A lineáris lendület, a transzlációs lendület vagy egyszerűen a lendület egy test tömegének és sebességének szorzata:
p = m v {\displaystyle \mathbf {p} =m\mathbf {v} }
ahol p a lendület-vektor, m a tömeg és v a sebességvektor. A lendület megmutatja, hogy egy mozgó test milyen „hatást” tud kifejteni más testekre ütközéskor vagy kölcsönhatás közben: nagy tömeg és nagy sebesség együtt nagy lendületet adnak.
Vektor és egységek
A lendület egy vektoros mennyiség: van iránya és nagysága. A lendület iránya megegyezik a sebesség irányával (ha a tömeg pozitív és skaláris). A SI-egysége kg·m/s (kilogramm méter per másodperc), ami numerikusan megegyezik a N·s (newton másodperc) egységgel.
Newton-törvény és impulzusváltozás
Newton második törvénye impulzus-formában így írható: Fext = dp/dt. Ez azt jelenti, hogy a test lendületének időbeli változását az őt érő külső erők okozzák. Ha a külső eredő erő nulla, a lendület nem változik.
Megőrzés és feltételei
Az impulzus egy megőrzött mennyiség zárt (más szóval izolált) rendszerekben: ha a rendszerre ható eredő külső erő nulla, akkor a rendszer teljes kezdeti lendülete meg kell egyezzen a végső lendülettel. Pontosabban a rendszer összes részecskéjének vektoriális összegét értjük alatta. Ez a megőrzés következik közvetlenül Newton törvényeiből és a kölcsönható belső erők ellentétes hatásából.
A gyakorlatban a megőrzés akkor is jó közelítés, ha a külső erők elhanyagolhatóan kicsik a vizsgált időtartamhoz képest (pl. rövid ütközések esetén).
Alkalmazások és példák
- egy nagyon lassan (kis sebességgel) mozgó bowlinggolyó (nagy tömegű) ugyanolyan lendületet adhat, mint egy gyorsan (nagy sebességgel) dobott baseball-labda (kis tömegű).
- A lövedék egy másik példa, ahol a rendkívüli sebesség miatt a lendület nagyon-nagyon nagy.
- Egy másik példa arra, hogy a nagyon alacsony sebességek nagyobb lendületet okoznak, az indiai szubkontinens Ázsia többi része felé való tolódása, ami komoly károkat okoz, például földrengéseket a Himalája térségében. Ebben a példában a szubkontinens olyan lassan mozog, mint néhány centiméter évente, de az indiai szubkontinens tömege nagyon nagy.
Ezek a példák szemléltetik, hogy a lendületet a tömeg és a sebesség együttes határozza meg: kis tömeg + nagy sebesség, vagy nagy tömeg + kis sebesség egyaránt adhat jelentős lendületet.
Ütközések és energia
Az ütközések vizsgálatánál az impulzusmegőrzés kulcsfontosságú. Két fő eset:
- Rugalmas ütközés: az impulzus és a kinetikus energia is megőrződik (pl. ideális golyók ütközése).
- Rugalmatlan ütközés: az impulzus megőrződik, de a kinetikus energia részben más energiává (hő, alakváltozás) alakul át; a végén a testek összetapadhatnak (teljesen rugalmatlan eset).
Rendszerek, tömegközéppont és rakéta
Rendszer lendülete összefügg a tömegközéppont mozgásával: egy zárt rendszer teljes lendülete egyenlő a rendszer teljes tömegének és a tömegközéppont sebességének szorzatával. Ennek következménye, hogy az eredő külső erő a tömegközéppont gyorsulását adja meg.
Fontos megjegyezni a változó tömegű rendszerekkel (pl. rakéták) kapcsolatban, hogy az impulzusmegőrzés kezelése óvatosabb: ilyenkor a rakétaegyenlet (Tsiolkovsky-egyenlet) alkalmazása szükséges, mert a rendszer tömege időben változik az elhagyott gáz miatt.
Relativisztikus kiterjesztés
Magas sebességek (a fénysebességhez közelítők) esetén a klasszikus p = m v képlet már nem pontos: relativisztikusan a lendület p = γ m v, ahol γ = 1/√(1 − v²/c²) a Lorentz-faktor és c a fénysebesség. Itt a lendület iránya továbbra is a sebesség irányába mutat, de a sebesség növelésével a lendület gyorsabban nő a klasszikus vártnál.
Összefoglalás
Röviden: a lendület (lineáris impulzus) a mozgás egyik alapvető mennyisége, vektoriális, SI-egysége kg·m/s, és zárt rendszerekben megőrződik. Newton törvényei és az impulzusmegőrzés segítenek megérteni és kiszámítani ütközéseket, rakétahajtást, és számos más dinamikai jelenséget.