Öngyilkosság az a cselekedet, amikor egy személy szándékosan végzi saját életének kioltását. A szakmai és érzékeny nyelvhasználatban általában a „öngyilkosság általi halál” vagy a „öngyilkosság miatt halt meg” megfogalmazások részesítendők előnyben a stigmatizáló kifejezések helyett. Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személyt gyakran nevezik öngyilkosnak, de fontos, hogy a beszédmód együttérző és nem megbélyegző legyen.

Okok és kockázati tényezők

Számos tényező növelheti valaki öngyilkossági kockázatát. Gyakran több dolog együtt hat:

  • Gyakori és meghatározó tényező a depresszió, de más mentális betegségek vagy állapotok is szerepet játszhatnak (mentális állapota vagy betegsége).
  • Lehetnek krónikus (hosszan tartó) betegségek vagy fájdalmak, illetve akut (hirtelen jelentkező) válságok és tünetek.
  • Élethelyzeti stresszek, például munkanélküliség, anyagi nehézségek, krónikus betegség vagy szerettek elvesztése (stressz és más megterhelő események).
  • Szociális problémák: elszigeteltség, magány, zaklatás vagy visszaélés; ezek között említendő a zaklatás és a ritkaság (például a társas támogatás hiánya).
  • Előző öngyilkossági kísérlet, családi történelem, szerhasználat, és hozzáférés halált okozó eszközökhöz is növelheti a rizikót.

Figyelmeztető jelek

Fontos felismerni a lehetséges figyelmeztető jeleket, mert a korai beavatkozás sok esetben megelőzheti a tragédiát. Figyelmeztető jel lehet többek között:

  • nyílt beszéd arról, hogy nincs értelme az életnek, vagy arról, hogy „jobban lenne nélkülem”;
  • reménytelenség, visszahúzódás a családtól és barátoktól;
  • hangulati szélsőségek, erős ingerlékenység, fokozott szorongás;
  • visszatérő koncentráció- vagy alvászavarok, étvágyváltozás;
  • praktikus előkészületek (pl. búcsúlevelek, anyagi ügyek rendezése) vagy kísérletek a hozzáférhető eszközök biztosítására;
  • kockázatos vagy önromboló viselkedés, fokozott alkoholfogyasztás vagy droghasználat.

Ha úgy látjuk, hogy valaki veszélyben lehet, cselekednünk kell: Amikor az embereknek öngyilkossági gondolataik támadnak, az orvosi vészhelyzet. A lehető leghamarabb öngyilkossági kockázatfelmérést kell végezni. Nem szabad őket egyedül hagyni.

Megelőzés — mit tehetünk a közvetlen környezetben?

Ha valaki közel áll hozzánk és öngyilkossági gondolatokról beszél, a következő lépések segíthetnek:

  • Vegyük komolyan, ne bagatellizáljuk a jeleket. A beszélgetés megnyitása nem növeli a kockázatot; gyakran éppen csökkenti azt.
  • Kérdezzünk rá közvetlenül, szakszerűen: „Gondoltál arra, hogy véget vetsz az életednek?” Egyenes, de együttérző kérdésre gyakran nyíltabb kommunikáció következik.
  • Maradjunk nyugodtak, figyelmesek és ítélkezésmentesek; hallgassuk meg a személyt.
  • Ne hagyjuk magára; ha közvetlen veszélyt érzékelünk, hívjunk sürgősségi segítséget (például 112) vagy kísérjük el az illetőt a legközelebbi sürgősségi osztályra.
  • Ha lehetséges, csökkentsük a hozzáférést veszélyes eszközökhöz (fegyverek, gyógyszerek, mérgek stb.).
  • Bátorítsuk a profi segítségkeresést: háziorvos, pszichológus, pszichiáter, krízis-szolgálatok és helyi segélyvonalak.
  • Ne ígérjünk feltétlen titoktartást, ha az illető élete veszélyben van — tájékoztassuk őt arról, hogy a biztonsága érdekében másokat is bevonhatunk.

Kezelés és támogatás

Bár a depresszió és más öngyilkossághoz kapcsolódó állapotok súlyosak lehetnek, sok esetben kezelhetőek. A kezelés típusai közé tartoznak:

  • pszichoterápia (pl. kognitív viselkedésterápia, interperszonális terápia);
  • szükség esetén gyógyszeres kezelés (antidepresszánsok, egyéb pszichiátriai gyógyszerek) szakember felügyeletével;
  • krízisintervenciós szolgáltatások és rövid távú intenzív beavatkozások;
  • támogató csoportok és családi intervenciók, amelyek növelik a társas támogatást és a megküzdési képességeket.

Nyelvhasználat és érzékenység

Az öngyilkosságról való beszédformák fontosak: érdemes kerülni a szenzációhajhász vagy megbélyegző kifejezéseket. A szakmai gyakorlatban a „öngyilkosság általi haláleset” vagy hasonló, semleges megfogalmazások ajánlottak. A történetek bemutatásánál kerüljük a részletek leírását, amelyek utánzásra ösztönözhetnek, és mindig tüntessük fel a segítségkérés lehetőségét.

Rövid statisztikai megjegyzés

Az öngyilkosság jelentős közegészségügyi probléma: a fiatalok (különösen a 14–35 éves korosztályban) között fontos halálozási oknak számít, egyes források szerint az egyetemisták körében kiemelkedően gyakori. Korábbi WHO-adatok (2000) szerint másodpercenként többeknél merül fel öngyilkossági kísérlet, és percenként többen halnak meg öngyilkosságban; egy halálesetre pedig több hozzátartozó és ismerős életét érinti súlyosan. (Az aktuális és helyi adatokért érdemes nemzetközi vagy hazai közegészségügyi forrásokat ellenőrizni.)

Ha Ön vagy ismerőse veszélyben van, cselekedjen gyorsan: hívja a helyi sürgősségi számot (például 112), keresse fel a legközelebbi sürgősségi osztályt vagy vegye fel a kapcsolatot helyi krízis- és segélyvonalakkal. Az öngyilkosság gyakran megelőzhető — a gyors és együttérző beavatkozás életet menthet.