A császár hagyományosan olyan férfi, aki egy birodalom felett uralkodik. A cím neve a latin imperator szóból ered; maga a szó a nyelvből származik, és a legtöbbször történelmi vagy ceremoniális kontextusban használjuk. Gyakran a cím nagybetűvel jelenik meg a név előtt vagy a hivatal megnevezéseként (nagybetűvel írják).

Nemek, titulussal kapcsolatos megnevezések

Ha az uralkodó nő, általában császárnőnek nevezik, míg a császár feleségét császárné-nak hívják. A címet viselők szerepe és jogköre historikusan nagyban eltérhet: egyes császárok abszolút hatalommal rendelkeztek, mások inkább szimbolikus, vallási vagy ceremoniális vezetők voltak.

Öröklés és választás

A császári cím öröklődhet: sok birodalomban az uralkodó halálakor a trónt a meghaló uralkodó leszármazottja vagy más rokon kapta meg. Így a császár gyakran örökletes uralkodó. Ugyanakkor vannak olyan történelmi példák is, amikor az új császárt nem automatikusan örökölték, hanem rituálisan vagy politikai megállapodással választották (jelöltek közül választanak új császárt).

Modern példa: a japán császár

A világ mai állapotában a legismertebb és ma is létező császári cím egyik példája a japán császár (tennō). Napjainkban a japán uralkodó személye elsősorban ceremoniális és szimbolikus szerepet tölt be: neki nincs politikai hatalma, mert Japán parlamentáris alkotmányos monarchia, és az ország vezetését a parlament és a miniszterelnök gyakorolja.

Történeti eredet és hatalmi szerepek

Az angol szó a latinból jön: a régi Római Birodalom idején az imperator kezdetben egy jelentős hatalommal bíró hadvezér (hadseregvezető) címe volt. Később, különösen Augustus után, a cím fokozatosan az államfői tekintély megnevezésévé vált, és a legfőbb uralkodók sajátították ki maguknak (leghatalmasabb uralkodóik).

Számos utódállam és utódkultúra igyekezett a római örökségre hivatkozni vagy annak jogfolytonosságát állítani. Így történhetett, hogy különböző helyeken a birodalmak vezetőit a nyugati nyelvekben császárként említették:

  • a Bizánci Birodalom vezetői gyakran basileus vagy autokrator címet viseltek;
  • a Szent Római Birodalom uralkodója több forrásban imperator vagy Kaiser néven szerepelt;
  • az Orosz Birodalom uralkodóját gyakran cár-nak hívták;
  • az Oszmán Birodalom vezetői pedig olyan címeket használtak, mint szultán, padisah, khagan vagy kaysar, és rendre igyekeztek a római örökségre vagy a keleti császári hagyományra utalni.

Címek és fordítások — hasonlóságok és különbségek

Az, hogy egy uralkodót egy adott nyelv császárnak nevez-e, sokszor nyelvi és kulturális döntés kérdése. Például olyan, helyi jellegű uralkodói címeket, amelyek a saját kultúrájukban legmagasabb rangúak voltak, nyugati forrásokban gyakran "császár"-nak fordítottak:

  • Kína uralkodóit angolul általában huangdi-ként említik, amit sok esetben császárnak fordítanak;
  • Etiópia tradicionális uralkodói pedig a forrásokban negusa negast címen szerepelnek (’királyok királya’), amit szintén császári rangként értelmeznek.

Példák európai és más modern kori császárságokra

Történelmileg több európai és világállam is viselt császári címet rövidebb-hosszabb ideig:

Mi különbözteti meg a császárt a királytól?

Általánosságban egy császár egy nagyobb, több népet vagy több királyságot tömörítő állam — egy birodalom — felett uralkodik, míg a király általában egyetlen királyság vezetője. A gyakorlatban azonban a két fogalom átfedhet, és sok történelmi esetben a címek politikai és diplomáciai okokból váltak hangsúlyossá (például a „királyok királya” vagy a „császár” cím használata egyedülálló tekintélyt sugallt).

Összegzés

A „császár” tehát olyan uralkodót jelent, aki egy birodalom felett áll, és a cím története a római imperator fogalmától a világ számos részén kialakuló, egymástól eltérő császári hagyományokig ível. Egyes helyeken a cím ma is létezik és főként ceremoniális, máshol történetileg az uralkodó legmagasabb hatalmi pozícióját jelölte. A pontos szerep, hatalom és rang mindig az adott korszak és kultúra politikai, vallási és jogi környezetétől függött.