Az Albiorix a Szaturnusz egyik nem gömb alakú, azaz irreguláris holdja. Holman és munkatársai 2000-ben fedezték fel, és kezdetben az S/2000 S 11 jelölést kapta.
Az Albiorix a nem gömb alakú holdak galaktikus csoportjának legnagyobb tagja. (Megjegyzés: a csoportot általában a „Gallic” vagy „gall” csoport néven is említik; ezek a Szaturnusz körül prográd pályán keringő, hasonló pályaelemekkel és sötét felszínnel rendelkező irreguláris holdak.)
Elnevezés és felfedezés
Nevét 2003 augusztusában adták, a név egy kelta/gal fríg istenségre utal; a köznapi összevetésekben időnként Toutatis-szal is kapcsolják össze a kelta mitológiai párhuzamok miatt, azonban az Albiorix külön névként szerepel a mitológiában. A felfedezés és a hivatalos elnevezés folyamata része volt annak a nagyobb felmérésnek, amely több kis, külső Szaturnusz-holdat azonosított.
Pálya és mozgás
Az Albiorix mintegy 16 000 000 km körüli távolságban kering a Szaturnusz körül, és pályája prográd, azaz a bolygó forgásirányával megegyező irányban kering. Pályaelemei hasonlítanak a Gallic-csoport többi tagjáéhoz: viszonylag nagy fél-nagy tengely, mérsékelt excentricitás és jelentős inklináció jellemzi őket, ezért feltételezik, hogy összefüggő eredetű csoportot alkotnak (pl. egy korábbi ütközésből származó törmelékfamilia). Az ábra a Szaturnusz más prográd nem gömb alakú holdjaihoz viszonyítva mutatja pályáját. A pályák excentricitását a pericentrumtól az apocentrumig terjedő sárga szegmensek jelzik.
Fizikai tulajdonságok
A felszín fényességének (albedójának) feltételezése alapján a méretet nagyjából 32 km átmérőre becsülik, ha 0,04-es albedót vesznek alapul. Az ilyen alacsony albedó sötét, szénben gazdag vagy poros felszínre utal. A megfigyelésekból a rotációs periódust is meghatározták: az Albiorixon egy nap körülbelül 13 óra 19 percig tart (rotációs periódus ≈ 13,3 óra).
Színek, kráterek és eredet
A közelmúltban végzett megfigyelések különböző színárnyalatokat mutattak az Albiorix felszínén, ami arra utalhat, hogy egy nagy kráter fed fel alatta lévő anyagot vagy másképp módosítja a felszínt. Ezek a színkülönbségek és a pályaegyezések alapján felmerült az a lehetőség, hogy az Erriapo és a Tarvos az Albiorix darabjai lehetnek — azaz a három égitest egy közös elődtestből származhat, amelyet egy erősebb ütközés vagy majdnem teljes szétesés választott szét.
Jelentőség és további vizsgálatok
Az Albiorix és a hozzá hasonló, külső irreguláris holdak fontos szerepet játszanak a naprendszer kisebb égitesteinek eredetére vonatkozó vizsgálatokban: segítenek megérteni a bolygóbefogás folyamatait, ütközési történetet és a korai naprendszer dinamikáját. További fotometriai, spektrális és pályamegfigyelések szükségesek annak tisztázására, hogy mennyire közeli rokonság van a Gallic-csoport tagjai között, és mekkora ütközés lehetett az eredetük.
