Az 1. század az a század volt, amely az 1. évtől 100-ig tartott.
Politikai főbb események Európában és a Római Birodalomban
Ebben az időszakban Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet egyre inkább a Római Birodalom uralma alá került. A birodalom politikai rendszere és közigazgatása továbbra is az Augustus által megkezdett stabilizálódás (a Pax Romana) keretei között működött: Augustus reformjai megerősítették a hadsereget, a közigazgatást és a pénzügyi rendszert.
A terjeszkedés Claudius császár alatt folytatódott (43), ekkor indult meg a római hódítás Britanniában. Az 1. század császárai (Tiberius, Caligula, Claudius, Augustus korát követően a dinasztikus váltások) alakították a bel- és külpolitikát, s az uralkodók személye gyakran döntő hatással volt az állam stabilitására.
A Julius–Claudius-dinasztia és a Négy császár éve
Az Augustus által alapított Julius–Claudius-dinasztia a század nagy részében meghatározó volt. A dinasztia azonban a Néró 68-ban bekövetkezett halálával véget ért. Néró bukása után következett az úgynevezett Négy császár éve (69), amikor rövid idő alatt több uralkodó követte egymást: Galba, Otho, Vitellius, majd végül Vespasianus lett az, aki véget vetett a polgárháborús időszaknak és megalapította a Flavius-dinasztiát. Vespasianus és leszármazottai (Titus, Domitianus) konszolidálták a belső rendet, újjáépítési és adóreformokat hajtottak végre, továbbá befejezték a katonai kampányokat, amelyek stabilizálták a birodalom határvidékeit.
Katonai konfliktusok és társadalmi fordulatok
Az 1. század során a Római Birodalom terjeszkedése és a határok védelme folyamatos katonai jelenlétet és költségeket igényelt. A század második felében a birodalomban belső feszültségek, pogány vallási és korai keresztény mozgalmak megjelenése, valamint néhány nagyobb felkelés is jellemezte az évtizedeket — ide tartozik többek között a zsidó–római ellentétek súlyosbodása, amely a 66–70 közötti zsidó háborúhoz vezetett. A római építészet, útépítés, vízvezetékek és városi infrastruktúra azonban tovább fejlődtek, ami hozzájárult a birodalom integrálásához.
Ázsia: Han-dinasztia, Wang Mang és a Hszin-korszak
Kínát továbbra is a Han-dinasztia uralta, bár ez a korszak sem volt megszakítás nélküli. A Han-uralkodóház hatalmát 9 és 23 között Wang Mang érsekeinek hatalomátvétele törte meg, amikor létrehozta a Hszin-dinasztiát, amely mintegy 14 évre megszakította a Han uralmát. Wang Mang kísérletet tett radikális gazdasági és földreformokra, köztük a földek részleges nacionalizálására és pénzreformokra; ezek a reformok azonban erős ellenállást váltottak ki és végül politikai összeomláshoz vezettek. Wang Mang uralmának bukása 23-ban következett be, és bár a Han-ház visszaállítása folyamata több évig tartott, ez jelenti a határvonalat a nyugati (korábbi) Han és a későbbi, úgynevezett keleti Han között. A politikai központok változása is fontos esemény volt: a fővárost is áthelyezték Csang'anból Luoyangba, ami a közigazgatási és kulturális központok átrendeződését tükrözte.
Kereskedelem, kultúra és nemzetközi kapcsolatok
Az 1. században erősödtek a távol-keleti és a nyugati birodalmak közötti kapcsolatok: a Selyemút révén áru-, technológia- és kulturális csere folyt a Római Birodalom, a Parthus Birodalom és a Han-kína között. Ez a kereskedelem elősegítette a luxuscikkek, például a selyem, fűszerek és drágakövek cseréjét, és növelte a távolsági kereskedelem jelentőségét.
A században fontos kulturális és vallási változások is lezajlottak: a korai kereszténység kialakulása és terjedése a Római Birodalom területén, valamint a kínai irodalom és történetírás fejlődése is meghatározó volt. Emellett a régiók helyi kultúrái — például a Kushán Birodalom és más közép-ázsiai törzsek — szintén aktív szereplői voltak a térség kulturális életének.
Összegzés
Az 1. század dinamikus, sokszínű időszak volt: Európában és Észak-Afrikában a Római Birodalom tovább terjeszkedett és konszolidálódott, miközben belső politikai válságok és dinasztikus váltások is jellemezték (különösen a Néró-éra és az 69-es év). Ázsiában a Han-dinasztia dominanciája ellenére a Wang Mang által meghirdetett Hszin-intermezzo fontos társadalmi és politikai kísérletként maradt az emlékezetben. A század végére mindkét nagy birodalom stabilizálta helyzetét, de a belső feszültségek és a külső kapcsolatok — kereskedelem, katonai konfliktusok és kulturális csere — tovább formálták a következő évszázadok történetét.
