Tiberius

Hatalomra jutás

Tiberius i. e. 6-tól osztozott Augustus tribunusi jogkörében, de hamarosan visszavonult Rodoszba. A jelentések szerint nem akart többé szerepet vállalni a politikában. ^p117p46 Augustus fiatal unokáinak, a fiaivá vált Luciusnak és Gaiusnak Kr. u. 2. és 4. évi korai halála, valamint saját bátyjának, Drususnak korábbi halála (Kr. e. 9) után Tiberiust Kr. u. 4. júniusában visszahívták Rómába, ahol Augustus örökbe fogadta azzal a feltétellel, hogy ő viszont örökbefogadja unokaöccsét, Germanicust. ^p119 Ezzel folytatódott az a hagyomány, hogy legalább két generációs örököst mutattak be.

Ugyanebben az évben Tiberius megkapta a tribunusi és prokonzuli hatalmat is, az idegen királyok követeinek tiszteletüket kellett tenniük nála, és 13-ra elnyerte második diadalát és az Augustuséval azonos szintű imperiumot. ^p119/120 Tiberius szabályosan átvette Augustus címeit, amikor az öreg hosszú uralkodása Kr. u. 14-ben véget ért.

Tiberius császár

Hamarosan problémák merültek fel. Az északi légiók nem kaptak fizetést, és fellázadtak. Germanicus és Tiberius fia, Drusus egy kisebb csapattal indult, hogy leverje a lázadást és visszahozza a légiót a sorba. Germanicus összegyűjtötte a lázadókat, és rövid hadjáratra vezette őket a Rajnán át a germánok területére, kijelentve, hogy minden kincs, amit el tudnak rabolni, bónusznak számít. Germanicus seregei átcsaptak a Rajnán, és gyorsan elfoglalták a Rajna és az Elba közötti teljes területet. Germanicus tehát jelentős csapást mért Róma ellenségeire, és leverte a csapatok felkelését, olyan cselekedetekkel, amelyek növelték hírnevét a római nép körében.

Miután visszahívták Germániából, Germanicus Kr. u. 17-ben diadalt ünnepelt Rómában, az első teljes diadalt, amelyet a város Augustus i. e. 29-ben tartott diadala óta látott. Ennek eredményeként Kr. u. 18-ban Germanicus megkapta a birodalom keleti része feletti ellenőrzést, ahogyan azt korábban Agrippa és Tiberius is megkapta, és egyértelműen Tiberius utódja lett. Ám ismét tragédia történt, mivel Germanicus egy év múlva meghalt, nyilvánvalóan megmérgezve.

Tiberius és Sejanus

Sejanus már majdnem húsz éve szolgálta a császári családot, amikor Kr. u. 15-ben prétoriánus prefektus lett. Drusus halála emelte Sejanust. Tiberius szobrokat állíttatott Sejanusnak szerte a városban, és Sejanus egyre láthatóbbá vált, ahogy Tiberius kezdett teljesen kivonulni Rómából. Végül, amikor Tiberius Kr. u. 26-ban Caprira vonult vissza, Sejanusra maradt a teljes állami mechanizmus és Róma városának irányítása.

Sejanus helyzete nem volt egészen az utódjáé. Úgy tűnik, hogy Lívia (Augustus harmadik felesége és tanácsadója) jelenléte egy időre megfékezte hatalmát. Kr. u. 29-ben bekövetkezett halála mindezt megváltoztatta. Sejanus a római szenátorok ellen indított tisztogatási perek sorozatát. Germanicus özvegyét, idősebb Agrippinát és két fiát Kr. u. 30-ban letartóztatták és száműzték, később pedig mindannyian gyanús körülmények között haltak meg.

Válaszul Tiberius ügyesen manőverezett. Tudta, hogy Sejanus azonnali elítélése nem biztos, hogy sikerrel járna. Mivel ekkor ő és Sejanus közös konzulok voltak, Tiberius lemondott konzuli tisztségéről, ami Sejanust is erre kényszerítette. Ezáltal Sejanus jogi hatáskörének és védelmének nagy része megszűnt. Ezután Kr. u. 31-ben Sejanust a szenátus ülésére idézték, ahol felolvasták Tiberius levelét, amelyben elítélte Sejanust, és elrendelte azonnali kivégzését. Makrót prétoriánus prefektusnak nevezték ki, azzal a konkrét feladattal, hogy eltávolítsa Sejanust. Sejanust bíróság elé állították, és őt és több társát egy héten belül kivégezték.

További hazaárulási perek következtek. Tacitus azt írja, hogy Tiberius uralkodása kezdetén habozott cselekedni, de most, élete vége felé, úgy tűnt, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül cselekedett. Tacitus zsarnoki, bosszúálló császárról alkotott képét azonban több modern történész is megkérdőjelezte. A neves ókortörténész, Edward Togo Salmon megjegyzi A római világ története Kr. e. 30-tól Kr. u. 138-ig című művében:

"Tiberius uralkodásának egész huszonkét éve alatt nem több mint ötvenkét személyt vádoltak meg árulással, akiknek csaknem fele megúszta az elítélést, míg a négy elítélendő ártatlan ember a szenátus túlbuzgóságának, nem pedig a császár zsarnokságának esett áldozatul".

Kr. u. 36-ban vert római aureus (aranyérme), amely Tiberiust ábrázolja, hátoldalán Livia mint Pax (béke).


A Caprin található Villa Jovis romjai, ahol Tiberius utolsó évei nagy részét töltötte, miután a birodalom irányítását Sejanus prefektusra bízta.

Utolsó évek

Tiberius utolsó évei arról voltak nevezetesek, hogy teljesen távol volt Rómától, és császárként semmit sem tett. Ekkor már idős, hetvenes éveiben járó ember volt, és a döntéseket a római hivatalnokokra bízta. Nem tett semmit annak érdekében, hogy megakadályozza unokaöccse, Caligula felemelkedését, aki most már népszerű volt a nép körében (mint Germanicus egyetlen túlélő fia), és aki a prefektus, Macro támogatását élvezte. 35-ben Tiberius mind Caligulát, mind saját unokáját, Gemellust közös örökösökké tette, mielőtt két évvel később, 78. évében meghalt. Egyes feltételezések szerint Macro és Caligula siettette az öreg császár halálát. Ettől függetlenül Caligula követte Tiberiust császárként.