704 Interamnia — 350 km-es aszteroida: felfedezés, pálya és méret
Ismerje meg a 704 Interamnia titkait: 350 km-es aszteroida felfedezése, pályája, mérete és szerepe az aszteroidaöv tömegében.
A 704 Interamnia egy nagyon nagy aszteroida. A tudósok szerint 350 kilométer széles. A Naptól való átlagos távolsága 3,067 (AU). Vincenzo Cerulli 1910. október 2-án találta meg. Nevét az olaszországi Teramo latin neve után kapta, ahol Cerulli dolgozott. A Ceres, a Vesta, a Pallas és a Hygiea után az ötödik legnehezebb aszteroida, és a tudósok szerint az egész aszteroidaöv tömegének 2,0%-át teszi ki.
Fontosabb adatok és pálya
- Semi-major tengely (átlagos Nap-távolság): 3,067 AU (ahogyan fent szerepel).
- Keringési idő: körülbelül 5,37 év (kb. 1960–1965 nap).
- Excentricitás és inklináció: pályája enyhén excentrikus, és jelentős (több fokos) hajlással rendelkezik a bolygópályák síkjához képest.
- Elhelyezkedés: a fő aszteroidaövben található, a külső részek felé közelebb.
Méret, tömeg és sűrűség
Interamnia az egyik legnagyobb ismert aszteroida: átmérőjét különböző módszerekkel (infravörös radiometria, csillagfedések — occultációk — és adaptív optikai felvételek) mérték. A leggyakrabban hivatkozott érték ~350 km, de a mérések bizonytalansága miatt az átmérő 300–360 km körül mozoghat.
A tömegére vonatkozó becslések nagy bizonytalansággal rendelkeznek; több forrás szerint Interamnia tömege tízmilliárd-milliárdszoros kg nagyságrendű (10^19 kg nagyságrend). Ez adja az aszteroidaöv teljes tömegének néhány százalékát (a cikk elején említett érték: ~2,0%).
Fizikai tulajdonságok
- Forgási periódus: fotometriai megfigyelések alapján néhány órás nagyságrendű; több méréssel körülbelül 8–9 óra közötti forgási időre jutottak.
- Albedo (felszíni fényvisszaverés): viszonylag alacsony, sötét anyagra utal, az infravörös mérések kisebb albedót jeleznek, tipikus értéke néhány 0,05–0,10 közötti.
- Összetétel: spektrális vizsgálatok alapján a felszín szénben gazdag, sötét anyagból állhat; a pontos ásványi összetétel azonban nem teljesen tisztázott.
- Alak: nagy mérete ellenére nem tökéletes gömb; adaptív optikai és occultációs adatok alapján enyhén szabálytalan, de gravitációja miatt viszonylag kerek formájú.
Megfigyelések és kutatások
Interamnia-t többféle módszerrel vizsgálták: fotometria, spektroszkópia, infravörös felmérések (például IRAS, Akari), adaptív optikai képek nagy földi távcsövekről és csillagfedések mérései. Nem járt rajta űrszonda, így a részletes információink földi megfigyeléseken alapulnak.
Az occultációk (amikor az aszteroida elhalad egy háttércsillag előtt) különösen értékesek voltak, mert ezekkel pontosabb méret- és alakadatok határozhatók meg. Az adaptív optika és nagy távcsöves felvételek segítik a forgástengely és alakmodellek finomítását.
Jelentősége és státusz
- Interamnia fontos szerepet játszik az aszteroidaöv tömegének és összetételének megértésében. Mivel az ötödik legnagyobb tömegű objektum a főövben, tanulmányozása segít a korai Naprendszer kialakulásának rekonstruálásában.
- Egyes kutatók megvitatták, hogy mérete miatt részben hidrosztatikus egyensúlyban lehet-e (azaz közel gömb alakú-e), de jelenleg nem tartják törpebolygónak, és nincs hivatalos átsorolás erre a státuszra.
Összefoglalás
A 704 Interamnia a fő aszteroidaöv egyik legnagyobb és legnehezebb tagja. Felfedezése Vincenzo Cerulli nevéhez fűződik 1910-ből, névadása Teramo latin nevére utal. Mérete és tömege miatt fontos célt jelent a Naprendszer formálódásának vizsgálatában; bár részletes adatok hiányoznak (nincs helyhez kötött űrszondás méréssorozat), a földi megfigyelések folyamatosan finomítják ismereteinket róla.
Jellemzők
Bár a "nagy négyes" mellett a legnagyobb aszteroida, az Interamnia-t nem nagyon tanulmányozzák. Könnyen lehet, hogy az F-típusú aszteroidák közül ez a legnagyobb, de nagyon kevés részlet létezik arról, hogy miből áll a belseje vagy milyen az alakja, és még nem végeztek fénygörbeelemzést, hogy kiderítsék az Interamnia pólusainak ekliptikai koordinátáit (és így a tengelyferdeségét). Látszólag nagy ömlesztett sűrűsége (bár sok hiba van benne) egy nagyon szilárd testre utal, amely teljesen mentes a belső porozitás vagy a víz nyomai nélkül. Ez azt is erősen sugallja, hogy az Interamnia elég nagy ahhoz, hogy teljesen kiállta az összes ütközést, ami a Naprendszer létrejötte óta az aszteroidaövben történt.
Nagyon sötét felszíne és a Naptól való meglehetősen nagy távolsága miatt az Interamnia 10x50-es távcsővel soha nem látható. A legtöbb szembenálláskor fényessége +11,0 körül van, ami kisebb, mint a Vesta, a Ceres vagy a Pallas minimális fényessége. Még a perihélium közeli oppozícióban is csak +9,9 magnitúdó körül van, ami több mint négy magnitúdóval alacsonyabb, mint a Vestaé.
Pályája egy kicsit excentrikusabb, mint a Hygieáé (15% a 12%-kal szemben), de ez azért más, mert a Hygiea pályája sokkal ferdébb, és egy kicsit rövidebb ideig tart, amíg egy keringés befejeződik. Egy másik különbség, hogy az Interamnia perihéliuma a "nagy négyes" perihéliumának másik oldalán van, így az Interamnia perihéliumánál valójában közelebb van a Naphoz, mint a Ceres és a Pallas ugyanezen a hosszúsági fokon. Nem valószínű, hogy összeütközik a Pallasszal, mert a csomópontjaik túl messze vannak egymástól, míg bár a csomópontjai a Ceresével ellentétes oldalon helyezkednek el, általában távol van a Cerestől, amikor mindketten ugyanazt a keringési síkot keresztezik, és az ütközés ismét valószínűtlen.
Keres