Cressida — az Uránusz kis holdja (Portia-holdcsoport): felfedezés és adatok

Fedezd a Cressidát: az Uránusz közeli, 41 km-es holdja, Voyager‑2 felfedezés, Portia‑holdcsoport tagja — alakja, szürke felszíne és ismert adatai egy helyen.

A Cressida az egyik belső, kisméretű hold az Uránuszhoz közel. A Voyager 2 szonda 1986. január 9-én készített felvételein fedezték fel, és a kezdeti jelölése S/1986 U 3 volt. Nevét a trójai Calchas lányáról, a drámai irodalomból ismert alakról kapta, aki William Shakespeare Troilus és Cressida című művében (illetve Geoffrey Chaucer és más szerzők meséiben) szerepel. A hivatalos római sorszáma: Uránusz IX.

Felfedezés és elnevezés

A holdat a Voyager 2 felvételeinek részletes elemzése során azonosították 1986-ban. A felfedezés után a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hagyományának megfelelően Shakespeare- vagy Pope-figuráról nevezték el az Uránusz belső holdjait — így kapta a Cressida is a nevét.

Pálya és csoporttartozás

Cressida a belső holdak közé tartozik, és a Portia holdcsoport tagja. A csoport többi tagja: Bianca, Desdemona, Júlia, Portia, Rosalind, Cupido, Belinda és Perdita. Ezek a holdak hasonló pályajellemzőkkel és fotometriai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért feltételezhető, hogy közös eredetűek lehetnek (például egy korábbi ütközés következtében keletkezett fragmentsereg).

Fizikai jellemzők

• Méret: körülbelül 41 km-os sugár (átmérő ~82 km), ez a Voyager‑felvételek és fényességinformációk alapján becsült érték.
• Albedó: geometriai albedója 0,08 körüli, ami sötétebb, kevésbé fényvisszaverő felületet jelez.
• Alak: a Voyager 2 képein megnyúlt, prolate (meghosszabbodott) szferoidnak látszik; tengelyeinek aránya 0,8 ± 0,3, és a főtengely nagyjából az Uránusz felé mutat.
• Szín és felszín: szürke árnyalatú, fotometriai megfigyelések alapján nem mutat erőteljes színeződést. Részletes geológiai képalkotás hiányában a felszín pontos összetétele nem ismert.
• Sűrűség és tömeg: közvetlen mérés nincs; általános feltételezés, hogy a belső kis holdak jég–kő keverékek lehetnek, tehát mérsékelt sűrűségre lehet számítani, de pontos adatok hiányoznak.
• Forgás: várhatóan szinkron forgású (tidálisan zárolt), vagyis ugyanazt az oldalt fordítja folyamatosan a bolygó felé — ezt támasztja alá a hosszanti tengely Uránusz felé mutató iránya.

Megfigyelések és korlátok

A Cressidáról rendelkezésre álló legjobb képek és adatforrások a Voyager 2 1986-os megfigyeléseiből származnak. Azóta a Hubble Űrtávcső és a nagy földi távcsövek korlátozottan tudták csak vizsgálni ezeket a kis, közeli holdakat — felbontásuk nem elegendő a részletes felszíni szerkezet kimutatására. Emiatt sok tulajdonsága (pl. összetétel, geológiai történet, pontos tömeg) továbbra is bizonytalan.

Eredet és jelentőség

A Portia‑csoport tagjaiként a Cressida és társai fontos nyomokat adhatnak az Uránusz belső rendszerének kialakulásáról és fejlődéséről. A hasonló pályák és fényességi tulajdonságok arra utalnak, hogy korábban egy nagyobb hold fragmentálódhatott, vagy több, hasonló eredetű test került hasonló pályára. Megfelelő következő generációs űrszondák vagy nagyfelbontású földi/űrteleszkóp‑megfigyelések segíthetnek tisztázni ezeknek a kis holdaknak az eredetét és belső jellemzőit.

Összegzés

A Cressida egy kis, sötét, megnyúlt belső hold az Uránusz körül, amelyet a Voyager 2 fedezett fel 1986-ban. Bár alapvető méretei és néhány fotometriai jellemzője ismeretes (rádius ~41 km, albedó ~0,08, megnyúlt alak), részletes fizikai és geológiai adatok hiányoznak. A Portia‑csoporttal való rokonsága és formája arra utal, hogy a belső Uránusz‑rendszer dinamikus és ütközésekre érzékeny múltú lehet, amely további vizsgálatokat érdemel.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Cressida?

K: Mikor és hogyan fedezték fel a Cressidát?

K: Miért kapta a Cressida a különleges nevét?

K: A Cressida a holdak melyik csoportjába tartozik?

K: Mit tudunk a Cressidáról?

K: Hogyan jelenik meg a Cressida a Voyager 2 felvételein?

K: Mekkora a Cressida prolate spheroid tengelyeinek aránya?

Keresés betűvel