A Kiviuq a Szaturnusz egyik kis, nem gömb alakú (irreguláris) holdja. Felfedezését Brett J. Gladman jelentette be 2000-ben, kezdeti jelölése S/2000 S 5 volt.
Felfedezés és elnevezés
A holdat 2003-ban nevezték el az inuit mitológia egyik híres alakjáról, Kiviuqról (más írásmódokban Keeveeok, Qiviuq vagy Kivioq). Kiviuq a helyi hagyományokban egy hosszú életű, vándorló hős, akinek történetei helyi változatossággal sok kalandról számolnak be — emiatt gyakran emlegetik mint egyfajta inuit Odüsszeuszt.
Pálya- és fizikai jellemzők
A Kiviuq átmérője körülbelül 16 kilométer. Átlagos távolsága a Szaturnusztól nagyjából 11,1 millió kilométer (ez ~0,074 csillagászati egység), és keringési ideje megközelítőleg 450 nap. Pályája prograde, relatíve nagy inklinációval a Szaturnusz egyenlítői síkjához képest (az inuit jellegű irreguláris holdakra jellemzően körülbelül 40–50° körüli értékű), valamint jelentősebb excentricitással bír, ami tipikus az irreguláris holdak között.
A Kiviuq csoportosítása az úgynevezett inuit csoport tagjai közé tartozik — a csoport más ismert képviselői például a Siarnaq és a Paaliaq. Mint a kisméretű, távoli és halvány holdakat általában, a Kiviuqot is elsősorban nagy távcsövekkel és CCD-felvételekkel fedezték fel és követik nyomon.
Szín, összetétel és eredet
Fotometriai és infravörös megfigyelések alapján a Kiviuq világosvörös színárnyalatot mutat, és az infravörös spektruma hasonló a Siarnaqéhoz és a Paaliaqéhoz. Ez a hasonlóság alátámasztja azt a feltevést, hogy az inuit csoport tagjai egy közös, nagyobb test darabjaiból származhatnak, amely valamikor ütközés vagy más erőhatás következtében felbomlott. A felszín anyaga valószínűleg jég és sötétebb, szerves eredetű komponensek keveréke, amelyek a vöröses színért felelősek lehetnek.
Jelentőség
A Kiviuq és a hozzá hasonló irreguláris holdak tanulmányozása fontos a Szaturnusz rendszerének eredetével és fejlődésével kapcsolatos kérdések megválaszolásához: segítenek megérteni a holdak befogásának folyamatait, a korai dynamikát és a bolygó körüli ütközési történetet. Ugyanakkor kisméretük és nagy távolságuk miatt megfigyelésük műszaki kihívást jelent, ezért adataik főként nagyobb földi távcsöves kampányokból és felmérésekből származnak.