A Vénusz a második bolygó a Naptól. Látszólagos fényességben a Hold után a legfeltűnőbb égitest az éjszakai égen, ezért néha reggeli csillagnak vagy esti csillagnak is nevezik: egyes időszakokban napkelte előtt, máskor napnyugta után látható kiemelkedően jól. A bolygót az ókori rómaiak Vénusz istennőjükről nevezték el. A Vénusz időnként a Földhöz kerül a legközelebb a Naprendszerbeli bolygók közül (minimális távolsága kb. 38 millió km), ezért a Földhöz viszonyított vizsgálatokban különös jelentősége van.

Alapvető adatok

A Vénusz mérete és tömege a Földéhez hasonló, ezért gyakran nevezik a Föld testvérbolygójának. Egy év a Vénuszon 225 földi napig tart, míg a Vénusz naphossza (a tengely körüli sziderális forgás) körülbelül 243 földi nap — tehát egy „nap” hosszabb, mint egy év. Mivel a Vénusz forogási iránya a Naprendszer bolygóinak többségével szemben áll (retrográd forgás), a Nap a felszín egyes helyeiről nyugatról kel és kelet felé nyugszik.

Pálya és forgás

A Vénusz keringési ideje a Nap körül 224,7 földi nap, ezzel közelebb áll a Naphoz, mint a Föld. A lassú, retrográd tengelyforgás miatt a Vénusz sziderális forgási periódusa kb. 243 földi nap, de a Naphoz viszonyított (szoláris) nap hossza körülbelül 116–117 földi nap, mivel a bolygó egyben kering is a Nap körül.

Légkör és éghajlat

A Vénusz légköre rendkívül sűrű és főként szén-dioxidból áll (a teljes légkör tömegének több mint 95%-a). A maradék jelentős részében nitrogén található, és nyomelemek, például kén-dioxid is jelen van. A bolygó felhőrendszere vastag, kénsavcseppeket tartalmazó felhőkből áll, ezért gyakoriak a kénsavfelhőkkel kapcsolatos említések: a kénsav egy erősen maró vegyület, amely az emberre és a gépi műszerekre is káros lehet.

A hatalmas üvegházhatás miatt a felszíni hőmérséklet rendkívül magas: átlagosan kb. 462 °C, ami elegendő ahhoz, hogy a legtöbb ismert fém olvadék halmazállapotban legyen. A Vénusz felszínén a nyomás nagyjából 92-szerese a földi légköri nyomásnak (ez kb. 92 bar), ami súlyos körülményeket teremt a leszálló egységek számára.

Felszín és geológia

A Vénusz felszíne sziklás, ezért Földi bolygó jellegű: sima síkságok, vulkanikus területek, hegyvonulatok és nagy törésrendszerek találhatók rajta. Sok vulkanikus formáció, például lávasíkságok és nagy pajzsok jellemzik a bolygót; számos kutató szerint a Vénuszon ma is lehet vulkáni tevékenység. A legmagasabb ismert hegység a Maxwell Montes, amely a felszíntől számítva több kilométer magas.

A vastag felhőzet és a sűrű légkör miatt a felszín közvetlen optikai megfigyelése nehéz; ezért a felszínről és a topográfiáról radaros felmérések és hőmérsékleti mérések adnak adatokat. A Szovjetunió Venera küldetései és az amerikai Magellan radaros feltérképezése fontos információkat szolgáltattak a talajról és a geológiáról. Több leszállóegység — legemlékezetesebben a Venera sorozat tagjai — rövid ideig működve fényképeket és műszeres adatokat továbbított a felszínről.

Mágnesesség és holdak

A Vénusznak nincsenek holdjai. A bolygó belső mágneses tere gyenge vagy hiányzik: nincs jelentős bolygóméretű dipólusos mágneses mező, mint a Földnek, bár a napszéllel való kölcsönhatás helyi indukált mágneses jelenségeket hoz létre.

Űrkutatás és felfedezések

A Vénusz tanulmányozása régóta folyik: rádiós és optikai megfigyelések, majd űrszondák sorozata bővítette ismereteinket. A Szovjet Venera küldetések voltak az elsők, amelyek közvetlenül a felszínről küldtek adatokat; a Venera-7 volt az első, amely túlélte a leszállást és adatokat továbbított. Az amerikai Magellan 1990-es években radaros térképezéssel részletes topográfiát készített.

Érdekességek

  • A Vénusz éjszakai égbolt legfényesebb bolygója a Hold után.
  • A bolygó kémiai környezete és extrém hőmérséklete miatt az élet valószínűsége a felszínen rendkívül alacsony, bár a felhőrétegekben elméleti szempontból felvetődtek viták élethez hasonló kémiai folyamatokról.
  • A Vénusz forgása ellentétes a legtöbb bolygó forgásirányával: ezért a jelenlegi mozgásformája alapján a Nap látszólag nyugatról kel a felszín egyes helyeiről.

A Vénusz bemutatja, hogy a Földhöz hasonló méret és tömeg nem jelenti azt, hogy a bolygók klímája és felszíni körülményei is hasonlóak lesznek: a Vénusz egy példa a szélsőséges üvegházhatás hatására és a bolygói fejlődés különböző útjaira.