A Plútó egy törpebolygó a Naprendszerben. Hivatalos neve 134340 Plútó. A törpebolygó a kilencedik legnagyobb égitest, amely a Nap körül mozog. Eleinte a Plútót bolygónak nevezték, ma azonban a Kuiper-öv egyik legnagyobb és legismertebb tagjaként tartják számon.

Alapvető adatok

A Plútó kisméretű égitest: átmérője körülbelül 2 376 km, tömege kb. 1,31×1022 kg (ez a Föld tömegének kevesebb mint 0,22%-a). Sűrűsége ~1,9 g/cm³, ami arra utal, hogy kőzet és jég keverékéből áll. A felszíni hőmérséklet nagyon alacsony; gyakran idézik az átlagos ~−223 °C értéket, a mérések alapján azonban a felszíni hőmérséklet nagyjából −240…−210 °C között változhat a napszakok és pályapozíció függvényében.

Pálya és mozgás

A Plútó pályája páratlan a Naprendszer bolygóihoz képest: erősen excentrikus és ferde, pályasíkja közel 17°-kal döntött a fő bolygók síkjához viszonyítva. Nap körüli keringési távolsága 30–49 AU (4,4–7,4 milliárd km) között változik, ezért időnként közelebb kerül a a Neptunusz pályájához, mint az a Neptunuszé. Ennek ellenére a Plútó és a Neptunusz 3:2 rezonanciában vannak, így ütközésre nem kerülhet sor. Egy keringés a Nap körül mintegy 248 földi évig tart.

Felfedezés és osztályozás

A Plútót 1930-ban fedezték fel, és hosszú ideig a Naprendszer kilencedik bolygójának számították. Az 1970-es évektől kezdve egyre több, a Plútóéhoz hasonló, kis méretű külső Naprendszerbeli objektumot találtak (például a 2060 Chiron), majd a 21. század elején az Eris felfedezése újraértelmezte a helyzetet. Az Eris kezdetben nagyobbnak tűnt a Plútónál, de végül a két test mérete hasonló. 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) új definíciót adott a „bolygó” kifejezésre: ennek értelmében a Plútó már nem felelt meg a bolygó-kategóriának, és így a Plútó, az Eris és a Ceres a „törpebolygók” közé kerültek. Ekkor kapta meg a Plútó a 134340-as sorszámot; döntését és kategorizálását azóta is vitatják egyes tudósok és a nagyközönség körében.

Felépítés, felszín és légkör

A Kuiper-öv többi tagjához hasonlóan a Plútó főleg kőzetből és különböző fagyott anyagokból (nitrogén-, metán- és szén-monoxid-jég) áll. Felszíne változatos: világos, fényes régiók (például a híres „szív”) váltakoznak sötétebb foltokkal. A felszín megmutatja a geológiai múlt és jelen aktivitás jeleit, mint például fiatal területek, gleccserekhez hasonló nitrogénjég áramlások, és jéghegységek, amelyek vízjégből állnak. A Plútónak vékony légköre van, amely főként nitrogénből, valamint metánból és szén-monoxidból áll; a légkör rétegzett köd- és hamuszórt képződményeket mutat.

Holdak és kettős rendszer

A Plútót és legnagyobb holdját, a Charont gyakran „kettős rendszernek” nevezik, mert a kettő tömegközéppontja (a pályájuk barycentruma) nincs a Plútó belsejében. Ezt a sajátos viszonyt az IAU még nem definiálta külön „bináris törpebolygó” kategóriaként, ezért a Charont hivatalosan a Plútó holdjának tekintik. A Plútó négy kisebb, ismert holdja: a 2005-ben felfedezett Nix és Hydra, a 2011-ben talált Kerberos és a 2012-ben felfedezett Styx. A rendszer dinamika és a holdak eredete (valószínűleg egy nagy ütközés következménye) intenzív kutatás tárgya.

New Horizons űrszonda és a modern felfedezések

A Plútóról tudásunk ugrásszerűen nőtt, miután a NASA New Horizons űrszondája elrepült mellette 2015. július 14-én. A felvételek és mérések részletesen feltérképezték a felszínt és a légkört, felfedték a „Tombaugh Regio” (a jellegzetes szív alakú terület) részleteit, a fiatal geológiai alakzatokat, a komplex légköri rétegeket és a kékes színű atmoszférikus fátylat. A New Horizons adatai alapján a tudósok olyan jelenségeket is feltételeznek, mint a lehetséges felszín alatti óceán, valamint kriovulkanizmusra utaló képződmények.

Összefoglalás

  • A Plútó a Kuiper-öv egyik legismertebb törpebolygója, hivatalosan 134340 Plútó.
  • Kis mérete ellenére változatos felszínnel, vékony légkörrel és több holdrendszerrel rendelkezik, amelynek legnagyobb kísérője a Charon.
  • Bár 1930 és 2006 között a bolygók közé sorolták, az IAU definíciója óta a „törpebolygó” kategóriába tartozik; a döntést egyes kutatók vitatják.
  • A New Horizons küldetés alapvetően megváltoztatta a róla alkotott képet, és további kérdéseket vet fel a Plútó belső szerkezetéről és fejlődéséről.

A Plútó továbbra is fontos célpontja a Külső Naprendszer tanulmányozásának, mert segít megérteni a Naprendszer korai történetét és a Kuiper-övben található kis testek sokféleségét.