Amalthea — a Jupiter harmadik legközelebbi holdja
Az Amalthea — a Jupiter harmadik legközelebbi vöröses, szabálytalan holdja; Barnard felfedezése, Voyager és Galileo részletes felvételei, lenyűgöző Jupiter-látvány.
Az Amalthea a harmadik legközelebbi hold a Jupiterhez. Megtalálását Szeptember 9-én végezték, 1892-ben; felfedezője Edward Emerson Barnard. Nevét a görög mitológiában szereplő nimfáról kapta. Jupiter V. néven is ismert.
Az Amalthea égboltján a Jupiter lenyűgöző látványt nyújtana: a bolygó körülbelül több száz-szor nagyobbnak tűnne, mint a telihold a földi égen. Az Amalthea a Jupiter közelebbi holdjai közül a legnagyobb; alakja nem gömbszerű, felülete vöröses színű. Szerkezetét tekintve a jelenlegi adatok arra utalnak, hogy nagy mennyiségű vízjégből és poros, szilikátos illetve kéntartalmú anyagból állhat, de belső sűrűsége alacsony, így valószínűleg porózus, laza szerkezetű test.
Felszínén mély kráterek és relatíve magas gerincek, hegyek találhatók; a kőzeteket és jégfelületeket vékony porréteg boríthatja. A vöröses árnyalatot részben a Jupiterrendszerben keringő Io felől származó kén és a sugárzás okozta üledékek is okozhatják.
Az Amaltheáról készült képek 1979 és a 1980 a Voyager 1 és 2 űrszondák, majd később, az 1990-es években a Galileo űrszonda készített részletesebb felvételeket.
Fizikai jellemzők
Az Amalthea kisméretű, szabálytalan alakú hold; átmérője és alakja miatt nem tudott gömbössé válni. Felületi albedója viszonylag alacsony, ezért sötétnek látszik. A felszínén található nagy kráterek és gerincek a korai becsapódásokra és a geológiai elmozdulásokra utalnak. A hold felszíni hőmérséklete rendkívül alacsony, és a gravitációja nagyon kicsi — egy ember sem tudna rajta hosszabb ideig megállni anélkül, hogy el ne távozzon a felszínről.
Pálya, mozgás és kapcsolódás a Jupiter-gyűrűkhöz
Az Amalthea nagyon közel kering a Jupiterhez, a belső holdak közé tartozik, és a bolygóhoz képest szinkron forgású (mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé). Pályája a Jupiter belső gyűrűrendszeréhez tartozik, és a holdról felpattanó por hozzájárul a Jupiter halvány, ún. gossamer-gyűrűinek anyagához. Mivel Amalthea a bolygó mágneses terén belül kering, felszínét folyamatosan éri a részecskesugárzás, ami befolyásolja a kémiai és optikai tulajdonságait.
Megfigyelések és űrkutatás
A Voyager űrszondák az első részletes felvételeket készítették az Amaltheáról, és a későbbi Galileo küldetés további fontos adatokat szolgáltatott a hold alakjáról, felszíni formáiról és fényességéről. Az Amalthea megfigyelése kihívást jelent a Földről, mert közeli elhelyezkedése és a Jupiter ragyogó fénye miatt nehezen különíthető el kis távcsövekkel.
Mitológiai névadás
A hold neve a görög mitológiából ered: Amalthea a kis Jupitert (Zeuszt) tápláló nimfa (vagy egyes változatok szerint kecske) neve, aki a korai mítoszokban szerepel. A csillagászati neve, Jupiter V., a Jupiter holdjain belüli sorrendiségre utal.
Összefoglalva: az Amalthea egy kis, szabálytalan alakú, vöröses árnyalatú belső hold, amely közel kering a Jupiterhez. Fontos szerepet játszik a bolygó belső gyűrűinek anyagcseréjében, és a Voyager–Galileo korszakok adatai alapján a felszínén kráterek, gerincek és jég–por keverék figyelhető meg.
Felfedezés és elnevezés
Az Amaltheát 1892. szeptember 9-én Edward Emerson Barnard találta meg a Lick Obszervatórium 36 hüvelykes (91 cm) távcsövével. Ez volt a Jupiter első új holdja azóta, hogy Galileo Galilei felfedezte a Galilei-holdakat a 1610.
A Hold a görög mitológiában szereplő Amalthea nimfáról kapta a nevét, aki kecsketejjel táplálta a csecsemő Zeuszt (Jupiter görög megfelelője). Római számmal Jupiter V. Az Amalthea nevet az IAU csak 1975-ben fogadta el, bár már évtizedek óta használták. A nevet Camille Flammarion javasolta. Az Amalthea 1975 előtt leginkább egyszerűen Jupiter V-ként volt ismert. A név melléknévi alakja az Amalthea.
Orbit
Az Amalthea 181 000 km (2,54 Jupiter-sugár) távolságban kering a Jupiter körül. Az Amalthea pályája 0,003 excentricitású és 0,37° hajlású a Jupiter egyenlítőjéhez képest.
Fizikai jellemzők
Az Amalthea felszíne nagyon vörös A vöröses színt az Ióról származó kén vagy más, nem jégből származó anyag okozhatja. Az Amalthea nagyobb lejtőin világos zöld foltok jelennek meg, de ennek a színnek a természete jelenleg ismeretlen. Az Amalthea felszíne valamivel világosabb, mint a Jupiter más közelebbi holdjainak felszíne.
Az Amalthea szabálytalan alakját mutató Galileo felvételek
Így néz ki az Amalthea a Jupiterről nézve
A Jupiter felszínéről - vagy inkább csak a felhők teteje fölött - az Amalthea nagyon fényesnek tűnik, -4,7 magnitúdóval ragyog, ami a Vénuszéhoz hasonló a Földről nézve.
Az Amalthea és a Jupiter számítógépes szimulációja. A "kamera" 1000 km-re van az Amaltheától, a látómező pedig 26°.
Így néz ki a Jupiter az Amalthea felől
Az Amalthea felszínéről a Jupiter hatalmasnak tűnne: 92-szer nagyobbnak tűnne, mint a telihold.
Felfedezés
1979-1980-ban a Voyager 1 és 2 űrszondák készítették az Amaltheáról az első képeket, amelyeken felszínének felszíne láthatóvá vált. Megmérték a hold felszíni hőmérsékletét is. Később a Galileo űrszonda befejezte az Amalthea felszínéről készült felvételeket, és egy közeli elrepülés lehetővé tette a hold belső szerkezetének és összetételének meghatározását.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az Amalthea?
V: Az Amalthea a Jupiter harmadik legközelebbi holdja.
K: Ki és mikor fedezte fel az Amaltheát?
V: Edward Emerson Barnard fedezte fel az Amaltheát 1892. szeptember 9-én.
K: Milyen más néven is ismert az Amalthea?
V: Az Amaltheát Jupiter V néven is ismerik.
K: Milyen nagynak tűnik a Jupiter az égen az Amalthea?
V: A Jupiter 92-szer nagyobbnak tűnne az Amalthea égboltján, mint a telihold.
K: Milyen az Amalthea felszíne?
V: Az Amalthea felszínén nagy kráterek és magas hegyek vannak.
K: Mikor és milyen űreszközök készítettek képeket az Amaltheáról?
V: Az Amaltheáról 1979-ben és 1980-ban a Voyager 1 és 2 űrszondák készítettek képeket, majd később, az 1990-es években a Galileo űrszonda részletesebb felvételeket.
K: Mit tudunk az Amalthea összetételéről?
V: Az Amalthea nem gömb alakú és vöröses színű, és a feltételezések szerint vízjégből áll, ismeretlen mennyiségű más anyaggal.
Keres