Az Amalthea a harmadik legközelebbi hold a Jupiterhez. Megtalálását Szeptember 9-én végezték, 1892-ben; felfedezője Edward Emerson Barnard. Nevét a görög mitológiában szereplő nimfáról kapta. Jupiter V. néven is ismert.

Az Amalthea égboltján a Jupiter lenyűgöző látványt nyújtana: a bolygó körülbelül több száz-szor nagyobbnak tűnne, mint a telihold a földi égen. Az Amalthea a Jupiter közelebbi holdjai közül a legnagyobb; alakja nem gömbszerű, felülete vöröses színű. Szerkezetét tekintve a jelenlegi adatok arra utalnak, hogy nagy mennyiségű vízjégből és poros, szilikátos illetve kéntartalmú anyagból állhat, de belső sűrűsége alacsony, így valószínűleg porózus, laza szerkezetű test.

Felszínén mély kráterek és relatíve magas gerincek, hegyek találhatók; a kőzeteket és jégfelületeket vékony porréteg boríthatja. A vöröses árnyalatot részben a Jupiterrendszerben keringő Io felől származó kén és a sugárzás okozta üledékek is okozhatják.

Az Amaltheáról készült képek 1979 és a 1980 a Voyager 1 és 2 űrszondák, majd később, az 1990-es években a Galileo űrszonda készített részletesebb felvételeket.

Fizikai jellemzők

Az Amalthea kisméretű, szabálytalan alakú hold; átmérője és alakja miatt nem tudott gömbössé válni. Felületi albedója viszonylag alacsony, ezért sötétnek látszik. A felszínén található nagy kráterek és gerincek a korai becsapódásokra és a geológiai elmozdulásokra utalnak. A hold felszíni hőmérséklete rendkívül alacsony, és a gravitációja nagyon kicsi — egy ember sem tudna rajta hosszabb ideig megállni anélkül, hogy el ne távozzon a felszínről.

Pálya, mozgás és kapcsolódás a Jupiter-gyűrűkhöz

Az Amalthea nagyon közel kering a Jupiterhez, a belső holdak közé tartozik, és a bolygóhoz képest szinkron forgású (mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé). Pályája a Jupiter belső gyűrűrendszeréhez tartozik, és a holdról felpattanó por hozzájárul a Jupiter halvány, ún. gossamer-gyűrűinek anyagához. Mivel Amalthea a bolygó mágneses terén belül kering, felszínét folyamatosan éri a részecskesugárzás, ami befolyásolja a kémiai és optikai tulajdonságait.

Megfigyelések és űrkutatás

A Voyager űrszondák az első részletes felvételeket készítették az Amaltheáról, és a későbbi Galileo küldetés további fontos adatokat szolgáltatott a hold alakjáról, felszíni formáiról és fényességéről. Az Amalthea megfigyelése kihívást jelent a Földről, mert közeli elhelyezkedése és a Jupiter ragyogó fénye miatt nehezen különíthető el kis távcsövekkel.

Mitológiai névadás

A hold neve a görög mitológiából ered: Amalthea a kis Jupitert (Zeuszt) tápláló nimfa (vagy egyes változatok szerint kecske) neve, aki a korai mítoszokban szerepel. A csillagászati neve, Jupiter V., a Jupiter holdjain belüli sorrendiségre utal.

Összefoglalva: az Amalthea egy kis, szabálytalan alakú, vöröses árnyalatú belső hold, amely közel kering a Jupiterhez. Fontos szerepet játszik a bolygó belső gyűrűinek anyagcseréjében, és a Voyager–Galileo korszakok adatai alapján a felszínén kráterek, gerincek és jég–por keverék figyelhető meg.