A lineáris lendület, a transzlációs lendület vagy egyszerűen a lendület egy test tömegének és sebességének szorzata:

p = m v {\displaystyle \mathbf {p} =m\mathbf {v} } {\displaystyle \mathbf {p} =m\mathbf {v} }

ahol p a lendület-vektor, m a tömeg és v a sebességvektor. A lendület megmutatja, hogy egy mozgó test milyen „hatást” tud kifejteni más testekre ütközéskor vagy kölcsönhatás közben: nagy tömeg és nagy sebesség együtt nagy lendületet adnak.

Vektor és egységek

A lendület egy vektoros mennyiség: van iránya és nagysága. A lendület iránya megegyezik a sebesség irányával (ha a tömeg pozitív és skaláris). A SI-egysége kg·m/s (kilogramm méter per másodperc), ami numerikusan megegyezik a N·s (newton másodperc) egységgel.

Newton-törvény és impulzusváltozás

Newton második törvénye impulzus-formában így írható: Fext = dp/dt. Ez azt jelenti, hogy a test lendületének időbeli változását az őt érő külső erők okozzák. Ha a külső eredő erő nulla, a lendület nem változik.

Megőrzés és feltételei

Az impulzus egy megőrzött mennyiség zárt (más szóval izolált) rendszerekben: ha a rendszerre ható eredő külső erő nulla, akkor a rendszer teljes kezdeti lendülete meg kell egyezzen a végső lendülettel. Pontosabban a rendszer összes részecskéjének vektoriális összegét értjük alatta. Ez a megőrzés következik közvetlenül Newton törvényeiből és a kölcsönható belső erők ellentétes hatásából.

A gyakorlatban a megőrzés akkor is jó közelítés, ha a külső erők elhanyagolhatóan kicsik a vizsgált időtartamhoz képest (pl. rövid ütközések esetén).

Alkalmazások és példák

  1. egy nagyon lassan (kis sebességgel) mozgó bowlinggolyó (nagy tömegű) ugyanolyan lendületet adhat, mint egy gyorsan (nagy sebességgel) dobott baseball-labda (kis tömegű).
  2. A lövedék egy másik példa, ahol a rendkívüli sebesség miatt a lendület nagyon-nagyon nagy.
  3. Egy másik példa arra, hogy a nagyon alacsony sebességek nagyobb lendületet okoznak, az indiai szubkontinens Ázsia többi része felé való tolódása, ami komoly károkat okoz, például földrengéseket a Himalája térségében. Ebben a példában a szubkontinens olyan lassan mozog, mint néhány centiméter évente, de az indiai szubkontinens tömege nagyon nagy.

Ezek a példák szemléltetik, hogy a lendületet a tömeg és a sebesség együttes határozza meg: kis tömeg + nagy sebesség, vagy nagy tömeg + kis sebesség egyaránt adhat jelentős lendületet.

Ütközések és energia

Az ütközések vizsgálatánál az impulzusmegőrzés kulcsfontosságú. Két fő eset:

  • Rugalmas ütközés: az impulzus és a kinetikus energia is megőrződik (pl. ideális golyók ütközése).
  • Rugalmatlan ütközés: az impulzus megőrződik, de a kinetikus energia részben más energiává (hő, alakváltozás) alakul át; a végén a testek összetapadhatnak (teljesen rugalmatlan eset).

Rendszerek, tömegközéppont és rakéta

Rendszer lendülete összefügg a tömegközéppont mozgásával: egy zárt rendszer teljes lendülete egyenlő a rendszer teljes tömegének és a tömegközéppont sebességének szorzatával. Ennek következménye, hogy az eredő külső erő a tömegközéppont gyorsulását adja meg.

Fontos megjegyezni a változó tömegű rendszerekkel (pl. rakéták) kapcsolatban, hogy az impulzusmegőrzés kezelése óvatosabb: ilyenkor a rakétaegyenlet (Tsiolkovsky-egyenlet) alkalmazása szükséges, mert a rendszer tömege időben változik az elhagyott gáz miatt.

Relativisztikus kiterjesztés

Magas sebességek (a fénysebességhez közelítők) esetén a klasszikus p = m v képlet már nem pontos: relativisztikusan a lendület p = γ m v, ahol γ = 1/√(1 − v²/c²) a Lorentz-faktor és c a fénysebesség. Itt a lendület iránya továbbra is a sebesség irányába mutat, de a sebesség növelésével a lendület gyorsabban nő a klasszikus vártnál.

Összefoglalás

Röviden: a lendület (lineáris impulzus) a mozgás egyik alapvető mennyisége, vektoriális, SI-egysége kg·m/s, és zárt rendszerekben megőrződik. Newton törvényei és az impulzusmegőrzés segítenek megérteni és kiszámítani ütközéseket, rakétahajtást, és számos más dinamikai jelenséget.