és olajjal. Aztán felültette a szamárra, és elvitte a legközelebbi fogadóba. Fizetett a fogadósnak, és azt mondta: "Tartsd meg, amíg meggyógyul, és ami jár neki, azt kifizetem, amikor errefelé visszajövök." Jézus azt mondta a hallgatóságnak: "Melyikük viselkedett ezek közül az emberek közül jó felebarátként?". Azt mondták: "Az, aki megállt és segített". Jézus azt mondta: "Menjetek, és viselkedjetek ti is így".

A tékozló fiú

A Lukács evangéliumának 15. fejezetében Jézus elmeséli, hogy egy gazdag embernek két fia volt. Mindketten részesültek volna a vagyonából, amikor meghalt. A kisebbik fiú azt mondta: "Atyám, add ide most a pénzemet, hogy elmenjek és jól érezzem magam, amíg fiatal vagyok". Elvitte a pénzt a városba, és elköltötte az egészet a barátaival való bulikra és más bűnös dolgokra. Hamarosan már nem volt miből táplálkoznia, és szégyellte magát. Állást vállalt disznók gondozásában, szentségtelen húst evett, csak hogy ne éhezzen. Azt mondta magának: "Hazamegyek apámhoz, és azt mondom: 'Atyám, vétkeztem! Kérlek, engedd meg, hogy szolga legyek a házadban!"" Amikor az apja meglátta őt jönni, végigszaladt az úton, hogy átkarolja a fiát. Az apa azt mondta: "Hozd a legszebb ruhákat! Vágd le a legkövérebb borjút, hogy lakomát rendezhessünk!" Amikor az idősebb testvér mindezt meghallotta, megharagudott, és azt mondta: "Jó fiad vagyok, de még egy kis kecskét sem adtál nekem, hogy a barátaimmal ünnepeljek!". Az apa azt mondta: "Te mindig velem voltál. Nagyon szeretlek, és mindenem a tiéd, de az én fiam, aki elveszett volt, most megtaláltam! A fiam, aki halottnak tűnt, él! Légy boldog velem!" Jézus azt mondta, hogy Isten így szereti és így bocsát meg népének, amikor az bocsánatot kér.

Az evangéliumok sok olyan történetet mesélnek el, amelyeket Jézus mesélt, amikor arról tanította az embereket, hogyan szereti őket Isten, és hogyan kell élniük. Ezeket példázatoknak nevezik. Ezek közé tartoznak a következők:

Az irgalmas szamaritánus

A Lukács evangéliumának 10. fejezetéből vett történetben Jézus megmutatja, mit jelent jó felebarátnak lenni. A zsidók közelében élt a szamaritánusoknak nevezett nép. Nem értettek egyet egymással a vallási tanításban, és ellenségnek tekintették őket. Egy nap egy zsidó férfi sétált, amikor néhány rabló megverte, kirabolta, és meztelenül, majdnem holtan otthagyta az út mellett. Egy zsidó pap arra jött, és meglátta őt. Azt gondolta: "Ha megérintem ezt a meztelen, vérző embert, tisztátalanná válok, és nem mehetek be a templomba!". Ezért úgy tett, mintha nem látta volna. Egy másik zsidó, egy szent ember is arra jött, és ugyanígy cselekedett. Végül egy szamaritánus jött egy szamárral. Amikor meglátta a sebesültet, megállt. Megmosta a sebeit borral és olajjal. Aztán felültette a szamárra, és elvitte a legközelebbi fogadóba. Fizetett a fogadósnak, és azt mondta: "Tartsd meg, amíg meggyógyul, és ami jár neki, azt kifizetem, amikor errefelé visszajövök." Jézus azt mondta a hallgatóságnak: "Melyikük viselkedett ezek közül az emberek közül jó felebarátként?". Azt mondták: "Az, aki megállt és segített". Jézus azt mondta: "Menjetek, és viselkedjetek ti is így".

A tékozló fiú

A Lukács evangéliumának 15. fejezetében Jézus elmeséli, hogy egy gazdag embernek két fia volt. Mindketten részesültek volna a vagyonából, amikor meghalt. A kisebbik fiú azt mondta: "Atyám, add ide most a pénzemet, hogy elmenjek és jól érezzem magam, amíg fiatal vagyok". Elvitte a pénzt a városba, és elköltötte az egészet a barátaival való bulikra és más bűnös dolgokra. Hamarosan már nem volt miből táplálkoznia, és szégyellte magát. Állást vállalt disznók gondozásában, szentségtelen húst evett, csak hogy ne éhezzen. Azt mondta magának: "Hazamegyek apámhoz, és azt mondom: 'Atyám, vétkeztem! Kérlek, engedd meg, hogy szolga legyek a házadban!"" Amikor az apja meglátta őt jönni, végigszaladt az úton, hogy átkarolja a fiát. Az apa azt mondta: "Hozd a legszebb ruhákat! Vágd le a legkövérebb borjút, hogy lakomát rendezhessünk!" Amikor az idősebb testvér mindezt meghallotta, megharagudott, és azt mondta: "Jó fiad vagyok, de még egy kis kecskét sem adtál nekem, hogy a barátaimmal ünnepeljek!". Az apa azt mondta: "Te mindig velem voltál. Nagyon szeretlek, és mindenem a tiéd, de az én fiam, aki elveszett volt, most megtaláltatott! A fiam, aki halottnak tűnt, él! Légy boldog velem!" Jézus azt mondta, hogy Isten így szereti és így bocsát meg népének, amikor az bocsánatot kér.