Naprendszer

A Naprendszer fejlődése

A Naprendszer kialakulása és fejlődése 4,6 milliárd évvel ezelőtt egy óriási molekulafelhő egy kis részének gravitációs összeomlásával kezdődött.

Az összeomló tömeg nagy része a középpontban gyűlt össze, kialakítva a Napot, míg a maradék egy laza porból álló protoplanetáris koronggá lapult, amelyből a bolygók, holdak, aszteroidák és más Naprendszerbeli testek alakultak ki.

Ezt a ködhipotézis néven ismert modellt a 18. században (1700-as években) Emanuel Swedenborg, Immanuel Kant és Pierre-Simon Laplace dolgozta ki. A csillagászat, a fizika, a geológia és a bolygókutatás tudományterületei is kiigazították. Ahogy a világűrrel kapcsolatos ismereteink bővültek, a modelleket is módosították, hogy figyelembe vegyék az új megfigyeléseket.

A Naprendszer a kezdeti kialakulása óta jelentősen fejlődött. Sok hold az anyabolygók körül keringő gáz- és porkorongokból alakult ki, míg más holdak feltehetően a bolygókból alakultak ki, és később bolygóik befogták őket. Megint mások, mint például a Föld holdja, óriási ütközések eredményeként keletkezhettek.

Az égitestek között számos ütközés történt, és ezek fontos szerepet játszottak a Naprendszer fejlődésében. A korai szakaszokban a bolygók helyzete néha eltolódott, és a bolygók helyet cseréltek. Úgy gondolják, hogy ez a bolygóvándorlás volt felelős a Naprendszer korai fejlődésének nagy részéért.

Föld pályája

A Föld Nap körüli pályája majdnem tökéletes kör, de feltérképezéskor kiderült, hogy a Föld egy nagyon enyhén ovális alakú pályán, úgynevezett elliptikus pályán kering a Nap körül. A Naprendszer többi bolygója is enyhén ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. A Merkúr pályája ellipszisszerűbb, mint a többieké, és néhány kisebb objektum nagyon excentrikus pályán kering a Nap körül.

Felfedezés és felfedezés

Az embereknek évezredeken át nem volt szükségük a "Naprendszer" elnevezésére. Úgy gondolták, hogy a Föld állt meg a középpontban (geocentrizmus). Bár a görög filozófus, a szamoszi Arisztarkhosz azt sugallta, hogy az égbolton különleges rend van, Nikolausz Kopernikusz volt az első, aki kidolgozott egy matematikai rendszert, amely leírta azt, amit ma "Naprendszernek" nevezünk. Ezt nevezték új "világrendszernek". A 17. században Galileo Galilei, Johannes Kepler és Isaac Newton kezdte segíteni az embereket a fizika világosabb megértésében. Az emberek kezdték elfogadni azt az elképzelést, hogy a Föld egy bolygó, és a Nap körül mozog, és hogy a bolygók olyan világok, amelyeken ugyanazok a fizikai törvények uralkodnak, mint a Földön. A közelmúltban a teleszkópok és űrszondák segítségével hegyeket és krátereket, valamint szezonális meteorológiai jelenségeket, például felhőket, porviharokat és jégsapkákat fedeztek fel a többi bolygón.

Bolygótávolságok, nem méretarányos

A nyolc bolygó

Sorrendben a Sun-tól:

1. Merkúr
2. Venus
3. Föld
4. Mars
5. Jupiter
6. Saturn
7. Uránusz
8. Neptunusz

A bolygók a legnagyobb objektumok, amelyek a Nap körül keringenek. Az embereknek hosszú évekig kellett távcsöveket használniuk, hogy megtalálják a legtávolabbi objektumokat. Még mindig találhatnak új bolygókat, és minden évben újabb és újabb kis objektumokat találnak. A legtöbb bolygónak van holdja, amelyek ugyanúgy keringenek körülöttük, mint a bolygók a Nap körül. A Naprendszerben legalább 173 ilyen hold található.

Törpebolygók

A Plútót 1930-as felfedezése óta bolygónak nevezték, de 2006-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió csillagászai döntöttek a bolygó definíciójáról, és a Plútó nem felelt meg ennek. Ehelyett új kategóriát határoztak meg, a törpebolygót, amelybe a Plútó is beleillik, néhány más bolygóval együtt. Ezeket a kisbolygókat néha plutinóknak nevezik.

• Plútó
• Ceres
• Haumea
• Eris
• Makemake

Szerkezet

A Naprendszernek néhány fő része van. Itt a Naptól kezdődő sorrendben vannak, a bolygók számozva, a törpebolygók pedig a - e betűkkel vannak jelölve.

Belső Naprendszer

A Naphoz legközelebb eső első négy bolygót belső bolygóknak nevezzük. Kicsi és sűrű földi bolygók, szilárd felszínnel. Többnyire kőzetből és fémből állnak, határozott belső szerkezettel és hasonló mérettel. Háromnak van légköre is. A négy bolygó tanulmányozása információt ad a Földön kívüli geológiáról. A legtöbb aszteroidát is gyakran a belső bolygókkal együtt számolják.

• A földi bolygók régiója tartalmazza a négy, a Naphoz legközelebbi bolygót, amelyek mindegyike kőzetbolygó.

·         (1) Higany

·         (2) Vénusz

·         (3) Föld

·         (4) Mars

• Aszteroida öv régió tartalmaz;

·         a) Ceres (az egyetlen törpebolygó ebben a régióban)

·         Aszteroidák

Külső Naprendszer

• A gázóriás bolygók régiója tartalmazza;

·         (5) Jupiter

·         (6) Szaturnusz

·         (7) Uránusz

·         (8) Neptunusz

Transz-Neptunusz régió

• A Kuiper-öv régiója tartalmazza;

·         b) Plútó

·         c) Haumea

·         d) Makemake

·         Kuiper-övi objektumok és esetleg más törpebolygók

·         rövid periódusú üstökösök

• A szétszórt lemezterület tartalmazza;

·         (e) Eris

·         Szétszórt korongobjektumok és esetleg más törpebolygók

Oort-felhő

Az Oort-felhő elkülönül a transz-Neptunusz régiótól, és sokkal messzebb van. Ez tartalmazza a hosszú periódusú üstökösöket.

A belső bolygók. Balról jobbra: Merkúr, Vénusz, Föld és Mars.

Ekliptika sík

Az ekliptika síkját a Föld Nap körüli pályája határozza meg. Az összes bolygó nagyjából ebben a síkban kering a Nap körül. Minél távolabb kering egy bolygó ettől a síktól, annál jobban elhajlik a pályája az ekliptikától. Ha a Naprendszert "szélein" néznénk, akkor az összes bolygó nagyjából az ekliptika síkjában keringne.