Mihály arkangyal: jelentése és szerepe a zsidó, keresztény és iszlám hagyományban
Mihály arkangyal jelentése és szerepe a zsidó, keresztény és iszlám hagyományban — története, liturgiája és védelmező alakja három vallás tükrében.
Mihály arkangyal a zsidó, keresztény és iszlám tanításokban. A római katolikusok, a keleti ortodoxok, az anglikánok és a lutheránusok "Szent Mihály arkangyalnak" vagy egyszerűen "Szent Mihály"-nak nevezik. Az ortodox keresztények "Taxiarch Mihály arkangyalnak" vagy egyszerűen "Mihály arkangyalnak" nevezik.
Héberül Mihály azt jelenti: "Ki olyan, mint Isten?". Dániel könyve háromszor beszél Mihályról. Egyszer azt mondja, hogy ő egy "nagy fejedelem, aki kiáll néped fiaiért". A zsidók Mihályt a támogatójuknak tekintették. Általában nem hivatkozhatnak angyalokra, mint Isten és népe közötti összekötő kapocsra. Mihály azonban fontos szerepet kapott a zsidó liturgiában.
Az Újszövetségben Mihály vezeti Isten seregeit a Sátán seregei ellen a Jelenések könyvében. A mennyei háború során legyőzi (győz a Sátán ellen). Júdás levelében Mihályt "Mihály arkangyalnak" nevezik. A 4. században megjelentek a Mihálynak szentelt keresztény szentélyek. Először gyógyító angyalként látták. Később a keresztények védelmezőnek (olyasvalakinek, aki védi és segíti) és Isten seregének vezetőjének látták a gonosz erői ellen. A 6. századra a keleti és a nyugati egyházakban egyaránt elterjedtek a Mihály arkangyalnak szentelt áhítatok. Idővel a Mihályról szóló tanítások kezdtek változni a keresztények körében.
Részletesebb áttekintés a zsidó hagyományban
Mihály szerepe a zsidó hagyományban elsősorban a Dániel könyvéhez kapcsolódik: ott a nép védelmezőjeként, "nagy fejedelemként" jelenik meg. A későbbi zsidó irodalomban, különösen a hagiográfiákban és a misztikus (kabbalisztikus) szövegekben Mihályt gyakran az izraeliták pártfogójaként, Isten színe előtt közbenjáróként ábrázolják. A Héber Biblia után keletkezett apokrif és pseudepigráf művek — például a Hénok könyve (1 Enoch) — szintén kiemelik Mihályt mint az egyik vezető arkangyalt. Bár a zsidó teológiában általában óvatosak az angyalok túlzott szerepeltetésével, Mihály többször kapott helyet imákban, liturgikus elemekben és népi hagyományokban mint védő és pártfogó.
Mihály a keresztény hagyományban
Az Újszövetségben, különösen a Jelenések könyvében, Mihályt Isten hadainak vezetőjeként ábrázolják, aki a Sátán és angyalai ellen harcol (Jel 12,7–9). A Júdás levele is utal rá, amikor vitázik a Sátánnal egyes tekintetek szerint. A 4. századtól kezdve megjelennek Mihálynak szentelt templomok és zarándokhelyek; közismertek a Mont-Saint-Michel (Franciaország), a Sacra di San Michele (Olaszország) és a római Castel Sant'Angelo történetéhez kapcsolódó emlékek, ahol Mihály megjelenéseihez fűződnek legendák.
Az egyházi hagyományokban Mihály több szerepet tölt be:
- Harcos és védelmező: Isten hadainak vezetője a gonosz erői ellen.
- Gyógyító és pártfogó: korai források Mihályt gyógyítóként is említik; később általános védőszentként tisztelték.
- Psichopomp (lelki kísérő): a középkori ábrázolásokban gyakran ő az, aki a lelkeket kíséri vagy méri ("lelkek mérlege" motívuma).
Ünnepek és liturgia: a nyugati egyházban Szent Mihály ünnepét szeptember 29-én (Michaelmas) tartják, míg a keleti ortodoxoknál a Mihály és az összes égi seregek szentjeinek ünnepe (a Taxiarchák összejövetele) jellemzően november 8-án jelenik meg a naptárakban. Az anglikán és a lutheránus hagyományok is általában megtartják a szeptember 29-i emléknapot.
Ikonográfia: Mihályt hagyományosan páncélban, karddal vagy lándzsával, gyakran egy sárkánnyal vagy megkínzott Sátán-alakokkal harcolva ábrázolják. Másik gyakori attribútuma a mérleg, amely a lelkek mérésére utal. Ezek a képi elemek a középkori és későbbi művészetben széles körben elterjedtek.
Mihály az iszlám hagyományban
Az iszlám hagyományban Mihály (arab: Mīkā'īl vagy Míkáil) az angyali hierarchia egyik fontos tagja. A Korán általánosságban beszél az angyalokról, míg Mihály neve és szerepe főként a hadíszokban és a későbbi iszlám irodalomban jelenik meg. Az iszlám hagyományok szerint Míkáil feladatai közé tartozik a föld termékenységének, az esőnek és az ellátásnak biztosítása, valamint az emberek anyagi szükségleteinek gondozása. Nem olyan központi szereplő az iszlám narratívában, mint Dzsibríl (Gábriel), de fontos arkangyalként ismerik el.
Kulturális hatás és népi hagyományok
Mihály alakja erőteljesen beépült a művészetbe, irodalomba és a helyi hagyományokba. Európában számos helység, templom és kolostor viseli a nevét (például a Mont-Saint-Michel és a St Michael's Mount), és sok néphagyomány kötődik a Michaelmaashoz, amely a középkori egyházi év egyik fontos fordulópontja volt. A katonaság, a rendőrség és más védelmi szervezetek körében is gyakran tekintik őt védőszentnek.
Összefoglalás
Mihály arkangyal az egyik legjelentősebb égi alak mind a zsidó, mind a keresztény és az iszlám hagyományokban. Képét a védelmező, a harcos, a gyógyító és a lelki kísérő szerepei határozzák meg, és e sokrétűség tette lehetővé, hogy a vallási szövegek, liturgiák, művészet és népi hagyományok sokféleképpen dolgozzák fel alakját az évszázadok során.
Kérdések és válaszok
Q: Ki az a Michael?
V: Mihály arkangyal a zsidó, keresztény és iszlám tanításokban. A római katolikusok, a keleti ortodoxok, az anglikánok és a lutheránusok "Szent Mihály arkangyalnak" vagy egyszerűen "Szent Mihály"-nak hívják. Az ortodox keresztények "Mihály arkangyalnak, a taxisofőrnek" vagy egyszerűen "Mihály arkangyalnak" nevezik.
Q: Mit jelent a neve?
V: Héberül a neve azt jelenti: "Ki olyan, mint Isten?".
K: Mit éreztek a zsidók vele kapcsolatban?
V: A zsidók Mihályt a támogatójuknak tekintették. Általában nem volt szabad angyalokra hivatkozniuk, mint Isten és népe közötti összekötő kapocsra, de Mihály esetében kivételt tettek. Fontos szerepet kapott a zsidó liturgiában.
K: Mit mond róla az Újszövetség?
V: Az Újszövetség szerint a Jelenések könyvében Isten seregét vezeti a Sátán seregei ellen, és a mennyei háborúban legyőzi a Sátánt. Júdás levele is említi őt, "Mihály arkangyalnak" nevezve.
K: Mikor kezdődött Mihály arkangyal imádata a keresztények körében?
V: A Mihály arkangyalnak szóló imádságok a 4. században kezdtek megjelenni a keresztények körében. Eleinte gyógyító angyalként tekintettek rá, később azonban úgy tekintettek rá, mint Isten védelmezőjére és a gonosz erők elleni seregének vezetőjére. A 6. századra ezek az áhítatok széles körben elterjedtek mind a keleti, mind a nyugati egyházakban.
K. Hogyan változtak a Szent Mihályról szóló tanítások az idők során?
V: Az idők során a keresztények körében a Szent Mihályról szóló tanítások fejlődtek, és a kereszténységben betöltött szerepét különbözőképpen értelmezték, például gyógyítónak vagy a hívők védelmezőjének tekintették a gonosz erőkkel szemben.
Keres