A bolygó olyan nagy objektum, mint a Jupiter vagy a Föld, amely egy csillag körül kering. A bolygók kisebbek, mint a csillagok, és nem termelnek fényt saját magukból; helyettük a csillag fényét verik vissza vagy a saját belső hőkibocsátásuk látható. A Jupiter a legnagyobb bolygó a Naprendszerünkben.

Mi a bolygó? (IAU definíció röviden)

A Nemzetközi Csillagászati Unió szakmai ajánlásai alapján egy objektumot általánosan bolygónak tekintünk, ha teljesíti az alábbi fő feltételeket:

  • Csillag körüli keringés: a test közvetlenül egy csillag vagy csillagmaradvány körül kering (csillag, körül kering).
  • Hydrosztatikus egyensúly (gömb alak): elegendő tömeggel rendelkezik, hogy saját gravitációja a hidro-sztatikus egyensúly miatt nagyjából gömb alakú legyen (ezért beszélünk gyakran szferoid alakról).
  • „Tisztított pálya”: a tárgy körül keringő pályáján a többi kisebb objektumot dominánsan kisöpri (azaz a környéket „kitakarítja” saját gravitációs hatásával).

Ezek a kritériumok vezettek például ahhoz a döntéshez is, hogy a Plútót 2006-ban más kategóriába sorolták át: a Nemzetközi Csillagászati Unió úgy döntött, hogy a Plútó törpebolygó, mert bár gömbszerű, nem tisztította ki teljesen a saját pályáját.

Alak, holdak és gyűrűk

A bolygók alakja gyakran egy kissé összenyomott gömb (ez az egyenlítői kidudorodás miatt jellemző szferoid). Sok bolygónak vannak műholdaknak nevezett természetes kísérői; nagyobb bolygók gyűrűrendszereket is hordozhatnak (például a Szaturnusz). Egy csillagot és mindent, ami körülötte kering, csillagrendszernek nevezzük.

A Naprendszer bolygói és törpebolygói

Naprendszerünkben nyolc bolygó található. A belső, kőzetbolygók közé tartozik a Merkúr, a Vénusz, a Föld, és a Mars; a külső nagyobb gáz- és jégóriások pedig a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. A rendszeren belül további kisméretű, gömbszerű objektumokat a csillagászok törpebolygóknak neveznek: ismert példák a Ceres (a fő aszteroidaövben), valamint a külső Naprendszerben található Makemake, az Eris és a Haumea.

Bolygótípusok és jellemzők

  • Kőzetbolygók (terrestrial): kisebb, sűrűbb testek, szilárd felszínnel (pl. Föld, Mars).
  • Gázóriások: nagy tömegű, vastag atmoszférával rendelkező bolygók, amelyeknek nincs jól meghatározott szilárd felszíne (pl. Jupiter, Szaturnusz).
  • Jégóriások: Uránusz- és Neptunusz-típusú bolygók, ahol a „jég” (víz, ammónia, metán vegyületek) fontos alkotóelem.
  • Exobolygók külön csoportjai: a felfedezett rendszerekben gyakoriak a „forró Jupiterek” (nagyon közel keringő nagy gázóriások), a „super-Földek” (a Földnél nagyobb, de Neptunusznál kisebb tömegű kőzetes testek) és a „mini-Neptunusok”.

Exobolygók (extrasoláris bolygók)

A korábbi időkben csak a Naprendszer bolygóit ismertük, de az utóbbi néhány évtizedben a megfigyelések hatalmas ugrást hoztak: azóta több ezer másik bolygót fedeztünk fel más csillagok körül. Ezek az újonnan felfedezett bolygók más csillagok körül keringenek: ezek extrasolárisbolygók, amelyeket gyakran egyszerűen „exobolygóknak” nevezünk.

Az exobolygók felfedezésének fő módszerei:

  • Transit módszer: a bolygó elhalad csillaga előtt, és kis mértékű fénycsökkenést okoz (ezt használta például a Kepler űrtávcső).
  • Radiális sebesség (Doppler) módszer: a bolygó gravitációs hatása a csillag mozgásában kismértékű ingadozásokat okoz, amit a spektrum eltolódásából mérnek.
  • Direkt kép: nagyon ritkán, nagy kontraszt- és szögfelbontással közvetlenül is meg lehet figyelni a bolygót.
  • Mikrolencse, asztrometria és egyéb technikák: kiegészítő módszerek, amelyek bizonyos típusú rendszerekre érzékenyek.

A felfedezések révén olyan különleges rendszereket is ismerünk, amelyek nagyon eltérnek a Naprendszerünktől: például szorosan keringő forró óriásokat vagy több szuper-Földből álló, kompakt rendszereket.

Életfeltételek és habitabilitás

A bolygók életre alkalmassága (habitabilitása) sok tényezőtől függ: a csillagtól mért távolságtól (az ún. lakható zóna vagy „Goldilocks-zóna”), a bolygó tömegétől és légkörétől, mágneses mezejétől, vízkészletétől és geológiai aktivitásától. A kutatások célja gyakran olyan kisbolygók és exobolygók megtalálása, amelyek felszínén folyékony víz létezhet.

Határok és viták

A bolygó és a barna törpe közötti határ, illetve a „törpebolygó” kategória alkalmazása időnként vita tárgya. A tömegalapú határ (például a ~13 Jupiter-tömeg, ami már deutériumfúzióra elegendő lehet) és a pálya kitisztításának mértéke különböző meghatározásokat eredményezhet, ezért a szakirodalomban néha eltérő besorolásokkal találkozunk.

A „bolygó” szó etimológiája a görög πλανήτης (planetes) szóból ered, ami „vándorlót” vagy „mozgó dolgot” jelent — ezt a kifejezést az ókori megfigyelők adták az égbolton vándorló fényes pontokra. Napjainkban a csillagászat sokféle megfigyelési technikával és elmélettel gazdagította ezt a fogalmat.