Nereid (Neptunusz hold) — felfedezés, pálya és jellemzők
A Nereid vagy Neptun II a Neptunusz egyik holdja.
Felfedezés és elnevezés
A Nereidát 1949. május 1-jén fedezte fel Gerard Kuiper, aki a felfedezésről szóló jelentésében javasolta a nevet. Nevét a görög mitológia tengeri nimfáiról, a Nereidákról kapta, akik a tenger istennőinek szerepét töltik be a legendákban.
Pálya és mozgás
A Nereid pályája rendkívül excentrikus: átlagosan mintegy 5 513 400 km sugarú, de a távolsága a Neptunusztól a pályaperijár és párocsúcs között 1 353 600 és 9 623 700 km között változik. A nagy excentricitás miatt a hold periapszisa és apoapszisa jelentősen eltér egymástól, ez okozza a pálya különlegességét és a Naprendszer ismert holdjai között korábban kimagasló excentrikusságát. Sokáig a Nereidé volt a legtágabban elnyúlt ismert holdpálya, de később olyan holdak, mint a Bestla és a Szaturnusz egyes újonnan felfedezett kísérői még excentrikusabb pályával rendelkeznek.
A rendkívüli pálya arra utal, hogy a Nereid eredete eltérő lehet a rendszer belső nagy holdjaiétól: valószínű, hogy egy befogott aszteroida vagy Kuiper-övi objektum lehet, illetve elképzelhető, hogy pályája a Neptunusz legnagyobb holdjának, a Tritonnak a befogása során szenvedett erős perturbációt.
Méret, alak és felszíni jellemzők
A Nereid becsült átmérője körülbelül 340 km, ami alapján a Neptunusz holdjai között a nagyobbak közé sorolják. Ez a becslés azonban az albedó (visszaverő képesség) feltételezésétől erősen függ, ezért a pontos méret bizonytalan. A rendelkezésre álló megfigyelések alapján a Nereid alakja valószínűleg nem tökéletesen gömbölyű: a megfigyelt fényesség-ingadozások és a Voyager 2 által visszaküldött alacsony felbontású képek arra utalnak, hogy szabálytalan alakú lehet, vagy erősen változó felszíni albedóval rendelkezik.
A felszíni jellemzők részletes vizsgálatára nincs elegendő adat: a Voyager 2 szonda 1989-es látogatásakor a Nereid túl távol volt ahhoz, hogy részleteket lehessen megfigyelni; a visszaküldött fotókon csak egy nem gömbölyű, pontszerű objektum látszott, a felszíni alakzatok, kráterek vagy jég-/szikla-arányok nem voltak felbonthatók.
Eredet és fejlődés
A Nereid különleges pályája több keletkezési lehetőséget tart fenn. Az egyik elmélet szerint a Nereid egy külső eredetű test lehet, amelyet a Neptunusz befogott a korai Naprendszer idején: ilyen esetben a ma látható pálya a befogás körüli kölcsönhatások és ütközések nyomait viselheti magán. Más elméletek szerint a Triton későbbi befogása és pályamódosító hatása erősen perturbálhatta a Neptunusz eredeti kísérőit, így egy korábban keletkezett hold pályája válhatott ennyire excentrikussá.
Megfigyelések, fotometria és további kutatások
A Nereidet elsősorban földi távcsövekkel, fotometriával és alkalmi űrszondai megfigyelésekkel tanulmányozták. Fényesség-ingadozásokat észleltek, amelyek oka lehet a forgásból adódó fényességváltozás, az alak szabálytalansága vagy a felszíni albedó inhomogenitása. Mivel a Voyager 2 nem szolgáltatott részletes képeket, a további nagyobb felbontású megfigyelésre a modern földi óriástávcsövek (pl. Keck) és a HST szerepe volt jelentős, de a részletes geológiai jellemzéshez új küldetésre vagy sokkal jobb felbontású közeli felvételekre lenne szükség.
A Nereid jellemzői — különösen a pályája és a bizonytalan méretei — továbbra is érdekes kutatási témát jelentenek a Naprendszer fejlődésének és a Neptunusz rendszer dinamikájának megértésében. Több megfigyelés és esetleges jövőbeli űrszondai látogatás segíthet tisztázni eredetét, pontos méretét és felszíni viszonyait.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Nereid?
V: A Nereid, más néven Neptunusz II, a Neptunusz egyik holdja.
K: Ki fedezte fel a Nereidát?
V: A Nereidet 1949. május 1-jén fedezte fel Gerard Kuiper.
K: Miből származik ennek a holdnak a neve?
V: E hold neve a görög mitológia tengeri nimfáiról, a Nereidákról származik.
K: Mekkora a Nereidák mérete?
V: A Nereid átmérője 340 km, és a Neptunusz összes holdja közül a harmadik legnagyobb.
K: Hogyan néz ki a pályája?
V: Pályájának átlagos sugara 5 513 400 km, de a pálya excentricitása 1 353 600 és 9 623 700 km között változik. Sokáig a Naprendszer összes ismert holdja közül a legjobban excentrikus pályája volt, amíg a Bestlát fel nem fedezték, amelynek pályája még ennél is excentrikusabb volt.
Kérdés: A Voyager 2 képes volt-e képeket készíteni a Nereidáról, amikor 1989-ben a Neptunuszt meglátogatta?
V: Nem, a Voyager 2 nem tudott tiszta képeket készíteni, mivel nagyon messze volt, és a felszíni jellemzők nem voltak láthatóak a rendelkezésre álló felbontás mellett.
K: Milyen elméletek vannak arra vonatkozóan, hogy miért tűnik olyan szokatlannak a pályája?
V: Egyes elméletek szerint egy aszteroida vagy Kuiper-övi objektum ragadhatta el, vagy esetleg a Triton, mint a Neptunusz legnagyobb holdjának befogása során perturbálódott.
