617 Patroclus — jeges kettős trójai aszteroida a Jupiterrel közös pályán

617 Patroclus — jeges kettős trójai aszteroida a Jupiterrel közös pályán: felfedezés, belső szerkezet és üstökösszerű összetétel részletes bemutatása.

617 A Patroclus (pə-troe'-kləs, angol kiejtés: /pəˈtroʊkləs/) egy kettős kisbolygó, amely két hasonló méretű objektumból áll, amelyek közös súlypont körül keringenek. Trójai típusú test, vagyis a Jupiterrel közös pályán kering; azonos pályahosszúságon halad a Nap körül, mint a bolygó, és a bolygó 1:1 rezonanciájában található. August Kopff fedezte fel 1907-ben, és ez volt a második trójai aszteroida, amelyet azonosítottak. A legújabb megfigyelések és sűrűségszámítások arra utalnak, hogy az objektumok inkább jeges üstökösökhoz hasonló összetételűek lehetnek, mint a tipikus, kőzetes aszteroidák.

Főbb jellemzők

• Kettősség: A Patroclus valójában két hasonló méretű testből álló kettős rendszer. A komponensek közös tömegközéppont körüli kölcsönös keringése lehetővé tette a tömeg és a sűrűség becslését.
• Méret: A komponensek átmérője nagyságrendileg száz kilométer körüli; a pontos értékek bizonytalanok, de mindkét test hasonló nagyságú.
• Sűrűség és albedo: A mérések alacsony átlagos sűrűséget jeleznek (a felmérések szerint a 1 g/cm³ alatti tartományban), valamint sötét, alacsony fényvisszaverő képességet (alacsony albedo), ami jéges, poros felületre utalhat.

Pálya és helyzet a Lagrange-pontok között

A Patroclus a Jupiterrel közös pályán kering, az úgynevezett trójai populáció tagjaként. A trójaiak a bolygó Nap–bolygó rendszerének stabil Lagrange-pontjai körül gyűlnek össze (a Jupiter esetében ezek az ún. „görög” és „trójai” táborok, azaz L4 és L5). A Patroclus a Jupiter egyik ilyen tartományában található, és hosszú távon is stabil pályát fut be a Jupiter gravitációs hatása alatt.

Felfedezés és a kettősség kimutatása

August Kopff 1907-es felfedezése után a Patroclus hosszú ideig egyetlen, nagyobb aszteroidaként szerepelt a katalógusokban. A kettős természetét a modern megfigyelési technikák — köztük adaptív optika és térbeli felbontás javítása — tárták fel a 2000-es évek elején, amikor két különálló komponens megléte beigazolódott. A kölcsönös keringés paramétereiből lehetett következtetni a rendszer tömegére és a komponensek sűrűségére.

Összetétel és eredet

A Patroclus spektrális és fizikai tulajdonságai (sötét felszín, alacsony sűrűség) olyan összetételt sugallnak, amelyhez jég és laza, porózus anyagok tartoznak — hasonlókat, mint amilyeneket a külső Naprendszerből származó objektumoknál (pl. egyes üstökösök vagy Kuiper-öv testek) figyelnek meg. Ez az eredetileg külsőbb régiókból történő bekerülés (captured population) elméletét támasztja alá, tehát lehetséges, hogy a trójaiak egy része a Naprendszer külső területeiről származik.

Jövőbeli vizsgálatok

A Patroclus–rendszer különös érdeklődés középpontjában áll, mert vizsgálata segíthet megérteni a Naprendszer korai történetét és a kis égitestek kialakulását. A tervezett és folyamatban lévő űrszondás és földi megfigyelések célja a pontosabb méretek, tömegek, sűrűségek és felszíni jellemzők meghatározása. A részletesebb adatok segítenek eldönteni, hogy ezek a testek valóban jéggazdagok-e, és hogy a trójai populáció miként kapcsolódik a külső Naprendszer objektumaihoz.

Fontos tudnivalók röviden

• Felfedezés: 1907, August Kopff.
• Rendszer: kettős, két hasonló méretű komponens kering közös súlypont körül.
• Pálya: Trójai, a Jupiterrel közös pályán.
• Összetétel: alacsony sűrűség és sötét felszín jéges, porózus anyagra utal.

Keresés betűvel