Ez a cikk a pápákról szól általában. A jelenlegi pápát lásd: Ferenc pápa.

A pápa a katolikus egyház legfőbb vezetője és legmagasabb vallási hatósága; hivatalos egyházi címe a Róma püspöke, aki a Szent Péter apostol utódjának tekintett. Politikai értelemben a pápa a Vatikánváros államfője is — ez az apró, független állam a Lateráni szerződés (1929) óta biztosítja az egyházi kormányzás számára a területi szuverenitást. A jelenlegi pápa Ferenc pápa (születési neve: Jorge Mario Bergoglio).

Megválasztás, mandátum és beiktatás

A pápát a katolikus egyház bíborosai választják meg konklávéban, ez az eljárás hagyományosan a Sistineai kápolnában zajlik. A szavazásokat addig ismétlik, amíg a jelölt kétharmados többséget nem kap. A választás bejelentését követően a protodiakónus a Szent Péter-bazilika erkélyén ismerteti a hívekkel a Habemus Papamot — a latin eredetű bejelentést (helyesen: "Habemus Papam", „Pápánk van”) — és bemutatja az új pápát a tömegnek.

Az újonnan megválasztott pápa hagyományosan uralkodói nevet (pápai nevet) vesz fel. A pápa hivatalban marad haláláig vagy lemondásáig; a modern időkben ugyan ritka, de lehetséges a lemondás — az elmúlt ötszáz évben XVI. Benedek pápa volt az egyetlen, aki 2013-ban lemondott.

Jogkör, tanítás és hatáskör

A pápa szerepe sokrétű:

  • egyházszervezeti és tanító hatalom: kinevezi a püspököket, szabályozza a hittani és fegyelmi ügyeket;
  • szimbolikus és lelki vezetés: ő testesíti meg a katolikus egyház egységét, és gyakran meghatározó szereplő az ökumenikus és interreli­giós párbeszédben;
  • diplomáciai és államfői feladatok: a Vatikánváros és a Szentszék nemzetközi kapcsolatait képviseli;
  • liturgikus vezetés: vezet ünnepi szertartásokat, kiad pápai leveleket, enciklikákat és dekrétumokat.

A katolikus tanítás szerint a pápa különleges szerepet tölt be, mert a hagyomány szerint Szent Péterre alapul a római püspökség tekintélye. A pápa több hagyományos címet is visel (például Summus Pontifex – „legfőbb főpap”, „Róma püspöke”, „Krisztus helytartója” stb.). Egyes címek történelmi változáson mentek keresztül — például a „Nyugat pátriárkája” (Patriarcha Occidentis) címet 2006-ban eltávolították az Annuario Pontificióból.

Tévedhetetlenség (ex cathedra)

A pápa elnevezés a görög pappas szóból ered, amely eredetileg „atyát” jelent. A katolikus egyház tanítása szerint, ha a pápa ex cathedra (azaz hivatalos, hit- és erkölcsügyi tanítása során mint satu­rástan kijelentést) tesz, akkor dogmatikai értelemben beszélve tévedhetetlen — vagyis ilyen konkrét, az egyház hitkérdéseiben hozott definíciókat Isten megóvja a tévedéstől. A katolikus hagyomány általánosan elismert példái az ex cathedra jellegű döntésekre:

  • az Immaculata Conceptrio (a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) kimondása (X. Piusz pápa, 1854),
  • a Marianum Assumptio (Mária mennybevétele) dogmatizálása (XI. Piusz pápa, 1950).

Jelképek, ruházat és szertartások

A pápai megjelenéshez több hagyományos ruhadarab és kellék tartozik. A pápák — hasonlóan más püspökökhöz — viselnek nagyobbított fejfedőt, amelyet a szövegben mitrának neveznek. A pápai szolgálathoz kapcsolódó egyéb ismert ruhadarabok: a fehér talár (soutane), a kisebb fehér sapka (zucchetto), a pallium (a római főpapi jelvény), valamint különleges liturgikus köntösök és palástok.

A cikk korábbi megfogalmazása említ egy botot is, amelyet korbácsnak neveznek — ezt a kifejezést pontosítani kell: valójában a pápai vagy püspöki pásztorbot (latinul crosier, illetve a pápai usesben ferula) a jelképe a lelkipásztori gondoskodásnak. A pápai hatalom korábbi szimbóluma volt a háromkoronás pápai tiara is; ennek gyakorlati használata azonban a II. Vatikáni Zsinat után háttérbe szorult, és az utolsó aktív használó Paul VI volt, aki 1963-ban lemondott a tiara viseléséről és később lemondott annak birtoklásáról is.

A pápa és a világ

A modern pápák rendszeresen utaznak a világ különböző országaiba, hogy találkozzanak hívekkel, vallási és politikai vezetőkkel, és elősegítsék a békét, igazságosságot és a társadalmi tanítást. A pápa egyedülálló helyzetben van: egyszerre vallási vezetője a több százmilliós katolikus közösségnek és államfője egy nemzetközi jogalanynak (a Szentszéknek), amely a nemzetközi diplomáciában is részt vesz.

Összefoglalva: a pápa személye és hivatala egyszerre jogi, vallási, lelki és szimbolikus jelentőségű. Szerepe és hatalma történelmi fejlődés eredménye, és ma is központi szerepet játszik a katolikus egyház életében és a nemzetközi vallási-diplomáciai kapcsolatokban.