Phoebe egy nagyobb, szabálytalan alakú hold, amely a Szaturnusz körül kering. Nem belső, kisméretű kísérője a bolygónak, hanem egy külső, szabálytalan pályán mozgó test, amely feltehetően elkapott objektum lehet a Naprendszer külső régióiból.

Általános jellemzők

A Phoebe tömege és szerkezete miatt félig kőzetből, félig jégből álló, kevert összetételű égitest. Felszíne nagyon sötét, albedója alacsony, ezért a Földről nézve is sötétnek tűnik. Nincs jelentős levegője, és a felszínén nincs nagy kiterjedésű folyékony víz, de a Cassini-űrszonda mérései szerint helyenként jég és széndioxid is jelen van a kéreg anyagában.

Pálya és mozgás

A Phoebe pályája külső, nagy inklinációjú és retrográd (ellentétes irányú) a Szaturnusz többi nagy holdjához képest. Keringési ideje a Szaturnusz körül körülbelül tizennyolc hónap (kb. 550 nap), és pályája viszonylag nagy excentricitású, ezért távolsága a Szaturnusztól erősen változik az egyes pontokban.

Felszín, kráterek és összetétel

A Phoebe felszínét sok kráter borítja, amelyek aszteroidák és más kisebb testek becsapódásából származnak, és kerek nyomokat hagynak a kőzet-jég keverékben. A nagy kráterek és a sötét anyagmintázat arra utalnak, hogy a felszín ősi, kevéssé megújult. A Cassini-mérések organikus anyagokra, széndioxidra és helyenként vízjégre utaló jeleket is találtak.

Főbb adatok

  • Átmérője: átlagosan 213 km (átmérője)
  • Keringési idő: kb. 550 nap (~18 hónap)
  • Forgási periódus: kb. 9 óra 16,5 perc (a két napkelte közötti idő)
  • Sűrűség: ~1,6 g/cm³ (kőzet–jég keverék)
  • Albedó: alacsony, ~0,06 (nagyon sötét felszín)
  • Felszíni gravitáció: rendkívül kicsi, néhány századm/s² nagyságrendű (nincs jelentős légkör megtartására)
  • Származás: valószínűleg befogott objektum (pl. Kuiper-öv vagy külső Naprendszerből származó test)

Felfedezés és kutatások

A Phoebe-t William Henry Pickering fedezte fel 1899-ben. Részletes képeket és adatokat a Szaturnusz-rendszerről a Cassini űrszonda repülése (2004) szolgáltatott; ezek erősen hozzájárultak a Phoebe eredetének, összetételének és kráterszerkezetének megértéséhez.

Összefoglalva: a Phoebe egy viszonylag kis, sötét, kráterezett, félig jég–félig kőzet hold, amelynek különleges, retrográd és nagy inklinációjú pályája, valamint sötét, ősi felszíne arra utal, hogy a Szaturnusz később foghatta be a Naprendszer külsőbb régióiból.