A csillagászatban a természetes műhold egy kisebb test, amely egy nagyobb test körül mozog. A kisebb testet a gravitáció tartja pályán. A kifejezést használják a bolygók körül keringő holdakra, és a nagyobb galaxisok körül keringő kis galaxisokra is.

A bolygók körül keringő égitesteket holdaknak nevezzük. Méretük változó. A Földnek csak egy holdja van. Néhány más bolygónak sok holdja van, néhánynak pedig egy sem. Amikor az emberek azt írják, hogy "a Hold", akkor általában a Föld holdjáról beszélnek. A Föld holdját nagybetűvel írják: Hold. A Hold latinul luna, ezért a Holdról szóló melléknév a "holdas". Például holdfogyatkozás.

Bármit, ami egy bolygó körül kering, műholdnak nevezünk. A holdak természetes műholdak. Az emberek rakétákat is használnak, hogy gépeket küldjenek Föld körüli pályára. Ezeket a gépeket mesterséges (ember alkotta) műholdaknak nevezik.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Természetes műhold lehet egy kőzet- vagy jégtömeg, de előfordulhat, hogy kisebb kallódó objektumok — például kisbolygók vagy törmelékdarabok — ideiglenesen egy bolygó körül maradnak. A holdak pályái nagyon különbözőek lehetnek: lehetnek közeliek és távoliak, közel körkörösek vagy nagyon excentrikusak (elliptikusak), és lehetnek a bolygó egyenlítője síkjához közel vagy erősen ferdék.

Hogyan keletkeznek a holdak?

  • Ütközéses kialakulás: A Föld Holdja valószínűleg egy nagy becsapódás eredménye — a óriás ütközés elmélet szerint egy ~Mars-méretű égitest ütközött a fiatal Földdel, és a keletkezett törmelék összeállt, létrehozva a Holdat.
  • Összeállás a körülvevő anyagból: Egyes holdak a bolygó kialakulása közben, a környező korong anyagából kondenzálódtak össze.
  • Elfogás: Kis, vándorló testek néha belekapaszkodnak egy bolygó gravitációjába és hosszú távon keringő holdakká válnak; ilyenek például néhány Mars körüli kis hold feltételezett kialakulása.

Holdak típusai és példák

A holdakat gyakran két nagy csoportba sorolják: nagy, kerek holdak, amelyek saját gravitációjuk hatására gömbszerűek lehetnek, és kis, szabálytalan alakú holdak. A gázóriások, mint a Jupiter és a Szaturnusz, nagyon sok holdat tartanak; ezek között vannak kis jég- és kődarabok, valamint nagyobb, geológiailag aktív testek is.

Példák:

  • A Föld Holdja: viszonylag nagy (átmérője kb. 3 474 km), a Földhöz képest nagy hold — ez erősen befolyásolja a Föld árapályát és napi forgását.
  • Jupiter holdjai: sokféle alakú és méretű hold, köztük nagy, kőzetes és jégborítású testek is.
  • Szaturnusz holdjai: közülük néhány fedett óceánra utaló jeleket mutat, mások a gyűrűkkel kölcsönhatásban álló apró szemcsékből állnak.

A Föld holdja — a Hold

A Hold a Föld legnagyobb kísérője a Föld–Hold rendszeren belül. Néhány fontos tulajdonság, amelyek megkülönböztetik:

  • Távolság és méret: Átlagos távolsága a Földtől kb. 384 400 km, átmérője kb. 3 474 km.
  • Zárt oldal mindig ugyanaz: A Hold kötött tengelyforgású, ezért a Földről mindig ugyanannak az oldalának nagy része látszik.
  • Felszín: Kráterek, síkságok (mariák) és hegyvidékek jellemzik; nincs lényeges légköre, ezért a becsapódási kráterek sokáig megőrződnek.
  • Holdfázisok és árapály: A Hold fázisai a Nap–Föld–Hold helyzetétől függnek, és a Hold gravitációs hatása okozza a Föld árapályjelenségeit.
  • Felfedezés és kutatás: Az Apollo-program 1969 és 1972 között embereket juttatott a Holdra; számos űrszonda vizsgálta és vizsgálja ma is a Holdat, mint közeli kutatási és jövőbeni bázislehetőséget.

Természetes műholdak és mesterséges műholdak

Fontos megkülönböztetni a természetes és a mesterséges műholdakat. A természetes műholdak (holdak) saját bolygóik körül keringenek és természetes eredetűek. Ezzel szemben a mesterséges műholdakat ember készítette és indította pályára, feladatuk lehet kommunikáció, megfigyelés, navigáció vagy tudományos kutatás.

Összefoglalás

A természetes műholdak — vagy röviden holdak — a bolygók és más nagyobb égitestek körül keringő természetes testek. Sokféle keletkezési mód és megjelenési forma létezik: némelyik nagy és kerek, mások aprók és szabálytalanok. A Föld egyetlen holdja, a Hold, különösen fontos a Föld életére és éghajlatára gyakorolt hatásai miatt, és az emberi felfedezés történetének is központi szereplője.