A Názáreti Jézus, más néven Jézus Krisztus zsidó tanító és vallásreformátor volt, aki a kereszténység fő és központi alakja lett. A keresztények Jézus példáját követik, szavait igaznak fogadják el, és úgy imádják őt, mint a zsidó messiást és Isten megtestesülését. Ő a világtörténelem egyik leghíresebb, legelismertebb és legbefolyásosabb személyisége.

A legtöbb történész egyetért abban, hogy zsidó volt, aki egy Júdea nevű helyről származott, a mai Izrael területén lévő Názáret nevű városból. Abban is egyetértenek, hogy tanítónak és gyógyítónak tartották, és hogy Keresztelő János keresztelte meg. Poncius Pilátus parancsára Jeruzsálemben keresztre feszítették, és a keresztények úgy hiszik, hogy három nappal később visszatért az életbe - "feltámadt" -.

Jézus leginkább a mások iránti szeretetet és megbocsátást tanította, valamint azt, hogy az ember legyen alázatos a vallása iránt. Sokszor beszélt Isten országáról, és azt mondta másoknak: "Isten országa közel van". Azt mondta, hogy az embernek szelídnek kell lennie, mint egy gyermeknek, és soha nem szabad dicsekednie. Azt tanította, hogy azok az emberek, akik semmibe veszik Istent és a többi embert, nem érdemlik meg az áldását, de Isten mégis megbocsát nekik, ha megbánják. Jézus szembeszállt a többi zsidó pappal, mert azok a vallást dicsekvésre használták fel. Ez oda vezetett, hogy a többi zsidó vezető gyűlölte Jézust, mert Jézus megpróbálta megállítani őket. Jézus az emberi hatalommal is szembeszállt, ami ahhoz vezetett, hogy a zsidó vezetők bíróság elé állították és halálra ítélték, majd a római hatóságok keresztre feszítették és kivégezték.

Jézus életéről különböző írók mesélnek. A legismertebbek az evangéliumoknak nevezett négy keresztény könyv. Ezek alkotják a Biblia részét képező Újszövetség kezdetét. Az "evangélium" szó jelentése "jó hír". Egy kicsit mesélnek Jézus születéséről és rejtett korai életéről, de leginkább nyilvános életéről: tanításairól, csodáiról, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról (halálból való visszatéréséről).

Több zsidó és római történetíró, például Flavius Josephus, Tacitus, ifjabb Plinius és Suetonius is említi Jézust írásaiban. Általában csak a kivégzéséről vagy a római kormány és a követői közötti problémákról számolnak be; az életéről nem szólnak, mivel az életével nem volt problémájuk Jézusnak.

A manicheusok, gnosztikusok, muszlimok, bahá'iak és mások is kiemelt helyet találtak Jézusnak vallásukban. A Korán azt állítja, hogy Jézus muszlim volt. A bahá'í tanítások Jézust "Isten megnyilvánulásának" tekintik, ami a próféták bahá'í fogalma. És néhány hindu is úgy tekint Jézusra, mint egy avatárra vagy szádhura. Egyes buddhisták, köztük Tenzin Gyatso, a 14. dalai láma, Jézust bodhiszattvának tekintik, aki az emberek jólétének szentelte az életét.

Korai élet és történelmi háttér

A történeti források szerint Jézus a Kr. e. 1. század végén vagy Kr. u. 1. század elején élt. A pontos születési éve vitatott; a források szerint anyja Mária, nevelőapja pedig József volt. Születésének és gyermekkorának részleteit az evangéliumok — különösen Máté és Lukács — ismertetik, de ezek a leírások teológiai célokat is szolgálnak, ezért a történészek óvatosan használják őket.

Nyilvános működés, tanítások és módszer

Jézus nyilvános működését általában egy rövid, néhány évig tartó időszakra teszik. Fő jellemzői:

  • Tanítás: gyakran rövid példabeszédeken (parabolákon) keresztül adott erkölcsi és vallási útmutatást. Ismert tanításai közé tartozik a szeretet, a megbocsátás és az alázat hangsúlyozása.
  • Sermon on the Mount jellegű gyűjtőtanítások: ezekben szerepelnek az ún. boldogságmondások, a szeretet parancsa és az imáról, böjtről, adakozásról szóló gyakorlati útmutatások.
  • Felismerés és kihívás: élesen bírálta a vallási vezetők képmutatását, és hangsúlyozta a szívbeli hit fontosságát a külsőségek helyett.

Főbb tanítások — röviden

  • Szeresd felebarátodat, és szeresd ellenségedet is.
  • Fontos a bűnbánat és a megbocsátás; Isten együttérző és irgalmas.
  • Isten országa: Jézus szerint olyan valóság, amely közel van, és amelyben az emberek belső változáson mennek keresztül.
  • A hit és az alázat fontosabb a külsőségeknél.

Csodák és gyógyítások

Az evangéliumok számos csodát tulajdonítanak Jézusnak: betegségek gyógyítását, ördögűzéseket, halottak feltámasztását, természetfeletti eseményeket (például a vízen járást vagy a tengeri vihar lecsendesítését). A csodák szerepe az evangéliumokban kettős: bemutatják Jézus hatalmát és igazolják küldetését a hívők számára. A történészek között vita zajlik arról, mely események tekinthetők történeti magvú tényeknek és melyek teológiai tolkások.

Követők és mozgalom

Jézusnak voltak állandó tanítványai (a tizenkettő) és szélesebb követőtábora, amelybe mindennapi emberek — halászok, földművesek, városi munkások — tartozhattak. Halála után tanítványai folytatták tanítását, és a mozgalom gyorsan terjedt a Római Birodalom területén, ami végül a későbbi kereszténység kialakulásához vezetett.

Elfogatás, per és keresztre feszítés

A források szerint Jézust a jeruzsálemi vallási vezetők vádolták különféle bűnök miatt (pl. Isten megszentségtelenítése, lázítás), majd római bíróság elé került. Poncius Pilátus volt a római helytartó, aki jóváhagyta a kivégzést; a kivégzés módja a keresztre feszítés volt, ami a római büntetőjog tipikus, szégyenteljes halálbüntetése volt lázadók és bűnözők számára. A keresztre feszítés jelentőségét a keresztények a megváltás és a bűn legyőzésének szimbolikájával értelmezik.

Feltámadás és változó értelmezések

A keresztény hit központi eleme Jézus feltámadásának hite: a tanítványok szerint három nappal a halála után Jézus elevenen megjelent nekik. A feltámadásot különböző módon értelmezik — szó szerint történelmi eseményként, spirituális vagy teológiai igazságként — attól függően, hogy valaki milyen vallási vagy tudományos nézőpontot képvisel.

Történeti források Jézusról

Az Újszövetség evangéliumain kívül több római és zsidó író is említi Jézus nevét és a körülötte kialakult mozgalmat: Flavius Josephus, Tacitus, ifjabb Plinius és Suetonius. Ezek a források általában tömör megjegyzéseket tartalmaznak, leginkább a követőkről és a kivégzés tényéről. A történészek összevetik ezeket a forrásokat az evangéliumi beszámolókkal, hogy rekonstruálják Jézus történeti alakját.

Jézus szerepe más vallásokban és kultúrákban

Jézus alakja nemcsak a kereszténységben fontos. A cikk korábbi részében már említettek szerint különféle vallások és spirituális irányzatok Jézust eltérő módon értelmezik:

  • A muszlimok (a Korán alapján) Jézust (Árám) prófétaként tisztelik.
  • A bahá'i tanítások Jézust Isten megnyilvánulásaként írják le.
  • Egyes hindu nézetek avatárként vagy szent emberként tekintenek rá, míg néhány buddhista (például a dalai láma) bodhiszattvaként méltatja életét.

Kulturális és történelmi hatás

Jézus személye és tanítása rendkívüli hatást gyakorolt a nyugati és globális civilizációra: művészetre, irodalomra, jogra, etikára és politikára egyaránt. Ünnepek (például karácsony és húsvét), építészet (templomok, ikonográfia), valamint filozófiai és etikai viták sokasága kötődik alakjához és üzenetéhez.

Tudományos viták és kutatás

A modern történetírás és biblikus kutatás megpróbálja elkülöníteni a hitbeli állításokat a történeti tényektől. Vita folyik például Jézus pontos szavainak hitelességéről, a csodák történeti értékéről és a keresztény közösség korai szerveződéséről. A történészek különböző módszereket alkalmaznak: forráselemzést, szövegkritikát, régészeti bizonyítékokat és összehasonlító vallástörténetet.

Megemlékezés és örökség

Jézus alakja ma is élő hitforrás több milliárd ember számára, ugyanakkor történeti személyiségként is intenzív tudományos érdeklődés tárgya. Tanításainak egyszerű üzenete — szeretet, megbocsátás, alázat — továbbra is széles körben hat az egyéni életre és a közéletre egyaránt.

Rövid összegzés

Jézus Krisztus történeti személy és vallási központi alak egyszerre. Élete és tanításai a kereszténység alapját képezik, ugyanakkor más vallások és kultúrák is elismerik és tisztelik különböző módokon. A róla szóló források — evangéliumok és kortárs külső beszámolók — együtt alakítják azt a képet, amelyet ma Jézusról ismerünk: egy tanítóról, aki a szeretetet és megbocsátást hirdette, s akinek személye évszázadokon át jelentős hatást gyakorolt a történelmi és vallási fejlődésre.