Hold (égitesttípus)

A Föld holdja

A holdak nem termelik saját fényüket. A Föld holdját azért látjuk, mert tükörként viselkedik, és visszaveri a Nap fényét. A Holdnak mindig ugyanaz a fele néz a Föld felé, függetlenül attól, hogy merre mozog. A Hold különböző részeit azonban megvilágítja a Nap, ezért a hónap különböző időszakaiban másképp néz ki. Ezt a változást a Földről nézve a Hold fázisainak vagy holdfázisoknak nevezik.

A holdciklus az az idő, amely alatt a hold a nagyon fényes és kerek megjelenésből a nagyon kicsi és vékony megjelenésbe változik, majd ismét fényes és kerek lesz. A Föld holdja esetében ez körülbelül négy hét. Ezt egy év alatt körülbelül 13 alkalommal teszi meg. A Hold ciklusa körülbelül 28 nap, ami valamivel rövidebb, mint egy naptári hónap.

Az Apollo-11 küldetés segített abban, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin elsőként járhasson a Holdon. Ezt 1969. július 20-án tették meg.

Orbits

A Hold vagy más műholdak pályáját két erő befolyásolja: a gravitáció és a centripetális erő. A Föld holdját például a Föld gravitációs vonzása tartja pályáján. A Földet is így vonzza a Nap, és így marad pályáján. A Föld holdjának keringési pályája valójában az árapályokat és a hullámokat okozza a Földön.

Holdak holdjai

Nem találtak holdakhoz tartozó holdakat. A legtöbb esetben a fő égitest szökőárhatása miatt az ilyenek instabillá válnának.

A Szaturnusz Rhea holdja körüli lehetséges gyűrűrendszer közelmúltbeli felfedezése után elvégzett matematikai számítások azonban azt mutatják, hogy a Rhea pályák stabilak lennének. Emellett a gyűrűkről azt gondolják, hogy keskenyek, ami a pásztorholdak esetében ismert.

Aszteroida holdak

A 243 Ida Dactyl nevű holdjának megtalálása az 1990-es évek elején bizonyította, hogy egyes aszteroidáknak van holdjuk; a 87 Sylviának valóban kettő is van. Néhányan, mint például a 90 Antiope, kettős aszteroidák, amelyeknek két azonos méretű része van.

Kiválasztott holdak, méretarányosan a Földdel. Tizenkilenc hold elég nagy ahhoz, hogy kerek legyen, és egynek, a Titánnak jelentős légköre van.


Rhea gyűrűinek művészi lenyomata

A Naprendszer holdjai

A Naprendszer legnagyobb holdjai (amelyek átmérője nagyobb, mint 3000 km) a Föld holdja, a Jupiter Galilei-holdjai (Io, Európa, Ganümédesz és Kallisto), a Szaturnusz Titan nevű holdja és a Neptunusz Triton nevű holdja.

Az alábbi táblázat a Naprendszer holdjait csoportosítja átmérő szerint. A jobb oldali oszlopban néhány nevezetes bolygót, törpebolygót, aszteroidát és transzneptunuszi objektumot találunk összehasonlításképpen. A holdakat általában a mitológiából ismert személyekről nevezik el.

Holdakkal rendelkező bolygók

A Naprendszerünkben lévő bolygók, amelyeknek holdja(i) van(nak):

• Föld, 1 hold
• Mars, 2 hold
• Jupiter, 67 hold
• Szaturnusz, 62 hold
• Uránusz, 27 hold
• Neptunusz, 14 hold

Holdakkal rendelkező törpebolygók

• Eris, 1 hold
• Plútó, 5 hold
• Haumea, 2 hold

Holdakkal nem rendelkező bolygók

A Naprendszerünkben lévő bolygók, amelyeknek nincsenek holdjaik:

• Merkúr
• Venus
• Makemake (törpebolygó)
• Ceres (törpebolygó)

Galaxisok

A galaxisok galaxishalmazoknak nevezett csoportokban találhatók, amelyeket szintén a gravitáció tart össze. A mi Tejútrendszerünk a második legnagyobb galaxis a Helyi Csoportban (a legnagyobb az Androméda). Sok kisebb galaxis és csillaghalmaz is található a Helyi Csoportban, a két fő galaxison kívül. Ezek mindegyike az egyik gravitációs központ körül kering. Ez azt jelenti, hogy legtöbbjük vagy az Androméda, vagy a Tejútrendszer körül mozog. így természetesnek tűnik, hogy a csillagászok ezekre is a "szatellit" kifejezést használják.

Helyi csoportunk maga is egy még nagyobb csoport, a Virgo szuperhalmaz része. Vannak más, még nagyobb galaxiscsoportok is: lásd például a Nagy Falat.