Az Egyesült Királyság miniszterelnöke az Egyesült Királyság kormányfője, a végrehajtó hatalom legfőbb politikai vezetője. 2022 óta a hivatalvezető Rishi Sunak. Korábban a posztot többek között Boris Johnson töltötte be; Johnson a hivatalba lépése előtt, Theresa May 2019. július 24-i lemondása után lett párt- és kormányfő.
Feladatok és jogkörök
A miniszterelnök legfontosabb feladatai közé tartozik:
- a kormány vezetése és a minisztériumok irányítása;
- a Kormányzati Kabinet összehívása és elnökölése, amely kollektíven dönt a kormány politikájáról;
- a miniszterek kinevezésének és leváltásának javaslata a uralkodónak;
- a parlament feletti politikai felelősség; a miniszterelnöknek a parlament bizalmát kell élveznie, különösen a Képviselőházban;
- a nemzetközi képviselet és a külpolitika fő irányvonalának alakítása;
- közjogi (prerogative) hatáskörök gyakorlása, például hadüzenet kezdeményezése vagy nemzetközi szerződések aláírása, amelyek azonban gyakran Parlament- vagy kabinetdöntést igényelnek.
A miniszterelnök szokásos parlamenti kötelezettségei közé tartozik a heti kérdések és válaszok (Prime Minister's Questions, PMQs), ahol a Képviselőház tagjai parlamenti ellenőrzést gyakorolnak.
Kiválasztás és kinevezés
A miniszterelnök általában annak a politikai pártnak a vezetője, amelyik az általános választások után a legtöbb mandátumot szerzi meg a Képviselőházban (House of Commons). A Képviselőházban jelenleg 650 mandátum van; a választók egyéni választókerületek jelöltjeire szavaznak (first-past-the-post), nem közvetlenül a miniszterelnökre.
Ha egy párt egyedül többséget szerez, annak vezetőjét a koronás uralkodó hagyományosan felkéri a kormányalakításra. Ha nincs egyértelmű többség, koalíciós tárgyalások vagy kisebbségi kormányalakítás következhet. Ha egy párt vezetője lemond vagy leváltják, a párt belső szabályai szerint választanak utódot; például a Konzervatív és Unionista Párton belüli kecskeszerű folyamat során a párt képviselői több fordulóban szűkítik a jelölteket, majd a párttagok választják meg a végső jelöltet — ezt a módszert használta korábban Konzervatív és Unionista Párt, amikor 160 000 tag választotta meg a pártvezetőt, aki később miniszterelnök lett.
A formális kinevezést az uralkodó adja (jelenleg a király), aki a gyakorlatban a politikai realitások és konvenciók szerint jár el. A miniszterelnök hivatalának nincs meghatározott időtartama: hagyományosan "az uralkodó kegyelméből" töltik be a pozíciót, és addig maradnak hivatalban, amíg a Parlament bizalmát élvezik vagy le nem mondanak.
Történeti áttekintés
Az első, gyakran miniszterelnökként említett korszakbeli vezető Robert Walpole volt a tizennyolcadik században, aki a "kincstár első lordjaként" gyakorolta a végrehajtói hatalom lényegét. Az első, akit hivatalosan "miniszterelnöknek" neveztek, Sir Henry Campbell-Bannerman volt 1905-ben. A 20. század ismert miniszterelnökei közé tartozik Neville Chamberlain, Winston Churchill, Margaret Thatcher és Tony Blair. A szerep és hatalom fokozatosan formálódott a parlamentáris rendszeren belül.
Hivatalos rezidenciák és irodák
A miniszterelnök hivatalos londoni rezidenciája és irodája hagyományosan a Downing Street 10. szám alatt található; a vidéki hivatalos rezidencia Chequers. Chequers-t 1917-ben Sir Arthur Lee adományozta az országnak, és azóta a miniszterelnökök számára fenntartott vidéki házként szolgál. Később más miniszterelnökök, köztük Winston Churchill is használták.
Számos más hivatalos vagy hagyományosan használt rezidencia is létezik: a kormány tulajdonában vagy különböző trösztök kezelésében. Ilyen például a Kentben található, nagy kiterjedésű Chevening House, illetve a Dorneywood is, amelyeket bizonyos feltételek mellett a miniszterelnök vagy más magas rangú kormányzati szereplők használhatnak.
Megjegyzések a modern gyakorlatokról
A miniszterelnök hatalma erősen függ pártja parlamenti helyzetét: egypárti, koalíciós vagy kisebbségi kormányzás más-más politikai terheket és kényszereket jelent. Emellett a közjogi konvenciók (például hogy a miniszterelnök a Képviselőház bizalmát kell, hogy élvezze) és a parlamentarizmus intézményei — választások, bizalmi indítványok, bizottsági ellenőrzés — mind korlátozzák és formálják a miniszterelnök cselekvési lehetőségeit.