Kihalás
A kihalás az evolúció egyik fő jellemzője. Egy faj akkor hal ki, ha a fajból egyetlen állat sem él már.
Minden faj előbb-utóbb kihal. Egy faj kihalása számos okból bekövetkezhet. Okozhatja az élőhely elvesztése, a túlvadászás vagy egy nagyobb kihalási esemény. Egy példa egy ma már kihalt állatra a Dodó, a túlvadászat miatt. Egy másik, egészen más módja egy faj megszűnésének a fajmegosztás, az úgynevezett kladogenezis. A ma élő fajok valószínűleg nem éltek a kambriumban, de az őseik igen.
A veszélyeztetett fajok azok, amelyek kihalhatnak. A Kew Gardens jelentése szerint a növényfajok egyötödét fenyegeti a kihalás veszélye. A fosszilis fajok néha évmilliókkal azután is felbukkannak, hogy kihaltnak hitték őket. Ezeket az eseteket Lázár taxonoknak nevezik.
Dodó: Mauritiusról származó röpképtelen madár, amely a 17. században halt ki.
Az egykori Német Demokratikus Köztársaság bélyegzője a Pterodactylus kochi pteroszaurusz fosszíliáját ábrázolja, amely a kelet-berlini Museum für Naturkunde 1973-ban készült.
A fajok időtartama
A fajok átlagos időtartama a vizsgált csoportok szerint változik. A benti (mélyvízi) foraminiferák vizsgálata átlagosan 16 millió évet mutatott ki, ha 200 méter felett éltek, de 25 millió évet, ha 200 méter alatt. Másrészt az emlősfajok átlagos túlélési ideje az elmúlt 20my alatt 2,33my volt.
Becslések szerint a valaha élt fajok 99,9%-a kihalt. Az elmúlt 200 évben kihalt növények és állatok több mint fele Ausztráliában volt. Ott az európaiak érkezése a (véletlenül vagy szándékosan) behurcolt fajokkal károsította az őshonos élővilágot. Különösen az eutriális emlősök betelepítése okozta sok erszényes állatfaj kihalását.
A magasabb csoportok időtartama
Természetesen a magasabb kategóriák, mint például a nemzetségek, családok, rendek, osztályok és törzsek hosszabb ideig tartanak, mivel több fajból állnak. Tudomásunk szerint a kambrium óta egyetlen törzs sem halt ki teljesen, de jó néhány osztály kihalt a "nagy öt" kihalási esemény valamelyikében. Példák a mára kihalt magasabb kategóriájú állatokra: placodermák, trilobiták, ammoniteszek, pelycosaurusok, nem őslábú dinoszauruszok, pteroszauruszok, ichtioszauruszok és plesiosauruszok.
Okok
Darwin úgy gondolta, hogy a legtöbb kihalás azért következett be, mert egyes élőlények hatékonyabbá váltak, és felváltották kevésbé fejlett versenytársaikat. Kétségtelen, hogy ez valóban megtörtént, de ma már az a nézet uralkodik, hogy a környezeti változások fontosabbak. A szervezetek alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, amelyben élnek. A környezet valóban változik, és néha igen drámai módon. Amikor ez megtörténik, egyes organizmusok képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Mások nem.
A Föld környezete hosszú ideig meglehetősen stabil tud maradni. Ilyenkor a kihalás mértéke általában igen alacsony. Ezután változások következnek be, néha igen gyorsan. Ilyenkor a kihalás mértéke sokkal magasabb lehet. A kihalási arányt ezért hasznos mérni.
Kapcsolódó oldalak
- Kihalási események listája
- Lagerstätte
- Veszélyeztetett fajok
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kiirtás?
V: A kihalás az, amikor egy állat-, növény- vagy más élőlényfaj már nem él.
K: Mi az evolúció egyik fő jellemzője?
V: A kihalás az evolúció egyik fő jellemzője.
K: Mi okozta a Dodó madár kihalását?
V: A Dodó madár a túlvadászat miatt halt ki.
K: Hogyan működik a fajmegosztás?
V: A fajfelosztás, más néven kladogenezis, akkor következik be, amikor egy faj két vagy több különböző fajra válik szét.
K: Nevezz meg néhány nevezetes kihalt állatfajt.
V: Nevezetes kihalt állatfajok közé tartoznak a nem őslény dinoszauruszok, a kardfogú macskafélék, a dodó, a mamutok, a földi lajhárok, a pajzstetvek, a trilobiták és az arany varangy.
K: A Kew Gardens szerint a növényfajok hány százalékát fenyegeti a kihalás veszélye?
V: A Kew Gardens jelentése szerint a növényfajok egyötödét (20%-át) fenyegeti a kihalás veszélye.
K: Hogyan felelős az ember a veszélyeztetett állatokért?
V: Az emberek felelősek az állatok természetes élőhelyének, például az erdőknek a kivágásáért, ami a veszélyeztetett állatokhoz vezet.
