Nerva (Marcus Cocceius Nerva) — római császár (96–98)
Nerva (Marcus Cocceius Nerva, november 8. 30. - 98. január 25.) római császár volt 96-tól 98-ig. 65 éves volt, amikor a császári trónra lépett, és rövid, de sorsfordító uralma alapvetően a belpolitikai korrekcióról és a békés utódlás megteremtéséről szólt.
Korai pálya és előélet
Nerva egész életében a császári szolgálat közelében mozogott: pályafutása során különböző hivatalokat töltött be, és a korabeli politikai életben nagy tapasztalatot szerzett. Már Néró uralkodása idején a császári kör része volt, és fontos szerepet játszott a 65-ös pisoni összeesküvés leleplezésében. Később, a Flaviánusok idején hűséges támogatójának számított, ennek köszönhetően pedig 71-ben és 90-ben is konzuli tisztséget viselhetett a Vespasianus és Domitianus uralkodása alatt.
Császárrá válás
96. szeptember 18-án Domitianust egy palotai összeesküvés során meggyilkolták. Ugyanezen a napon a római szenátus Nervát császárrá nyilvánította. Mint új uralkodó a Római Birodalom élén, célul tűzte ki, hogy visszaállítja a Domitianus önkényuralma alatt megnyirbált szabadságjogokat. Törekvései összhangban álltak a szenátus visszaszerzett szerepével: igyekezett a politikai légkört mérsékeltebbé, jogbiztonságosabbá tenni és a korábbi megtorlásokat enyhíteni.
Intézkedések és nehézségek
Nerva uralma rövidsége és a korlátozott intézményi hatalom miatt nem tett meg minden lehetséges reformot. Uralkodását jelentősen beárnyékolták a pénzügyi gondok: az államháztartás feszült helyzete korlátozta a költséges intézkedések bevezetését. Ugyanakkor igyekezett enyhébb, a polgárok számára kedvezőbb joggyakorlatot előmozdítani, és visszafogottan helyreállítani a szenátus szerepét. A legnagyobb problémát azonban a római hadsereg és különösen a pretoriánusok bizalmának hiánya jelentette: Nerva személyes tekintélye és katonai támogatottsága gyengébb volt, mint elődeié.
A prétoriánus lázadás és az utódlás kérdése
Az uralkodás első hónapjaiban a pretoriánus gárda 97 októberében lázadást robbantott ki, amely világossá tette, hogy a császári hatalom csak a hadsereg támogatásával tartható fenn. A belső nyomás és a politikai bizonytalanság miatt Nerva kénytelen volt örökösöket fogadott örökbe — de alapos mérlegelés után végül Trajanust, egy fiatal, tekintélyes és népszerű hadvezért választotta utódjául. Ez a döntés ugyan jól mutatta jó szándékát a birodalom stabilitása iránt, egyben elismerése volt annak, hogy saját hatalma a katonai támogatás nélkül ingatag.
Halála és öröksége
Nerva alig tizenöt hónapot töltött hivatalban; természetes halállal halt meg 98. januárjában. Az ő legnagyobb politikai érdeme az volt, hogy Trajanust jelölte ki utódjául: ez a választás halála után békés hatalomátmenetet eredményezett, és megalapozta a későbbi Nerva-Antonus dinasztiát, amely hosszabb távon stabilitást hozott a birodalom számára.
Megítélés
A kortárs ókori források és történészek általában bölcs és mérsékelt császárként említették Nervát, aki visszafogottan, konszolidációs céllal lépett fel. A modern kutatások ennél árnyaltabb véleményt adnak: sok mai történész azt hangsúlyozza, hogy bár Nerva jó szándékú volt, politikai és katonai gyengesége miatt uralma végső soron kockázatos helyzetet teremtett, amely majdnem a polgárháború felé sodorta a birodalmat. Ennek ellenére megválasztása Trajanus személyében hosszú távon pozitív következményekkel járt a birodalom stabilitása szempontjából.
Összefoglalva: Nerva rövid uralkodása konszolidációs törekvéseiről, a szenátus visszaállítására irányuló próbálkozásokról és a katonai hatalom hiányából fakadó korlátokról szólt. Legnagyobb érdeme a békés utódlás megteremtése volt, amely biztos alapot adott a következő császárok legitimációjának és a Római Birodalom későbbi stabilitásának.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Nerva?
V: Nerva római császár volt 96-tól 98-ig. Hatvanöt éves volt, amikor császár lett, és korábban Néró és a Flavius-dinasztia alatt szolgált.
K: Milyen szerepet játszott Nerva a 65-ös pisoni összeesküvés leleplezésében?
V: Néró alatt Nerva a császári csapat tagja volt, és fontos szerepet játszott a 65-ös pisoni összeesküvés leleplezésében.
K: Hogyan lett Nerva császár?
V: 96. szeptember 18-án Domitianust egy palotai összeesküvés során meggyilkolták, és ugyanazon a napon a római szenátus Nervát császárrá nyilvánította.
K: Mit fogadott meg Nerva a Római Birodalom uralkodójaként?
V: A Római Birodalom uralkodójaként megfogadta, hogy helyreállítja a Domitianus önkényuralma alatt megnyirbált szabadságjogokat.
K: Miért tekinthető úgy, hogy uralkodását pénzügyi nehézségek és a hadsereg feletti hatalom érvényesítésének képtelensége árnyékolta be?
V: Rövid uralkodását pénzügyi nehézségek árnyékolták be, valamint az, hogy nem tudta érvényesíteni hatalmát a római hadsereg felett, mivel nem állt rendelkezésére elegendő forrás vagy más tisztviselők támogatása.
K: Kit fogadott el Nerva utódjának?
V: Némi mérlegelés után Trajánt, egy fiatal és népszerű hadvezért választott utódjául.
K: Hogyan változott a legújabb kori történészek megítélése róla az ókori történészekéhez képest?
V: A legújabb történészek felülvizsgálták a róla alkotott értékelésüket: az ókori történészek szerint bölcs és mérsékelt császárból jó szándékú, de végül gyenge uralkodó lett, akinek uralkodása Róma polgárháború közelébe sodorta.
