Német-római Birodalom
A Szent Római Birodalmat nem szabad összetéveszteni a Római Birodalommal.
A Szent Római Birodalom (latinul: Romus Spiritus Sanctus) Közép-Európa régióinak és szabad városainak csoportja volt, amelyek mind egy császár uralma alá tartoztak, akit a birodalmon belüli régiók és városok fejedelmei és elöljárói választottak. Amikor Nagy Károly meghalt, a Frank Birodalom a gyermekeire szállt, és három különböző országra osztották fel: Nyugat-Franciaország, Lotharingia és Kelet-Franciaország. A Szent Birodalom akkor kezdődött, amikor I. Ottó Kelet-Franciaország császára lett 962-ben, és Napóleon vetett véget neki 1806-ban. A császárok azt állították, hogy Nagy Károly örökösei, és hogy a birodalom 800-tól datálódik, amikor Nagy Károly frank császár lett.
A 16. században a Szent Római Birodalomnak (HRE) meg kellett küzdenie a frízek lázadásával, amelyet Pier Gerlofs Donia és Wijerd Jelckama vezetett. Ez 1515-től 1523-ig tartott.
A 17. században a birodalmat a harmincéves háború (1618-1648) szétzúzta. A birodalom lakosságának közel harminc százaléka elpusztult. A Német Nemzetiségű Szent Római Birodalom elvesztette területeinek egy részét.
A 13. századig a Szent Római Birodalom hatalmas volt. Később a birodalmon belüli hercegségek és megyék egyre nagyobb hatalomra tettek szert. A végén a császároknak már alig volt valódi hatalmuk, és az ország csak névleg létezett. Az utolsó császár 1806-ban, a napóleoni háborúk idején szüntette meg a birodalmat.
Voltaire, egy 18. századi francia filozófus egyszer azzal viccelődött, hogy a nemzet nem szent, nem római és nem is birodalom.
Politika
A birodalom valójában germán és nem római volt, mivel főként a mai Németország és Ausztria területén volt. Nem volt igazán szent, mivel V. Károly után 1530-ban a pápa nem koronázott császárokat. Valójában csak nevében volt birodalom: az általa lefedett területek többnyire függetlenek voltak. A birodalomnak saját központi kormánya és fegyveres erői voltak, amelyek egyként működtek. A Habsburg-ház uralkodott rajta, mielőtt az 1806-ban megbukott. Napóleon lemondásra kényszerítette a császárt, amikor Franciaország az Első Francia Birodalom idején megkezdte a Szent Római Birodalom lerohanását. A császár Ausztria császárává tette magát, és véget vetett a Szent Római Birodalomnak.
A Szent Római Birodalom nem volt olyan erősen központosított állam, mint a legtöbb mai ország. Ehelyett tucatnyi - végül több száz - önálló egységre oszlott, amelyeket királyok, hercegek, grófok, püspökök, apátok és más uralkodók irányítottak. Őket együttesen fejedelmeknek nevezték. Egyes területeken a császár közvetlenül uralkodott. A császár soha nem adhatott ki egyszerűen rendeleteket, és nem kormányozhatott önállóan a birodalom felett. Hatalmát a különböző helyi vezetők erősen korlátozták.
A Birodalom azon ritka európai országok egyike volt, ahol választójogon alapuló monarchia működött. Ez azt jelentette, hogy a császárt a választófejedelmek kis csoportja választotta. Az általános gyakorlat az volt, hogy az elhunyt császár vagy császárné trónörökösét választották meg.
A birodalom térképe.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Szent Római Birodalom?
V: A Szent Római Birodalom Közép-Európa régióinak és szabad városainak csoportja volt, egy császár uralma alatt, akit a birodalmon belüli régiók és városok fejedelmei és elöljárói választottak.
K: Mikor kezdődött?
V: A Szent Birodalom akkor kezdődött, amikor 962-ben I. Ottó, Kelet-Franciaország császára lett.
K: Ki vetett véget neki?
V: Az utolsó császár, Napóleon 1806-ban, a napóleoni háborúk során megszüntette a birodalmat.
K: Hogyan kapcsolódik Nagy Károlyhoz?
V: A császárok azt állították, hogy Nagy Károly örökösei, és hogy a birodalom 800-tól datálódik, amikor Nagy Károly frank császár lett.
K: Mi történt a harmincéves háború alatt?
V: Ebben a háborúban (1618-1648) a birodalom lakosságának közel harminc százaléka elpusztult, és területének egy része elveszett.
K: Milyen hatalommal rendelkezett kezdetben a Szent Római Császár?
V: Eleinte jelentős hatalommal rendelkezett, de az idő előrehaladtával a birodalmon belüli összes hercegség és grófság egyre erősebbé vált, így a 13. századra már nem sok valódi hatalma volt.
