Eris — a Kuiper-öv plutoidja, a Naprendszer második legnagyobb törpebolygó

Felfedezés és elnevezés

Az Erist a Mike Brown vezette csapat fedezte fel (Chad Trujillo és David Rabinowitz tagokkal együtt). A felfedezéshez használt képek 2003-ból származtak, de a felfedezést és az objektum azonosítását 2005-ben jelentették be. Az égitest ideiglenes jelölése 2003 UB313 volt; később az IAU hivatalosan az Eris görög mitológiai viselőjének nevét adta neki — a név a viszály istennőjére utal. A felfedezés és a többi hasonló nagyméretű TNO felkeltette az asztronómiai közösség figyelmét, és közrejátszott az IAU 2006-os bolygódefiníciójában és a Plútó státuszának újraértékelésében.

Pálya és dinamika

Az Eris pályája nagyon excentrikus: a perihéliuma körülbelül 38 csillagászati egység (AU), míg az aféliuma közel 97–98 AU-ig nyúlik, a fél-nagytengely nagyjából 67–68 AU. Ebből adódik a hosszú, mintegy 557 éves keringési periódus és a jelentős inklináció (~44°). A nagy excentricitás és az erős kilengés alapján a test a szétszórt korong (scattered disc) populációjába sorolható, amelyet a korai Naprendszerből származó erős gravitációs zavarok alakítottak ki.

Fizikai jellemzők

• Méret: Az Eris átmérőjét több módszerrel is becsülték (observációk, csillagfedések). A legjobb jelenlegi mérési eredmények alapján az átmérő nagyjából 2300 km körüli, hasonló nagyságrendű, mint a Plútóé; korábban nagyobbnak gondolták, de pontosabb adatok szerint a méretek közel állnak egymáshoz.
• Tömeg és sűrűség: A Dysnomia keringési paraméterei alapján meg tudták határozni az Eris tömegét: az tömegében nagyobb a Plútónál. A sűrűség becslések (körülbelül 2,5 g/cm³ körül) arra utalnak, hogy a test kőzetes maggal és jégtakaróval rendelkezik.
• Felszín és albedó: Az Eris felszíne igen fényes, albedója magas — jégborítottságra utaló spektrális jeleket (metánjég, esetleg nitrogén- vagy vízjég nyomai) mutat. A magas visszaverő képesség miatt az objektum viszonylag jól észlelhető a nagy távcsövekkel.
• Forgás: Fotometriai megfigyelések alapján a forgási periódus néhány tíz órás skálán van (a legjobb becslések körülbelül 25–26 óra körülire utalnak), de a pontos érték és a forgástengely orientációja továbbra is vizsgálat tárgya.
• Hangulat (atmoszféra): Távoli, hideg környezetében az Erisnek nincs tartós, sűrű légköre, de közelítve a Nap felé a megolvadt illékony anyagok átmeneti, nagyon ritka légkört képezhetnek — hasonlóan a Plútóhoz, bár a távolság és a hőmérsékleti feltételek eltérőek.

Dysnomia — az Eris holdja

A Dysnomiát a felfedezést követően azonosították, és azóta lehetővé tette az Eris tömegének pontosabb meghatározását. A Dysnomia mintegy néhány tízezer kilométeres távolságban kering anyabolygója körül, keringési ideje nagyjából 16 nap körül van. A hold neve a görög mitológiából ered, a törvényszegés és rendetlenség alakjához kapcsolódik, ami párt alkot az Eris (viszály) mitológiai jelentésével.

Tudományos jelentőség és további kutatások

Az Eris vizsgálata fontos a Naprendszer külső részének, a transz-Neptunusz térség kialakulásának és fejlődésének megértéséhez. Felfedezése rávilágított arra, hogy a Kuiper-övön túli világ sokféle és gyakran a korábbi elvárásoktól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Jelenleg nincsenek konkrét küldetések az Erishez, de távcsöves megfigyelések (optikai, infravörös és csillagfedések) továbbra is finomítják a méret-, tömeg- és felszínparamétereket, valamint a holdrendszer jellemzőit.

A jövőbeni megfigyelések célja többek között a pontosabb forgási tulajdonságok meghatározása, a felszíni összetevők részletes spektrális feltérképezése, és a potenciális időbeli változások (például illékony anyagok mozgása) nyomon követése.