Vespasianus (Titus Flavius) – Flavius-dinasztia alapítója, római császár (69–79)

Vespasianus (Titus Flavius) – a Flavius-dinasztia alapítója, római császár (69–79), sikeres hadvezér, pénzügyi reformer, a Colosseum építtetője és a jeruzsálemi hadjárat irányítója.

Vespasianus (Titus Flavius Vespasianus, Kr. u. 9. november 17. – 79. június 23.) római császár volt Kr. u. 69-től 79-ig. Ő alapította meg a Flavius-dinasztiát, amely mintegy negyedszázadon át uralkodott a birodalomban. Bár már Kr. u. 51-ben betöltötte a konzuli tisztséget, Vespasianust a kortársak elsősorban sikeres hadvezérként ismerték. Korai katonai pályafutása során részt vett a Kr. u. 43-as Britanniarómai megszállásában,^p16 később pedig a Kr. u. 66-ban kitört zsidó felkelés leverésére indított hadjárat parancsnoka lett.^p29-38

Korai élet és pálya

Vespasianus származása nem volt nagybirtokos-aristokrata: családja feltehetően lovagi (equites) háttérből emelkedett. Fiatal korától katonai és politikai pályát járt be, több hivatal után 51-ben consul lett. Katonai tapasztalata és hírneve alapozta meg későbbi szerepvállalását provinciák kormányzásában és a zsidó háború vezetésében.

Júdeai hadjárat és a császárság kezdeti fordulatai

Miközben Vespasianus a Júdea elleni hadjárathoz készült és a Jeruzsálem ostromát tervezte, Néró császár öngyilkosságot követett el; ez a politikai vákuum vitte a birodalmat a négy császár éve néven ismert polgárháború felé. Miután Galba és Otho rövid időn belül eltávoztak, Kr. u. 69 áprilisában Vitellius lett a császár.

Válaszul az egyiptomi és júdeai seregek július 1-jén Vespasianust császárrá kiáltották ki.^{p43 A} A trónra törés számára stratégiai szövetségként Mucianusszal, Szíria helytartójával, valamint Primusszal, Pannónia hadvezérével állt össze. Míg Primus és Mucianus a fláviai csapatokkal Vitellius erői ellen harcoltak Itália területén, Vespasianus átvette Egyiptom ellenőrzését – így biztosítva a gabonaellátást és az anyagi hátteret törekvéséhez. Vitelliust végül december 20-án legyőzték, és másnap Vespasianust a római szenátus császárrá nyilvánította.

Uralkodásának fő vonásai

Vespasianus tízéves császársága viszonylag stabil időszak volt a birodalom számára, de az ebből az időből származó források korlátozottak. Uralkodása leginkább a következő területeken volt jelentős:

• Pénzügyi reformok: a polgárháborúk és Nero pazarló intézkedései után Vespasianus célja a központi kassza helyreállítása volt. Adó- és bevételpolitikai intézkedésekkel növelte a császári bevételeket: visszavették és eladták a korábbi császári vagyontárgyakat, bevezettek bizonyos új adókat, és szigorították a költségvetés feletti kontrollt. Híres anekdota szerint a közvécé-szennyezés után kivetett adóra vonatkozó dorgáló vitában született a „Pecunia non olet” (a pénznek nincs szaga) mondás, amely Vespasianus pénzéhségre és realitásra utaló pragmatizmusát tükrözi.
• Hadügy és rendfenntartás: katonai vezetői tapasztalatára támaszkodva stabilizálta a hadsereget, gondoskodott a hadsereg ellátásáról és katonai fizetésről, valamint visszaállította a határok biztonságát, különösen a keleti provinciákban.
• Júdea és Jeruzsálem: Vespasianus megindította a felkelés leverését, de a Jeruzsálem ostromát és a Templom pusztulását végül fia, Titus vezette Kr. u. 70-ben. A hadjárat lezárta a nagy zsidó felkelést és jelentős következményekkel járt a provinciára és a zsidó közösségekre nézve.
• Építkezések és városfejlesztés: több nagyszabású középület építését indította el vagy támogatta a helyreállítások során. Legismertebb vállalkozása a Flaviusok által alapított amfiteátrum, a későbbi Colosseum (Flavianus Amphitheatrum), amelyet részben Nero palotájának területén kezdtek építeni és Vespasianus indította el.

Politikai stílus és kapcsolat a szenátussal

Vespasianus kormányzása pragmatikus és tekintélyes volt; szem előtt tartotta a birodalom stabilitását és a költségvetés helyreállítását. Törekedett arra, hogy visszaállítsa a közrend és a közigazgatás hatékonyságát a polgárháborúk után. A szenátussal viszonya általában együttműködő és taktikus volt: elismerte a szenátori körök szerepét, ugyanakkor a császári hatalom megerősítésére törekedett.

Család és örökség

Vespasianus felesége Flavia Domitilla volt; fiainak neve Titus és Domitianus (Domitian) – Titus követte apját a trónon 79-ben, Domitianus később szintén császárrá vált. Vespasianus halála 79. június 23-án következett be (gyakran Aquae Cutiliae környékén jelölik helyszínként). Halála után fia, Titus lett a császár.

Értékelés

Vespasianus emlékét elsősorban a birodalom stabilizálása, a józan pénzügyi irányítás és a nagy építkezések – különösen a Colosseum – kezdeményezése őrizték meg. A Flavius-dinasztia megalapítójaként és olyan politikai vezetőként tartják számon, aki viszonylag gyorsan tudta konszolidálni a hatalmat a káosz után, és hosszabb távon befolyásolta Róma belső életét és épített örökségét.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Vespasianus?

K: Milyen hadjáratokban vett részt Vespasianus?

K: Hogyan vezetett Néró öngyilkossága ahhoz, hogy Vespasianus császár lett?

K: Milyen eredményeket tulajdonítanak az uralkodásának?

K: Mikor lett konzul?

K: Ki követte őt halála után?

Keresés betűvel