A Neso, más néven Neptunusz XIII, a Neptunusz legtávolabbi nem gömb alakú holdja. Matthew J. Holman, Brett J. Gladman és társai találták meg 2002. augusztus 14-én, bár 2003-ig észrevétlen maradt. A felfedezés után S/2002 N 4 jelzéssel szerepelt a katalogizálásban, majd nevezték el Neso‑nak.

Pálya

A Neso rendkívül távoli pályán kering: több mint 48 millió km távolságban a Neptunusztól, így a Naprendszer ismert holdjai közül a legtávolabbi bolygó körüli keringést végzi. A pálya nagyon ferde és erősen excentrikus, retrográd irányú (visszafelé kering a bolygó forgásához képest), ami a legtöbb szabálytalan holdra jellemző. A Nap és más bolygók gravitációs hatása a nagy fél-nagytengely miatt jelentős, ezért pályáját idővel perturbációk befolyásolhatják.

Méret, tömeg és fizikai tulajdonságok

A Neso átmérője körülbelül 60 km, és 1,5 g/cm3 átlagos sűrűséget feltételezve tömegét 1,6×1017 kg-ra becsülik. A valós méret és sűrűség azonban bizonytalan, mivel a holdról csak távoli megfigyelések állnak rendelkezésre; színéről, felszínéről és összetételéről részletes információ kevés.

Eredet és kapcsolat más holdakkal

A Neso pályaelemiben és dinamikai tulajdonságaiban hasonlóságok figyelhetők meg például a Psamathe (más jelöléssel S/2003 N 1) pályájával, ezért felvetődött az az elképzelés, hogy mindkét szabálytalan hold egy nagyobb hold széttöredezéséből származhatott. Az ilyen ütközéses vagy széttöredezési eredet elmélete gyakori magyarázat a külső, szabálytalan holdak csoportosulásaira.

Elnevezés és megfigyelési történet

A Neso az egyik Nereidáról kapta a nevét; a Nereidák a görög mitológiában tengeristennők, Nereus és Doris lányaiként szerepelnek. A név hivatalos bejelentésére 2007. február 3-i közleményben (IAUC 8802) került sor. A felfedezés és az ezt követő pályaszámítások elsősorban nagyobb földi távcsövekkel végzett képi felvételeken alapultak, mivel a hold nagy távolsága megnehezíti a részletes vizsgálatot.

Bár a Neso-ról még sok részlet ismeretlen, különleges pályája és kiemelkedő távolsága érdekes kutatási célponttá teszi a bolygórendszerek kialakulásának és a holdak dinamikájának vizsgálatában.