617 Patroclus
617 A Patroclus (pə-troe'-kləs, angol kiejtés: /pəˈtroʊkləs/) egy kettős kisbolygó, amely két hasonló méretű, közös súlypont körül keringő objektumból áll. Trójai, a Jupiterrel közös pályán kering. August Kopff találta meg 1907-ben, és ez volt a második trójai aszteroida, amelyet találtak. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy az objektumok inkább jeges üstökösök, mint kőzet aszteroidák.
Orbit
Patroclus a Jupiter hátulsó Lagrange-pontjában, L5 , egy olyan pályán kering, amelyet a trójai csomópontnak neveznek a legendás trójai háború egyik oldala után (a másik csomópontot görög csomópontnak nevezik). A Patroklosz az egyetlen olyan objektum a trójai táborban, amelyet görög karakterről neveztek el; a trójai aszteroidák elnevezési szabályait csak Patroklosz elnevezése után alkották meg (hasonlóképpen a Hektor aszteroida az egyetlen trójai karakter, amely a görög táborban jelenik meg).
Binary
2001-ben kiderült, hogy a Patroclus egy kettős objektum, amely két, közel azonos méretű aszteroidából áll. 2006 februárjában egy Franck Marchis vezette csillagászcsoport a Keck lézer vezetőcsillag adaptív optikai rendszerével pontosan megmérte a rendszer pályáját. Úgy vélték[1] , hogy a két aszteroida 4,283±0,004 d alatt kering tömegközéppontjuk körül 680±20 km távolságban, ami közel körkörös pályát ír le. Az észleléseiket a 2000 novemberében végzett termikus mérésekkel összevetve a csapat arra gondolt, hogy mekkora lehet a rendszer aszteroidáinak mérete. A valamivel nagyobb, 122 km átmérőjű aszteroida továbbra is a Patroclus nevet viseli. A kisebb, 112 km-es aszteroida pedig a Menoetius (teljes neve (617) Patroclus I Menoetius) nevet kapta, a legendás Patroclus apjáról. Ideiglenes jelölése S/2001 (617) 1 volt.
Miből készültek
Mivel az aszteroidák sűrűsége (0,8 g/cm³) kisebb, mint a vízé, és körülbelül egyharmada a kőzetének, az F. Marchis vezette kutatócsoport szerint a Patroclus rendszer, amelyről korábban azt hitték, hogy egy kőzet aszteroidapár, összetételét tekintve inkább egy üstököshöz hasonlít. Úgy gondolják, hogy sok trójai aszteroida valójában kis bolygószemcsék, amelyeket a Jupiter-Nap rendszer Lagrange-pontjában fogtak be az óriásbolygók 3,9 milliárd évvel ezelőtti, távolabbi vándorlása során. Ezt a forgatókönyvet A. Morbidelli és munkatársai javasolták a Nature folyóiratban 2005 májusában megjelent cikksorozatukban.
