Lucius Aelius Seianus
Sejanus (Lucius Aelius Seianus Kr. e. 20. - Kr. u. 31. október 18.) Tiberius római császár ambiciózus katonája, barátja és bizalmasa volt. A lovas származású Sejanus prétoriánus prefektusként jutott hatalomra. Kr. u. 14-től 31-ben bekövetkezett haláláig a római császári testőrség, a pretoriánus gárda parancsnoka volt.
Miután Augustus alatt létrehozták a pretoriánus gárdát, Sejanus reformokat vezetett be, amelyek révén az egység egyszerű testőrségből a kormányzat befolyásos részévé vált. Ellenőrizte a közbiztonságot, és befolyásolta a polgári közigazgatást. A legfontosabb, hogy befolyásolta a császárok utódlását: mindenkinek szüksége volt a gárda jóindulatára és támogatására. Ezek a változások maradandó hatással voltak a birodalomra.
A 20-as években Sejanus fokozatosan hatalmat szerzett Tiberius befolyásolásával és a potenciális politikai ellenfelek, köztük a császár fiának, Drususnak a likvidálásával. Amikor Tiberius 26-ban Caprira vonult vissza, Sejanus a birodalom tényleges uralkodójaként a teljes állammechanizmus irányítása alatt maradt. Egy ideig Róma legbefolyásosabb és legrettegettebb polgára volt, Sejanus azonban 31-ben, abban az évben, amikor karrierje a konzuli tisztséggel tetőzött, hirtelen elesett a hatalomtól. A Tiberius elleni összeesküvés gyanúja közepette Sejanust letartóztatták és követőivel együtt kivégezték.
Sejanus mint zsarnok
29-ben Sejanus tisztogatási perek sorozatába kezdett a városban élő szenátorok és gazdag lovasok ellen, eltávolítva azokat, akik képesek voltak szembeszállni a hatalmával, és növelve a császári (és saját) kincstárát. Kémek és besúgók hálózatai árulás hamis vádjával állították bíróság elé az áldozatokat, és sokan az öngyilkosságot választották az elítéléssel és kivégzéssel járó szégyen helyett. Egyedül Caligulának, Germanicus utolsó megmaradt fiának sikerült túlélnie Sejanus tisztogatásait. Ő 31-ben Caprira költözött, hogy Tiberiusszal lehessen.
Downfall
Sejanus évekig tartó ravasz intrikák és a császárnak nyújtott nélkülözhetetlen szolgálatai révén a birodalom leghatalmasabb emberévé küzdötte fel magát. Hogy pontosan mi okozta hirtelen bukását, nem világos: Josephus szerint Antonia, Livilla anyja volt az, aki végül figyelmeztette Tiberiust a Sejanus jelentette növekvő veszélyre. A nő levelet küldött Caprira, amelyet felszabadított embere, Pallas gondjaira bízott.
A 31. év végére letartóztatják, és rövid úton kivégzik. Holttestét szertelenül ledobták a Gemoni lépcsőn, amely egy lépcsősor volt az ókori Róma városában. A római történelemben a gyászlépcső néven elhíresült, mint kivégzési hely.
Ez így történt. Tiberius lemondott konzuli tisztségéről, ami Sejanust is erre kényszerítette. Ezáltal Sejanus törvényes hatalmának és védelmének nagy része megszűnt. Egy másik embert, Makrót neveztek ki pretoriánus prefektusnak. Sejanust a szenátus ülésére idézték, ahol felolvasták Tiberius levelét, amelyben elítélte Sejanust, és elrendelte azonnali kivégzését. Miután a szenátus damnatio memoriae-t bocsátott ki, szobrait ledöntötték, és nevét kitörölték a közhiteles feljegyzésekből. Bár Róma eleinte örült Sejanus halálának, a város hamarosan kiterjedtebb perekbe kezdett, mivel Tiberius könyörtelenül üldözte mindazokat, akiket bármilyen módon kapcsolatba lehetett hozni Sejanus mesterkedéseivel, vagy akik a barátságának udvaroltak. Ebbe beletartozott Sejanus összes gyermeke is.
